Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-07-11 / 28. szám

ség kultuszának egyik mozzanatává avatták. Amerre a légiók előhatoltak, mai napig is meg találjuk azokat a nyomokat, amelyek — mint az aquincumi romok — mutatják, hogy az új római telepek legelső és legnélkülözhetetlenebb közintézménye a fürdő volt. Minden arra utal tehát, hogy a fürdést közkinccsé kell tennünk, hogy azt minden embertársunk neosak mint a nyavalyák utólagos oszlatóját ismerje, de mint az egészség egyik megóvóját, testi-lelki bajok elbárítóját, a mindennapi életben keresse és gyakorolja. Felismerték ezen igazságot a nyugati államokban, ahol nagyarányú társadalmi akció indúlt meg olyan intézmények létesítésére, melyek a nép legszélesebb rétegeibe is belevigyék a gyakori fürdés szükségének az érzetét és ennek kielégítésére módot adjanak. Németországban alakúit e célra egy egyesület, melynek jelszava: „Einem jeden Deutschen wöchentlich ein Bad". Lehetővé tenni, hogy hetenként egyszer mindenkinek kijusson a fürdés jótéteménye. Népfürdőkre van tehát égetően szüksége a magyar népnek is és az ilyenek létesítésére hivatottak első 3orban a magyar városok, mint amelyek környékük lakosságára vonzó és nevelő hatást gyakorolnak és mert a közegészségi szempontok is első sorban itt jutnak ele térbe. Csak helyeselni tudom azt az akciót, mely e b. lap hasábjain egy népfürdő létesítése vagyis a meglevő kád- és gőzfürdőnek népfürdővel kibővítése érdekében megindult. Szükség van oly fürdőre, mely lehetőleg egyszerűen legyen ugyan berendezve, de amely a maga egyszerűségében bőséges alkalmat juttasson a tömegeknek, kik olyan célra csak fillérekkel rendelkeznek, hogy a fürdés és tisztálkodás jótéteményét élvezhessék, hogy necsak sátoros ünnepen és necsak nyavalyáktól hajszolva, de fürdőbe járhasson a legszegényebb is pusztán a tisztaság kedvéért, mert testi jóléte kivánja a tisztaságot, mert a tisztaság egészség. Üdvös batást a népszellem nevelésére és a közegészség javulására csakis egy népfürdőtől várhatunk, amely lehetővé tenné a tömegeknek, hogy néhány fillérért juthasson bárki a tisztálkodás örömeihez, amely valóra váltaná nálunk a németek programmját, hogy minden magyarnak hetenként egy fürdő jusson. Es ne mondják az örökös kétkedők, hogy a népnek egyéb gondjai vannak, hogy a fürdés eddigi alkalmait sem használja- ki, mert ne felejtsék el, hogy sokszor a kínálat teremti meg a keresletet, hogy egy ilyen intézménynek a létesiilése ébreszti csak fel az illető néprétegben az iránta való szükségérzetet és hogy ez épen egyik célja: a kulturára ránevelni. Meggyőződésünk, hogy egy céljának megfelelő népfürdő megbecsülhetetlen haszonnal járna a város közegészségi és kulturális állapotára és hogy az, aki ilyen intézményt tudna életre hivni, nevét ez alkotásával maradandóvá tehetné. Mi politizáló és szónokló nemzet vagyunk és a babérokat a zöld asztalnál vagy egy-egy kötet verssel keressük. Pedig aki elsőnek megcsinálja a népfürdőt olyan célzattal, mint azt jelezni próbáltam, aki lehetővé teszi, hogy a népek százai és ezrei csekély fillérekért a tisztaság nemes luxusát szerezhessék meg maguknak, az népének jótevője lesz és jobban rászolgál a szoborra, mint sok akadémikus versfaragó. Tessék pályázni ! A YÁROSHÁZÁROL. § Harmadik jegyzői állás. „Kell-e vagy nem ?" c. múlt heti cikkünk kiegészítéséül közöla polgármester ott említett javaslatát : „A veszprémi magy. kir. pénzügy igazgató 1907-ik évben értesítette a város közönségét, hogy a városi pénztárnál évről-évre szaporodó munkahalmaz miatt, a pénztári személyzet egy pénztári t'szttel okvetlen szaporítandó. A pénzügyigazgatónak fenti megkeresését a képviselőtestülettel nem közöltem, mivel a pénztár helyiségei a mostani személyzetet is alig képesek befogadni és így a pénzügyigazgatónak megkeresését komolyan tárgyalni