Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-07-04 / 27. szám

telek nélkül kiállítást akarni rendezni, haszontalan fáradság. A kiállított munkák csekély számát valószínűleg némi okon arra is vezethetni vissza, hogy teljesen kész, illetve egész művet, iparcikket állíthatni ki. Ez az intézkedés amily igazságtalan, éppeu olyan célszerűtlen is. Igazságtalan azért, mivel az egy, másfél, avagy két éves inastól nem követelhetni még, hogy kiállításra való egész tárgyat kitűnően tudjon elkészíteni Ez a 3 -4 éves inasok, de még inkább a segédek feladata. Innen van talán, hogy a fiatalabb tanulók vagy nem jelentkezhetnek munkáikkal a kiállításra, vagy nem is mernek jelentkezni, vagy akik odavaló művet produkálnak, azok iránt sokszor joggal bizalmatlan a biráló bizottság. Sokkal helyesebb volna, nézetünk szerint is, ha a kiállításon a fiatalabb iparos tanulók szép kidolgozású fél-, illetve részletmunkával is részt vehetnének. Ezen eljárással megszaporodnék a kiállítók száma és biztosabban megítélhető lenne a munka is. Az iparos tanulói kiállítások főcélja pedig e szempontot szolgálja. Legutóbbi eme kiállításunk legdicsérendőbb részlete volt a szakrajz csoport. Nemcsak azért, mert külön teremben, szép rendben volt minden elhelyezve, hanem önmaga értékénél fogva is. Több év óta gyönyörködtünk e rajzokban, de az idén felettébb kielégítette az itt szerzett tapasztalat a legmagasabb várakozást. Különösen három tanuló érdemli meg az elismerést kitűnő rajzokért. Kundt Mihály, Erhardt Lajos és haluk József. Ezek között is az Erhardt fiú válik ki legjobban nagy keretű festményeivel és eredeti magyar motivumu menyezet festői rajzmunkáival. E fiú festményei méltók a megvételre. összegezve az említett kiállításra vonatkozó megjegyzéseinket, iparostanulói kiállításoknál is azok a kellékek állnak fenn, mint minden fajta kiállításoknál: a közönség figyelmének és érdeklődésének felkeltése, nagyobb számú és a kiállítók készültségének megfelelő ügyes munkák; elég tágas termek és szép, könnyen áttekinthető elrendezés. Ha e kellékek közül egy is hiányzik, a siker bizonytalan. Főleg bizonytalan ott, ahol a munkára oktatók nagy része sem törődik a kiállítással. Gy. Gy. A VÁROSHÁZÁRÓL. Városi közgyűlés. — 1908. jún. 27. — Múlt szombaton közgyűlést tartott városunk képviselőtestülete. A gyűlésen mintegy 60 városi képviselő volt jelen és legfontosabb határozata mindenesetre az volt, amellyel a hivatalnoki kar nak újabb 8, illetve 12°/

0 drágasági pótlékot szavaztak meg. A gyűlés lefolyásáról egyébként a következőkben számolunk be : Mészáros polgármester a gyűlést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Ács Ferenc, Baráth Károly, Besenbach Károly, Halász Mihály és Perlaky Géza v. képviselőket kéri fel. Jelentést tett ezután Krausz Vilmos v. képviselő elhunytáról. A közgyűlés részvétének jegyzőkönyvében adott kifejezést s erről a gyászoló-családot értesíti. Bejelentette továbbá a polgármester, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter a szinház újjáépítésére 60000 korona államsegélyt ad, mit a közgyűlés lelkes éljenzéssel vett tudomásul. Napirendre térés előtt Halász Mihály a külvárosi utcák szorgalmasabb öntözését sürgeti, egy másik interpellációjában az országos vásártéren marhaitató felállítását kéri. A polgármester mind két ügyre nézve megnyugtató választ adott. Kellner Vilmos a sertésvágóhíd felállítását sürgeti. A polgármester felvilágosítja, hogy a képviselő testület ez ügy felett múltkor napirendre tért s 3 hó letelte előtt újból nem tárgyalható. Akkor majd ismét idehozza. Lippert Sándor a főbb forgalmi utvonalaknak főkép hetivásárok alkalmával alaposabb öntözését kívánja, mire nézve a polgármester a földalatti hidránsok beszerzését helyezi kilátásba. Végül Keresztes Gyula sürgette meg a Kisfaludy-utca járdáját s megtudta, hogy a munkálatokat eddig anyag hiányában nem hajtották végre. Áttérvén a napirendre az előadói, illetve bizottsági javaslatok alapján intéztettek el majdnem az összes ügyek. Elfogadták, illetve jóváhagyták