Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-11-21 / 47. szám

termelők segítségére. Nálunk a boritaladó csak 16 millió koronát hoz be, ami elenyé­szően csekély összeg a másfél milliárdot meghaladó állami költségvetésben és a törvényhozás még erről a csekély összegről sem hajlandó lemondani. Már 1902-ben majdnem leszavazta a képviselőház a boradót, melyet Széli Kál­mán csak nagy erőfeszítéssel mentett meg, másfél év előtt Wekerle is hajlandónak nyi­latkozott a boritaladónak legalább mérsék­lésére, ha az önnálló hiány fedezésére más forrásból megfelelő rekompenzációt talál. Hát ez a hiányt pótló fedezet már meg­van, a szeszadó felemelése 37 millió korona bevételi többletet jelent s ennek valamivel több mint egyharmada fedezi a boritaladó eltörlése folytán előálló hiányt. Soha sem nehezült a bortermelőkre a boritaladó súlya oly óriási teherként, mint éppen az idén. Az ország rendkívül nagy bortermelés­nek örvend, a must ára hektoliterenként 10—15 koronára szállott le, de még ilyen alacsony árak mellett sem akad vevő, mert a kereskedők félnek attól, hogy a meg­vásárolt borok a nyakukon maradnak. És joggal félnek, mert a boritaladó meg egyéb terhek a fogyasztásban annyira megdrá­gítják a bort, hogy a kitűnő minőség dacára a fogyasztók visszariadnak a magas áraktól. Hiszen külföldi ember előtt szinte hihe­tetlennek tünő dolog az, hogy midőn a termelő 15—20 fillért kap egy liter mustért, a fővárosban, sőt a vidéken is 1 koronán alól sem lehet megiható bort kapni, holott Párisban 30 — 40 centimes-ért jó asztali bort szolgálnak ki a vendéglőkben. Ami becsületbeli kötelesség. — A népkonyha ügye. — Múlt számunkhan hirt adtunk róla, hogy a népkoiyha ügyében megtartott értekezlet a nép konyha létesítésének ügyét a városi nőegylet kezébe tette le. Azzal a kéréssel fordult e legrégibb és legnagyobb jótékony egyesületünkhöz : hívjon össze választmányi gyűlést s vállalja magára — az összes számbavehető társadalmi tényezők támogatá­sával — annak a régóta húzódó nemes ügynek végleges megoldását, aminek létesítése valóban becsületbeli kötelessége városunknak. Örömmel jelentjük, hogy e kérő szózat nem talált süket fülekre. A városi nőegylet választ­mánya e héten szerdán Sült Józsefné elnöklete alatt ülést tartott, melyen lelkes egyértelműséggel elhatározta, hogy a népkonyha létesítését a múlt számunkban részletezett módozatok mellett — magára vállalja. A maga részéről az ügy intézé­sére szintén bizottságot delegált a következő tagokkal : Baranyai Zsigmondné, Jákói Gézáné, Kis Lászlóné, Mészáros Károlyné, Szilágyi Józsefné. Ez öttagú hölgybizottság az ismert öttagú fériibizottsággal együtt csütörtökön tanácskozott a teendők felől. Ez alkalommal már megállapítot­ták a népkonyha étrendjét is. Két tál ételt : levest és főzeléket (hússal) vagy levest és tésztát 20 fillérért lehet majd kapni a nőegyleti nép­konyhán. Gyermekeknek két tál féladagot 10 fi 1 lé rért adnak. A népkonyha mellett létesítenek melegedő szobát is. A pénztárnoki tisztet Haj­nóczky Bélára,.az ellenőrit Fürst Sándorra bizták. Vezető gazdaasszony beállítására Sült Józsefnét nőegyleti elnököt kérték fel. Jövő kedden még egy nagyobbszabású értekezletet tartanak, amely­ből a közönséghez felhívást intéznek adományok küldésére. A terv az, hogy a népkonyhát még december első napjaiban megnyitják. * Lapunk egy barátjának szivességéből érde­kesnek találjuk e helyütt Dach Jánosnak, a pozsonyi nagy népkonyha elnökének hozzánk inté­zett leveléből egy részlétet közzétenni, melyből láthatja mindenki, hogyan működhetik egy nagy­szabású jótékony intézmény