Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-10-10 / 41. szám

büntető törvénykönyv (1878. évi V. t.-cikk) úgy általános, mint különös részében módosíttassék és kiegészíttessék: az általános revízió készűljön-e, amint azt a gyakorlati tapasztalás, a tudomány és törvényhozás haladása megköveteli, avagy csak a bizonyos kirivó, a birósági joggyakorlat által már nagy részben áttört elvek statuáltassanak törvényhozásilag is s ezzel kapcsolatban a leánykereskedelem meggátlása céljából tartott nemzetközi kongresszusok kötelező rendelkezései vétessenek lel ez alkalommal mint módosítás, illetve kiegészítés a megalkotandó novellába a büntetés feltételes felfüggesztésének új intézményével ? Ez utóbbi felfogás győzött és noha az általános revízió nagy terjedelmű törvényelőkészítő munkálatai folynak; a novella új büntetőtörvény alkotás. A gyakorlati életre nézve közelebb álló a novella azon intézkedése, hogy a lopás vétségének értékhatára 100 korona helyett 200 koronára lett felemelve; hogy a csalás magán indítványi jellege megszűnt s ezzel kapcsolatban a csalás vétségének kísérlete is büntetendő cselekménynek lett kimondva; nemkülönben, hogy az elzárással büntetendő s magánindítványra üldözendő tulajdon elleni kihágásnál a 4 korona értékhatár 10 koronára emeltetett fel s a bűncselekmény fogalmi köre kiterjesztetett, amennyiben a tüzelőszer és egyéb életszükségleti tárgy is felvétetett az élvezeti és élelmi cikk mellé. A lopás — és pénzhamisítás bűntetténél csak a büntetési nem és ebből kifolyólag az időtártam változott csak. A kerítés, mint önálló bűncselekmény szabályoztatott. Ezen rendelkezéseknek oka általában a gazdasági életviszonyok megváltozása, az életszükségletek emelkedése, a pénzértéknek csökkenése ; — a csalásra nézve pedig az egész morális közvélemény megnyilatkozása volt. A novella legfontosabb rendelkezései a büntetés felfüggesztésére és a fiatalkorú bűntettesekre vonatkoznak. Ezen rendelkezéseknél nemcsak a büntető-jog tudománya, a külföldi büntető törvényhozások alkotásai, a tudományos kutatások, a bűnügyi, embertani és más tudományszakok eredményei szolgáltak alapul, hanem a humanizmus és erkölcs nagy elvei is, kapcsolatban a jogi érzés fejlődésével, mint amelytől függ első sorban valamely állam büntető hatalmának üdvös hatása. Mert kétségtelen, hogy a büntető törvény egymaga nem pótolja az iskola, a filantrópia, a közigazgatás, a szegény ügy és gazdasági élet nagy visszamaradását. Emberivé Icell tenni a törvényt, hogy az igazság és hasznosság egyesített elveiből alapozottan az erkölcs, valamint általa az állami jogrend és biztonság megszilárduljon. E mellett a különböző büntetési eszközök és módok abszolút érvényű, abszolút igazságos büntetést mindenkire nézve nem eredményezhetvén ; az erkölcsi büntetést kell inaugurálni, mely megfelelő viszonyok mellett lehet hathatós és egyedül igazságos büntetés. Ezen irányelvek megvalósítására pedig az szükséges, hogy nem a mindent megtorló, megfélemlítő, vagy elrettentő büntetési kényszer, hanem az örök emberi természetnek isteni szava nyilatkozzék meg a büntetésben a szeretetből fakadt megbocsátás által. A szeretet örök törvényét pedig csak úgy szolgálhatja az állam büntető hatalma, ha a tettes egyéniségéhez, életviszonyaihoz alkalmazkodva nemcsak azt érezteti az elitélttel, hogy az államnak kötelessége megtorolni a jogrenden esett sérelmet, hanem egyúttal meg is tud bocsátani azoknak, kik emberi gyarlóságukban