sem lehetett volna. Akár tudunk azonban a pénztári helyiségekre nézve végleges megállapodásra jutni, akár nem, a pénztári személyzet munkaköre szabályozásra szorul, a mostani állapot tovább nem tartható fenn, mert a szabályrendeletben az egyes hivatalnokok munkaköre megállapítva nincs, minek következtében folytonos súrlódások állanak elő, melyek rendszerint a munkaanyag elvégzését hátráltatják. A fennforgó bajok orvoslása tárgyában kö vetkező javaslatomat terjesztem elő : A pénztárnál elintézendő ügyek száma évenként mintegy 6000-et tesz ki. 1909. évi május hó 1-től kezdve ezek az ügydarabok a polgármesteri hivatal iktatójában iktattassanak be és a polgármesteri hivatalban intéztessenek el, ugyanazon hivatalban Írattassanak le és ugyanonnan expediáltassanak. É célból egy új jegyzői állást kellene rend szeresíteni, aki a fent jelzett ügydarabokon kívül elintézné, illetve teljesítené az ide csatolt jegyzéken kitüntetett teendőket. A jegyzői állás rendszeresítése esetén 2 díjnok nézetem szerint fölöseges volna. A 2 díjnoknak mostani napidíjai 1900 koronát tesznek ki. Igy tehát a rendszeresítendő jegyzői állás a városnak újabb kiadásokat nem okozna. Ezen intézkedéssel azonban oly terhes munkától szabadítanánk meg a városi pénztárt, mely eddig tulajdonképeni teendőiben nagyban akadályozta. A pénztári segédszemélyzet most 2 tiszt és 1 Írnokból áll. Ezek mellé óhajt a pénzügyigazgató még egy tiszti állást rendszeresíteni. Az én javaslatom azonban az volna, hogy személyszaporítást most még ne tegyünk, még akkor sem, ha a 2 napidíjas elbocsátásával ott esetleg helyet is nyernénk, hanem e helyett egye lőre az irnoki állás beszüntetését és e helyett egy pénztári tiszti állás rendszeresítését hozom javaslatba Ha most az elintézés alá kerülő ügydarabokat elintézi a jegyző, a megmaradt pénztári munka a 3 tiszt között aránylagosan és igazságosan felosztandó. Kérem javaslatom elfogadását, mert nekem az a meggyőződésem, hogy ha a városi pénztár a fent előadottak szerint fog átalakulást nyerni, a fennforgó bajok igen sok tekintetben orvosolva lesznek. Amennyiben javaslatom elfogadtatik, kérem a szervezeti szabályrendelet megfelelő módosítását," § Városi közgyűlés lesz f. évi július hó 15 én d. u. 3 órakor a következő tárgysorral: I. A törvényhatóság Szladik János alapítványáról szerkesztett alapító oklevelet módosítás céljából visszaküldi. — II. Kereskedelmi miniszter leirata a gyorsvonatok tárgyában. — III. Városi tanács javasolja, hogy a városi pénztári teendők egyszerűsítése céljából egy jegyzői állás, továbbá egy irnoki állás helyett pénztári tiszti állás szervezlessék. Javasolja továbbá, hogy a szervezeti szabályrendelet ilyen értelemben módosíttasék és a pénztári személyzetnek munkaköre ugyancsak a szervezeti szabályrendeletben körülirassék. — IV. A városi tanács jelentést tesz a zálogházról. — V. Szabályrendelet a gabona piaci rendtartásról. — VI. Szabályrendelet az állatvásári rendtartásról. - VII. Városi tanács javasolja, hogy a városmalomhoz tartozó í s tál ló annak közveszélyessége miatt újra építtessék. — VIII. Gyenese Pál vágóhídi felügyelő kéri, hogy nyugdíjaztassák. — IX Illetőségi ügyek. § A pénzügyi bizottság tegnap d. u. dr. Kluge Endre h. elnöksége mellett több fontos állásról tanácskozott. A harmadik jegyzői állás ügyét nem látják eléggé előkészítetnek, több várost megkérdezendőnek vélnek, hogy szervezeti szabályzatukba az adóügy kezelése hogyan van beillesztve. — A zálogház átvételét, illetve megvételét nem hozza javaslatba a bizottság, mert jövedelmezőségét nem látja biztosítottnak. — Örvendetes tudomásul szolgált, hogy a fogyasztási adók körül fokozódó emelkedés mutatkozik. TARKA ROVAT. A nyári ember. Miért ne lehetne nyári ember, ha van tél apó ? Persze a tél apót úgy képzeljük magunk elé, mint egy öreg, megroskadt