Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-10-31 / 44. szám

meleg leves nem csúszik le a torkán, nem esznek egy kanálnyi főzeléket sem. És ilyen, mint ez a két napszámos-gyerek, jár a református elemibe nem kettő, de legalább tiz és jár a katholikus elemibe nem tiz, de legalább ötven is! íme, ha nem tudná »a bölcse, »a jó« képviselőtestület, ilyeneknek és az ezekhez hasonlóknak kell a népkonyha. A jótékonyság adományaiból kapjanak az ilyenek, ha egyebet nem, egy-egy két krajcár értékű levesutalványt s egyék meg ahhoz a meleg leveshez, amijök még van a kis árváknak. És kell a népkonyha nemcsak a zsenge korunknak és munkaképteleneknek. Kell a munkabirók százainak, kik körülményeik miatt délben meleg ételhez nem juthatnak. Ha a pálinka és szalonna-ebéd helyett rendes ételekhez juttatjuk őket olcsó pénzen, ha ezáltal testileg tápláljuk, lelkileg — leszoktatván az alkoholról -— erősítjük őket, nem tettünk nekik olyan szolgálatot, minek véghezvitelére ki volna méltóbb és alkalmasabb, mint egy város első erkölcsi testülete ? De ez azt mondta: nem az én hivatásom, a társadalomé. Jól van, ne Ítélkezzünk felette: helyesen mondta-e vagy helytelenül, hanem lépjünk ki inkább a tettek mezejére. Létesítsük végre-valahára a népkonyhát. Jöjjünk össze, kik az eszmének barátai vagyunk, tömörüljünk, ne egyesületté, hanem egyszerűen emberbarátok társaságává, kik pénzzel, élelemmel megvetjük a népkonyha alapját. Vállalkozzanak fiatal hölgyeink, mint ahogy az a szomszédban: Komáromban, Győrött évek óta történik, a napi felügyelet végzésére, nemes szivü asszonyaink a heti inspekciót osszák be maguk között. Konyha-edényt, s ami első beszerzés kell, megad a város, fedezi a helyiség bérletét is, köti erre először adott szava, s ha a komoly, áldozatkész humánus munkát látja, nem is fog adott szava alól kibújni akarni. Hogy is mondotta a közgyűlésben az a fenkölt szellemű püspök-képviselő? »Sok seb vár még gyógyításra, ami a mi sebünk át állt az erkélyen. Végre az atyja, inkább kény szerűségből, semmint jószántából, beleegyezett, mint a legtöbb apa. A jó öreg valójában csak azért tétovázott, mert nehezére esett, hogy a leányát olyan messzire engedje magától ; de végre igent mondott, mert nem tudott tovább ellent.állni a leánya esdekléeének. Az új házasok kimondhatatlanul boldogok voltak 8 három esztendeig imádták egymást. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy köztük is nem voltak apró összeszólalkozások, féltákenykedések, nevezetesen az Emma részéről. Emma különös természetű volt, módnélkül büszke é8 igen heves ; semmit sem tudott félig tenni, sem szeretni, sem gyűlölni. Hiábavaló volt a Guidó könnyed fagyossága és gúnyos mosolygása. Sokszor igen hevesen zördültek össze, de a kibékülés aztán annál kedvesebb volt. Egyszer — nem is tudom, hogyan esett — Guidó véletlenül összetalálkozott egy ifjúkori szerelmével; beszélgettek, közös emlékeken édelegtek, leveleket váltottak, össze összejöttek. Guidó inkább csak gyöngeségből, semmint hajlamból csábíttatta erre magát, és röstelte is, hogy mint valami iskolásfiú szót fogadjon. Kitől tudta ezt meg Emma ? Vigyázatlan cseléd, csacsogó barátnő, vagy névtelen levél volt-e az áruló ? Nem tudom ; de nagyon erős bizonyítékai lehettek, mert egész lángoló, vak szerelme hideg megvetéssé változott át. Nem talált mentséget a férje számára, halálosan sértve érezte magát szerelmében, büszkeségében. Behivatta magához Guidót ós csodálatraméltó higgatsággal, hangjának egyetlen rezdülése nélkül kijelentette neki, . hogy válniok kell, még pedig tüstént ós minden további szóváltás nélkül. Guidó néma lett az ijedségtől; ellene akart szólni, is, nagy szégyent kell eltüntetni, ami a mi szégyenünk is.