Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-12-28 / 52. szám

nek. Mondanunk sem kell, bogy CBak úgy zúgott a taps az utolsó akkord elhangzása után. A poézis illatos berkeibe vezetett bennünket most a jeles költőnő: Rózsáné-Beck Blanka. Megkapta a lelkeket költészetének mély érzelmessége, a bemutatott versek mindegyike nagyon tetszett annyira, hogy a lelkes tapsokra még egy párat be kellett mutatnia újabb verseiből. — A következő szám (Erkel .Hunyadi László" ja két hegedűn) a kvartettben szereplők közül a két hölgyet, mint művészi egyéniségeket mutatta be. Bartókné-Goldtnark Kornélia virtuóz hegedűs és Goldmark Sándornét sem lehet a dilettantizmus mértékével mérni. Kis József zongora kísérete minden tekintetben méltó volt a duetthez, mely után a közönség lelkesen ünnepelte a két művész nőt. Az estélyt egy kedves kis szindarab fejezte be. A Leányegyesület legtehetségesebb tagjai: Koritschoner Ilike, Krausz Irénke, Lázár Boriska, Rechnitz Mariska, Weltner Jolán, Weltner Lujza és Weisz René mulattatták a közönséget a lehető legkellemesebben. Mindegyik otthoniasan mozgott a színpadon s jól átértve adta a szerepét s a kis művészgárda, melynek starja ez este Lázár Boriska volt, bőven megérdemelte a zajos elismerést. A karácsonyi leáDyegyesületi hagyományhoz hozzátartozó tánc az idén sem maradt el. Ahol annyi ékes asszony, bájos lányka gyűl egybe, ott nem is lehet a művészi sikereknél megállni. Ott még kell a báli sikereknek is jönni, amint hogy jöttek is. Csapongó jókedvben vette kezdetét s tartott is egész éjen át a tánc. Csak hajnaltájban kezdett oszlani a társaság, eltelve a legszebb és legharmonikusabb emlékekkel. — n. A VÁROSHÁZÁRÓL. § A pénzügyi bizottság folyó hó 23 án Krausz József N. elnöklete alatt ülést tartott. Az ülésen tárgyalták Lippert Sándor főtéri háza megvételének kérdését. A bizottság a maga részéről a megvétel ellen foglalt állást. A polgármester a bizottsághoz tette át a szőllészeti és borászati kongresszusnak azt az átiratát, hogy a város borpincét létesítsen. A kongresszus elnöksége melegen ajánlja az eszmét a város figyelmébe s új jövedelmi forrásnak jelzi a borpincét s a vele kapcsolatos éttermet. A pénzügyi bizottság kevésbbé melegen kér számítást a tanácstól ez ügyre nézve, mi meg részünkről csodáljuk, hogy a kérdést egyáltalán tanulmányoztatni kívánják. Nagyon szomorú lenne, hogy csak abból lehetne a városnak új jövedelmi forrása, ha beáll korcsmárosnak g lekonkurrálja az összes helybeli vendéglőket 1 Végül Klein József telkeinek megvételéről tanácskoztak. Az 50,000 •-ölnek közcélra megvételét helyesnek tartanák, de csak úgy, ha 1-20 K helyett 90 f-ért kapnák ••ölét. § Fízetésrendezés. Mint halljuk, a városi tisztviselők gyűlést tartottak, melyen tarthatatlan anyagi helyzetük javításáról tanakodtak. Valószínűleg a városhoz fordulnak kérelemmel. Bizony, ha az állam nem segít, tetszik vagy nem tetszik bár, de a városnak kell a zsebébe nyúlnia. § Iparos és kereskedelmi iskola. Régi terv és régi szükséglet főkép, hogy a jelenleg szótszórva lévő iparos és kereskedelmi tanonciskolái osztályokat egy épületben helyezik el. A tanác3 megbízta Besenbach Károly építő mestert hogy az ovoda épület Széchenyi-utcai frontját emeletre tervezze meg. A terv igen Ízléses kivitelben elkészült s remélhető, hogy a város nem zárkózik el az iskola megépítése — e valódi közszükséglet teljesítése elől — annál kevésbbé, mert a mintegy 42000 koronára rugó költségek több mint felét az állam kétségtelenül fedezni fogja. § Az iparhatósági megbízottak választását dec. 22-én ejtették meg a városházán a főjegyző hivatalos helyiségében csekély érdeklődés mellett. Megválasztattak I. a városi tanács mellé : Besenbach Károly építő, Benedek Oszkár aranyműves, Böh m Samu esztergályos, Barcza Dániel cipész, Csapó János cipész, Hladik József fodrász, Bősze Mihály ács, Fellner Jakab fia kőfaragó, ifj. Edelényi József kovács, Keresztes Gábor asztalos, Kluge Károly kékfestő, Erhardt Imre szabó, Legény Ferenc csizmadia, Mayersberg Samu bádogos, Rozs József csizmadia, Simon Károly bognár, Schnattner