a törvény ellen, embertársaikkal szemben sértően cselekedtek, ha a jó útra térés komoly jeleit felismeri. Ez a humanizmus szabja meg, hogy a bíróság az egy hónapot meg nem haladó tartamban kiszabott fogház-, elzárás- és pénzbüntetés végrehajtását különös méltánylást érdemlő okból felfüggesztheti, „ha ettől az elitélt magaviseletére, egyéniségének, életviszonyainak és az eset összes többi körülményeinek figyelembe vételével kedvező hatást vár." Kizárja azonban egyidejűleg a kedvezményből azt, ki cselekményét „aljas indokból" követte el és aki visszaeső. Aljas indokot képez általában a boszu és gyűlölet alacsony megnyilatkozása és a kétségen kiviili nyereség, vagy mikor nyomort nem szenvedő ember tör mások javára. A különös méltánylást érdemlő okokat a törvény tételenkint fel nem sorolja, de a törvény indokolása irányelvet ad, mondván: „a biró megtalálja ez okokat az elitélt egyéniségében, mely nem vall erkölcsi romlottságra, megátalkodott társadalom ellenes hajlamokra." A büntetés felfüggesztésének hatálya az, hogy a kiszabott büntetést nem lehet az elitélten végrehajtani a próbaidő alatt. De ha az elitélt ellen régibb eljárás volt folyamatban, ha újabb eljárást indítottak, avagy ha a biróság tudomásával a felfüggesztő itélet jogerőre emelkedése előtt elkövetett oly cselekmény miatt lefolytatott eljárásban szabadságvesztésre Ítéltetett: a felfüggesztett büntetés végrehajtandó. A próbaidő mindenkor a felfüggesztett itélet jogerőre emelkedésétől számítva, vétségnél 3 év; kihágásoknál 1 év. A szaktudomány terén felvetett ellenvetésekre, aggodalmakra nézve replikáztak bőségesen a törvény alkotói s különösen a fiatal koruakra vonatkozólag az ellenőrzés hathatós gyakorlása céljából megkívánt patrogane intézménynek közigazgatási és társadalmi hiányosságát nyomatékkal hangoztatták. A jövő és gyakorlat fogja megmutatni, mennyiben alaposak ez ellenvetések és észrevételek. Annyi azonban joggal elvárható, hogy az államhatalom megtegye, a társadalom pedig megvalósítsa ebben az irányban kötelességét. A magyar birói kar pedig hivatásának tudatában a novella életbe léptetésével bizonyára következetes lesz a mult tradícióihoz, mikor tekintélyének ez újabb emelkedésével járó méltóságteljes és független kötelességét teljesíti. Nagy Zoltán. A VÁRMEGYÉRŐL. * Fellebbezés az újabb pótadó ellen. Említettük:, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai közül számosan az 1%-os muzeumi pótadó kivetése ellen a miniszterhez fellebbeznek. Á fellebbezés, mely mintegy 50 vármegyei biz. tag aláirásával ellátva érkezik be az alispáni hivatalba, a hozott határozat törvénytelenségéről a következőket mondja : Fellebbezésünket első sorban arra alapítjuk, hogy a sérelmes határozat tételes törvénybe ütközik. A megyék háztartásáról szóló 1883: XV. törvényben a törvényhozásnak az az intenciója érvényesült, hogy az egyébként autonomjogokkal felruházott megyék adóztatási joguk tekintetében a lehető legszűkebb korlátok közé legyenek szorítva. Eltekintve ugyanis a külön törvénnyel dekretált katonabeszállásolási, az azóta már megszűnt betegápolási és útadótól, az 1883 :XV. t.-c. 9. §-a osakis 3% megyei pótadó kivetését engedi meg, mely kivételes esetekben a bel és pénzügyminiszter engedélyével 5%-ra emelhető. Ezen túl a megye semmiféle pótadót ki nem vethet, ha csak erre külön törvény által feljogosítva nem lett. Minthogy pedig a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság már régebben l°/