« Vállalkozzunk e munkára és nem marad el a siker, mit a szegények áldása fog édesen boldogítóvá tenni. —őr— A VÁROSHÁZÁRÓL § Polgármesterek gyűlése. A polgármesterek országos egyesülete f. hó 27-én Budapesten közgyűlést tartott. A városok állami segítése tárgyában a következő határozatot hozták : Kérik a kormányt, hogy a városoknak az állami feladatok végzéséért járó kárpótlás fele osztassók ki az öszszes városok közt, a másik fele pedig jusson azon városoknak, melyeknek 50%-nál nagyobb pótadójuk van. A városi tisztviselők fizetésére nézve kérik, hogy a városi tisztviselők oly fizetési osztályokba osztassanak, mint a vármegyei tisztviselők 8 e fizetés a megalkotandó új városi törvényben biztosíttassák. A tisztikar megalakítása alkalmával elnöknek Szentpály István miskolczi polgármestert, az igazgató-tanács egyik tagjának Mészáron Károly pápai polgármestert választották meg. § A szinügyi bizottság folyó hó 29 én a polgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen Szalkay Lajos színigazgatónak a tavaszi szini szezón tárgyában beadott kérvényét tárgyalták. Szalkay, eltérőleg a két utolsó tavaszi szezóntól, busvétvasárnaptól kérte az engedély megadását. Ebbeli kérése indokául a színház nehéz füthetőségét nevezte meg. A bizottság meghajolt ez indok előtt és a szezón idejét kivételesen április 11-től május 20 ig határozta meg, fenntartván azonban magának, bogy mihelyt — a színház átalakításával — a fűtési mizériákon segítve lesz, a szezón kezdetét ismét korábbra tehesse. Megbeszélés tárgyául szolgálván a színtársulat idei működése, az igazgatónak figyelmébe ajánlják, hogy vasárnap délutánonként operettek helyett inkább népszínműveket adasson. — A szinház átalakítására nyert államsegély mikénti felhasználásáról legközelebb fogunk tanácskozni. § A kolera ellen. Pár hét előtt felhívtuk a városi hatóság figyelmét, hogy a fenyegető oroszországi kolerára való tekintettel a barakkkórházat jókarba helyezze. Mint értesülünk, a hatóság rögtön hirünk megjelenése után intézkedett s a barakk-kórház ma mindennel felszerelve teljesen készen áll. Minden jel arra mutat, hogy szükség nem lesz reá. Ne is legyen. De az elővigyázat azért soha nem árthat. mosolyogni, tréfának fogni fel a szavait, mentegetni a saját ballépését; de Emma kevély, szigorú szavakkal felelt s neki hallgatni kellett. Nevetségesnek találta ezután, hogy mentegesse magát, elfogadta az Emma feltóteleit s elbocsátotta. Dölyfös, sz retet nélkül való lénynek tartotta. Azután szórakozni, felejteni iparkodott s beleve tette magát az izgalmakba, politikába, szerelmeskedésbe. Adta a könnyüvéríit, skeptikust, és csak mikor négyszemközt volt a lelkiismeretével, vallotta meg magának, hogy egész élete meg van semmisítve, szót van dúlva. Kétszer-háromszor látta a feleségét messziről; úgy köszöntek egymásnak, mint akik alig ismerősek. Emma igen visszavonultan élt; sem színházba, sem társaságba nem járt, mig ő hanyathomlok vetette magát bele a legzajosabb mulatozásba. Csak egyben voltak hasonlatosak : mind a ketten úgy Írogattak az atyjoknak, mintha semmi sem történt volna. Guidó például azt írta: „Emma nagyon jól van: úgy hiszem tegnap maga irt neked ; tiszteltet, csókoltat téged meg a nénit.

u Emma pedig : „Guidó pompásan érzi magát, de annyira el van foglalva, hogy alig jöhet el velem fürdőre.