Géza hentes, Schwarcz Vilmos kárpitos iparosok, Oszwald János és Barna Ignác kereskedők; II. a pápai járás főszolgabirósága mellé : Berger Mór ács, Bodai Gyula fodrász, Braun Miksa szabó, Eőry Lajos lakatos, idősbb Erdélyi József csizmadia, Giczi György csizmadia, Harák Gyula kovács, Körmendy József cipész, Kellner Vilmos mészáros, Manheim Ármin cipész, Nagy Sándor fazekas, Pálfy József építő, Paulics János bognár, Szántó Károly aranyműves, Szvoboda Ede bádogos, Somogyi Pál kötélgyártó, Szóllás Pál szabó, Walter Sándor asztalos, Wandlich Antal hentes, Vince József esztergályos. EGYESÜLETI ÉLET. = A Jókai Kör házi estélye. Régen nem volt olyan művészi szempontból valóban kimagasló estélye a Jókai-Körnek, mint a múlt vasárnapi. Gáty Zoltán dicséretéről kell, hogy szóljon ismét az ének. Az ő művészetének fényét sugározta a múlt vasárnapi est. Trióban játszott, de a trió többi tagjai a diszkréten zongorázó Gáty Lenke s a különben igen szépen csellózó Gáty István csak mintegy kíséretéül szolgáltak apjuk gyönyörű előadásához. 5-6—7 piéoet is játszott Gáty s a közönség még mindig szivesen vett volna tőle még egyszer annyit. Tapsolta is a nagyszámú közönség hosszasan, lelkesen. A műsor többi száma is igen sikerült volt. Sarudy György Aristophauesről tartott nagy tanulmányon alapuló és igen érdekesen megirt felolvasást. Az arisztokraták költőjét mutatta be jeles értekezésében a szerző, több vígjáték tartalmát ismertetvén. — Rendkívül kedvesen, temperamentumosán s mégis finoman adott elő egy monologot Neuhauser Bözsi nagy tetszés mellett. A műsort Ress Margit rutinos cimbalomjátéka zárta be, melyet szintén zajosan megtapsoltak. = A Kath. kör legközelebbi felolvasóestélyét vasárnap délután helyett új év napján a szokásos időben esti 6 órakor tartja meg. TARKA ROYAT. A puszta ház. — Scherlok Holmes kalandjaiból. — A véletlen határozottan kezünkre játszott, íme előttünk van Pápa város hiteles térképe, melynek birtokában Holmes annyira biztos volt a maga dolgában, hogy midőn Biehlolawek engedelmet kért rá, hogy utunkon bennünket elkísérhessen, ez ellen se tett kifogást. — Most már oly könnyű a feladat megoldása, hogy még a bécsi rendőrség segítsége sem ronthatja el. Biehlolawek szintén magyar nemzeti öltönyt vett, felszerelte magát két revolverrel, három üveg Altvaterrel, egy nagy pléddel, s aztán este 10 órakor vasútra szálltunk. Sokáig döcögtünk az éjben, míg végre fél 4 körül a vonat éleset sipolt, nagyot zökkent és megállt. „Pópa!" kiáltotta a kalauz s mi koromsötét éjben kilépvén a sinek közé: botorkálva haladtunk az állomástól kifelé. Csodálatosképpen azonban, alig hogy útitársaink nagy Iökölődése között egy ajtón átjutottunk, villanyfénnyel világított útat láttunk magunk előtt. Holmes az első villanylámpa alatt megállt s kezében a térképpel orientálódni kezdett. — Hallja maga Biehlolawek, hol itt a mocsár ? — Melyik mocsár? — Amit a térkép mutat. Itt a vár fala előtt egy nagy mocsárnak kell lenni. — Nem láttam én sohase mocsarat Pápán. De meg a térképen se. — Maga ugyan jól ért kiszolgált katona létére a térkép-olvasáshoz. Ehol ni, itt jelzi a mocsarat. De miféle számok ezek a mocsár szélén? 1, 7, 0, 3. Hisz ez a térkép 1703-ból való! tan pusztulnak el azon a magános helyen, hol csak a bakonyi pásztorok szeme akad meg rajtuk néhanéha és ilyenkor felújítják egymás között e kevesektől látogatott várnak nevét és emlékezetét, de a nép körében még ma is mesélgetnek felőle. E szerint összesen 7 lovagvár romjai találhatók vármegyénkben, s ezeken kivül állanak a polgárság védelmére épített váraink romjai a vármegye négy városában, u. m. Veszprémben, Pápán, Devecserben és Várpalotán. Ha e négy város helyzetére gondolunk, az olaszországi várnégyszög jut emlékezetünkbe, amely ott foglal helyet a lombardiai aik on. Itt is, mint ott, egyik vár védte a másikat az ellenségtől annak feltartóztatásával és innen van az, hogy mindezen négy várunk sorsa, történelmi szereplése nagyon hasonlít egymáshoz. Veszprém elestét például úgy követte rendesen Várpalotáé, mint Pápa elestét Devecseré. A török rendszerint