Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-11-30 / 48. szám

tegessék, bántalmazzák a város legszebb helyén, legforgalmasabb terein ! Amig együgyű embertársainkat gondozatlanul, szabadon engedjük szaladgálni, roszlelkű emberek, pajkos utcai gyerekek gorombáskodásainak prédáivá tenni — addig nem beszélhetünk műveltségről, civilizációról. Az ilyesmit eltűrni embertelenség. S az ezen ügygyei való nem törődés — a mi szegénységünk — és szégyenünk. —f. Utcarendezés. Széles körben keltett méltó érdeklődést az a körülmény, mely e becses lap múlt számában vezércikk gyanánt megjelent. Az érdeklődést első sorban közérdekű voltának köszönhette; de része volt az érdeklődés fölkeltésében annak is, hogy oly eszmét pendített meg, amelynek megvalósulása sok embernek hő vágyódása, régi óhajtása. Értem a Zrinyi utcának a Batthyány utcáig való meghosszabbítását! A városok lakossága az utóbbi időben részint a beköltözés, részint a természetes szaporodás folytán tetemesen megnövekedett. Ez a szaporodás más városoknál talán rohamosabban s nagyobb mértékben történt, mint nálunk; de szembetűnő az Pápán is. A lakosság számbeli növekedésével együtt nőnek a lakások iránt való igények is. A régi nedves, sötét és egészségtelen lakások nem elégítik ki többé az embereket. Ez a két körülmény: a lakosság szaporodása egyfelől, a lakások iránt támadt igények másfelől szükségessé tette, hogy több s egészségesebb lakás álljon rendelkezésre. Minden városban két módon iparkodnak a hiányon segíteni : vagy új területen építkeznek s egész új városrészeket létesítenek, vagy a már meglevő városrészekben szolgáltatnak teret az építkezésre új utcavonalak nyitásával- Mindkét eljárásra van példa városunkban is, az utóbbira legközelebbi példa a Kossuth Lajos-utca meghosszabbítása. Első nagyobb kísérlet ez nálunk ezen a téren s ha egyben-másban talán nem úgy sikerült is, mint a város érdeke kívánta volna, menthető azzal, hogy minden kezdet nehéz; de mint kezdet is fényesen igazolja, hogy minden jól intézett utcamegnyitás okos és célszerű dolog, kivált olyan városban, mint Pápa, ahol igen sok a szűk s u. n. zsák utca s ahol szükségből igen sokszor nedves, egészségtelen helyen is építkeznek. A sok terv közül, mely nálunk az utcamegnyitás terén fölmerült, egy sem időszerűbb s minél előbb való megvalósítása egynek sem szűk ségesebb, mint azé a régi tervé, mely a Zrinyi (régi Kis) utcának a Batthyány (régi Újváros) utcáig való meghosszabbítását célozza. Elmondhatjuk ezt anélkül, hogy a többi jogos és méltá nyos érdeket sértenénk. Akit útja a Batthyányuteába vezet, örömmel látja azt a változást, mely ebben az utcában az egyik oldalon emelkedő homokdomb lehordatása folytán beállott s bizvást elmondhatjuk, hogy ez ma legszebb utcáink egyike, mert — amivel nálunk kevés utca dicsekedhetik, ez az utca elég széles s ami megint ritkaság számba megy nálunk, elég szabályos is. Ám egy utcának a sorsát még sem ezek, a különben dicséretre méltó tulajdonságok döntik el, hanem az, hogy tudja e eléggé szolgálni a közforgalom és pedig úgy a vidéki, mint a helyi közforgalom érdekeit s megvannak e nála azok a tulajdonságok, melyek szükségesek, hogy egy utcában élet, elevenség s pezsgő erő legyen ? Sajnos, ebben a tekintetben eddig kevés tulajdon • sággal dicsekedhetik a Batthyány-utca, mert a közforgalom elől meglehetősen el van zárva, a szomszédos utcákkal úgyszólván semmi szerves összeköttetésben nincs. Ha valaki a Széchenyiutcából beletéved, ki nem juthat belőle, míg a Csókáig nem ér, ami pedig meglehetősen hosszú ut. Régi igazság, hogy ha egy folyót belé ömlő más folyók, patakok nem táplálnak, a saját forrása nem elég ahhoz, hogy hivatásának megfeleljen s így van ez az utcákkal is. Legszebb, sőt egyedül szép utcánk a Jókai utca ; de igazi élet s elevenség, ami a helyi forgalmat illeti, ebben is csak addig van, ameddig keresztutcák szegélyezik. Magának a Jókai utcának is az érdeke tehát, hogy a Zrinyi-utca a Batthyány-utcáig meghoszszabbíttassék; de érdeke a Zrinyi utcának is, mely mostani alakjában valóságos zsákutca s amint a pár esztendővel ezelőtt történt tüzeset bizonyítja, igazi tűzfészek is. A vidékről Pápára jövő kocsik a Batthyány utcát mai alakjában nem igen használhatják, mert ha a Csókánál vagy a Somlai útról rátérnek, nem jöhetnek ki belőle csak a Széchenyi utcán a szinháznál, illetőleg főiskolánál, ami — amint már említettük' — igen nagy távolság. De nem szolgálhatja mai alakjában a Batthyány -utca a helyi forgalom érdekeit sem. Aki onnan a Tókertekbe vagy pedig a város belsejébe akar menni, csak nagy kerülővel juthat