Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-03-30 / 13. szám

A pápai ipartestületnek feszülő izommal dolgozó 549 iparosa Nagyméltóságod hazafias érzelmeiben és lelkiismeretében bizva esedezik vágyainak, boldogabb jövőjének teljesüléseért, — az önálló vámterület és a magyar nemzeti jegybank felállításáért és ezáltal dicsőséges múltú édes hazánk anyagi függetlenségének megvalósításáért. A pápai ipartestület 1907 március hó 24-én megtartott évi rendes közgyűlésének határozatából: Nagyméltóságú Miniszter Urnák Kegyelmes Urunknak hódoló tisztelettel, kész szolgája Nagy Károly Hajnóczky Béla ipartest, jegyző. ipartest, elnök. Népkonyha-ünnepély. Az izr. népkonyha, mely az idei télen először látta el a szegény iskolásgyermekeket és tehetetlen öregeket tápláló ebéddel, f. hó 26-án kedden adta az utolsó ebédet szegényeinek. Ebéd előtt a népkonyha jóltevői közül szép számú közönség jelent meg, hogy. részt vegyen az utolsó ebéd áldást osztó munkájában. Dr. Lőivy László orvos igen szép beszédében visszapillantást vétett a nép konyha sikeres működésére, amelyből a következő részleteket emeljük ki : Évekkel ezelőtt próbálkoztak már a népkonyha felállításának tervével, sokszor gyűléseztek az ügyben és több cikk jelent meg erről a helyi lapokban. De minden terv, minden próbálkozás meddőnek bizonyult. Ami azonban nem sikerült a férfiaknak, nem sikerült százaknak, azt életre hivta, megteremtette egy akaraterős, jószivü, nemes gondolkozásáról ismert asszony : Rosenthal Franciska, a pápai nők segítségével. Nem riadt vissza az emberek közönyösségétől, összehozta a nemesen érző asszonysziveket, akik között első helyen érdemel említést Ungár Mihályné, aki 200 K-ás adományával utánzásra méltó példát mutatott. Két hét alatt biztosítva volt a népkonyha létesítése. Rosenthalné lelkesített, gyűjtött és mindenki tehetsége szerint áldozott a jótékonyság oltárán. A számos jótevő közül különösen Blau Adolfné halmozta el a népkonyhát meleg szeretetével és anyai gondoskodással, sokan névtelenül juttatták szerényebb adományaikat a nemes célra. Az izr. hitközség helyiséget és tüzelőfát adott a népkonyhának. Lélekemelő volt látni naponként az éhes gyermeksereg jóizü falatozását és sok látogató könyezett, ha délben a népkonyhába betekintett. Preisach Mórné, miut^háziasszony szerzett kiváló örökös érdemeket. O osztozott főkép a nehéz munkában Rosenthalnéval. Ezután vendégét bevezette a már tiszta, fűtött szobába s feleségét felszólítva, hogy adjon elő a tekintetes urnák valami reggelizni valót, maga kiment. Csakhamar befogott s a vendég néhány perc múlva újra uton volt. A jó lovak könnyen röpítették a koosit. Béla óráját kezében tartva, kérte újra és újra a siettetést. A lovakról szakadt a tajték s ő neki mégis úgy tetszett, hogy csak az idő repül, a kocsi lassan halad. A gazda kieresztette ostorát, a lovak új erővel rohantak, Épen tizet ütött az óra, mikor a városba értek. A nagytemplomhoz közeledve, Béla ennek ajtaján násznépet lát kijönni s elől egy férfira támaszkodva, Rózát ismerte meg. Ekkor a kocsisnak halk hangon int, forduljon egy más utcába s járjon be a Zöldfa-vendéglőbe. Itt pihent pár órát, ha ugyan pihenhet egy csalódás érzetétől feldúlt lélek. Innét még az nap visszaindult állomására. A határrendezést már előbb N.-Faludon kezdvén meg, itt volt szállása is, egy jómódú gazda házában, ki az első lakosztályt készséggel átengedte neki. A dult, haloványarcu megérkezőt)en alig ismerték fel a házbelik kedves vendégüket. O előttük az ut fáradalmaira utalva, mentegette levertségét. Szobájában magára maradva, e sóhajjal dőlt le a kerevetre: — Kiábrándultam. De ha elhagytál is, ajkamon átok nem fakad ; Róza, légy boldog. A hosszú, erőltetett utazás, izgalom, lelki fájdalom nagyon megviselte Bélát. Este már erős láz támadta meg, s másnap az orvos aggasztónak találta rohamosan fejlődő baját. Súlyos beteg lett, hosszabb ideig élet halál között forgott. Jó háziasszonya hiven ápolta, mintha saját gyermeke lett volna, s az éjjeli virrasztást mellette készséggel megosztották vele fia s