minden külön egye­sületi adó nélkül, tisztán a társadalom emberbaráti áldozatkészségéből : Én két városi népkonyhának állok az élén. Az első városi mintegy 33 évvel ezelőtt i lépett életbe; a második: az újvárosi, az elsőnek fiókja s körülbelül 15 ér óta áll fenn. Az alapítókat az Tisztelt Szerkesztő Ur meg fogja nekem bocsátani, mert amit a közönséges szinművészetre mondottam, az nagyobb részt igaz; mi közönség, a mai rohanó világban, mikor minden perc uj szórakozással kinál, nem tudunk sokáig időzni egynél. Hamar megszo­kunk, hamar megununk. Csak ha kedvenc emberünk van, akiről mint magánemberről is tudunk érdekeset, akk or vagyunk kitartók, de akkor sem a művészet kedvéért, hanem az ember kedvéért. A művészet csak egy fölényes eszköz az érdekessé léteihez a mi szemünkben. A művészethez értsem a kritikus, mi majd elmulatunk azokou a cuki embereken, akik azon vesződnek, hogy művészi nevelést adjanak nekünk. Ami pedig az énekes művészetet illeti, meg a magasabb zenét, ahhoz még annyira sem értünk. H iszen talán Szerkesztő Ur is emlékszik, hogy milyen mérgesen csodálkozott Tóth Béla egy esti levelében azon, hogy a János Vitéz zenéje mindenkinek tetszik, pedig nem is magyar zene. Azután mikor Tóth Béia már meghalt, kisütötte valaki, hogy na gyon is magyar zene az, mert hiszen úgy van csenve egy az ötvenes években megjelent, kuruc dalos könyvből. Hát most követelem magunknak a megbocsátást, amiért úgy megjártuk Carusóval, mi : közönség. A tömegek más elbírálás alá esnek, mint az egyes emberek, vagy ha Tóth Bélának megbocsá­tunk azon elv alapján, hogy zseniális embertől sem hell mindent olyan komolyan venni, amint ő kimondja, akkor nekünk, közönségnek is bocsás­sanak meg, mivel egy kicsit elméláztunk azon, hogy milyen érdekes is lehet Garuso, amint a majomket­rec előtt szavalt és a nagy mélaságban nem vettük észre a hangját. Ha neki szabad volt tévedni, akkor nekünk szabad raásr gondolni. Meg különben H mit ugrat bennünket, közönséget az a Caruso. Már kezdem megbánni, hogy előbb úgy megdicsértem. Tulajdon­képen egy csúnya dolog tőle; mi köze hozzá, hogy mi értünk-e a hangjához, vagy nem. Igazán, nagyon sajnálom, hogy úgy elárultam mindenfélét rólunk, közönségről és pláne olyanokat, amikből úgy látszik hogy csakugyan ueki van igaza. Most már bánom, hogy Lacinak, a vőlegényemnek úgy parancsoltam a hajviseletet, mint Carusoé, meg azt a felöltőt is vissza fogom mondani Berkovicsnénak, amit a Kornai Berta snittje útán rendeltem. Ha egyszer ut'j lenéi­nek bennünket, bourgeois-ból lett közönséget, a mű­vészek 1 Hát jól van ! Juszt is ! Juszt is ! Maradok tisztelettel Váradi Irén, U. i. Mégsem visz rá a lélek, hogy azt a kabátot visszamondjam Berkovicsnénak. Igen meg­tetszett. Azért a Laci firizúrája maradhat úgy, amint van. A másolat hiteléül: E. E. az elv vezérelte, hogy a népkonyha önmagát tarsa fenn; tehát lehetőleg ne szorúljon idegen segít­ségre. Körülbelül ugyanaz az elv vezérelte őket, amely a nemrégiben országszerte alakított közös konyháknak szolgált alapul. Gyűjtések csak az alapítás alkalmával foly­tak, hogy a helyiség bárösszege, a cselédség első fizetése, a konyba felszerelése s az élelmi cikkek első beszerezhetése biztosítva legyen. E gyűjtés­hez hozzájárúlt a város is, ha jól emlékszem 500 írttal. Ezzel megindult az üzlet. A város közön­ségének nagyon megtetszett a jótékony intézmény s idővel egyesek tetemes összeggel járultak hozzá. Voltak olyanok is, akik végrendeletükben is meg­emlékeztek róla. Maga a népkonyha pedig alap­jainak gyarapítására évenként — tavasz elején — tombolát