Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-02-01 / 5. szám

burkolat az, nagy magyarázatra szorul. És, hogy főleg vásárok alkalmával, bány szarvasmarba, ló és egyéb barom töri ki a lábát e sikos kocsi utunkon, ezt sem lehet ezen aszfalt-út javára Írnunk. Azonban ezen már régen túl vagyunk. Segítepi rajta nem birunk És ha különösnek is tűnik föl a többi főbb utca lakosai előtt az a dédelge tés, amely 3 kilométernyi hosszú aszfalt kocsi utat a juttatott a fővonalnak, a többieknek (csak egy párnak) vagy kővel kirakott vagy, mint a Kossuth-utcánuk is, kavicsos, tehát sáros utat adott, — ez helytelen és igazságtalan eljárás ugyan, de tekintve városunk anyagi helyzetét, még sem olyan, hogy az arra jogosított utcák is mind csak aszfalt burkolatot kérjenek. A mi felfogásunk szerint a Kossuth-Lajosutcai kocsi utat föltétlenül meg kell javítani és mivel ez belvárosunk legszebb és legforgalmasabb utcája, nem országútra való makadámmal kell rendbe hozni, hanem más modern útépítéssel. Hogy ez az útépítés milyen legyen : köves, vagy kocka köves, vagy aszfalt burkolat, abban döntsön a város anyagi teherbíró képessége, vagyis a jelen viszonyok között azt alkalmazzuk, amelyik jóval olcsóbb. Jóval olcsóbb ! Azért hang súlyozom, mert ha esetleg az aszfaltburkolat a többi nél csak jelentéktelenül többe kerülne, akkor bizony lelkiismereti furdalás nélkül, sőt még bölcsen is, bátran teljesíthetjük a Kossuth Lajos-utcai keres kedők ebbeli kérelmét. Gy. Gy. A kath. kör hangversenye. — 1807 január 26. — Adassék elismerés a katholikus kör hangverseny-rendezőségének, amely minden esztendőben képes valóságos bűvész módjára valami szenzációt varázsolni a kör farsangi nagy estélyének muso rára. És ha az idén a szenzáció csak pótlólag került bele a hangverseny műsorába, mert az első izben kiadott meghívón halványan Bem sejtette a vasárnap esti legfényesebb számot, annál bámulatosabb a bűvészet, amellyel a művészi szenzázió mégis létrejött, nagy gyönyörűségére a közönségnek. Egyébként ne vágjunk az események elé, számoljunk be híven és sorj ában a vasárnap esti hangversenyről. A Griff terem természetesen már 8 óra előtt tele van. A hölgyek szebbnél-szebb toalettekben pompáznak. A pódium mellett fenntartott helye ken foglalnak helyet az est művész szereplői. Pont nyolc óra s a közönség még egyre jön. Sőt jön akkor is, mikor már a hangverseny megkezdődött, pedig akkor már fél 9 re járt az idő. Égy magyaros motívumokban gazdag ábrándot adott elő a hangverseny első számaként zongorán 8. Dankó . Sarolta. Kifejezéssel teljes művészi játéka nagyon tetszik, a közönség ráadást kér és kap s tapssal hálálja meg. A tavalyi estély kedvderítő bohémje Gecső Jenő lép most a pódiumra. A nyaralásról s a szalmaözvegységről cseveg szeretetreméltó bonhomiával, majd pedig Bernát szalmaözvegy dalát is elénekli. A közönség tapsol s még többet vár tőle, de ezt úgylátszik Gecső a végére akarja fenntartani. Hangversenyeink hamar kedveltté vált kis énekesnője Tóth Annuska énekelt ezután -duettet Sand Henrik teveli pléhánossal, Szentgyörgyi Sándor diszkrét zongorakisérete mellett. Mindkét dalukat művésziesen, hatásosan adták elő, kár, hogy Saád szép baritonja indiszpozíciója miatt nem érvényesült kellőleg. Nagy sikere volt a következő számnak, dr. Gecső Lajos tárogatójátékának. A kuruc kor örökszép dallamai az eredeti magyar hangszeren szívhez szólóan csen dűltek fel. A közönség nem volt fukar elismerésével, melyet meghálálandó dr.: Gecső még egy, hangulatos számmal kedveskedett. Most következett ama bizonyos szenzáció amiről azonban a közönség közül alig volt valakinek is előre sejtelme. May-Miinster Kornélia neve ugyan nem ismeretlen azok előtt, akik a fővárosi lapok Szinház-rovatát figyelemmel szokták kisérni, de azért azt valóban magunk sem gondoltuk, hogy ily nagy kaliberű művésznőhöz lesz szerencsénk. Bár aki a La Grange-ária (Wiltné hires