Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-03-23 / 12. szám

IV. évfolyam. 12. szám. Pápa, 1907. március 23. PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: L)«- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Képtelen szabályrendelet-módosítás. A legutóbbi városi közgyüiés ide vonatkozó határozatáról van szó. E gyűlés ugyanis elfogadott szótöbbséggel oly határozatot, mely szerint bizonyos megokolt helyzetekben a városi képviselőtestület legyen az első fórum építési ügyekben. Ezt az új pontot a nevezett szabályrendelet 3. §-ához toldották be, amely pontban első fórumul egyenesen és kizárólag a városi tanács van kijelölve. Nevezetes a dologban az, hogy e szabályrendeletet 4 év előtt tárgyalta le és fogadta el a közgyűlésünk és 1904. év elején belügyminiszteri megerősítéssel lépett életbe. Tehát nem is oly idős még, hogy alaposan kitapasztalhattuk volna jó és rosz oldalát. Másik nevezetesség benne, hogy a most elfogadott módosítvány az építésügy I. forumot alternatívvá akarja tenni, vagyis: némely ügyek a tanács elé, mások meg a képviselőtestület elé kerüljenek mint I. fokú döntő hatóság elé. Hogy közigazgatási dolgokban egy és ugyanazon ügyben, minők az építési ügyek is, alternatív forumok lehessenek, azt lehetetlennek tartjuk. Vagy az egyik, vagy a másik Ítélkezik első fokon és ezzel vége. A városi tanácsnak a képviselő-testület legfeljebb, ha a közigazgatási törvények szelleme megengedné, fellebbezési hatósága lehetne, de nem egyenrangú bírósága egy ugyanazon ügykörben. S mivel a képviselő-testület nem lehet a városi tanács feljebbviteli fóruma, tehát egyáltalán nem érthető ama szabályrendeleti módosítás sem. Még úgy csak valahogyan volna benne némi értelem, ha taxatíve föl lennének sorolva benne, hogy mely esetekben ítélkezik I. fokon a tanács és melyekben a v. közgyűlés. így eligazodni talán könnyebben lehetne. Azonban ilyen elősorolásokról teljesen megfeledkezik ama módosított §. s ezzel gyönyörűségesen kapuját nyitná, ha ugyan a főhatóságok elfogadnák, az efféle veszedelmes eljárásnak az építkezéseink terén : ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. Mindnyájan tudjuk, mit jelent ez. Isten őrizzen meg; ettől minden építtetőt. Szegény, derék jó Hoffmann! Nem is sejtette talán akkor, mikor házépítési engedélyért kérvényét beadta, hogy vele egy új közigazgatási birósági eljárás elvének alapjait rakta le Pápán. De a formaságokkal végezve, rá akarok térni a kérdés amaz oldalára is, amely különben is a gyűlésen döntő szerepet játszott, hogy rávaló költség híján az utcaszabályozási tervrajzban feltüntetett kisajátításokat nem hajthatjuk végre, tehát az új utcavonalak sok helyütt be nem tarthatók. Vagyis közszólással: Ha nincs pénzed, igyál vizet ! Előre is kijelentjük, hisz már régebben hangoztatjuk is, hogy az utcaszabályozási terv végrehajtása nagyon költséges, néhol a vonalak nem okadatoltak, sőt az egészet nem hatja át egységes elv, mely határozottan megszabná jövőre a céltudatos terjeszkedés irányát. De ha egy ily fontos és rendkívüli horderejű alkotás hibás, nem az annak a javítási módja, hogy a képviselő-testület tetszése szerint minden egyes alkalommal ellehessen térni tőle, hanem az, hogy hozzá értő bizottság nézze át és változtasson rajta okosan és célszerűen s e munkájára a főhatóság megerősítő záradékát szerezze meg. Ez a helyes és ez egyedül a törvényes modus procedendi. Azonban közgyűlésünk nem e kifogástalan módot követte, hanem megfoghatatlan okból egy kegyetlen pontnak betoldását fogadta el, amely pont egymaga sarkaiból kiforgatja az egész szabályrendeletet, tönkreteszi az utcaszabályozási tervrajzot, s valóságos komédiává, még pedig sok építtetőre keserves komédiává sülyeszti az építkezési eljárást és annyi egyéni sérelem lesz, amennyi még sohasem volt. Azt még