Pápai Hirlap – V. évfolyam – 1908.

1908-04-04 / 14. szám

adással, vagy éppen diszes öltözékek bemutatására alkalmas bállal lett volna Összekötve, mint igy, hogy csak egy hajdú felügyelete mellett tehetünk a jótékonyság oltárára áldozatot és még az sem köszöni meg. Mert hát ilyen gyarló a mai kor embere, nem lát önző céljain túl, nem látja más nyomorúságát és még kevésbbé tudja azt megérteni, vagy azon könyörülni. Pedig oh de sok baj van, mennyi alkalma még úgy az államnak mint a Gyermekvédő ligának áldásos munkálkodásra — itt nálunk Pápán is. Különösen most az idő enyhültével, hogy előre bújhatnak bátrabban a fagyos télben egészségtelen odúikban eldugott, védelemre szoruló gyermekek. Mennyi elhagyatottság kerül ilyenkor napfényre, mily sok gondozatlan, züllésnek kitett szegény gyermek tűnik ilyenkor különösen szemünkbe. Csak ki kell szemünket nyitnunk, mennyi sápadt, elcsenevészesedett szegény gyermek van körülöttünk is rongyban, piszokban utainkon, tereinken és különösen a félrébb eső zug-utcáinkon. Kicsikék, kiket az ovoda még be nem vesz, a kocsik és állatok veszélyének kitéve őrizetlenül játszadoznak az utca porában, — sihederek pajkoskodva, veszekedve egymással, kellemetlenkedve a jobbérzésüeknek. Mintha még nem is volna törvény ezek gondozásáról, mintha nem is volnának állami menhelyek, tán csak a mi elhagyatottjaink részére nem volna hely, — vagy talán csak nálunk nincs, akinek kötelessége ezzel az üggyel lelkiismeretesen foglalkozni ? Azt hiszem, inkább az az igazi baj, hogy még nincs elég anyagi erő minden arra szoruló szegénynek gondviselésére, — azért hozza meg ki-ki áldozatát e szent és nemes célra. Ne legyünk oly igen önzők, tudván, hogy annál rútabb dolog nincs, hanem a humánus érzelmektől áthatva és vezéreltetve legyünk áldozatrakészek a szegény felebarátaink felsegélyezésére, de főkép az ártatlan kisdedeknek megvédésére. A jótékonyság a legjobb oklevél a lelki nemességről, f. SZEMLE. — A puritán ügyvéd. A Novák-féle eset után a „puritán*-ok hitele is megcsökken. Eddig ez volt az egyedüli jelző, amiben némileg biztak az emberek. „ Nagytehetségű % „kiváló munkaerejű", ,szeretetreméltó", „becsületes*, ,ambiciózus ^ stb. stb. emberekről éltükben és halálukban annyi turpisság derült már ki, hogy más jelző többé nem imponált, mint ez az egy : ^puritán". Most ennek is vége. Nóvák ügyvédről, akinek alakját a régi tisztes táblabírák dicsfénye vette körül, akit sírjánál mint a puritánság mintaképét siratott az ügyvédi kamara elnöke, aki díszsírhelyet kapott, kiderült, hogy csalt, irtózatosan csalt, évek hosszú során át csalta ügyfelét és barátját. Hogy aztán 600.000 vagy csak 200.000 K lesz-e a kezelésében eltűnt összeg, az egész mellékes. Annyi bizonyos, hogy a kétely, a gyanú, mely úgyis könnyen harapódzik el a lelkeken, hatalmas tápot nyer ez ügy által. Többé a költő mondása, hogy: „Mindenki gyanús nekem, aki él" jelentéktelen szólammá törpül. Hisz már a holtak is csalnak . . . — A tudomány cégére alatt. Mikor a gráci egyetem hírneves professzore Kraft Ebbing a maga „ Psychopathia Sexualis"-át megírta és kiadta, akkor bizonyára sejtelme sem volt arról, hogy az ő szigorúan tudományos munkája valaha a perverzitás eszközéül fog szolgálni. Pedig ahogyan most e műnek magyar kiadását hirdetik, ahogyan közlik részletes tartalmát fejezetek, címek szerint, ahogyan részleteket adnak közre mutatóúl, úgy más célt nem lehet szolgálni, mint azt, mely minden inkább, csak tudományos nem. A cenzúrának