Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.
1908-01-04 / 1. szám
1908. január 4. \ k PÁPAI HÍRLAP 3 átalakításában., .ahol tulajdonképpen az ö admirii^Víacionális mi li kfJ á t ™f l kA megyei seger* < ezutí a még nem akarjuk érinteni, noh ép^ n o lY J°g unk volna rá, mint az :Ulájnma^ e™ bei L Mindenek között- iegjobi\^ nne a r' tanácsú városokat a megyei gV a mkoaas alól kivonni s azzal ez a .kérdés a m e' gyére nézve végleg eldőlne. w Azonban, mivel még igen messáy v a" gyünk ez önállósítástól: addig .is az ing^'* 1 munka fejében legyen szabad óhajtani/ 1 1* és remélnünk, hogy a megye szűknek Iáit pénztári helyiségeink miatt drága _háí épitése által nagy adósságba kényszeríteni nem akar. Gy. Gy. § A pápa-devecseri vasút ügyében e hó 30-án lesz újabb értekezlet, melyre a két engedményes is meghívást kapott. Ezen ülésen majd talán mégis meg fog születni valamiféle javaslat a vasútra nézve. A YAROSHÁZÁROL. § Városi közgyűlés lesz f. hó 15-én. A közgyűlés tárgysorára a következő ügyek vannak kitűzve: 1. A kataszteri bérház építése. 2. Klein József böröllői telkeinek megvétele. 3. A szőlészeti és borászati kongresszus javaslata városi borpince létesítése iránt. 4. Az új vágóhid helyének kijelölése. 5. Lippert Sándor házeladási ajánlata. 6. Az iparos ós kereskedelmi tanonc iskola építésének ügye. 7. Felirat a pénzügyminiszterhez a bor-és húsfogyasztási adók átengedése iránt. § Kis nézetkülönbség. A napokban történt, hogy városunk polgármestere egy adóhátralékos érdekéban táviratot küldött a veszprémi pénzügyigazgatósághoz, mellben az illető számára az adófizetésnél némi halasztást kért. A pénzügyigazgatónágot nagyon kellemetlenül érinthette a távirat, mert a polgármesterhez intézett átiratában csodálkozásának adott kifejezést, hogy egy adóhátralé kos ügyében eképpen interveniál. A polgármester nem késett a válasszal : tudatta a fináncokkal, hogy a közigazgatási hatóságnak nemcsak joga, de kötelessége is a közönség érdekeit lehetőleg védelmezni s a megszorultaknak segítséget nyújtani. A táviratozás az illető. fél kérelmére történt s hasonló esetben máskor is hasonlólag fog eljárni, annál iö inkább, mert a távirat két ügyiratot (a fél kérvényét s a polgármester pártoló véleményét) tette feleslegessé. Hogy melyik hatóság eljárása volt helyesebb, méltányosabb, arról szükségtelen meditálni, mi csak azon meditálunk, hogy a pénzügyigazgatóság még mennyi pénzt akar Pápa város közönségétől behajtani, midőn a befizetett adó 1907-ben így is ^ ával volt több, mint az előző évben. EGYESÜLETI ELET. = A Jókai-kör f. hó 6 án, Vízkereszt napján este 6 órakor házi-estét tart a következő műsorral: 1. Rákóczi Ouverture, Kehler Bélától, előadják zongorán Migály Ilona, Migály Mariska, hegedűn Gáty Zoltán, csellón Gáty István. 2. A korhely, Farkas Imrétől, szavalja Lázár Vilma. 3. Előadás, tartja Harmos Zoltán. 4. Az öt erény. •Dialóg, Báródi Gézától, előadják Veisz Renée és j.akas Adél. £>. Magyar dalok, ci mbalmon előadja gulyás István. — A Katii. Kör új év napján nagy közönség m^ ett tartot t felolvasó-estélyt. A műsor minden e^y$\ 8 z^ ma : Rődev Ákos tauárnak a pogányság és kere&^yf n8 ég küzdelméből merített tárgyú megható elbes5R és e' üzente Kornél és Elza ügyes hegedű-duója. Laurának ötletes, kedves előadású szava lat Margit éneke és főkép Proreich Ernő remek^ftigora-játéka nagy tetszést és zajos tapsokat aratott. = A Leányegyesület januárS^ ón tartandó ülésének sorrendje: 1. Magyar ábránd Ferenctől. Zongorán előadja Gáty Lenke, 2. Éviké fürdőn. Irta Radnay Erna. Előadja Galambos Teruska. — 3. Szabad előadás, zene képekkel. Tartja Szentgyörgyi Sándor. — 4. Vissza várlak. Irta Endrődi