férje. Végre több heti harc után győzött a fiatal Az ebédek kiosztásánál asszonyok és leányok versenyeztek szolgálatkészségükkel, felszolgáltak, és szivesen segédkeztek a tisztaságtól ragyogó konyhában, a szakácsnénak. Az ebédek Ízletesek voltak mindig, bármely uri asztalra illők. A népkonyha, mely kezdetben alig 30 gyermek ellátására volt berendezve, már két hét után 45 gyermeknek ós 17—20 öregnek adott meleg ebédet. Roaenthálnó elhárította magáról a sok dicsérő szót ós a nem remélt sikert a helybeli jószivü nők áldozatkészségének tudta be. Egyszersmind ama reményének adott kifejezést, hogy jövőre a népkonyhát egész éven át nyitva lehet tartani. Az izr. polgári iskola magánvizsgálata miatt az iskolában levő Papp Sándor kir. tanfelügyelő szintén jelen volt a lélekemelő ünnepélyen. Dr. Lőwy beszédének elején szívélyesen üdvözölte a minden jó ügyért lelkesedő kir. tanfelügyelőt, aki megköszönve az üdvözlést, Isten áldását kérte a aemescélu intézményre. A szegények hangos' hálaadással adóztak a népkonyha megteremtői, jótevői és vezetői iránt, de meg kell hajlani előttük mindenkinek a dicsérő elismerés zászlaját. v —ik. A VÁROSHÁZÁRÓL § Városi közgyűlés volt folyó hó 28-án d. u. 5 órakor. A közgyűlést sürgősen hívták össze, mert a pénzügyminisztériumtól leérkezett a kataszteri hivatal bérhelyiségére vonatkozó szerződés, melyben 2200 K van felvéve a hivatalos helyiségért és a hivatalfőnök természetbeni lakásáért, amiről eddig szó sem volt s ami a városra évi 700 K terhet ró. A közgyűlésen, melynek jegyzőkönyvének hitelesítésére Kis József, dr. Kluge Endre, dr. HoíFner Sáudor, Billitz Ferenc és Lippert Sándor v. képviselők kérettek fel, a sajnálatos tényállást a polgármester ismertette. Előadta az állandó választmány javaslatát is, mely a szerződés elfogadását ajánlja, de egyszersmind kórvény intézését a miniszterhez, hogy a lakásért külön bór fizettessék. Az ügyhöz többen szóltak hozzá: Halász Mihály csak akkor fogadja el a szerződést ha 2800 K bért kapunk. Dr. Antal Géza a kényszerhelyzetre való tekintettel elfogadja a szerződést, de figyelmébe ajánlja a tanácsnak, hogy a hivatal elhelyezéséről ha lehet, úgy gondoskodjék, hogy a város ne építkezzék s ne szaporítsa 1 x/a millióra máris 1,300.000 K-t kitevő adósságát. Barthalos István: A fő a szerződés minél előbbi rendbehozatala. Magánvállalkozóról bajos beszélni, mert a kincstár ennek sem fizet többet, s ha ezzel a magánvállaléleterő. Béla ereje, egészsége visszatért. Helyreállt munkakedve is. Megjött keblének nyugalma is, bár e nyugalom voltakép alig volt más, mint a csend egy eltemetett drága kincs sírja felett. Fájdalmát, mint egy kinos s mégis drága örökséget, féltékenyen zárta el szivében. Mások iránt szelid, nyájas volt, jóakaratot tanúsítva mindig, különösen a háziak iránt. A gazdához, Kádas Mihály uramhoz a nejéhez hálás szeretettel ragaszkodott. Ez utóbbinak örömkönyüket fakasztott szemében e nyilatkozatával: — Kedves néném, mikor beteg voltam s világos perceimben feltekintve magát láttam mellettem gondoskodva, úgy éreztem, mintha régen elköltözött édes anyám jött volna vissza, hogy szeretetével új életre keltsen. Szerette a családnak büszkeségét, egyetlen fiát is, egy huszonnégy éves derék ifjút, aki annakidején pár gimnáziumi osztályt is végzett s értelmességével, jó szivével úgy megnyerte Bélát, hogy ez úgy tekintette, mint testvérót. Felépülése után azonban a fiatal mérnök nem kereste többé a vidám társaságot. Ahol zajos mulatság volt, ott nem érezte jól magát, mintha neki már nem is volna helye az örvendezők között. Idejét szakadatlan munkában töltötte, csak néha-néha találkozott vasárnaponként a községi jegyzővel és a helybeli lelkésszel, máskülönben szabad óráit a megkedvelt család körében töltötte. A politikával sem foglalkozott, pedig ekkor — az 1848. év tavasz elején — izgalmas napok virradtak hazánkra. Több régi intézmény, mint alapjában megrendült oszlop, kezdett düledezni, új eszmék, vágyak dobogtatták a sziveket, a nemzet új korszak küszöbén állott s a szétáradó lelkesedés a nemzet képviselete