egy-egy útjában úgy kaparította őket hatalmába. II. Rákóczi Ferenc zászlói alá meg együtt álltak mind a négyen, azután Pápa meg Veszprém együtt siratták Heiszter kegyetlen bosszúállását. A legjelentékenyebb vár a négy között kétségkívül Veszprém vára volt. Ez a legrégibb vár volt nemcsak vármegyénkben, de valószínűleg az egész országban. Maga Veszprém városa már történelmünk kezdetén nevezetes szerepet vivő város volt. Hegyen épült vára mintául szolgálhatott a várak építéséhez. Nagy kiterjedésű vár volt ez, hiszen ma is egész sor épület van a veszprémi várban. Bástyái ma is felismerhetők, azokra épült fel a megyei börtönépület. Vára már Szt. István idejében fennállhatott, hiszen annak kapujára szegezték ki Koppány négyfelé hasított testének egyik negyedét. Nem voltak ily nagyok a megyebeli többi váraink. Pápa és Várpalota körülbelül egyforma nagyságúak voltak. A pápai várat a Garaiak építették a XIV. századbau, a palotait Ujlaky Miklós I. Mátyás idejében. Mindkét vár több ostromot állott ki a törökkel szemben, és mégis hódolt a töröknek épúgy, mint Veszprém és Devecser is. Azután több kevesebb idő múlva megint felszabadultak a töröktől, és ismét csak meghódoltak neki, mivelhogy mind a négyen török hódoltsági végvárat képeztek, amely helyzettel együtt járt az, hogy ily változatos lett az élettörténetük. Vármegyénk e négy vára közül egyedül a veszprémi vár épült hegyen, a másik három a síkságon fekszik és vizárok, vastag falak, tornyok képezték erősségüket a támadások ellenében. A legkisebb volt a négy vár közül a devecseri vár, amelynek birtokosául a Choron családot említi a történelem. A lovagváraknál azonban ez is nagyobb volt, mivel rendeltetése is más volt. Ha kisebbrendü erősség volt is, valaminthogy Pápa és Várpalota se elsőrendű erősségek voltak, mégis már Devecser se egyes főúrnak, vagy főúri nemzetségnek oltalmára szolgált csupán, hanem az ellenséges hadak feltartóztatására. Devecser gróf Nádasdy Tamásnak is volt birtoka, ki azt 1603-ban Somlóval és Ugoddal együtt 6000 frtért adta el Megyeri Imre és Vicay Magdolna házastársaknak. Amint azután a passarováci békével a török teljesen kiszorult az országból, a bécsi kormány a maga hatalmát kezdte félteni a hazánkban többfelé található ilyen váraktól, azért hát nemsokára úgy intézkedett, hogy minden efajta másodrendű váraknak, amilyenek a veszprémmegyei várak is voltak, várjellege megszüntetendő. így lettek azután egymásután Veszprém, Pápa, Várpalota és Devecser egykori várai is az illető városok földesurainak kastélyaivá, Veszprémben a püspöknek palotájává. Innen van az, hogy az idegen már alig ismer rá e városokban az egykori várak nyomaira. A palotai vár a Vázsonykői gróf Zichy-családnak, a pápai és devecseri a gróf Esterházy családnak lettek kastélyaivá és az idők folytán mindegyik kastély nagyon levetkőzte vár jellegét, de levetkőzte a veszprémi vár is. Hiszen hazánk védelmi szempontjából nincs is okunk e miatt a szomorkodásra, mert a mai hadi-tudománnyal és ostromszerekkel szemben úgyis hiábavaló lenne az efajta erődök fenntartása, amilyenek a mi megyénk várai voltak. Sőt ellenséges támadás esetén csak terhére lennének a hadviselésnek az ily várak, részint azért, mert oltalmazásuk gyengítené a főhaderőt. részint meg azért is, mert az ily könnyen elfoglalható erődökben, kevés áldozattal, nagyobb számú haderőt ejthetne az ellenség egyszerre a hatalmába. A veszprémmegyei városi várak tehát a török hódoltság idején, a török zsákmányolásának megakadályozásában tettek főképen szolgálatot, azok elmultával feladatuk megszűnt és fenntartásuk aránytalanul nagy áldozattal járt volna. A várak düledező, omladozó falai helyett a helyükre épített főúri kastélyok ablaksora tekint ma a városra, hirdetve, hogy más idők, más viszonyok a maiak, mint a régiek, A régi idők elmultak, de mindnyájunknak hazafias kötelességünk, hogy a multak történelmének ápolásával ébren tartsuk korunkban is és a jövőben is a nemzeti érzületet és azért talán egy-egy emléktáblával sem ártana megörökíteni minden egyes ilyen kiváló épületnek történelmi nevezetességét.