Sándor. Szavalja Hajnóczky László. — 5. a) Elvesztett tavasz; b) Czuczor Kufsteinban. Szövege Takács Gedeontól, zenéje Szentgyörgyi Sándortól. Énekli Fekete Magda, zongorán kiséri Szentgyörgyi Sándor. TARKA ROVAT. Vízkereszt vagy amit akartok. Shakespere egyik legjobb vígjátékának ez a cime: Vízkereszt vagy amit akartok. Hogy mi az értelme ennek a cimnek, azt sokan nem tudják, mi hál elmondjuk: Shakespere irt egy vígjátékot, ami vele elég gyakran megtörtént. A darab szerepeit kiosztották, a szerepeket betanulták, már az első előadás napja is közelgett, mikor a rendező lélek szakadva szalad a szerző úrhoz: „Kérem az új darabnak még nem tetszett cimet adni". „Nem ám", mond Shakespere, „mert nem találtam még neki. Mi is lehetne csak ?" Gondolkozott, gondolkozott a nagy William, de Malvolio és Keszeg András bolondos történetének csak nern tudott cimet kieszelni. Végre is szólt: „Úgy-e csak farsang első napjára szántátok ezt a bolondságot? Tegyétek hát oda cimül: Vízkereszt". „De kérem, a Vízkeresztről említés sincs a darabban. A cimnek pedig vonatkozni kell a tartalomhoz". „Már pedig én más cimet nem tudok, nem adok. Elmehetsz. írdd csak ki: Vízkereszt''. A rendező hosszú orral indúl, az ajtóból még visszaszól: „Ebbe a címbe nem fog belenyugodni a közönség". „Jó — szól újra Shakespere — én engedek. Én rábízom rád, rábízom az összes komédiásokra, rá az egész tisztelt nézőközönségre, hogy az legyen a cime: amit akartok. Sőt ha jobb tetszik, lehet ez is a cím : „Vizkereszt vagy amit akartok". És úgy is lön. S a címtelen két cimü darabot elő is adták s bár a cimnek nem volt semmi köze se a tartalomhoz, mégis tetszett és tetszik ma is. * Azóta, hogy a három királyok hódolni mentek a jászolban született elé és betöltötték az ő hirével az egész világot, azóta a három királyok vagy Vizkereszt napja jelenti a keresztényi öröm időszakának, a farsangnak kezdetét. Az él, az virul, az lüktet az egész időszakon át, amit akartok. S mit akarnánk mi mást, mint a mulatságot, tobzódást, a gondtalan jókedvet, a zajt, az örömet, a táncot. Úgy amint a Shakespere darabjában a cím mellékes, a fő pedig a tartalom, a orral incselkedő, hasrengető kacajra derítő tartalom^ft&r-Úíjt^. ittjs a farsang folyamán lehet a cim bármi, lehet, „arfTrtr-lJíLartok", a fő, hogy mulatni, táncolni lehessen sokat, rtftgyíl sokat . . . * Jól van, mulassunk hát. Úgyis annyit panaszkodunk a drágaság miatt már a nyár óta. Tudjuk meg egyszer igazán, alaposan, hogy csakugyan olyan nagy-e. a drágaság? Ámbár hiszen fölösleges a kíváncsiság. Előre is tudható, mert tapasztalás alapján vehető bizonyosra, hogy minden mulatság, többé és kevésbbé jótékony egyaránt, idén is a legfényesebb sikerrel fog lezajlani. Kiderül, amit mi régen tudunk, hogy bár igen kevés pénz van általában Magyarországon és főkép ennek Pápa nevű városában, annyi fölösleges pénz sehol sincsen, mint éppen nálunk. Régi történet, hogy beosztással élni a legnehezebb dolog, annyira nehéz, hogy szinte nem is érdemes vele foglalkozni. Azt úgyis legföljebb az osztrák tanulhatja meg. Az meg úgyis tudja, ha nem is tanulja. A magyar nem is tudja, de nem is tanulja. Könnyelműség, ez olyan ősi alapvonása a magyarnak, mint például a vakmerőség. Egyébként a könnyelműséghez tán egy kis adag vakmerőség is kell. No meg egy kis szesz. ^ Bathó Dénes nézte elborult arccal azt a darab kavicsos földet. Beleszúrta botját : vájjon járja e az eke ? Aztán keserűen mondta feleségének. ^ Nagyon kemény föld ez, fekete lesz ennek a ikeú^ere. Az asszöE* odaborult az ura vállára és keservesen sírt. — Menjünk hé Oláhországba. — Menjünk ? Hogyan jönnél te most én velem, én meg hogyan mennék most te