Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-12-21 / 51. szám

van bárkit a kijelölésnél mellőzni s ezért csak felebbezés esetén vonhatja felelősségre a közig, biróság, mely a mellőzés indokául pl. a hivatal betöltésére való képtelenséget bizonyára elfogad, ámde hogy Doktorica a hivatal betöltésére nem képtelen, azt maga a kijelölő választmány is elismerte az által, hogy őt II. oszt. szolgabírónak olyan állásra, amire nem pályázott, ugyanazon hatáskörnek 1200 K-val kisebb fizetéssel leendő ellátására, kandidálta. Sokkal korrektebb lett volna a kijelölő választmány eljárása, ha ó't I oszt. szolgabírónak II. helyen jelölte volna. Ez esetben azonban, mint az a közhangulatból látható volt Doktoricsot óriási többséggel megválasztották volna. Tiszteletbeli állások. A választások véget érvén, a főispán többeket tiszteletbeli állásokra nevezett ki. így tb főjegyzőnek nevezte ki dr. Bibó Károlyt, tb. főszolgabírónak Körmendy Bélát, tb. árvaszéki ülnöknek Kövess Andort és tb. aljegyzőnek dr. báró Fiáth Tibort. Tb. ügyészeknek Pápáról a következők neveztettek ki : Barthalos István, Baranyai Zsigmond, Galamb József és dr. Koritschoner Lipót. Tb. főorvosnak : dr. Kövi József, tb. járásorvosnak : dr. Rechnitz Ede. Az alispán székfoglalója. A tisztújítás befejezése után a főispán ismét visszaadta a vármegye pecsétjét Roller Sándor alispannak, aki hatásos székfoglaló beszédet tartott, körülbelül a következőket mondván: Midőn a széles hatáskörű, nagyfontosságú állást elfoglalja. minden szóvirág nélkül, lelke mélyéből köszöni az őt ért kitüntetést. Bár szerény tehet ségét, de teljes munkaerejét bocsátja a törvényhatóság szolgálatába, melynek rendelkezéseit, valamint a törvényt is felfelé és lefelé egyenlően akarja érvényesíteni. Elvei ugyanazok, mint három év előtt, mikor először megválasztották. A közigazgatási tisztviselőket politikai tisztviselőknek szokták mondani, ő azonban nem a politikát, de a jó közigazgatást akarja érvényesíteni, politikai téren mindenkinek politikai meggyőződését tisztelni fogja, 8 engedi, hogy szabadon nyilatkozzék meg, viszont saját meggyőződése szabadságában sem engedi magát korláto^tatni. A közigazgatás terén általános elvei, hogy : 1. a közigazgatás lehető gyors legyen s a vármegye minden lakosa pontosan, gyorsan találja meg a maga igazát; 2. hogy a fennálló törvényeknek érvény szereztessék, de a méltányosság szempontjának figyelembe vétele mellett, ne a holt betűhöz, de az élethez alkalmazkodjék a közigazgatás ; 3. hogy hozzáférhetlen becsületesség legyen minden tisztviselő működésének irányítója. Az anyagi ügyek terén a legmesszebb menő takarékosságot akarja érvényesíteni, ezzel s a kormány támogatásával talán szanálhatók lesznek lesznek a régi bajok. Működésében sem rang, sem vagyon, sem felekezet szerint különbséget nem fog tenni a megyei lakosság között. 28 évi vármegyei szolgálat után továbbrá is kéri úgy a főispán, mint a törvényhatóság támogatását, Üdvözlés és válasz. A nagy tetszéssel fogadott székfoglaló-beszéd után az összes újonnan választott és kinevezett tisztviselők letették a hivatali esküt, mire Jáaossy Ágoston c. püspök üdvözölte a tisztviselői kart, Az ő működésük a legszebb jutalma, úgymond, a megnyilatkozott közelismerés. A vármegye vezetését nyugodtan látja az alispán munkás, tiszta, kipróbált kezében. Szive mélyéből köszönti őt és az új tisztikart és Isten áldását kéri reájuk, bogy működése bőven gyümölcsöző legyen s áldást hozzon a megyére és a hazára. A lelkes éljenzéstől kisért üdvözletre dr. Véghely Kálmán főjegyző mondott a tisztikar nevében köszönetet, hivatkozva a történeti fontosságú küzdelemre, melyet átéltek. Egyrészt fényes ranggal, másrészt fenyegetéssel kisértették meg a tisztikart, de egy tagja se tántorodott meg, hazájához ós alkotmányához mindegyik hű maradt. Á ma megnyilatkozott elismerést elismerésnek tekintik a múltért s bizalomnak a jövőre. A bizalm