az 1907. évi zárószámadásokat is. Tudomásul vették a keresk. miniszter leiratát, hogy új ipariskolák felállításánál városunkat is figyelembe veszi. A vízvezetéki forrásterület kőfallal körülvételét eg\ hangulag kimondták. Újítás volt az V. pontnál, melyek a tisztviselői fizetésrendezésről lévén sző, nem tisztviselő , t. i. dr. Anhd Géza, a pénzügyi biz. jegyzője volt az előadója. Dr.Antal tömören, világosan kifejtette, miért nem proponál a pénzügyi bizottság végleges fizetésrendezést, hanem csupán a már idénre megszavazott drágaságpótlék megkettőzését. Az állami segítség ma már valóban küszöbön áll, ha most felemeljük a fizetéseket, esetleg útját álljuk a nagyobbmérvü segélynek. A drágasági pótlékot megokolttá teszi a v. hivatalnoki kar fizetésének szégyenletesen csekély volta, viszont a v. pénzügyi helyzete újabb 8, illetve 12°/

0 nál nagyobb drága sági pótlékot nem enged meg. Ez is csak oly feltétellel szavaztassák meg, hogy amennyiben az állam a fizetéseket már 1908 január l-ig vissza menőleg rendezi, a pótlékot a hivatalnokok kötelesek visszatéríteni. A közgyűlés egyhangúlag ily értelemben határozott. Ugyancsak egyhangúlag emelték fel a tűzoltó-egylet évi segélyét 1908 január 1-től kezdődőleg évi 1400 koronával. Az alagcsövezés tengeri kígyójával ezúttal aránylag röviden végeztek. Az állandó választmány javaslatával szemben Lippert Sándor azt indítványozta, hogy a háztulajdonosok ne legyenek kötelesek a lefektetendő főcsőhöz csatlakozni, mert ez maga is képes a vizet elvezetni. Dr. Löivy László fél, hogy a 3000 koronával előirányzott költség nem fog elégnek bizonyulni. Barthalos István minden ideiglenes segítség helyett a csatornázást ajánlja komoly megfontolásra. Utal a szombathelyi rettenetes katasztrófára, mely annyi gyászeseten kívül 10 millió kárt okozott a városna k. Élénk helyeslés mellett sürgeti a tanácsot, hogy a csatornázási komplexumot minél előbb vigye döntő gyűlés elé. A közgyűlés az alagcsövezést Lippert indítványának elfogadásával kimondta, egyszersmind a fontos szakértői munkát önzetlenül végző Kristóffy Gyula máv. főmérnöknek köszönetét nyilvánította. A máv. villamvilágításának kérdését nem tárgyalták, mert még mindig hiányzik szakértői jelentés arról : vájjon a telep a megterheltetést kibírja e. A 19. sz. m. kir. felmérési felügyelőségnek a város soronkívüli felmérésére vonatkozólag tett ajánlatát tudomásul vették, felkérik azonban a felügyelőséget, hogy a költségekre nézve a képviselőtestületet tájékoztassa. Miután a városi képviselők választása ellen beadandó felebbezé^ek elbírálására Saáry Lajost és dr. Kluge Endrét, a virilisták névjegyzékét összeállító bizottságba pedig Hajnóczky Bélát, dr. Hoffner Sándort, dr. Kluge Endrét, Saáry Lajost és Csoknyay Károly városi főjegyzőt küldték ki s miután néhány illetőségi kérvényt elutasítottak, a közgyűlés 5 óra előtt véget ért. § Alispáni rendelet érkezett városunkhoz a vízvezeték tárgyában. Valószínűleg a szombathelyi gyáBzos példa indítja a felsőbb hatóságokat, hogy mind fokozottabb mértékben ellenőrizzék a közegészségügyi intézményeket. Az alispán arra hivja fel a város figyelmét, hogy mivel tudomása szerint a vízvezetéki csövek sok helyen fertőzött talajon mennek át, a csövek másfélé vezetése tárgyában minél előbb intézkedjenek. A városi hatóság e rendelet alapján kétségtelenül szigorú szemle alá veszi az egész vízvezetéki hálózatot s mindent elkövet, hogy az inficiálásnak még lehetó'sége is ki legyen zárva. Az alispáni rendelet a vízvezetékbe benőt gyökérszálak eltávolítására is felhívja a figyelmet, ezt a munkálatot azonban — az agyagcsöveknek vascsövekkel való kicserélése által — már pár év előtt a legalaposabban elvégezték. § Iparosiskolánk segélye. Hoitsy Pál orsz. képviselőnk Pápán tartózkodása alatt tőle kapta polgármesterünk azt az örvendetes értesítést, hogy a kereskedelmi minisztérium városunknak iparostanonc otthon létesítésére egy összegben 10.000 koronát, az iparostanono-oktatás fejlesztésére pedig évi 1000 koronát engedélyezett. — így