említeni is fölösleges, hogy ha eddig is vannak girbegörbe utcái Pápának és az új utcavonalak betartása miatt itt-ott dísztelen szögletek, majd ez új §. esetleges főhatósági jóváhagyása után lesznek még csak ferde s hullámos menetelű házsorok és szembántó szögletek nagy számmal és ezek — ami a legsajnálatosabb a dologban, — az új rendelkezésnél fogva örökké meg is maradnak. Mert a képviselőtestület egyiknél beleegyezik az utcavonal elrontásába, a másiknál meg követelni fogja annak szigorú betartását. Hogy ebből az eljárásból az utcák elA „PAPAI HIRLAP" TARCAJA. A hűség- diadala. — Elbeszélés. — Irta: Gy. F. Garáthy Lajos nyugalmazott szeptemvirnél Garáton, 1847 augusztus havában nagy társaság jött össze. Az öreg úr névnapját ünnepli s erre a rokonok, jóbarátok közel, távolról osaládostul összegyűltek. Az emeletes, tágas ház visszhangzott a vendégek jókedvétől. A dúsan terített asztaloknál az ebédet a vármegye legelső bandája kisérte azokkal a sirvavigadó édes-bús magyar nótákkal, melyek most könyüt fakasztanak, majd a lelkesedés tüzét lobbantják fel. Miután az első szónokok a háziúrat és nejét a társaság nevében üdvözölték, mind gyakrabban megszakítá a zenét az egymást érő felköszöntések sora. Közben-közben felhangzott egy-egy gyújtó beszéd Széchenyi, Kossuth, Deák Ferenc éltetésére, kiknek lánglelke, mint a mózesi tűzoszlop megmutatja az utat hazánk szebb jövőjének igéretföldére. A gazdag ebéd után a társaság egy része a gondosan rendezett nagy kert fái alá vonúlt, az idősebb urak pedig a dohányzó helyiségbe vonultak. Itt folytatták tovább a politizálást. Élénk hangon folyt a vita azon kérdés felett : vájjon Széchenyinek vagy Kossuthnak iránya üdvösebb-e a hazára ? Abban mind megegyeztek, hogy a három századon át az ellenségek kereszttüzében annyit vesztett, reményeiben annyiszor csalódott nemzet hosszas aléltságából felébredt 8 a minden rétegeiben felpezsdülő erő lerázza a szabad mozgásában akadályozó bilinoaeket. Nem sokára új korszak ajtaja tárul fel. Alig félóra múlva ismét felhangzott a házban a zene. E várva-várt jelre az ifjúság visszavetett a nagyterembe s megkezdődött a tánc. Az édesanyák a falak mellett elhelyezett székeken ülve gyönyörködtek a palotást lejtő párok tánoában. A pár nélkül maradt ifjak állva társalogtak. A táncosok sorában kivált egy délceg termetű ifjú: Kondor Béla mérnök. Arcvonásain szelídséggel párosult határozottság olvasható, alkata a magyar faj férfias erejének megszemélyesítését mutatja. A nő, kit karján vezet, sugár termetű leány, dós szőke fürtökkel, nefelejts szemekkel, melyekben érző kedély, tiszta, nemes lélek sugárzik. E Veréthy Róza, özvegy Veréthy Pálnénak büszkesége s egyedüli reménye. — Igazán szép egy pár cseléd, — jegyzi meg egy fiatal úr — mintha az ég is egymásnak teremtette volna őket — Pedig — válaszol szomszédja — ezek alig mennek mostanában együtt esküvőre. — Miért nem ? — kérdi az előbbi — amenynyire én tudom, rajongnak egymásért. — Lehet, — szól a kérdezett — csakhogy egy- és ugyanazon legyőzhetlen akadály áll mindenik előtt. Béla barátunk egy szegény család szülötte, ki jólétnek örvendett elődeitől apja után nem örökölt mást, mint a nemesi oimert és egy régi fringiát, amelyet ereklyeként őriz. Béla derék fiu, már az iskolában mindnyájan szerettük, mint tanulótársunkat, tanulmányait kitűnő sikerrel végezte s mint képzett, jeles mérnök előtt, szép jövő áll. Azt az időt azonbán, melyben ő már mint vagyonos ember pályázhat egy rangjára, elődeire 'iidöbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofkilozís, influenza tUm Mámtalaa tia

áf é» ocrot á

ltal —ponU ajánlra. > értéktelen utánzatokat Is kínálnak, kéjjm aiadaHi ^Boehe*

4 eredeti eeomagoláei. W. H«ffn»nn-Li XUche őt €•. I

I—i (STáft 3f Roehe" MKWdn i pícyítttttato ban. — in ftvcgenkint i.— koruűa.