bácsit, hosszú, fehér, lengő szakállal, torzonborz hófehér bajuszszal és szemöldökkel. Hát mért ne képzeljük nem ugy van . . . Ahol van, uram, nézze, ott belebb hintegeti a társaság a halikrát. De jtöboet kifognak, mint amennyit tenyésztenek. És az öreg Halápi Gáspár szavait minden jóváhagyta. Igenlőleg bólintgatott rá a nádas ott Balatonudvari mellett; helyeslőleg felelt rá a viz, mely egyenletes loccsanással odaütögette hullámait a csónak oldalához; helybenhagyta a bakonyi szellő, mely most elhallgatott. Az öreg ismét az ölébe fektette az evezőt, elővette lassan a dohányzacskóját, miközben merően nézett a part felé. — Mi van ott, Gáspár? — Nézzék csak oda az úr! Ott Akaii mellett/az irtott-nádasnál csillog valami. — Mi az ? — Mi-e ? Hm. Hát csöndérszurony. Vigyáz a halakra. Régente ez sem így volt. Nótázó leányok meg asszonyok járták akkor a partot . . . Ki a szeretőjét, ki az apját, ki meg az urát várta a Balatonról. Most már ez is elmúlt. Csöndérek ólálkodnak ott s jaj annak, akit valami a Balatonra visz ! Hajtják Tapolcára a főbiró elé . . . Az öreg elhallgatott egy kissé, megtömte a makra pipáját, előkereste a tüzszerszámát, csiholt s rágyújtott. Asztán tovább folytatta a beszédet. — Ezen a vizén halászgattunk, uram, mióta az eszemet tudom. Sőt itt halászgattak az öregapák is. Mert a mienk volt ez a víz, mondják, ősidőktől fogva, mienk, szegény népé. Ez adta a kenyeret, az adóra, a ruházatra valót. Nyáridőben, télidőben megvolt a tisztes kereset. Jöttek a halért messze vidékről s adtunk olcsó pénzen, mert az Isten adta. Egyszer csak fordult a sors, minden máskép lett. Máig is emlékszem: szép nagy háromnégyszögöles kerítőhálót csináltattunk, erőset. Drága is volt, de füzette a bokor. Egyéb szerszámokat is szereztünk, mert a régiek nagyon rozogák voltak. Egyszer csak halljuk ám, hogy minden hasztalan, mert tilalom lesz a vizén, nem szabad halászni a Balatonon. A Jani János ,komám hozta a hirt, hogy aszongya : — No komámuram eltehetjük ám a kerítő hálót emlékbe, meg a többi szerszámokat is mert törvényt vettek a Balatonra. — Igaz vóna, komámuram — kérdem — mert már régóta rebesgetik, de én nem hittem el. — Igaz biz' — aszt mondja — egész sereg ember van a községházánál, most publikálják a törvényt. — A két fiam elkezd békétlenkedni, aztán elindulunk a községházához négyen. Ott már annyi ember van, mint a csibefi, mind halászok, ott van a veszprémi követ is. Az asszonyok rínak, a férfiak káromkodnak, átkozódnak. A jegyző meg a követ akkor magyarázta meg a törvényt. Hát úgy volt az uram szórul-szóra: kitudtak bennünket ősi jussunkból — a vízből. No hiszen lett erre nagy ribillió a nép között. De mind hiába, a törvény a' osak törvény, akár jó, akár rossz, meg akárki csinyáta; nem tehettünk ellene. A halászoknak egyik felekezetje beállott az uri kompánia szolgálatjába s akik azelőtt a maguk kezére dolgoztak, most gazdag bécsi uraknak fogják a halat. Sokan pedig ettől fogva vándorolnak ki Amerikába. A bakonyi szellő most dühösen nyargalt keresztül-kasula tavon, felkorbácsolta a hullámokat, melyek beléragaszkodtak a csónakba s nagyokat löktek rajta. A viz haragos szint öltött s alulról mintha morgás hallatszott volna, a viz tetején pedig szédületes gyorsasággal űzték egymást a vijelentő apró habok, a „fehér kecskék." — Ne te ne ! mondja a vén halász — hogy feldühödött ez a bakonyi szellő. Aztán tovább folytatja: MIT IftYOíK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer Minden külföldit fölülmúl hazánk természetes szénsavas-vizek királya: a mohai ÁGNES Millenniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali-, bor- és gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorKedvelt borvíz I o lesobb a szódavíznél! Mindenütt kapható! Főraktár Oszwald János urnái Pápán. ===== (1) ===== Főraktár Oszwald János urnái Pápán.