0 pótadőt szavazott mög a megyei tisztviselők nyugdíj-alapja javára, s ezen muzeumi pótadó megszavazása előtt 3V

4% székházépítési és vasúti pótadót is szavazott meg, ezen sérelmes határozattal 5 éa 1l

4

r%-v& emelt megyei pótadónkat, tehát 1l

i°j

0-kal túllépte azt a határt, melyet a megyék háztartásáról szól > 1883 : XV. t.-c. imperative megszabott. De fellebbezéssel élünk e határozat ellen ugyancsak azért, mert eklatans törvénysértést foglal magában, hanem fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat érdemi okokból is. Itt következik azoknak az éveknek elősorolása (a vármegye kulturális hátramaradottsága, amerikai kivándorlás, menedékházak stb.), melyeket olvasóink a lapunkban megjelent cikkekből éa az ügy körül lezajlott vitából már ismernek. térdeiket és úgy vonult be a városba nagy diadallal, trombiták harsogása közt a Halbschuh Márton megszökött leánya. Még azon nap összeült a városi tanács s megfontolván, hogy az isteni gondviselés utai kifürkészhetetlenek és semmi sem történhetik a mindenható akarata nélkül, elhatároztatott, hogy Halbschuh Katalinnak diszes ajándékkal kedveskedjék a város és kérje meg, legyen kegyes szószólója a herceg előtt ; egyszersmind fenyegettessenek meg a gonosz rágalmazók és nyelvök kiszakításával büntettessenek, ha gyalázatos szavakkal Katalin leányasszony jó hirében-nevében gázolnának. Külön padot is csináltatott számára a tanács, faragásokkal ékeset, melybe üljön, ha majd templomba megyen, mert ilyen előkelő személyt, ki a herceg hatlovas hintóján jár és a kegyelmes úrnak olyan gráciájában van, megilleti az. Három hétig maradt szülővárosában Halbschuh Katinka s nagy becsületben és nagy szeretetben vala része. Mikor drága prémes, arany sujtásos lengyel ruhájában, melynek sleppjét apródok emelték utána, végigment az utoán, az anyák az ablakokból mutogatták gyermekeiknek : — Ime a mi büszkeségünk, aki még hercegné lehet. S aggastyánok csókolták a kezét, mintha már igazi hercegné lett volna. Oly nagy lett a Halbschuh család tisztessége, hogy az új biróválasztáskor Márton mestert választották meg a város főbirájává, noha lutheránus volt és a statutumok azt rendelték, hogy a főbiró tiszt ét csak katholikus vallású viselheti. És senki a városban föl nem szólalt a Halbschuh Márton választása ellen 8 mindnyájan örvendezének, hogy ily érdemes férfiú emelkedett a főbírói székbe. Még azonban le sem telt az esztendő, a Halbschuh Márton főbiróságának az esztendeje, mikor Lublóról jött emberek hirül hozták, hogy Katinka nincs már a hercegi várkastélyban s a Hőnisch-leány Szepes-Olasziból parádéz most a kegyelmes úr oldalán, az jár az üveges hintóban, az hord drága nyusztprémes bundákat. A Katinka napja már leáldozott. Akkor az apa megemlékezett arról, hogy micsoda szégyent hozott rá a leánya s megüzentette neki, hogy soha többé be ne merje tenni lábát ebbe a városba, mert Halbschuh Márton nem fogja tekinteni apai voltát s törvény szerint fog eljárni ellene, mint e nemes város főbírája és amint meg van irva az erkölcstelen személyek ellen. És az egész város fölzúdult. Szörnyű csúfság, hogy még mutogatni merte magát itt az a leány, még pompázott, még büszkélkedett s tisztes derék polgárokat és polgáraszonyokat kényszerített, hogy megalázkodjanak előtte, hogy hódoljanak neki. De szégyen ám még az is, hogy ilyen személynek az atyja a főbirói széken üljön. Le onnan Halbschuh Márton uram ! Az a sok becsületes polgár nem tűrhette meg, hogy ilyen cégéres ember legyen a város feje. Most már kisütötték azt is, hogy voltakép törvénytelen volt az a választás. Lutheránus embert nem is szabad a főbirói székbe ültetni. Csak ki onnan hamar, Halbschuh Márton uram ! A mészárszókbeliek, kik a leglármásabbak voltak, még azzal is fenyegetőztek, hogy fölgyújtják a házát, földig rombolják. Ám arra már nem került a sor, mert egyszerre nagyot fordult a világ. Theodor herceg kibékült Katikával s a kegyelmes asszony (Iglón már úgy hitták) karácsony táján újra eljött szülővárosába. Igyunk mohai Igyunk mohai Igyunk mohai Igyunk mohai forrást, ha gyomor-, bél- és légcsőhuruttól szabadulni akarunk, forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk. (2) forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. MIT IGYUNK? hogy egészségünket megóvjuk,mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre legbiztosabb óvószer. A moliai elemek ellen ragályos Ibe _ „ - tekintélyek által ajánlva. Számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető íüzetében olvasható. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyoűü üvegekben minaea kétes értékű mesterségesen szénsavval telített viznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Ágnes-forrás vizét a legszegényebb emberis könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelöség. JHL©d.VOJLt ÉlEO-1*VJ Kapható minden füszerüzlethen és elsőrangú vendéglőben. Főraktár Oszwald János urnái Pápán.