áriájának) eléneklésére vállalkozik, annak feltétlenül elsőrendű hanganyaggal kell rendelkeznie. Ám May-Miinster Kornélia előadásában nemcsak hanganyagának terjedelme imponált, de koloratúrájának fénye, trilláinak fényes változatai, előadásának drámai ereje. A közönséget valósággal elragadta a remek énekszám, mit egy kis pauzánál középen is félbeszakított a felzúgó tapsvihar. Majd midőn az utolsó akkord elhangzott, vége hossza nem akart lenni az éljennek és tapsnak. Műsoron kívül a Liliomszál cimü dalt énekelte most a kitűnő művésznő hasonlóan briliáns előadásban. Igazságtalanok lennénk, ha meg nem emlékeznénk arról a művésziesen finom zongorakiséretről, mit ehhez a páratlan sikerű számhoz Kis József szolgáltatott — úgy tudjuk — egy próba után. Beethoven Prometheusát játszották most zongorán négykézre S. Bunkó Sarolta és Kertész Gizella a zenemű szépségeit teljesen érvényre juttatva, majd Kertész Gizi maga játszott zongorán egy Liszt-rapszódiát jeles technikával, méltó hatással. Kiváló értékű zenei szám következett most. Helyi zenei életünk kitűnőségei : Gáty Zoltán (hegedűn). Szengyörgyi Sándor (gordonkán), Kiss Vilma (zongorán) és Kis József (harmoniumon) pompásan Összetanult kvartettben adták elő Lux fantáziáját. A kvartett minden tagja a maga hangszerén kiválót produkált s a mellett az ensemble is tökéletes volt. A közönség lelkes tetszésnyilvánításokkal fejezte ki a művész társaságnak elismerését a nyújtott élvezetért. Befejezte pedig az estét a pezsgő humorú Gecső JenŐ. Kabaré számokat énekelt: A bankfiút, A csodagyermeket s még egy néhányat. Rutinos előadása, természetes humora, kellemes hangja egyaránt kedvessé és élvezetessé tették minden egyes énekszámát. A közönség derűit, kacagott, tapsolt és ismétlést kért. Kapott ia eleget, amig aztán egyszer a temperamentumos fiatal ember ügyes kupiéban be nem jelentette, hogy ő most már nem énekelni, de táncolni akar ... Mondhatom, hogy ehhez erős akarat és kitartás kellett. Mikor a szákeket szétszedték s a hangverseny-termet táncteremmé alakították át, mikor az, aki a melléktermekben asztalhoz jutott, vacsoráját elköltötte, mikor a táncmulatság kezdetét vette, szinte lehetetlen volt a tánc. Rengetegen voltak jelen s a terem bizony kicsi. No de azért csak .negkezdődött a tánc s ha eleinte nehezebben, később mégis csak ment. Hamarjában fel is álltak az első négyeshez, de hogy hány pár, azzal nem szolgálhatunk. 100-ig elszámoltunk, az bizonyos, de ami azon felül volt, az is elég lett volna egy másik mulatságra. Hogy virágos hangulatban reggelig tartott a mulatság, azt úgyis sejtik mindenek. Pápán már ez így szokás s így szokás főkép ott, ahol annyi szép asszony, szép lány van együtt, mind amennyi vasárnap este volt a kath. kör hangversenyén. A YAROSHÁZAROL. § Az építkezési kedv előmozdítását egyrészt, másrészt pedig a város extenzív terjeszkedésének meggátlá8áfc célozza igen helyesen a városi tanács azzal a javaslatával, mit legutóbbi üléséből terjeszt a képviselőtestület elé. A javaslat lényege az, hogy mindazok számára, kik 5 éven belül földszinti lakóházuk helyett emeletes házat építtetnek, ugyanannyi ideig (12 évig) községi pótadómentesség kedvezménye biztosíttassák, mint amennyi évre állami adómentességet nyernek. A javaslat megokolása előadja, hogy a város ha meggátolja így a külső részekben való építkezést, utca, járda, vízvezeték, villamos világítás s a közb iztonsági, intézmények fejlesztések terén nagyobb megtakarítást ér el, mint amennyit az épülő házak pótadója kitenne. § Yasúti gyűlés, A pápa-devecser-ukki vasút ügyében tervezett gyűlést, melyre a vasútak engedményesei is meghívást nyertek, február hó 12-ére halasztották el. § Az állomás kibővítése immár elhatározott dolog lévén, a v. tanács átírt a szombath elyi MÁV üzletvezetőséghez, hogy az építési terveket beahogy épen a szészélyeségre hajló érzelemvilága neki diktálja. A szeszélynek, mint