Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-01-18 / 3. szám

V. évfolyam. 3. szám. Pápa, 1908 január 18. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szeriieszi őség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS EiNDKE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Pápa maradjon önálló választókerület. 60 év óta van érvényben az 1848-iki választási törvény ; ily nngy kort egész Európában nem ért egyik ilynemű törvény sem. Valamennyi alkotmányos államban ezen 60 év alatt többször is engedtek a kor követelményeinek s e szerint változ­tattak a választási törvényen. Hazánkban is 1848 óta igen sok változott mezőgazga­sági, ipari, forgalmi, műveltségi, társadalmi és politikai tekintetben, ugy hogy teljes átalakulás történt azóta ; de az 1848-ban alkotott választási törvény még máig is változatlanul fennál. Elismerjük, hogy 60 év előtt a jelen­legi választási törvény helyes, célszerű, jó és igaz volt, de ma már sok tekintetben helytelen, nem célszerű, rossz és igazság­talan. Az utolsó évtizedekben a vagyonta­lan osztály felébredt hosszú álmából, kö­veteli veleszületett emberi jogait, annyival inkább, mert tudja, hogy ő indirekt úton ép úgy adózik az államnak, mint a vagyo­nos osztály; véráldozatban pedig teljesen egyenrangú a többiekkel. De a vagyonos osztály is felismerte a jelenlegi helyzet anomáliáját és tarthatatlanságát s ez is követeli az általános, direkt és titkos sza­vazást. Ezen nagy elvnek csak a teljesen konzervaiivek, akik hazánk állapotát a középkorba akarnák visszatolni, makacs ellenségei. Manapság csaknem valamennyi műveltebb ember többé-kevésbbé szociálista elveket vall és 15 év óta azt tapasztaljuk, hogy maga az állam kormányzata társa­dalmi téren, nagy engedményeket tett a vagyontalan osztálynak több új törvény által és még többet fog tenni a jövőben. Amilyen tarthatatlan a választási tör­vény, ép oly igazságtalan a választási kerü­letek jelenlegi beosztása. 60 év óta itt is igen lényegesek a változások. Első sorban ma majdnem kétannyi lakosa van hazánk­nak, mint 60 év előtt. De nagy változások történtek hazánk egyes megyéiben és váro­saiban is. Azelőtt jelentéktelen községek virágzó városokká fejlődtek ; de viszont — bár sokkal kevesebb számban — hanyatlás is történt. Vizsgáljuk csak a dunántúli megyéket. Mosonmegye az, melyben leg­kevesebb volt a változás ; maga Moson vá­rosa teljesen felvesztette régi jelentőségét, mikor gabona-forgalmi központ volt. Sop­ronmegyében jeleutékenyen fejlődött Sopron városa, de még jobban öt-felé elágazó vas­útja által Csorna, míg Kapuvár rossz vas­úti helyzete miatt hanyatlott. Ezen megye többi mezővárosai megmaradtak régi hely­zetükben. Vasvármegyében rohamosan, szinte amerikaiasan fejlődött Szombathely. Ez kedvelt városa volt a kormánynak s ezért minden előnyben részesült ós Dunántúl legnagyobb vasúti gócpontja. Míg 1848-ban A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. A B D U L. — Vrchlicky. — Fején és mellén vérző sebek égtek, A harcból Abdul úgy került haza. Es kínos lázban multak napok, éjek S im zsémbes szó kél, nejének szava: Oh rémes élet! Neki is szegénynek Jobb volna már, ha sírba szállana! S a sebesült csak hallgat. — Oh segéld meg, Gyógyítsd meg Allah! — szól az agg anya. Aztán csönd. Abdul egyedül marad. Minden sebénél fájóbb gondolat Sajog keresztül bóduló agyán ... Fölül s melléről a kötést letépve, Vérével Írja sátra szövetére: Meggyógyultam már, édes jó anyám. Tclekcs Béla. A művészet kibicei. Irta: Zöldi Márton. A nagy francia forradalom sok tekintetben elsiette dolgát: nem nyaktilózott le minden előíté­letet. így például a kibicség iránt még manap is előítéletesek vagyunk s felvilágosodott elmék sem átalják azt lealázó exisztenciának minősítem. Ez itélet pedig, hogy többet