at iparkodni fognak kiérdemelni. Bizottságok. Éljenzés követte a főjegyző szavait £is s ezután áttértek a közgyűlés második tárgyára, a bizottságok megalakítására. Az állandó választmányba a következő pápai, pápavidéki és pápai vonatkozású tagokat választották be : dr. Antal Géza, Bauer Antal, Galamb József, gr. Esterházy Pál, Jákói Géza, Horváth Lajos, dr. Magyar Károly, Sült Laj os, Szabadhegyi Kálmán és Walla Gyula. A többi bizottságokba bennünket érdeklőleg a következőket választották be: a lótenyésztési bizottságba : gróf Esterházy Pál, Szabadhegyi Kálmán és Walla Géza ; a lóavató bizottságba : Tar Gyula és Walla Géza; a monográfia-bizottságba : Gyurátz Ferenc ; az árvaházi bizottságba : Mészáros Károly; a népnevelési bizottságba: dr. Antal Géza, Bottka Jenő és Sült József; a mezőgazdasági bizottságba a pápai járáshoz: Jákói Géza, Mihály Géza, Sarlay Gyula, Szabadhegyi Kálmán, Walla Géza, hivatalból t igja : Tar Gyula. Pápa városára : Ács Ferenc, dr. Kluge Endre, Kovács Sándor és Langráf Zsigmond. Miután dr. Csomasz Béla azt a kérését terjesztette elő, hogy a jövőben a bizottságokba jelöltek névsorát a törvényhatósági bizottság tagjai közt a gyüléBt megelőzőleg osszák ki, s miután a főispán a tisztújító közgyűlés két tb fuukciónáriusának dr. Óvárinak és dr. Magyar nak köszönetét fejezte ki s miután még kijelentette, hogy a ma esküt nem tett tb. tisztviselők hivatali esküjöket az alispán előtt tehetik le, a közgyűlés fél 12 óra tájban véget ért. Jelen voltak. Városunkból és vidékéről a közgyűlésen jelen voltak : Csóthi Géza, Salt József, Mészáros Károly, Bélák Lajos, Jákói Géza, Krausz József N., Körmendy Béla, Bottka Jenő, dr. Hoffner Sándor. Herbszt Ferenc, Steinberger Lipót, Billitz Ferenc, Walla Géza, Kovács Sándor, Mohácsy Lajos, stb. A VAROSHAZAROL. § A pápa—devecser— sümegi vasút ügyét tárgyalta folyó hó 19 iki rendkívüli ülésében a polgármester elnöklete alatt az állandó választmány. Miután úgy Rechnitz Béla, mint Fábián Lajos vasútengedményesek beadványait felolvasták, az ügyhöz elsőnek dr. Lőwy László szólt hozzá. A Rechnitz-féle tervet jobbnak tartja Fábiánénál, mert az utóbbi oly vidéket akar városunkkal vasút által összekötni, melyet semmi szin alatt nem veszthetnénk el különben sem. Nem fűz ugyan egyáltalán semmiféle reményeket a vasút jövödelmezőségéhez, mégis a forgalom emelkedése szempontjából kész volna egy bizonyos, nem túlnagy összeget a vasútra megszavazni. Dr. Antal Géza inkább véli, hogy a vasút Devecsernek használ, mint nekünk. Ha Devecser nem volna ma is már számos hivatal székhelye, nem tartana tőle, így azonban esetleg második Csornát csinál hatunk belőle. Némi áldozattól nem idegenkednék éppen, ha legalább valami reális haszon lenne kilátásban. Célirányosnak találná, ha az enged ményesek maguk adnák elő s bizonyítanák be, hogy mi haszna lesz e vasútból vái03unknak s arról is felvilágosítást adnának, hogy mit fog szállítani a vasút ? Csoknyay Károly főjegyző szintén elhalasztandónak véli a kérdést. Ha a vasút közérdekű, akkor az új vicinális törvény e nagyobb mértékben segélyezendő vasútak közé veszi fel s a város kisebb hozzájárulása lesz szükséges. Várjuk meg hát azt a törvényt. Kis Ernő, Acs Ferenc a vasút ellen szólnak. Kis József hajlandó némi támogatásra, dr. Steiner József, mint a régi keszthelyi vasút utódját szívesen látja a tervet. Végűi az állandó választmány egyértelműleg az engedményesek meghallga tása mellett döntött. § Felterjesztés a belügyminiszterhez. A városi tanács utolsó ülésében elfogadta Csoknyay főjegyző egy felterjesztését, melyben a városi tisztviselők közötti nyugdíjviszonosság kimondását és a tisztviselői fizetések rendezését kérik a belügyminisztertől. § A központi választmány e héten tartott ülésében állította össze az 1908. évre az országgyűlési képviselőválaaztók névsorát. Összesen : 1158 választót irtak össze, mig tavaly csak 1112 volt a képviselőválasztásra jogosultak száma. § Hirdetmény. A kertósztanulók képzésére és a kertész-segédi képesítésre vonatkozólag szabályzatot adott ki a m. kir. földmivelésügyi miniszter 91.408—907". számú rendeletével. A szabályzat szerint kertész segédekül a jövőben csak azok tekinthetők, kik képesítővizsgát tettek, s azt bizonyítják. Kertész-segédi vizsgára csak azok bocsáttatnak, kik a kertészképzésre berendezett intézetekben vagy engedéllyel biró kertészeknél nyernek kiképzést. Érdeklődőknek a rendőrség bővebb felvilágosítást ad. Pápa, 1907 dec. 12-ón. Szokoly Ignác, rendőrkapitány. EGYESÜLETI ELET. = A Jókai kör vasárnap 22 én este 6 órakor saját helyiségében estélyt tart a következő műsorral: 1. Trió. Előadják zongorán Gáty Lenke ; hegedűn Gáty Zoltán; sellón Gáty István 2. AriBtophanes szociálizmusa. Irta s felolvassa S trudy György. 