Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-10-31 / 44. szám

tapsaira programmon kivül elszavalta még Kozma Andor: „Idyll" c. bájos költeményét. A program többi pontjai is egytől-egyig éidekesek, sikeresek voltak. Drach Jolán Morris Rosenfeldnek legnagyszerűbb versét „Az örök vándorok"at adta elő nagyon hatásosan ; dr. Fehér Dezsőné, a kiváló *ongorista, igaz érzéssel é8 pompás technikával játszotta el Gaal: „Magyar rapszódiá" ját, míg Szépházy Erzsike hegedűn ragyogtatta már több srör elismert művészi tehetségét: játékához a longora-kiséretet Trauner Margit szolgáltatta diszkrét finomsággal. A felolvasást Weisz Hermanné látta el, Erdős Renéenek egy kedves novelláját olvasva fel a hallgatóság élvezetére. A közönség élénk tetszésnyilvánításokkal kisérte az összes közreműködöket, akik megerősítették lelkünk ama tudatát, hogy a Leányegyesület a magyar kultúra szolgálatát beosületes munkával és jelentős sikerrel végzi. (K. I,) — A Perutz-gyári alkalmazottak önképzőköre november hó 7-én, szombaton este 8 órakor tartja tánccal egybekötött megnyitó ünnepélyét a Jókai kör helyiségében a következő műsorral: 1. Himnusz. Énekli az önképzőköri énekkar. 2. „Nem jut eszébe." Bohózat 1 felvonásban. Magyarosította Hegedűs Jenő. Előadják: Drach Gizella, Takó Teréz, Augusztin József, Szántó Lipót, Borsodi Gyula. 3. „Ős Buda gyermeke." Előadja az öukénzőköri énekkar. 4. „Uránia" előadás vetített képekkel. Műsor után tánc. Belépődíj nem tagoknak 50 fillér. A színházi hét. KormoB Ilonka szubtilis művészetének fénye ragyogta be ezini szezónunk alkonyát. Ez adott neki szint, melegséget és életet. Valóban hálás lehet a direktor ez iránt a csupa sziv, csupa-ötlet leány iránt, hopy a szezónnak már-már sekélyes vizeken veszteglő hajóját nyilt tengerre segítette ki, ahol ismét feszülő vitorlákkal repülhetett új partok felé. De hálás lehet a közönség is a fényes tehetségű primadonna iránt, hogy a szezón utolsó estéit feledhetlenül kedvessé tette. Premierrel — mit már majd egy hónapja ígértek — kezdődött a hét. A hosszan tartó Ígéretek beváltásában nem szokott köszönet lenni. Bebizonyosodott ez a legújabb Feydau-bohózattal is. Kutya van a kertben a oime, tartalmát pedig mindenki sejtheti, aki valaha Feydau-bohózatot látott. A szereplők is az ismert régiek : ledér férj, kacér feleség, őrült spanyol, hebegő ifjonc ete. A kellékek dettó régiek : levél, szálloda, ágy etc. Uj csak egy van, az egy-arcu két-ember, de ezt meg már az öreg jó Plautusnál is megtaláltuk, csakhogy ott az egy-arcu kettők ikrek voltak. Ha éppen hangulatban van az ember, akkor nevethet azon a aok képtelen helyzeten, amit a franoia bohózatirók fejedelme ismert raffinementjával megteiemt, ha nincs, akkor — boszankodik. Szombat este legtöbben az utóbbit tették a szinházban. A Bzereplők közül legjobb volt az egy-arcu kétember szerepében Déri; de Verő, Kovács, Inke, Simkó és Gyenis is megtették a magukét, hogy a közönség a darabot elfogadhassa. Nem rajtuk mult, hogy ez nem történt meg. Zajos é« meleg ünneplés közt tartotta meg hétfő este jutalomjátékát a társulat hamar kedveltté vált fiatal hősnője Verő Janka. A tolvajról, mit jutalomjátékául választott, véleményünket már tavaly elmondtuk. Izgalmas, hatásos dráma, de lélektani alap nélkül. A szerető, édes kis feleség, ki azért lop, hogy toalettet, ragyogót, bugyogót, inget — finomat, osipkéset szerezhessen, hogy ezáltal jobban magához bilincselje férjét — képtelen alak és — visszatetsző. A darabot igen szépen játszották. Verő a szerelmes turbékolás, az enyelgés hangját épúgy eltalálta, mint ahogy emberien megindító tudott lenni a komoly jelenetben. Sikere teljes