Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.
1908-10-03 / 40. szám
S ahol a közeégi birák így írnak magyarul, ott a legfontosabb, legégetőbb kulturális szükséglet a muzeum ? ! . . . Valószínűleg azért, hogy legyen hol az ilyen „ikaszolvegy"-eket elhelyezni! A színházi hét. Szini szezónunk csak nem akar belezökkenni a rendes kerékvágásba. Számba vehető sikert e hétről sem tudunk feljegyezni. Ennek persze fő oka az. hogy az eddig színre került darabok egyike sem volt olyan, amely — mint szokták mondani - „megfogta" volna a közönséget. Tábori Frida, a várva-várt új primadonna megérkezett ugyan s az agyoncsépelt Varázskeringőben is meg tudla mutatni, hogy pompás szubrett-talentumát teljes épségben hozta vissza, de vele még újdonságot vagy akár valami érdemes reprizt sem adtak Majd tán a következő hetek jobb darabokat s Tábori révén zajosabb operettsikereket is hoznak. A drámai személyzet jól megállja helyét, de mikor a dráma, a komoly dráma oly nagyon ritkán juthat csak szóhoz ! . . . Szombat este Lehár darabot : A három feleség- et adták premierként. Egy nem éppen rosz alapötletet — az utazási iroda főnöke három családi otthont tart magának Budapesten, Párisban és Londonban — sovány és szellemtelen bonyodalom keretében tesz lehetetlenné ebben egy bécsi ezöveg-gyáros. Mulatni édes keveset lehet raita. És ha még a zene igazán Lehári volna ! De korunk legnépszerűbb operett komponistáján is beteljesült a régi mondás: „Dormitat bonus Homerus" — néha még a jó öreg Homérosz is alszik ! Alvásról jut eszünkbe, hogy mindjárt az első felvonásban van egy altató dal, melyet Borbély Lili igen csinosan adott elő Borbély Lilinek egyébként A három feleiégben nem volt rosz estéje. Szép hangja van, igen kecsesen táncol is, csak elég temperamentum nincs benne, vapy ha van, hát nem mutatja. Pedig kár, mert rutinos énekesnő, aki egy vezető primadonna mellett az operett ensemblenek igen hasznos tagja lehetne. A II. számú feleséget Fábián Lenke adta. Csengő koloratúráját már többször megdicsértük, de szubrett-jellegü szerepre feszesebb lényénél fogva alkalmatlannak tartjuk. Táncolni egyszerűen nem tud. Ami hiszen koloratúr-énekesnőnél nem is baj, de ha mégis adnak neki olyan szerepet, amiben táncolni is kellene! Fátyol Heddit is énekesnőnek jelezte az előleges szini jelentés, de ki venné komolyan annak a nagy lepedőnyi papirosnak minden betűjét! A férfi szereplők mind hálátlan szerepekhez jutottak. Egyedül Medgyasszai adott alkalmat arra, hogy egypár szép tiszta magas hangját megbámuljuk. Megtettük. Ám a darabot ez sem menthette meg. Tábori Frida tiszteletére a lezónázott Varázskeringöt szépen telt ház nézte végig kedden este. Es az a telt ház hosszú idő után végre egy igazi jó szubrett-alakításban gyönyörködhetett. Ötletes játék, graciózus mozdulatok, kifejező énekelőadás, pezsgő temperamentum, szóval minden tulajdonság meg van Táboriban, amivel operettszinpadon sikert lehet aratni. A siker teljes is volt. Minden énekszámát megujráztatták, főkép nagyon tetszett az „Ó te kedves kis bohó" refrénfí duett. Táborit egész estén át zajos tapsokkal, melegen ünnepelték. Hátha még a tavaszi partnerral együtt játszhatott volna. De hiába, Vámos még mindig nem az a bonvivant baritonista, amilyennek lennie kellene. Még mindig csak erőteljes hangjával hat, amiért a nehézkes játékot osak osupán megbocsátani lehet. A tavalyi jó alakításokat produkálták Bátori, Fábián és Medgyaszay. Uj volt, s mint rendesen jó, lnke a herceg szerepében. De hogy valakinek estéről-estére fel kelljen lépnie, hol mint baritonistának, hol mint énekes bonvivantuak, máskor mint fiatal drámai hősnek sőt ime — operett buffónak is, az már kis.sé erős dolög. Agyon játszatni nem szabad senkit sem, ha még oly fiatal ós munkabíró is az illető. Tarnay Lidi udvarhölgye nem elégített ki. Az ő terrénuma a nyers, groteszk komikum, a Friderika alakja pedig más téren mozog. Bár dél utáni