által alkotott a a király által szentesített törvényekben egy boldogabb jövő alapköveit mutatta. kozó nem találja meg számítását, a bérkülönbözetet a város lenne kénytelen neki megtéríteni. Besenbach Károly hibáztatja, hogy az új építkezés részletes költségvetését senki sem látta s a tervek az építk. bizottság előtt sem voltak. Győri Gyula sokallja a különböző hatóságok által teremtett kényszerhelyzeteket. Dr. Hoffner Sándor a postaépület példáján bizonyítja, hol •-méterenként 8 korona volt felajánlva, hogy 2100 korona bérösszegért magánvállalkozó nem találkozhatik. Dr. Antal Géza újból felszólal az ellen, hogy a város maga építkezzék s konkurrenciát csináljon a közönség zsebére azoknak, kik még pótadót is fizetnek, amit a város a maga háza után nem fizet. Inkább pótolja a város bárkinek számára a bért, semhogy 200.000 koronás adósságot csináljon. Barthalos István utal arra, hogy a katasztert csak ily úton lehetett megkapni. Hajnóczky Béla : A kataszter megéri az áldozatot, mert 25—30 család települ ide, kik jövedelmüket mind itt költik el. Miután még a polgármester tudatta, hogy a hivatal 34—35 évig Pápán marad, törzse pedig azután is, névszerint szavaztak a szerződésre s azt 34 igennel, 6 nem ellen elfogadták, kimondván azt is, hogy a határozat csak birtokon kívül telebbezhető meg. § Hirdetmény. Pápa város gyámpénztárának 1906. évi átvizsgált számadása az árvaszék javaslatával együtt folyó évi március 31-től fogva 15 napon át közszemlére kitéve lesz, a netáni észrevételek ezen időtartam alatt a városi árvaszéknél beadhatók. Pápa. 1907 mároius 30. A városi árvaszék EGYESÜLETI ÉLET. = A vöröskereszt köréből. A Pápa városi vöröskereszt választmánya március 23-án, délután Galamb Józsefné és Gyurátz Ferenc püspök társelnöklete alatt választmányi ülést tartott, melyen Steinberger Lipótné pénztáros múlt évi számadásait vizsgálták meg. A mintaszerű rendben talált számadás készítéséért és buzgó fáradozásáért a pénztárnoknőnek meleg köszönetet szavazott a választmány. Titkári jelentések tudomásul vétele után a folyó évi rendes közgyűlés határidejéül folyó évi április hó 6-ának délutárv 4 órája tűzetett ki az ág. h. ev. egyházi tanácsterembe. — A közgyűlésre ezúton is tisztelettel meghívja az elnökség az egyesületnek tisztelt tagjait. — A Kaszinó április hó 7-én (vasárnap) d. u. 3 órakor rendkívüli közgyűlést tart. Tárgy: az alapszabályok módosítása. Béla melegen üdvözölte a sajtószabadságot és a jobbágyság eltörlését, ő is szivében örült, hogy annyi millió eddig elnyomott honfitársa most szintén helyet nyer a jog, az alkotmány védfalai között. A további politizálásra azonban nem engedett magának időt. Lankadatlan buzgalommal végezte a reá bizott s elvállalt munkát, s meggyőződéssel vállá, hogy a kötelességnek a munka terén hfí teljesítése béke idején, a honszeretet egyik első bizonysága. A tavasz vége felé a remény-virágok mind gazdagabban fakadtak, másrészről a honfiúi aggodalom is a nemzet láthatárán feltünedező fellegek által ébresztve mind hangosabban s egyszersmind fenyegetőbben kezdett nyilatkozni. Most is bebizonyult, hogy a régi bálványok nem hagyják oda zaj nélkül helyüket. A szabadsággyülölő hatalom első megdöbbenése után ismét macához jött, mint a kábultságából ébredő óriáskígyó, újra összeszedte gyűrűit, mozgásba hozott minden eszközt, hogy a magyar szabadság alapját szóttörje s a szebb jövő reménydalát zengő nemzetet ismét idegen érdek lenézett szolgájává tegye. De a nemzet önérzete rendületlen állt az alkotmány mellett, a törvényt kijátszó s a magyarra mindenfelől ellenséget indító hatalommal szemben. Ha ellenünk támadt az osztrákkal együtt a horvát, délen a szerb, Erdélyben az oláh: másrészről Kossuth lángszavaira megjelent a nemzeti ügy védelmére a honvédség. Amerre elhatott az ébresztő kiáltás. „Veszélyben a haza!" — ennek viszhangjául a honszeretet áldozatkészsége nyilvánult a társadalom minden rétegében. Akkor még ép volt a hit az eszmékben, a válságos idő önzetlen hűséget is talált a haza iránt úgy a felsőbb, mint az alsóbb osztályoknál. (Folyt, köv.)