gyors hangulatváltozás nak, egyik érdekes formája a humor. Tudjuk ugyebár, hogy a szeszély nemcsak rosszkedvüségben, hanem derűs hangulatban is megnyilvánulhat. Ha már moBt ez a kétféle szeszély vegyül egymással, úgy a humorral van dolgunk. Régente a humort úgy ábrázolták, hogy egyik szemével sírt, a másikkal nevetett. Ebben az ábrázolásban nagyon finom megfigyelés rejlik, mert az igazi humor meg is siratja azt, ami fölött nevet. Emberszeretet, éber éB józan optimizmus az alapfeltételei az igazi humornak, s éppen azért az igazi humor sohasem lehet sértő vagy bántó, amilyen a rosszmájú tréfálkozás, vagy az éretlen gúnyolódás szokott lenni. A humor már egyik kiegyenlítődő formája a szeszélynek, egy határállomás a szeszé lyesség s érzések harmóniája közt, éppen ezért gyógyító eszköze is a szeszélyességnek. A nagy humoristák az emberiség jóltevői, mert műveikkel, szellemükkel, emberszeretetükkel a megzavart érzésvilágot békülésre, harmonikus megegyezésre birják. Honnan van azonban az, hogy az egyik ember szeszélyes, a másik nem ? Miért szeszélyes az ember általában ? A határozott válasz nem könnyű ezekre a kérdésekre, amelyek az individuális lélektan legkényesebb problémái. Kétségtelen, hogy itt nagy szerepet játszik a velünkszületett hajlam az idegességre, bár jórészben ez már elkoptatott frázisnak tetszik, hiszen ma már mindenki ideges. Az élet izgalmait senkitől sem lehet távol tartani, a modern élet'pedig nagyon is sok követelést állít fel idegrendszerünkkel szemben. Általános a törekvés, nemcsak többnek lenni, de legalább is többnek látszani, mint mások. Olyanok vagyunk, mint a hadsereg, amelyben senki sem akar közkatona lenni, de mindenki legalább is tábornok, s ez a folytonos izgalmas hajsza nernze déken át rontja az emberi idegrendszert Meg csökken az ellenálló képességünk s egy adott helyzettel szemben könnyen elvesztjük érzéseink egyensúlyát. Szeszélyesekké válunk és a szeszé lyeink nemcsak bennünket kínoznak, de kellemetlenek a környezetünkre is és általában mindazokra, akikkel csak dolgunk van. Szabadulnunk kell tehát a szeszélyeinktől ? Igen, de hogyan ? . . Legelső eorban is önmagunk fegyelmezésével. A szeszély, ha már betegség, akkor olyan betegségi amelyből csak önmagunk tudjuk magunkat kigyógyítani. Aki megszokta azt, hogy az adott hely, zeteket elfogulatlanul Ítélje meg s a külvilág minden eseményét nem vonatkoztatja túlságos szeszélyességgel önmagára, az mindig meg fogja találni önmagában a védelmet a kellemetlen hangulatzavarok ellenében. A szeszélyesBégtől való megóvásban legfontosabb szerepe a nevelésnek van. Aki meg van védve attól, hogy a fantáziája túlságos szertelenül csapongjon, s akire nézve nincs lehetetlenné téve, hogy időnkint önmaga is gyűjtsön az életből tapasztalatokat, annak a lelki élete vértezett lesz a külső behatások iránt. S ha figyelembe vesszük, hogy éppen a nők élete van úgy megszabva, hogy éppen ez a két körülmény marad majdnem teljesen figyelmen kivül, akkor rögtön tisztábban fogjuk látni azokat a szempontokat, amelyek szerint egy helyes nőmozgalomnak irányulnia kell. A fehér leányszobák lakói is joggal kíváncsiak az életre, mely egykor őket is ki fogja ragadni a négy fehér fal közül, s kíváncsiságukat csak a saját sejtéseikkel elégíthetik ki. Ezek a sejtések legtöbbször a túlságosan csapongó fantázia szülöttei, amelyekből az élet alig valamit tud beváltani. A sablonok mindenütt veszedelmesek, így a nevelésnél is. Mindenkinek a maga saját külön egyénisége szerint kell fejlődnie, mert az életben megelégedettséget csak az lelhet, aki a maga egyéniségét élete munkájával teljesen kifejtheti. Ha a helyes nőmozgalomnak sikerült majd teljesen kiirtani azt a bizonyos sablont a leányok neveléséből, amely éppen csak leányt nevel s az egyéniséget teljesen figyelmen kivül hagyja, akkor majd végképp megszűnik az az előítélet, amely azt állítja, hogy a nők szeszélyesek. /