diákelőadásként került szinre, mégis meg kell hogy emlékezzünk a Cigánybáróról, meg főkép bábián Lenke kedvéért, aki Szaffi remek áriáit gyönyörűen énekelte és az egyéniségé nek megfelelő szerepét kitűnően is játszotta. Hasonló dicséret illeti Cipra személyesítőjét, Tarnay Lidiát, míg az urak — az egy Medgyaszay kivételével — igen délutánias hangulatban voltak. Este a hét egyetlen drámai újdonsága A gyermek került szinre. Szerzője Abonyi Árpád egyike a legjobb novellistáinknak, aki elbeszéléseiben főkép a katona élet hű rajzolásával tűnt ki. Drámájában is katonák a szereplők. Azonban ismét kiderült, hogy novellát és drámát irni kettő. Már az maga elég drámaellenes, hogy a darab egy 19 év előtti szerelmi történet folytatása és vége. A kadett, akit az édesanyja istentől elhagyott lengyel garnizonba helyeztet s aki odaérkezése első estéjén éles összeütközésbe kerül egy kapitánynyal, a garnizon legfélelmesebb vívójával s aki helyett a két ellenfél feljebbvalója, az őr nagy verekszik meg és esik el, ennek az őrnagynak gyermeke. Az őrnagy ezt csak a második felvonás végén tudja meg, mi tudjuk már az első közepén. Ez a legfőbb hibája a drámának. Van aztán egyéb is. Ákárhány alakja — a főhadnagy, az őrnagy buga, a vendéglős és leánya — osak stafFageként szerepelnek, a cselekvényhez semmi közük. Aztán sokat, túlsókat beszélnek az emberek, ami novellában érdekes lehet, de drámában gátolja a cselek vény gyors bal adását. E hátrányokkal szemben van azonban a darabnak sok előnye is. Mesterileg megkomponált jellemek az őrnagy, a kapitány, a kadett, a vendéglőslány — már az anya, azonban kissé valószínűtlen. A történet maga megkapó és megható, az egészből az igazi poézis tisztább, üdébb levegője árad ki. A négy jó szerep mindegyike jó kézben volt. Kovács őrnagya katonás és emberien igaz alak volt, lnke szépen fejlődő drámai tehetsége egész szingazda8ágában bontakozott ki a kadett alakjában, Déri művészi tökéllyel tudott öntudatosan ellenszenves lenni és az éles nyelvű, de mélyen érző vendéglős leánykát pompásan adta Simkó Gizi. Kevésbbé hálás szerepükben kitűnően egészítették ki az ensemblet Gyenis (ki gondolkozó, modern színésznek kezd mutatkozni), Verő, Tömbömé és egyetlen jelenetében Bátori is. Csak ismételjük, amit már múltkor is mondottunk. A sok léha operett helyett minél több drámát kérünk, mert ilyen drámai személyzet ritkán volt együtt nálunk ! O jaj ! Naftalin ! Vagy : Amikor a magyar franciább akar lenni a franciánál és ez — nem sikerül. Képtelenül erőszakolt helyzetek, képtelenül lehetetlen alakok, szerető bújtatásra alkalmas szekrény, világos szoba, sötét szoba, egy csomó szellemtelen frivolitás — ez a Naftalin. Heltaitól, „A királyné apródja" szerzőjétől bizony mást várhatnánk. De ha a Vígszínháznak ilyen darab kell szezonvégre! A jámbor vidéknek meglegyen jó szezon elejére. Hogy nevettek az emberek ? Lehet, de akkor is inkább a színészek, főkép Szalkay játékának nevettek, mint. a darabnak. Megemlítésre méltó, hogy a darabban énekelnek is. Énekel Ardó Ilonka s a közönség tapsolja, j óakaratulag, biztatólag, mint dilettánsokat szokás. Énekel Fábián is, a koloratúr-énekesnő egy bohózatban ! Már ezt a szerepet csak inkább Borbélynak. kellett volna kiosztani. Egyébként ketten mindössze két számot énekein ek. És ezt nevezik nálunk énekes bohózatnak. No meg magyar litera túrának is. Szegény magyar literatúra ! A VÁROSHÁZÁRÓL. § A polgármester itthon. Mészáros Károly polgármester a csatornázás ügyében tett tanulmányútjáról s egyszersmind szabadságáról visszaérkezett 8 iemét átvette hivatala vezetését. § A r. t. városok polgár mestereinek orsz. egyesülete e hó 26-án Budapesten közgyűlést tartott, melyen a városok közérdekű ügyeit a következő két pont alatt tárgyalják : 1. A városi törvény főbb alapelvei. 