most már az iparostanonc-iskola felépítésének régóta húzódó ügye a megvalósulás stádiumába jut. aki már minden kasztbeli asszonyok gáláns históriáit megírta, otthon a csinos feleség mellett nyárspolgári örömöket élvez és az itt ott hallott pletykákat dolgozza fel; sőt hogy még őszintébb legyek, megsúgom azt is, hogy már én magam sem hiszek el annyiféle huncfutságot, mint amennyit megirtam, de hát csak gyártom őket tucatszám. Azután felolvasom a feleségemnek és jót nevetünk rajt, hogy milyen bolondok is az emberek, akik jól fizetnek azért, hogy teljesen fölösleges pletykákat és túlzásokat mesélünk nekik. Meg az irói hiúságunknak is jól esik, ha a feleségünk a novelláinkban ráismer egyszer az ismerős ügyvéd úrra meg a mérnÖknéie, máskor meg a mérnök úrra meg az ügyvédnére, mert az asszonyka az ura mellett valóságos pszichológiai vércseszemekre tesz ám szert és egyébként is teljesen hozzáalakul az urához. Hiába! csak egy iró tud magának feleséget választani, akit azután teljesen magához láncol, mert csak egy iróembernek van meg az az adománya, hogy minden nap új meg új formában mutatja meg magát a féleségének. És ez a megunás legbiztosabb ellenszere, a minden nap újra meghódítás." Itt befejezte Asztag Elemér az általános házasság-lélektani fejtegetést és elbúcsúzott a fiuktól : „Ne haragudjatok, de most itt hagylak be íneteket; a Vígszínházban ugyanis a jövő héten kerül bemutatóra az „Energin

u cimü bohózatom és még néhány instrukciót kell adnom Szeder Tusinak. Ő játssza a kikapós doktornét." Fizetett és elment. A fiuk pedig összedugták a fejüket és kérdezősködtek egymástól: Nem is meritek a feleségét? Kit vett el ez az Asztag? A mindentudó Bedő Frédi azt mondja nagy titkolózva: Ha látni akarjátok, gyertek el holnap délután hat órakor a Mátyás-térre. Nagyon szép asszony. Hiszen majd meglátjátok. Másnap délután hat órakor öt borzas fiu szemtanuja volt, amint Asztag Elemér iró neje pár percnyi föl alá sétálás után egy éppen insgérkező zárt kocsiba szállt be, amelyben már várakozott reá egy angolbajuszos fiatalember. „Nem tesz semmit — mentette a jelenetet Bedő Frédi —, hát hol van az megirva, hogy az irók feleségeinek nem szabad gyakorlatilag átélni azokat a novellákat, amelyeket a kedves férjeik még a közlés előtt felolvasnak nekik és (hogy enyhén szóljak) „amelyekkel minden nap újra meg újra meghódítják a feleségüket." Ők öten megfordultak és mentek egyenesen a Vezuv-kávéházba, ahol már várta őket Asztag Elemér egy pohár jeges málna közelében, hogy fejtegetéseit a tökéletes házasságról folytassa. A fiuk az előző napinál is fokozottabb figyelemmel csüngtek előadásán, de azért alapjában véve rossznyelvű fickók maradtak, akik a mester gyöngéit nagy hahotázva tárgyalták maguk között. MIT IGYUNK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre legbiztosabb óvószer. Igyunk mohai Igyunk mohai Igyunk mohai Igyunk mohai ÁGNES-1 forrást, ha gyomor-, bél- és légcsőhuruttól szabadulni akarunk, forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk. (2) forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavarok állanak be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. A mohai Agnes-forrás, mint természetes szénsavdús savanyúvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. 26 év óta bebizonyosodott, hogy még ragályos betegségektől is, mint typhus, cholera, megkíméltettek azok, a kik közönséges ivóvíz helyett a baktériummentes mohai Ágnes-vizzel éltek. Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva. Számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másfélfiteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes ertekü mesterségesen szénsavval telített víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Ágnes-forrás vizét a legszegényebb emberis könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéiti városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelőség. JHL©dV©l.t l>Ol*VÍZ ! Kapható minden íüszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. Főraktár Oszivald János urnát Pápán.