ne mondjunk, szörnyen egyoldalú, mert, a kibic, mint ilyen töké­letes gentleman is lehet, ba tudniillik befogja a száját. Fájdalom, be kell ösmernünk, hogy ez csak a legritkább esetekben fordúl elő, s így a kibic rendszerint rászolgál arra a lesújtó kritikára, mely­lyel őt a társadalmi fölfogás illeti. A kártyajátékostól bajos volna elvitatni azt a veleszületett, tarmészetes jogát, hogy önnön kibicét kiadós gorombaságokkal ne traktálja. Hisz a vérré vált kártyababona ősidőktől fogva azt tartja, hogy a kibio jelenlétével képes a szerencse finyás istenasszonyát elhessegetni. Mennyivel jogo­sabb azonban a színházi istendánsok és igazgatók teli torokkal való kifakadása amaz egyének ellen, kik kotnyeleskedéseikkel, illetéktelen beleavatkozá­sukkal szabályos cirkulusaikat összeturbálják s bele­kottyanásaikkal gyakran a legszebb játszmákat is elrontják. csík feleannyi lakossága volt, mijt Pápá­nak, most már majd kétannyi lakója van ; e fejlődés dacára nem különálló választó kerület, hanem jó sok falu van hozzá csa­tolva. E/.en kívül hatalmasan fejlődött Celldömölk, továbbá Sárvár, Körmend és Szentgotthárd. Zalaraegyében legjobban fej­lődött Tapolca és a balatoni vasút kiépítése után még jobban fog fellendülni. Sokkal kevésbbé fejlődtek Egerszeg, Keszthely, Sümeg, Csáktornya és Nagykanizsa; sőt az utóbbi több tekintetben jelentőségét vesztette, amennyiben azelőtt a Dunántúl délnyugati részének ós Horvátországnak nagy gócpontja volt nyers terményekben, de ma már nem az. Somogymegyében hatalmasan kifejlő­dött Kaposvár, mivel egy nagy megyének központja és hat-felé vau vasútja, ma már több, mint háromannyi a népessége, mint 60 év előtt. Igen jól fejlődött Marcali és Tab, míg Barcs csaknem amerikai módon gyarapodott. Baranyamegyében csak Pécs és Mohács lendültek fel, míg Siklós és Villány igen szépen gyarapodtak. Tolna­megyében csak Szekszárd, Bonyhád és Hőgyész fejlődtek, míg Paks inkább ha­nyatlott. Fejérmegyében igen szépen fejlődött Fehérvár, Mór és Lovasberéuy. Esztergom­megyében csak Esztergom városa mutat némi fejlődést, de jelentékenyebb helysége nincs is más. Komárommegyébeu maga Ez egyének alatt a művészet kibiceit kell érteni, vagyis a művészek azon hozzátartozóit, kik magával a művészettel abszolúte semmi lelki rokonságban nem állanak, hanem atyatiság vagy egyéb kötelék révén botlottak a művészi légkörbe, a világot jelentő deszkák — széleihez. Ilyeuek : a színházi mamák, papák, férjek, nővérek, unokatestvérek, sógorok, udvarlók és végül a törik-szakad műpártolók. E diszes társa­ság a művészet államában egy egész külön álla­mot képez saját szakállára és örökös aknaharcot folytat a művészet általános érdekei ellen, hogy saját érdekét annál jobban kizsákmányolhassa. Csak harcmodor tekintetében tér el egyik a másiktól. A színházi mamák például előszeretettel követik azt a sztratagémát, hogy leányaik vetély­társnőit. leszólják. A publikum gyakran értesül egy-egy művésznő magánéletéből oly apró részletekről, melyek teljes­séggel nem a nyilvánosság elé valók. Bizonyosra vehetjük, hogy e híreket a homályból a színházi mamák hozták napvilágra. Ez az ő zsánerűk. Nyelvük egy folytonos erkölcsi szappan, mely a mások családi szennyesét mosogatja. Ezeknél a ma­máknál mindig nagy anyag van készletben és meg­döbbentő részletességgel elő tudják adni egy egész művészi generáció apró botlásait. De nemcsak a Sirolin Emelt az étvágyai ét a teattülyt. nieg«iO»­Ceti a köhögést, váladékot, éjjelt uzadlat Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés. skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor ., Rothe" eredeti csomagolást. F. HoffmftDD-U Roehe & Co. Basel (Svájc) Roehe" K«pfaató orvosi rendeletre a jfyAgysicrtárak­ban. — Kta Uvegenkiot 4 — korona

Next

/
Oldalképek
Tartalom