2. Városok segélye ós a városi tisztviselők illetményeinek rendezése. § Új tűzoltó tornyot ! A vármegye alispánjától leirat érkezett a városházára, mely több fontos tüzbiztossági intézkedés megtételét szorgalmazza. A vármegyei tűzoltószövetség előterjesztése Nem is Yolt több eset, hogy valaki fogadást ajánlott volna a másiknak, még az a kövér apátplébános sem (lila cingulussal), aki dehogy mondta volna el valakinek, hogy mennyit veszített a lóversenyen most a katolikus kongresszus alkalmából, ellenben szerette volna látni Westminstert, állítólag azért, hogy az anglikán egyház magatartását illetőleg tájékozza magát. Az sem tudódott ki, hogy kéményseprővel utazott és attól hallotta meg, hogy itt lóverseny lesz. [A kéményseprő tudvalevőleg szerencse jele. A (Tot. 10 : 125) volt ] Különben csak átutazóban volt a kongresszusról hazafelé. Megint csak Isván bácsi csetlik az utunkba. Ezúttal, mint a lovaglók barátja, a nyergelésnél forgolódik, ahol a parasztgazdák versenyére folyik a készülődés. Az egyik versenyző elmondja, hogy mikor a kukorica-nadrágot vette, azt mondta neki a boltos : — A lóversenyre tetszik ? Akkor hát nagyon ajánlhatom ezt a „Darányit". Mire István bácsi közbevág : — Miér' nem monta neki, hogy nem darányi akargya, hanem viseenyi. István bácsit erre lenézik. Azonban szomorú eset is előadta magát. Egy akadályok legyőzésére hivatott paripa akadt fönn egy relatíve kicsiny akadályban, egy vakondturásban. A nemes ló halálküzdelmét a legvígabb özvegyek sem tudták elérzékenyülés nélkül nézni. Sőt egy nagyon finom érzésű Bzinészuő (sötétsárga selyem kosztüm ruha, halavány-lila automobil fátyolos kalap) azonnal leszaladt a büffébe, mert ő nem tudja végignézni az ilyen kinlódást, viszont azok közé sem akart tartozni, akik tüntetőleg ignorálták a tizkrajcáros knackwursti allűrökkel nagyzoló szafaládét és veszendő társát, a sonkászsemlyét, amely egy ott settenkedő globetrotter ezerint még a győri állomáson keménykedő társai felett is hausse-re spekulált. Tehát ide menekü lt a színésznő (sötétsárga kosztüm ruha itb.) a halál oly közeli fuvalma elől, nem törődve a kiállítási árakkal, amelyek Adolárt, az ideálistát láthatatlan, de mégis észrevehető árnyak gyanánt tartották vissza attól, hogy életében először, szive szerint jóllakjék. Azalatt a prózai halál is homályt vont a hű állat szemei elé, míg nem kevésbbé prózai lelkek szemei előtt az állatért járó biztosítási összeg kezdett határozottabb körvonalakat ölteni. Gyöngéd és ahhoz értő kezek felravatalozták, elvitték, még mielőtt egy bicziklin érkezett ihászi őrmester felajánlhatta -volna a kipattant pneumatikot egy szimbolikus emlék-extravurst céljaira, melyhez a tölteléket a megboldogult szolgáltatta volna. Ezalatt a szinésznőt is (sötétBárga stb.) elhagyta étvágya, ez a hűtlen társ, pedig a büffés kisasszony a megmondhatója, mi mindent elkövetett érte. Aztán megindult vissza a tribün felé. Valamit azonban észre vett ós az éppen tétlenül álló mozgófényképest megragadva, gépével együtt maga után vonszolta, azt ajánlván neki, hogy a tribün alatt lejátszott szerelmi kettőst örökítse meg. A mozgófénykép kattogott, a színésznő azt dúdolta, aminek cipi-cupi a refrénje és lelkére kötötte a mozisnak, hogy csak mint műsoron kívüli számot adja elő, mert ez nem tartozik okvetlenül a lóversenyhez. Ugy is történt. Nagy tapsolásra ért vissza a helyére a „Forgó-Szinpad" naivája. Az asszonyok azt nevették, hogy Nászuram, minden lakodalmi szokást mellőzve, megelőzte az egész násznépet, de csakhamar lecsöndesedtek, mivel belátták, hogy itt MIT H;ili\K? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer t Minden külföldit fölülmúl n m/dlín X \T T"^ -FftPPíSS Millenniumi nagy éremmei hazánk természetes a fflüDd l A ( |\l H . ^ JUITd, b' szénsavas-vizek királya: IJL X. X. I • Kitűnő asztali-, bor- és gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorKedvelt borviz l oiesóbb & szódaviznéi! Mindenütt kapható! Főraktár Oszwald János urnái Pápán. • • (1) ====== Főraktár Oszwald János urnái Pápán.