volt ez este, méltó volt az ajándékokra, mikkel a közönség jutalmazásul elhalmozta. Dérinek Vozsin Richárd tavalyról ismert kitűnő alakítása. Gyenis a tolvajlással gyanúsított fiú szerepében túlságos merev volt. Kovács, Tomborné, Bátori jó ensemblet alkottak. Igazán rosszul esett keddeu eate azt a hidegséget látnunk, amivel a közönség Déri Bélával, ezzel az igazán komoly és értékes művészemberrel szemben, aki mellesleg a társulat buzgó és ügyes rendezője is, viselkedett. Egy árva babérlevél, de még egy árva taps se jutott neki ! Illetve az utóbbi csak beléptekor nem, mert amint aztán a közönség megkapó közvetlenségü játékát látta Armand szerepében, tapsolta már hiven és lelkesen. A címszerepet Verő Janka jól átgondolt alakításban mutatta l>e. Némi modorosság van azonban Ő benne, amiről lelkiismeretes vezetés mellett leszokhatnék. De hol vegye ezt a vezetést? Szép jelenete volt az öreg Duvallal s a meghalási jelenet erŐB realizmusával szintén megkapta a lelkeket. Szerdán este a Gépiró kisasszony, mely harmadszor már fél házat sem hozott, zsúfolt ház előtt került szinre. A közönség osak ügy tódult a szinházba, hogy szivéhez nőtt kedvenoét : Kormos Ilonkát újból viszontláthassa. Zúgott a taps, mikor a kissé makrancoBan működő sülyesztőből piros diszes fekete ruhás bájos alakja feltűnt. Virágeső, csokor persze szintén nem maradt el. Aztán játszott és énekelt a „kis" Kormos, úgy, ahogy utoljára. Azaz mégis, mintha énekelőadása még nyert volna kifejező erőben, mióta nem láttuk, mintha tánca még tüzesebbé, még kedvesebbé vált volna. De a finom grácia, mely egész játékmodorának jellegzetes vonása, az olyan mint a kristály, változatlan fényében, tisztaságában. Nem dolgozik sohasem közönséges, alszegi eszközökkel, csupán valódi művészi eszközökkel akar és tud is hatást elérni. Minden énekszámát — legszebb volt köztük az Alkonyat, alkonyat refrénü — megtapsolták, megujráztatták s a közönség lelkes tetszésnyilvánításai kisérték összes jelenéseit. A darab egyébként nem ment oly jó tempóban, mint a premier alkalmával. A szezónvégi ismert lanyhaság vett erőt a társulat nagy részén. Örömmel jegyezhetjük fel, hogy a csütörtöki Tatárjárásban e lanyhaság a szereplők játékában már nem, legfeljebb még a női kar hallatlan in* dolensségében jelentkezett. A fő szereplők mindent elkövettek, hogy méltó társai legyenek annak az aranyos Önkéntesnek, kinek csöppnyi szerepe a Kormos alakításában elsőrangú fontosságúvá válik. Hogy hogy tud udvarolni, hencegni, pajzánul vitatkozni, tragikomikusán elájulni ebben a szerepben Kormos Ilonka, azt igazán látni kell, leirni bajos. Hogy a cipi cupi kupié hatása most is óriási volt, azt mondanunk sem kell. A többiek közül kitűnően játszott, sok kifejezéssel énekelt Inke, hasonlókép úgy énekben, mint játékban dicséreteset produkált Fábián. Vámos énekszáma is tetszett. Kovács generálisa a régi jó volt s tán még a réginél is pompásabb Bátori utánozhatatlanul groteszk Wallenstein cs. és kir. tartalékos hadnagya. A Próbaházasság Birikéjében vett bucsut Kormos Ilonka a pápai közönségtől. A búcsún éppen annyian voltak, hogy többen már nem is lehettek. Minden talpalatnyi tér el volt foglalva a színházban. A hatalmas nagy közönség zúgó tapssal, virágesővel és babérkoszorúval ünnepelte ezúttal ismét kedvencét, aki méltó is volt ezúttal az ünneplésre. Lénye csupa poézis, mozgása a megelevenedett ritmus, pajzánsága elragadó, beszéde, játéka végtelenül bájos. Csak egyet s ajnált a publikum, hogy énekszáma mindössze kettő volt. No de majd pótolni fog bennüuket érte a nov. T-i Lei hangversenyen. Azért hát a meleg és szívélyes bucsuzásnak ez is volt a végakkordja : a viszontlátásra ! És ugyané szóval, bár hosszabb — 5 és 1/