nélküled? Végig nézett a feleségén és olyan szeretettel mondta ezt. Aztán leültek egy v r dorkőre pihenni. Jó ideig ültek ott szótlanul, m " >énes határozott hangon ígv szólt: — Éva, nem menünle mx^en.. Nagyon lesújtott a törvény, de fölkelek, megpróbálom . . . — — — — — — — — — — 4 — És másnap hozzálátott Bathó Déűes földjének a föltöréséhez. A nagy köveket kiszedte s oda hór Ha a Tatros partjára gátnak. Aztán béíé akaszt ekéjét az új földbe. Mikor az első fordulót megtette, valami sajátságos örömet érzett. Nem is oivan rossz föld ez! Ha kissé kavicsos is, de kivált ott a parton dús televény. Otthon már diadalmasan mondta beteg feleségének. — Jó kis földünk van, asszony. Felébe búzát vetünk, felébe török-búzát. A parton lesz a kenderfölded, meg a mákföld. Pár nap múlva hárman lettek, pár év múlva négyen. Szaporodtak a kapcsok, melyek ide kötötték a haza földjéhez. A kavicsos föld pedig meghozta minden évben a termését, Bathó Dénest lesújtotta a törvény kétszer is, de fölemelkedett. — — — — — — — — — — - Meleg nyár volt, junius utolja. Közeledett az aratás. A fényes levegőben mintha tüzkarikák nyargaltak volna s égettek, perzseltek. Levél nem mozdult, ág nem rezzent. A lombos fák csüggetegen álltak, a fenyők is lehajtották hetyke ágaikat. A hegyek mintha meglapultak volna. Az erdő elfojtotta lélekzetét. Pedig tiszta volt az ég és ragyogó. Enyhe szellő jött onnan Gyergyó felől. Végig suhant a Tatros völgyén, megsimította lágyan a Bathó Dénes szép búzáját, végig zúgott a kukarica táblán s mintha ezt súgta volna : utoljára, utoljára. Most egy erősebb szél nyargalt végig a hegyeken s úgy hangzott, mintha alulról jött volna. Messziről villámlás látszott, mintha fényes égből aranyozott vasvillák hullottak volna a gyergyói havasra. Távoli zörej hangzott, melyre megrázkódott és feleletként visszamorgott a hegyvidék. Egy pillanat s a Nap elhomályosult, az ég arca elborúlt és sírni kezdett a világ. Könnyeinek roppant árja lecsorgott a hegyekről, le a völgybe s nem fért el a Tatros patakban. I Néki zúdult annak a sziklának, amely a Bathó DénéS földjét védte. Az évszázadok óta ott őrködő szirtet kimozdította helyéből s végig hengerítette a Bathó Dénes szép búzáján egészen a túlsó szélre; Aztán kezdte mosni a Bathó Dénes földjét, mosta > mosta, megingatta és lassanként vitte oda a túlsó szélre s oda építette a félszemű örmény búzatáblájához* Mintha csak ezt mondta volna a föld: ha már minden az örményhez vándorolt, én sem maradok másnál. A Tatros pedig, mikor lecsöndesült a rettentő vihar, erre vette útját a fenyves szirtek alatt, szépen odakapcsolván a Bathó Dénes földjét a túlsó oldalhoz, mintha mondaná: oda ajándékozom a Bathó Dénes földjét a félszemű örménynek. Lá'm, törvényt tesz a Tatros is. És az igazi törvény ezt mondta rá: ámen. No, most, szegény Bathó Dénes, élj meg, ha tudsz, negyedmagaddal. Kétszer lesújtott a törvény : fölkeltél. Hadd lá'm, föl tudsz-e kelni harmadszor is ! Bathó Dénes sötétre borúit arccal nézte síró feleségével és két kis fiával a Tatros partján: hova lett a kis földje. Nézte soká és maga is könnyekre fakadt. — Menjünk Oláhországba! — mondta a felesége. — — — — — — — — — — — — — — — Bathó Dénes eladta házát és családostúl útban van Oláhországba. Kikíséri a faluból Benkő Tamás, régi jó pajtása. — Tamás, mondja a faluvégen Dénes, ha a Tatros még egyszer arra venné az útját, amerre régen folyt, ne sajnálj egypár sor irást. Mikor a határszélre ért, ahol a Tatros elhagyja Erdélyt, szembe jön vele Firtos Anti, egy falujabéli legény. — Anti, te, ha az uraknak eszükbe jutna, hogy más törvényt tegyenek, ne röstelj egypár sort irni. — Aztán, haza jönnél, Dénes ? — Én, igen.