4

1 így függött az apa boldogsága egy vékony selyemszálon. Holnap pedig megint úgy lesz minden, amint volt. Égy kii leleményesség, egy kis ész, semmi izgalom, hogy el ne árulják magukat, egy kis mosolygás, amely elpalástolja a nyugtalanságukat, egy kis hazudozás, ami nem lesz bűn, azután viszakisérik a papát a vasútra, meghajtják magukat egymás előtt » ismét elválnak. Guidó sohasem fogja kimondani az első szót, Emma sohasem fog megbocsátani. Nyugodtak lehettek mind a ketten. § Hirdetmény. A vármegye igazoló választmánya folyó 1908. évi október hó 19-ón tartott ülésében a legtöbb államadót fizető törvényhatósági bizottsági tagoknak 1909. évre órvónuyel birandó névjegyzékét összeállítván, az abban foglalt névjegyzéket Veszprémben, a vármegyei székház hirdető-tábláján folyó 1908. évi október hó 26. napjától közszemlére kiteszem. Midőn ezt ekként közhíré teszem, megjegyzem, hogy ezen névjegyzék ellen a kifüggesztéstől számított 15 nap alatt a vármegye állandó bíráló választmányához intézhető fellebbezésnek van helye, mely fellebbezés a vármegye alispáni hivatalában adandó be. Veszprém, 1908. évi október hó 21-én. Koller Sándor s. k. alispán. EGYESÜLETI ÉLET. = A Jókai-kör igazgató-tanácsa folyó hó 29-én Gyurátz Ferenc elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen elhatározták, hogy a kör szezónját november 8-án kezdik meg, ekkor lesz a kör közgyűlése és közvetlenül utána az első házi est is. Megállapították ezután a rendezendő házi estélyek számát és időpontját. Elhatározták, hogy a kör működéséről a szokásom évkönyvet a tavalyi terjedelemben idén is kiadják. Á szakosztályoknak figyelmükbe ajánlják, bogy a házi estélyek művészeti részének rendezését felváltva más és más szakosztályi tagra bízhatnák. == Megnyitó-est a Leányegyesiiletben. Megszoktuk már, hogy kulturális életünk elsőrangú tényezőjének működését a nagyközönség éber, megérdemelt figyelme kiséri, de az az óriási érdeklődés, mely a Leányegyesület múlt vasárnapi megnyitó ülése iránt nyilvánult, még eunek a szép sikerekhez szokott egyletnek életében isszinte ritkítja párját. A hosszú nyári pihenő után mintha áhítozott volna közönségük arra a nemes, léleküdítő szórakozásra, melyet a Leányegyesület termében már annyiszor élvezett. Es elmondhatjuk, hogy az egylet derék vezetősége olyau műsorral kedveskedett nekünk, amely méltó lett volna akármelyik előkelő fővárosi kultur-körhöz is. Nem lehetüuk eléggó hálásak azért a felejthetetlen műélvezetért, amelyben ez alkalommal Verő Janka, színtársulatunk nagytehetségű művésznője részeltetett bennüuket. Gabányi Árpádnak : „Az anya" c. drámai monologjában művészi erejének javát vitte hatalmas előadásába s a fájdalomnak, kétségbeesésnek őszinte hangjait hallatta ; Vörösmarty „Petiké^-jében, a nagy költő eme hallhatatlan művében pedig alkalma nyilt bennünket meggyőzni arról, hogy a pajzán gyermekhumor üde légkörében épp oly otthonosan érzi magát, mint a komoly alkotások világában. Rendkívül hatásosan adta elő Reviczky klasszikus versét: „A szamár" cimiit is s a közönség tüntető III. Végre meg volt az ebéd. A papa boldognak és elégedettnek látszott s a két színész is mosolyogni iparkodott. De mindaz, ami az este olyan könnyűnek tetszett, végtelenül nehéz volt a végrehajtásban. Attól a pillanattól fogva, hogy az öreg úr reggel megölelte őket, tegeződniük kellett, a keresztnevükön szólítaniok egymást és játszaniok a boldog házastársakat. S egy-egy meggondolatlan szóra, egy-egy hangcsendülésre, egyegy futólagos visszaemlékezésre sápadttá lett a Guidó arca s pirossá az Emmáé és zavarodottak lettek mind a ketten. Mert jóllehet mindenre el voltak készülve ós minden eshetőséget elgondoltak ; jóllehet teljesen megfeledkezni iparkodtak önmagukról : minden igyekezetük hiábavaló volt; nem tudták elnémítani a lelkiismeretöket. Azonkívül pedig minden pillanatban attól rettegtek, hogy a legcsekélyebb vigyázatlanság csúffá teheti egész dioséretes tervüket; mert tisztában voltak magukkal s tudták, hogy ez az önzetlen alakoskodás semmit sem változtathat az eddigi viszonyukon. Már a lépcsőn, mialatt az apa előre ment, Emma kétségbeesett pillantást vetett a férjére, mintha azt mondaná : „Hogy birjuk ezt ki estig?" A Guidó szeméből pedig azt lehetett kiolvasni : „Sógítsünk magunkon, ahogy tudunk." De a veszedelem csak nőttön-nőtt. Ugy tetszett, hogy az apa szándékosan használna fel minden alkalmat, hogy kinos, kényes kérdéseket tegyen — szegény, jó apa, aci olyan nagyon szerette a gyermekeit! — Bizony, gyermekeim, mondá, letéve a kávés csészéjét, — nagyon jól esik, hogy veletek tölthetem ezt a napot. Mert lásd, Emma, a levele-