Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-02-09 / 6. szám

A vármegyék és ezekből alakult országrészek akkor felelnek meg, különösen nálunk, hivatásuknak, ha a területükön előálló munkaerők ipari célokra felhasználásáról is gondoskodnak. Minden erő, így az emberi erő is érvényesülést keres, s nem váltogatja helyét, ha jó térre akad. Nem szereti ez a vándorlást, mert hisz ez is megrabolja mennyiségét; a munkaerő kötött pontot és állandóságot kíván. Amely területről vándorbotra száll a munkaerő, onnan az élhetetlen lomhaság üldözi őt ki. Ránk magyarokra, a folyton növekvő munkás-kivándorlás végzetes csapás. Tehát minden igaz hazafinak első kötélessége megakadályozni e nemzeti vérfogyást. Erre egyik hatalmas eszköz, a más nagy népek példájára, erős honi ipar teremtése. Mindeneknek, kicsinynek és nagynak, alacsony rendűnek és mágnásnak, szegénynek és gazdagnak áthatva kell lennie e kiváló jelentőségű feladattól. Szép és állandó lelkesedésre méltó a csupán magyar cikkek vásárlására irányuló mozgalom. Azonban ez még nem minden, mint sokan hiszik. Sőt igen csekély valami a nagy nemzeti célhoz képest. Más társadalmi tevékenységre is van szükség. Az ipari oktatás fejlesztésének erős követelésén s az önálló vámterület folytonos sürgetésén kivül gyártelepek létesítésére törekedjünk és honi ipari kiállításokat rendezzünk. Ezt minden város és nagyobb vidék megteheti, s annál is inkább meg kell tennie, mert e kiállítások bizonyos nemes öntudatot s jogos önérzetet keltenek bennünk, hogy hiszen mégsem vagyunk olyan gyámoltalanok s tanulatlanok, amint azt ránk részint kül-, részint bel-ellenségeink mondják. Csak úrhatnámság van bennünk több a kelleténél. Ezen öntudatnak s önérzetnek felkeltése végett akarja a helybeli M. Y. E. vezetősége, hogy Pápa városában is legyen ez évben honi ipari kiállítás, amelyen pápai és Pápa vidéki iparosok mutatnák be képességeiket. Ezen ipari kiállításon helyet találnának a Pápa vidéki házi ipari készítmények, sőt óhajtandó lenne, ha városunk kereskedői is kiállítást rendeznének azon áruikból, amelyek honi származásúak. így együtt láthatnók azt, amit a pápai és vidékílnkbeli ipar tud produkálni és tudhatnók, hogy mely hazai árúk vannak meg kereskedéseinkben. Nem nagy dolog ily kiállítás sikeres végrehajtása. Csak lelkesedés és munkakedv legyen meg bennünk iránta. S én hiszem, hogy Pápa város és vidéke hazafiaB népe, iparosai és kereskedői örömmel üdvözlik e tervet s megvalósulására is mindent elkövetnek, hogy legyen Pápán is mielőbb h o n i ipari kiállítás! Győri Gyula, a M. V. E. pápai fiókja ügyv. ig. = űjabb akció. Az igazságügyminiszter személyében történt változás, kell, hogy gondolkodóba ejtsen bennünket arról, vájjon törvényszékünk visszaállítása tárgyában nem kellene-e újabb akciót indítani, illetve nem kellene-e az igazságügyek jelenlegi vezetőjét is valami alkalmas módon jogos igényünkről tájékoztatni. Igaz ugyan, hogy annak az érvelésnek lényege, mellyel a volt igazságügyminiszter Pápa város kérelmének jogosultságát elismerte, így hangzott: »A perrendtartás immár munkában van s a munka annyira előrehaladott, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslat 1907. év őszére a törvényhozás elé kerülhet. Ezt nyomon követi az új bíróságok szervezése . . . Azon nagy érdekek mellett, melyek az igazságszolgáltatás szóbeliségét kivánják, Pápa város érdekét és óhaját jogosultnak ismerem el«, amiből látszik, hogy törvényszékünk visszaállításának ügye a szóbeliség behozatalától, tehát egy tisztán objektív indokoktól van függővé tenni, mégis kétségtelen, hogy a mindenkori igazságügyminiszter jóindulata kiváló mértékben biztosíthatja igazságos ügyünk sikerét. Jogászkörökben általános a vélemény, hogy a szóbeliség behozatala esetén szinte lehetetlenség a pápai törvényszék visszaállítása elől kitérni (nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy : visszaállítás, mert a veszprémiek mindig a maguk törvényszékének feldarabolását siratják, holott mi csak azt kérjük, ami a mienk volt!), mindazáltal okvetlenül szükségesnek látszik, hogy valamely újabb akcióval keli életjelt adni magunkról Nem kell annak éppen deputációnak lenni, a fő azonban, hogy a helyzetről alapos tájékoztatást nyerjen általa az, akinek kezébe ma a pápai törvényszék sorsa is letéve van. Feltétlenül szükségesnek tartanok azonban, hogy az akciónak tevékeny részese legyen a pápai járás is. Ha van valaki, akinek még Pápánál is nagyobb érdeke a pápai törvényszék, akkor éppen a járásbeli jogkereső közönség az. Mert Pápáról még csak istenes Veszprémbe eljutni, de az ugodi vagy lovászpatonai ember háromszor is meggondolja magát, amig valami pörös ügyben személyesen megy Veszprémbe. Hogy ennek éppen úgy óhaja a pápai törvényszék, mint nekünk, azt mi igen jól tudjuk, de eddig nem tudunk róla, hogy óhajuknak hangot adtak volna s a pápai akcióhoz pozitív formában csatlakoztak volna. Ugyanez áll a devecseri járás nagyobb részéről is. Ha akciónknak a járásbeliek — félretéve közönyüket — szintén tevékeny részesei lesznek, a siker, mely úgyis kecsegtet már, nem fog elmaradni. Ez ügy sikere pedig mindnyájunk közös érdeke. = Az egyletek városa. Azt a.régi bölcs igazságot, hogy »concordia parvae res crescunt, — az egyetértés a kis dolgokat is naggyá teszi«, még talán soha alaposabban nem diszkreditálták, mint a mi korunkban általában, s e mi városunkban különösen. Az erők tömörítése eszményi, sőt esetleg anyagi célok szolgálatára is, kétségtelenül üdvös, szép dolog. Ha ugyanazért többen együtt küzdenek, nagyobb sikert érhetnek el, mintha külön-külön harcolnak guerillasajgó vér izzik, kavarog, öngyilkos népfaj elárvuló csüggedt, keserű vércsöppjei . . . Szótlanul érkeztünk Gyulafehérvárra. Ez a hely már a Marosvölgyben fekszik, és pedig hason fekszik, egyhamar nem is készül talpraállni. Elmaradott, poros, szennyes eloláhosodott fészek. A vár jól kiépült, de nem lakja ember, csak katona meg pap. Az embernek minden kapu fölött kétfejű sas vijjog a szeme közé, amitül meggörnyed a fej, mintha római iugum alatt kellene átmennünk. Bár azt mondják némely elfogulatlan nemzetköziségre beidegzett urak, hogy az ilyesmiken intelligens ember túlteszi magát. Nó de nekem vérbeli okom van emlékezni; mint egy-egy fehérvári épületnek, kinek még falában van egy-egy ágyúgolyó. Negyvennyolc nemzetiségi zavargásai elején szépapám és fia is e várba menekültek az oláhok elül egy ismerősükhöz. Velük volt dédanyám is, ki úgy menekült meg a preszákai vérengzésbűi, hogy halottnak tetette magát a már fölkoncolt 700 magyarnak hullája közt. Az osztrák tisztek kénytelenek voltak tűrni a várba menekülteket, de nem szívesén tűrték. Egy napon oláh küldöttség kihivatta szépapámat s fiát a várbúi, tán hogy majd rokonaikrúl lesz szó, kik szintén szolgabirák voltak, pedig akkor már ezek rég leöldösve rothadoztak. Kimentek hát dédanyám aggódó intelme dacára mindketten díszruhában, hogy az esetleg rosszszándék ú oláhokat méltóságukkal megfélemlítsék. Amint kiértek a kapun: az oláhok rögtön lefogták Őket az osztrák tisztektűi csak pár lépésnyire, szemükláttára. Hiába könyörgött dédanyam jajveszékelve, hogy mentsék meg apját s bátyját, a tisztek ridegen felelték, hogy erre nincs parancsuk. A két szerencsétlent saroglyához kötözték s járásuk falvain végighurcolva addig botozták őket, mig kiadták lelküket. Mondták egyébként, hogy ki-ki csak azt adja vissza nekik, amit életében kapott volt tőlük. De én azt hiszem, hogy az oláhok, amilyen lelkiismeretes nép, tisztességes kamatot is adtak. Az osztrák RegimentsOlio pedig aznap is egy fényes lapot jegyzett föl az osztrák katonabecsületrűl. Ma a várnak nem nagy jelentősége van, pedig Gyulafehérvár védi a Marosvölgyet, délrűl a Küküllő útját is a székelyföldre s az erdélyi bányavárosokat. Igazán központ, Erdély fővárosának való. De ma már alig beszél itt valami az erdélyi nemzeti fejedelmekrűl. A Batthyáneum könyvtára gazdag régi könyvekben, korvinája is van, s itt van a Varjú Elemér fölfedezte első magyar vers, mely régebbi a Königsbergi Töredéknél. A csillagvizsgáló műhely is szomorúan aláhanyatlott, a messzilátók lencséi megzsizsikesedtek, a rájuk bizott csillagok közül sok lehullott, nó, bizonyára loptak és sikkasztottak is közűlök. Pl. üstököst én egész Fehérvárt létemben nem láttam egy fiát sem, pedig azt hiszem, hogy egy csillagdátúl, mely csak valamit is ad a művelt nyugat nívójára, ez az első engedhetetlen követelmény, hogy legalább egy rongyos üstököse legyen. De bezzeg új ágyúk beszerzésére, — arra jut pénze a kormánynak! Legértékesebb kincse Fejérvárnak a székesegyház a fejedelmek sirjaival. Maguk a hamvak nincsenek már meg az értékes faragványú kőkoporsókban, 1660-ban a tatárok s Hóra lázadói mind kiszórták a szélbe, nyilván avval a célzattal, hogy a nemes porokbúi ereklyeképen mindenüvé jusson. Meg akkor Hunyadi János és László nem érték még meg, hogy oláhoknak recipiáltassanak. Én már diákkoromban többször voltam itt s megnéztem a templomot belülrűl, (kívül toldozott, zavart stílusú) láttam volt a fejedelmi sírokat is, de most is megnéztem volna. De Oláh Gábor nem akarta. Elhűltem. — De hisz ezért egymagában érdemes száz mérföldrűl idejönni; Magyarországnak nincs sehol épségben hasonló temetője. — Eh, felelte, engem nem érdekelnek az eféle történelmi emlékek. Nincs kedvem a halottakhoz. FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtó szer.