3. Monológ. Sváb Tivadartól. Szavalja Neuhauser Bözsi. 4 Magyar dalok. Ci nbalmon előadja Ress Margit. = A Kath. kör múlt vasárnapi estélyén Szekeres Bónis tartott a nagyszámú hallgatóság előtt igen érdekes és tartalmas felolvasást Petőfiné Szendei Júliáról. A felolvasást melegen megtapsolták. Nagy sikere volt Fekete, Magda rutinos, szép énekének, tetszett Gulyás István temperamentumos cimbalomjátéka ós Knappéin Zsófi szavalata is. A műsor utolsó számaként Szen'ggörgyi Sándor tartott zenei és prózai humoros szabad előadást, melyen a közönség igen jól mulatott. Ugyanő hatásosan játszotta el a Rákóczi-indulót zongorán ezzel bevégezve a műsort. = A Perutz-gyári önképzőkör karácsonyi estélye igen szép sikerrel zajlott le. Az est fénypontja Gerstl Leóné, a gyárigazgató nejének gyönyörű éneke volt. Eddig csak mint briliáns zongorajátéxost ismertük, most alkalmunk volt megtudni, hogy énekhangja Hem mindennapi. Kiss József szolgáltatott énekéhez méltó zongorakiséretet. Jó volt a többi szám is: az énekkar két száma, mit Széptóth János vezényelt ügyesen, Németh István és Molnár József ügyes szavalata és Hermánn Géza kacagtató monologeloadása. Ezután Uránia előadás volt a középeuróp^ii nagyvárosokról. Végűi a szegénysorsú gyári munkások gyermekeit ruházták fel. kikhez Varga János szövőmester intézett meleghangú beszédet. TARKA ROVAT. A puszta ház. — Scherlok Holmes kalandjaiból. — Mondanom sem kell, hogy a probléma engem is mód nélkül felizgatott. Már az maga, hogy amaz ismeretlen tartomány felé utazánk, ingerelte kalandokhoz szokott képzelmemet. Hozzá még Holmes oly lelkesedéssel szólt a puszta ház rejtélyéről, mely engem is magával ragadott. Utunk át a csatornán, Francia- és Németországon zavartalan volt. Csak Bécsben történt meg velünk az a kalamitás, hogy mikor a Westbanhofon a vagonból kiléptünk, fehér szekfüs, potrohos bácsik csapatja éktelen ordítozással fogadott bennünket. Valami Kossuthot és Hundot ugattak felénk s egyik megragadta Holmesem lobogó ingujját. Mondanom sem kell, hogy a másik pillanatban vérző orral vegyült el a tömegbe, melynek zajongását néhány pléhsisakos alig tudta csillapítani. Felkértek bennünket, hogy a rendőrségre menjünk. Minthogy úgyis pihenni szándékoztunk egy napig a császárvárosban, szívesen mentünk. Biehlolawek úr, a rendőrfőnök majd hasra vágta magát, mikor megtudta, hogy kikkel áll szemben. Nagyban kérte a bocsánatot és egyszersmind felajánlotta, hogy ügyünkben segítségünkre lesz. Szánalmas figura volt ez a Biehlolawek. A rendőri bürokratizmus minden butasága lerítt arcáról. Tar koponya, deresedő haj, kiálló fogak, vasvilla szemek, melyek azonban inkább groteszk, mint félelmes hatást tettek. Nagy hangon beszélt és — ez volt úgylátszik a vessző paripája — folyton szidta az alantasait. — Azok a marhák, azok a közbarmok! Hát hiába tanítom és taníttatom őket. Még egyszer ezer bocsánat, kedves Holmes úr. Parancsoljon velem, egészen az Öné vagyok. Holmes alig figyelt üres beszédjére. Átható tekintete a kályha mögötti falra volt szegezve, melyen egyszerű keretben egy szürke kép lógott. — Mi ez? Szólt ujjával a képre bökve. Biehlolawek rögtön leakasztotta a képet helyéről. Nem csekély pókhálót rántott magával. — Kedves emlékem e kép. Még akkor történt, mikor az összbirodalom fénykorát éltük és én hivatalos kiküldetésben jártam a barbár, nagyszájú nép között. De akkor csendesen voltak. Akkor nem szájaskodtak ellenünk. Nos ebben a városban voltam én hivatalos kiküldetésben. De csak inkognitó. A gyanús elemeket spioníroztam. Úgy-e, szép város.