2 havi terminussal — bucsuztunk a társulat tagjaitól is, kik közül Bátori exeellált legjobban, szikrázó ötletességgel az utolsó estén. Az előadás egyébként úgy haladt, mint az a szekér, mely az előadás tartama alatt a társulat podgyászát vitte az állomásra, — döcögősen. TARKA ROYAT. Az első benyomások. Igen : az első benyomások határoznak a zsenge lélek későbbi, maradandó haji amai felett: azért van, hogy az emberen már gyermekkorában maglátszik, zés nagyon szép dolog, de mégis jobb az ilyen látogatás, akármilyen rövid is. Milyen viruló szinben vagy, leánykám ! Még snebb, elegánsabb lettél, ügy-e Guidó ? — Én is mindig azt mondom, felelt rá Guidó mosolyogva. — És irja is, fordult a leányhoz az öreg úr. — Te, Emma, mondhatom neked, hogy finindig csak terólad ír a leveleiben. Igazi mintaférj! — Már az igaz ! — hagyta rá Emma halk hangon. Erre a válaszra rövid hallgatás következett. Guidó lehorgasztotta a fejét a az ujjahegyével utána rajzolgatta az abrosz arabeszkjét. De az apa különös beszélőkedvében volt ma. •— Elza néni ezerszer tiszteltet, csókoltat benneteket. Még folyvást zsémbel egy kicsit, de alapjában véve mindenkit szeret. Te, Emma, te mindig a kedvence voltál. Annyiszor emleget . . . — A néni olyan jó. — Az igaz. Tudod, mit mondott, mikor hazulról jöttem ? „Ugy örülnék, ha Emmácskánknak gyermeke lenne, szép, virgonc fiacskája !" Ezúttal azonban a jó öregnek is észre kellett vennie, hogy meggondolatlanság volt ilyet mondania. Emma kedvetlenül fordult el, Guidó pedig idegesen sodorgatta a bajuszát. — Róza is, az unokatestvéred, fólytatá az öreg úr sietve, hogy más tárgyra térjen, — Róza is nagyon jól van most. De sokat szenvedett. — Oh ! miért ? Hiszen úgy hiszem, nőül ment az ő imádott Kamilljához ! — mondá Emma kissé gúnyosan. — Úgy van, nőül ment hozzá és szerették is egymást nagyon. De nem tudom, hogyan és miért: Kamillnak valami szeszélye, valami nápolyi hölgyecBke . . . — Ezt te szeszélynek nevezed, papa ? — Igazán csak amolyan futólagos szeszély volt. Nem kell mindjárt pesszimistának lenni. Róza magánkívül volt, előbb sirt, azután pörlekedtek. — Ugyan ! — Amint mondom. Utoljára Róza otthagyta a férjét és hazament az édes anyjához. — Jól tette. — Rosszul tette gyermekem. Az asszonynak sohasem szabad a férjét otthagynia. Végre sikerült az ékesszólásommal rábírnom, hogy megbocsásson neki . . . — Te birtad rá, papa? — Én ám, és én büszke is vagyok rá. Mert ha az ilyen dolgokban eleinte engesztelhetetlen is az ember, végre mégis csak belátja, hogy sokszor a saját akaratunk ellenére is eltévelyedünk . . . — Kényelmes morál ! — vetette közbe Emma. — Anyád is így vélekedett, gyermekem ! — Hogyan, ő is ? . . . A mama is úgy gondolkozott, hogy újra meg kell békülni ? — kérdé élénk érdeklődéssel Guidó. — Mindenesetre. Csupa könyörület és elnézés volt az az asszony. Olyan jó volt, olyan igazán jó ! Aki igazán szeret, — szokta volt mondani, — sokat megbocsát. (Vége köv.) Saját érdekében „Angol divat" A szabás művészi,az elkészítés elsőrangú és a szövetek a legjobb minőségekből vannak, tehát a legkényesebb Ízlésnek is megfelelnek, mert alfllmúlják a mérték után készített ruhákat is. — Sz abott olcsó árak: I ha ruhát vásárolni akar, próbálja meg fpüT nagyáruházában PÁPA, Kossuth-utca, az új postával szemben. Ott ALTMANN BERNÁT óriási raktár Tan kész férfi-, fiu- és gyermekruhákban, felöltők, gallérok, télikabátokban, gazdász-kabátok (szőrme béléssel), bundák stb. stb., yalamint egyes nadrágokban. ! A tanuló-ifjuságnak egyedüli legalkalmasab

b 9 bevásárlási forrása és részükre 5% árengedmény. • í