rendez, hogy ezzel is az esetleg mutat­kozó defioit kellőképpen fedezve legyen. E tom­bolákat szívesen látogatja a közönség, rendes be­vétele oirca 5000 K. Az évi jelentésből láthatja, hogy a 33 év leforgása alatt jelentékeny alapokra tettünk szert, anélkül, hogy az árakat felemel­tük volna, jóllehet azóta az élelmi cikkek ára 40 50% kai emelkedett. A népkonyha tagjai tagsági dijat nem fizet­nek, csak önzetlenül működnek a nemes cél szol­gálatában. Fizetést kapnak: a gazdasszony (egy­úttal szakácsnő), 3 —4 cselédleány, a gazda s a napi pénztárnál alkalmazott nő. Ételt kap mindenki, aki a pénztárnál meg­felelő jegyet vált. A legtöbb a népkonyha tágas helyiségében étkezik, de sokan haza is hordják az ebédet. Persze, leginkább munkások keresik fel, de jön kisebb hivatalnok ie, katona stb. — szóval bárki veheti igénybe a jótéteményt foglal­kozás és valláskülönbség nélkül. Kényszer nincs. Az ételek ára: leves 6 fill., tészta 16 fill., főzelék hússal (4 deka) 16 fill , főzelék hÚ3 nél­kül 8 fill., kenyér 4 fill. Előfizetés egy hóra (3 tál étel) 10 kor., 2 tál 6 kor. Az adagok nagyok — telt tányér, alig bírják megenni. Télen át es­ténként 5—8 óráig teát is adunk 8 fillérért hozzá kapnak pár fillérért krumplit vajjal, vagy tésztát s főzeléket az ebédtől. A teaestéket is szépen lá­togatják. A7. ügykezelést három tényező végzi: 1. a bizottság, mint határozó és ellenőrző közeg, 2. az igazgatóság, mint végrehajtó és ügyvezető közeg és 3. a választmány a működő hölgyekkel, akik a tulajdonképpeni felügyeletet gyakorolják s ki­szolgáltatják az ételeket. Délben rendesen 3—3 hölgy van jelen. A város maga nem ad évi járulékot. Van külön izraelita népkonyha is, amely szintén szé­pen virágzik; ez nem tartozik hozzánk. Ha ott keresztény jelentkezik, kap ételt s viszont nálunk a zsidó is. A város azt sem segíti, arról bőven gondoskodnak a zsidó polgártársak. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Városi közgyűlés lesz f. hó 30-án a következő tárgysorral: 1. Dr. Lőwy László indít­ványa Pápa város önálósítása tárgyában. 2. Wittmann Ignác kérelme az ideiglenes női kórház épület után 1909 május l-ig bérfizetés iránt. 3. Fischer Gyula indítványa állami .mértékhitelesítő hivatal kérelmezése iránt. 4 Csuthi József rendőr nyugdíjazása. — 5. Tanács javaslat a Hunyady utcával szemben levő területen utcanyitás iránt. 6. Kérelem a Major utcának a Korona utcával leendő összekötése iránt. — 7. Friebert Miksa 200 K-val, nagyobb bérösszeget igér árverés mellőzése esetén a most bérbe bírt Woita-házért. 8. Az 1906.-ban választott v. képviselők felének kisorsolása. 9. A v. vízmű felügyeletével meg­bízott v. mérnök tiszteletdijjának megállapítása iránti javaslat. 10. Gyámoltak és gondnokoltak pénzének elhelyezése. § Kollaudálás. A város újonnan épült bér­házának kollaudálása most már több mint egy hete folyik. A kollaudálásban a város erre illeté­Saját érdekében „Angol divat" A szabás művészi, az elkészítés elsőrangú és a szövetek a legjobb minő­ségekből vannak, tehát a legkényesebb Ízlésnek is megfelelnek, mert Hülffiúlják a mérték után készített ruhákat is. — Szabott olcsó árak I ha ruhát vásárolni akar, próbálja meg |p£3r~ nagyáruházában PAPA, Kossuth-utca, az űj postával szemben. Ott ALTMANN BERNÁT óriási raktár van kész férfi-, fiu- és gyermekruhák­ban, felöltők, gallérok, télikabátokban, gazdász-kabátok (szőrme béléssel), bundák stb. stb,, valamint egyes nadrágokban. Í A tanuló-ifjuságnak egyedüli legalkalmasab b V bevásárlási forrása és részükre 5% árengedmény. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom