Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-12-21 / 51. szám

PAPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A hit. Hódoltak néki a gazdagok is, de Ö a szegények közt született. Abban a korban, melyben a hatalmasok a bűnök fertőjében fetrengtek, mikor telhetetlen kapzsisággal ragadtak mindent magukhoz, mit ez a föld termett, mit emberi kéz alkotott, mikor a mindenétől kifosztott szegénynek nem volt semmije, testével nem rendelkezett s még lelkének is parancsollak, akkor megszületett Ö s megadta ezeknek a nyomorultaknak a legfőbb, az egész életre szóló, elidegeníthetlen kincset: a hitet. A farizeusok, kik akkor jobbak voltak, mint a mi korunkban, mert nyiltan szembeszálltak a hitet-adó Krisztussal, míg ma nyiltan barátai, szolgái s csak titokban törnek müve megrontására, — a hatalmasok, kik trónjukat érezték mozogni lábuk alatt, mindent megtettek, hogy azt a világosságot, mely a betlehemi jászol fölött derengett, eltakarják az emberiség szeme elöl, mely sejtő reménységgel pillantott a Keleten feltűnő fény felé. Nem akarták, hogy hite legyen az emberiségnek. Nem akarták, hogy hihessen nagy változásokban, melyek a szellemi erőt, az erkölcsi értéket juttatják diadalra az anyagiak felett. Nem akarták, hogy hihessen ilyen fogalmakban, mint: „munka", „erény", „igazság", higyje csak azt, hogy aki előkelőnek született, az előkelő marad akkor is, ha egész életében soha nemesebb céloknak nem szolgál, s aki gazdag, az pénzével is megválthatja az üdvösségét. De hiába volt a farizeusok és hatalmasok minden törvetése, minden erőszaka, hiába a hamis vád, a kereszt, a Golgota : amit a jászolban született Krisztus hozott az emberiség megváltására, azt többé senkitől, ki igaz szívvel követi a Krisztust, elvenni nem tudják. Áldott legyen, ki az emberiség számára meghozta a hitet! Az árván maradt r. t. városok. Most, a szent karácsony napja körül, a magyar közigazgatás tényezőinek, legnagyobb részben, a kormány kegyelméből jut némi karácsonyi ajándék. Hogy többet ne említsünk, a községi jegyzők fizetésrendezésén kivül, a közelebbi napokban a belügyminiszter 1000000, azaz egymillió koronát „utalványozott ki a vármegyei tisztviselők országos nyugdíjegyesületének a tisztviselői adósságok rendezésére." Ez sem sok ugyan, talán kevés is, de mégis kitűnik belőle a közigazgatási szervek iránti jóakarata. Azonban a r. tanácsú városok a kormánynak még ennyi mértékű jóindulatával sem dicsekedhetnek. Legfeljebb a sok hangos panaszukra fájdalomcsillapító labdacsul kisebb-nagyobb terjedelmű Ígéreteket utalványoznak ki s aztán marad minden a régiben, s a Magyarország erejét képviselő és jövőjének alapjául szolgáló tényezői közül a legnagyobb rész, a r. tanácsú városok, tovább merülnek el az adósságokba és sem önmagukat, sem tisztviselőiket a korlioz és a követelményekhez mérten anyagi eszközökkel ellátni nem bírják. Hogy egy országban mind az értelmi, mind az anyagi fejlődésre nézve mily domináló tényezők a városok, azt bővebben nem is kell magyaráznunk. A régi fajtájú mezővárosokra és a falukra támaszkodó közgazdasági tevékenység a mai világban és a mostani kulturnemzetek között csakis mérsékelt szerepet követelhet magának egy nemzet létfentartási küzdelmében. Már a Balkán-államok felvilágosodottabb elemei is tisztában vannak ezen alapelvvel. Hazánkban sem tagadja senki sem a városok rendkívüli jelentőségét, azonban az erre hivatott tényezők, de kiváltképpen a kormányaink, érdekeikkel nem sokat törődtek és egyrészről a vármegyei gyámA „PAPAI HIRLAP" TARCAJA. A rózsatolvaj. — Románc. — Mesebeli királylánynak Mire nem jött kedve? Kora reggel kertjébe ment, Hogy rózsákat szedne. Harmatos ág széjjel nyílott, Tüskebokor utat nyitott, — Rábámult a zümmögő méh, Szitakötő, lepke. Volt ott rózsa, száz meg ezer, Fehér, piros, sárga, Buja szirmát valamennyi Illatozva tárta. Be a legszebb rózsabimbó, Röpke szélbe' rengö-ringó Nem volt sehol, smaragd ágán Csak helyét találta! Sirolin Emelt az étvágyai és a testsúlyt. ntegaiOn* tett a köhögést. váladékot. éjjeli iziadáit. Mesebeli királylánynak Haragra vált kedve, Szép szemébe' villám tüzelt: — Tolvaj járt a kertbe'! Tegnap este még itt láttam, Gyönyörködtem illatában, Jaj annak, ki legszebb rózsám Elrabolni merte! Nosza hamar, tolvajt fogni, Száz ör el is széled, Fölkutatnak utat, mesgyét, Tisztást, sűrűséget. „Itt a tolvaj" — hangzik egyszer . . . Sáppadt arcú, ifjú ember, S rózsa nincsen nála bár, de A ruhája — tépett! Mesebeli királyleány Maga vallat, kérdve: — Hol a rózsám? — Én loptam él! S büszkén int: csak kérdje! — Kinek adtad? — A legszebbnek! — Ugyan úgy-e ? Nos nevezd meg! Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés. skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos áltaJ naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utániatokat is kínálnak, kérjen mindenlrof Ro#he*

4 eredeti oaomagoláat. F. HoffmaoD-La Roehe A Co. Basel (Svájc) — Soha! — szól az Rút halál is érte! szép lesz még a •— Kínpadra hát! hóhér készülj! Állja körül népem! Felöltözve díszruhámba, Ablakomból nézem! . . . Kemény parancs gyönge lányiul, Ifjú ember elhalványul, De kínpadra ablak alá — Mosolyogva mégyen! Mesebeli királylánynak Ragyog a ruhája, Ablakhoz megy, hah! de mi ez ? Ott van a virágja! Ott a rózsa, bíbor fajta, Ezüst harmat nevet rajta . . . A királylány szivét átal Meleg érzés járja! Hogy is mondta? A legszebbnek! S életével játszott! A legszebbnek! s — ő kapta meg I Hisz ez vallomás volt! Roehe" Kaptató orvosi rendeletre a gyógyszertárak* ban. — Ara (lvegenktot 4 — korona