semmi formában sem vagyunk barátai. A tudomány terén legkevésbbé. De azért azt mégis meg kellene valahogy akadályozni, hogy olyan könyvre, mely tanulmánya lehet orvosoknak, tudósoknak, éppen azok figyelme ne hivassék fel, kik a mű olvasása által maguknak perverz gyönyörűséget akarnak szerezni. Csodáljuk a kiadótól, hogy a mű ilyen undorító reklámozására vállalkozott. Úgy látszik, kisebb gondja is nagyobb annál, ha néhány ezer fiatal életet megmételyez, esetleg tönkretesz a könyv, a fő csak az, hogy keljen, keljen el belőle sok-sok ezer példány. Egy iparos levele Amerikából. Az oceánontüli világrészből maga a keresetlen egyszerűségével ható panaszos sorokat kapóit egy iparos Buffalóban élő földijétől, aki levelében azt ia megemlíti, hogy nem lesz neki az ellen semmi kifogása, ha az ő írása belekerül az újságba, mert fájna neki, ha az amerikai rossz viszonyok ismerete nélkül még most is akadnának olyanok, akiket lelketlen ügynökök kiesábítanak az újvilágba, ahol pedig ma már minden rosszabbul megy, mint a mi vén Európánkban. Buffalló N-y mároiu* 1. 1908. Kedves barátom Antal! Bocsáss meg, hogy olyan lokáig nem válaszoltam soraidra, de hidd el kedvei testvér, úgy ,el vagyok keseredve ebben a cudar világrészben, hogy az unalomtól már semmihez sincs kedvem. Pedig időm volna hozzá. Akár mindennap Írhatnék, mert ma már kileno hete, hogy semmit sem dolgozom. Az Őszi szezon sem volt kielégítő, mert hetenként csak öt napot dolgoztam. A rossz viszonyok már akkor kezdődtek és mindenre, tehát a szabóságra is, sűlyos kihatással voltak. Ezer szerencsém, hogy volt egy kis megtakarított pénzecském és így könnyebben bírtam elviselni az öükénytelen urizálást. Most egyéb dolgom nincs, minthogy előkelően várom a munkaidény kezdetét. Csakhogy Isten tudja, mikor köszönt be; mert még most is cudar hidegek vannak és egyre havazik. Kívánod nemde tudni, hogy itt milyen viszonyok vannak? No hát röviden megírom neked; mert amit a lapok hoznak, az meg sem közelíti a valóságot. Az amerikai lapok — üzleti spekulációból — agyonhallgatják az itteni nyomort. Talán szégyenlik is megírni. Es ezt a rémséges, a maga teljességében le sem irható nyomort csakis a milliomosok, meg a milliárdosok lelketlen spekulációja idézte elŐ, hogy aztán az agyoncsigázott, kiéheztetett néppel a maguk kénye-kedve szerint elbánhassanak. Ezt abból is tudom, hogy amely gyár már megkezdte a sokáig szünetelt munkát, 20 —30 százalékkal kevesebbet fizet a munkásoknak és 50 százalékkal kevesebb munkáskezet foglalkoztat, mint azelőtt. így törik le a munkabért és így harácsolják össze a többi milliókat. Az ilyen garázdálkodások ellen az amerikai törvények nem nyújtanak a szegény népnek semmi védelmet. Az a taktikájuk, hogy pár évig erősen dolgoztatnak, teli raknak minden raktárt kész anyaggal, aztán abba hagyják a további termelést. Ők könnyen kivárják azt az időt, araikor már a szegény munkásnépet teljesen kiéheztették. Akkor következik az ő dús aratásuknak az ideje. Mikor beütött a nagy válság, akkor az volt a boldog, akinek annyi pénze volt, hogy hazamehetett; de jaj azoknak a szegény hazánkfiainak és más európai nemzetek fiainak, akik itt rekedtek ! Olyan szomorú képet tárok fel előtted, amilyenről nem is álmodnál. Itt Bnffaló külvárosában van az úgynevezett VeBt seneca, ahol a vas- és acélgyárak vannak; ott rendszerint 35 ezer ember szokott dolgozni és most alig dolgozik 9-10 ezer, a többi 25 ezer — Úgr van ! — Megjöttek s lármáznak, röpdösnek, csicseregnek . . . rettenetes nyughatatlan népség ! S utánuk mindjárt megjöttek a tengelicék is . . . Mint rendesen, hehehe. Tegnap azt kérdeztem az egyiktől : no kedvesem megjöttek maguk is ? S képzelje osak, gorombasággal felelt. Ezek a madarak nem ismernek semmi tiszteeséget a rang, a hivatal és a méltóság iránt I Pedig én udvari veréb vagyok ! Ekkor váratlanul a kémény mögül előkanyarodva röppent le a háztetőre egy fiatal varjú s félhalkan jelentette : — Kötelességem szerint figyelmesen kikémlelve mindazoknak a teremlett állatoknak a beszélgetését, amelyek levegőben, vizben, a földön, vagy a föld belsejében laknak, alázatosan jelenthetem, hogy a osízek hangosan beszélnek mindenről, sőt azt is megengedték maguknak, hogy a természet küszöbön álló megújulásában reménykedtek. — Caip, csirip — szólt a veréb s nyughatatlanul nézett a besúgóra. A varjú a fejét cBÓválta. — A tavasz mindig megjön, sőt volt már eset arra is, hogy nem jött meg, de ami a természet megujulását illeti, ez ... he ... ez kellemes dolog . . . feltéve természetesen, hogy azoknak az erőknek a beleegyezésével történik, amelyeknek a szakmájába tartozik. — Ugy van — hagyta helyben az öreg varjú, jóindulatilag pislantva oldalaslag a fiatalra. — Az előbb jelentettekhez még azt kell hozzátennem — folytatta a fiatal varjú — hogy az említett csizek az elégületlenségüket fejeztét ki a miatt, hogy azok a patakok, amelyekből szomjúságukat szokták oltani, állítólag zavarosak. Sőt néhány csíz megengedte magának azt a vakmerőséget, hogy szabadságról csicseregjen . . . — Ah, azt mindig megcselekszik — kiáltotta az öreg veréb — ennek az ifjúságnak az oka s nem olyan veszedelmes ! Én is voltam fiatal, én is csicseregtem a . . . hm. Természetesen csak úgy szerényen. De ez elmúlt; a szemem előtt más, okosabb cél tünt fel, hehehe . . . — Eh . . . Ehm —- haggzott fel a tisztelet parancsoló torokköszörülés s a hársfa lombjai között megjelent a valóságos belső titkos veresbegy; kegyesen üdvözölte a jelenlevő madarakat s vitatkozásra kész hangon kezdte : — Hm, nem veszik észre az urak, hogy valami különös szag van a levegőben ? — Tavaszi illat, kegyelmes ur — mondta a veréb. A varjú féloldalt hajtotta a fejét s szelíd károgást hallatott, mint mikor a bárány béget. — Hm . . . igen, már tegnap visztezés közben mondta egy örökös bagoly, hogy valami szag van a levegőben. A levegőégből alászállt a pacsirta és leröppenve egy hótól ment helyre, gyorsan kezdett csevegni: —: A hajnali pír mosolygása szelíden kioltja az ég csillagait ... Az ég elhalványul, az éj megreszket s mint a nap fényén a fehér hó, szerteolvad a sötétség nehéz palástja. Hogy leheli be a reménykedő kebel a fényt, hogy dobog a sziv a szabadság elé . . . — Micsoda madár ez ? — kérdezte a veresbegy s összehúzta a szemét. — Pacsirta, kegyelmes úr — szólt a varjú szigorúan. S a veréb kicsinylő hangon tette hozzá: — Költő, kegyelmes uram. A veresbegy félvállról ránézett a pacsirtára s korholó basszushangon szólt: — Hm . . . m, egészen szürke a fickó. A napról meg a szabadságról locsogott valamit, ügy-e ? BOT ICi\l\K? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvó szer Minden külföldit fölülmúl hazánk természetes szénsavas-vizek királya: ÁGNES Millenniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali-, bor- és gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorKedvelt borvíz I oicsóbb a°s Jókaviznéu Mindenütt kaphatói Főraktár Oszwald János urnái Pápán. (1) Főraktár Oszwald János urnái Pápán.