el, holott, ha a Zrinyi-utca meghosszabbíttatnék, amely körülbelül a Batthyány-utca derekára esik, könnyűszerrel ki lehet jutni a Jókai-utcára s onnan bárhová. Sok, igen sok érvet lehetne még fölhozni annak igazolására, hogy a Zrinyi-utcának a Batthyány-utcáig való meghosszabbítása égető szükség s minél előbb keresztül viendő ; de úgyis érzi azt mindenki s fölsorolásával nem akarjuk e b. lapok m. t. olvasóit untatni. Mint a világon mindenhez, ehez az utcanyitásboz is pénz kell. Az a kérdés : mennyi? Megérdemlie-e a ráfordított költséget? Részünkről nem habozunk kijelenteni, hogy ez az útcanyítás a városnak minden pénzt megér, mert mindenki érzi szükséges voltát; de meglehet csinálni igen kevés költséggel. Csak egy telket, a Keskeny-féle telket kell megszerezni a városnak, amelyen keresztül az új utca megy, az ennek végében levő telek jelenleg is a városé s egy nem nagy jövödelmet hozó korcsma van rajta. Ez nem jár nagy költséggel, mert azt, hogy a város szerezze meg az új utca két oldalán levő telkeket s ő értékesítse házhelyeknek, nem tartjuk szükségesnek. A fő az, hogy nyissa meg a város az utcát s biztosra vehető, hogy pár esztendő alatt a magán vállalkozás is s ,ép házsort fog ott teremteni. Hiszen a Tókertben, a sásréten, a Borsosgyőri-úton is építkeznek már, hát azon a helyen, mely emelkedett voltánál fogva egyike a város legegészségesebb s lakóhelyül legjobb részének, hogy ne építkeznének. Bizony szívesen fognak építkezni s az ott épült házak után adó, vízdíj s villanyhasználat cimen fizetett összeg kárpótolni fogja a várost az utcatest megvételére fordított, aránylag igen kis áldozatért. Veszprém városa, amint mindenki előtt ismeretes, közel 500.000 koronát fordít épen most utcarendezésre. Vegyék fontolóra az ügyet az illetékes tényezó'k s hadd menjen teljesedésbe sok ember régi vágyódása, mely egyúttal közérdek is. Az OMKE felterjesztéséhez. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület pápai fiókjának vezetősége föliratban arra kérte az egyesület budapesti központját, hogy tekintélyével hasson oda, miszerint a Győrből eddig délután 5 óra 30 perckor induló 1312. számú vegyesvonat ezentúl csak este 8 óra 30 perckor indíttassák, ami által ezen vonatnak csatlakozása volna a Budapestről délután 5 óra 10 perckor induló és Győrbe este 8 órakor érkező gyorsvonathoz és a pápai kereskedők ezen összeköttetés folytán képesek lennének egy nap alatt Budapestről megfordulni. Távol áll tőlem azon szándék, hogy az általam nagyon tisztelt fiókegyesület ezen elismerésre méltó törekvését bírálat tárgyává akarnám tenni, mindamellett a közügy érdekében az egyesület figyelmét több olyan, ezen kérdéssel összefüggő körülményre bátorkodom fölhívni, ami eddig figyelmét bizonyára elkerülte. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy véleményem szerint a kívánt menetrend-változás el nem hárítható nehézségekbe ütközik, mert éppen ezen 1312. számú vegyesvonat erősen csatlakozó vonat, amennyiben Győrött hat vonathoz, Győr„meg akarok fürödni!" Valósággal fürdött is -a virágzó fiatal leány nézésében. — Szemlátomást elevenedett a fürdőtől, a petyhüdt arcba némi tetszés fúródott, a szemek hamuja mögül zsarátnok kezdett pislogni s valahonnan a szőnyegek alól kibujt két vékony, reszkető kar, mintha két erőtlen, halódó kígyó volna. A kegyelmes úr kissé hülyén mosolygott. — Hehe . . . Mindjárt jobban leszek, ha magát nézem. — Nézzen! — mondta Nyiry Katalin, mintha egy darab fának mondaná. Amióta a kegyelmes úr felesége a villában marasztotta, hogy állandóan az öreg roncs oldalán legyen, mindig az az érzése volt, hogy voltaképpen orvosi rendeletnek köszönheti, ha ezek a gőgös, távoli rokonok maguknál tartják. Sohse tartottak valami nagy rokonságot, a Nyiryek a végín nem is törték magukat a kegyelmes úr után. Ami a büszkeséget illeti, a Nyiryeknek is volt belőle egy hitbizományra való. De mikor a kegyelmes úr összetört 8 egyszer meglátta Nyiry Katalint, csodálatos jó érzés fogta el. Azt mondta a doktorának, hogy ebből az egészséges fiatal leányból kiárad valami, ami gyógyít. Mintha villanyozná a szemével. S akkor a doktor rámosolygott a kegyelmes úr feleségére. — Próbálja itt fogni azt a leányt. Az ember ott vegye a gyógyszert, ahol éri. Mikor Dávid király hűlni kezdett, fiatal zsidó leányokkal vették körűi s még megélt a király egy darabig. Úgy aztán a villában maradt Nyiry Katalin s a kegyelmes asszony lassankint egészen át engedte neki a kegyelmes roncsot. A leányé volt mint a csecsemő a dadáé. De kevesebb szíve volt az öreg gyerekhez és nem minden undor nélkül ápolta. A vánkosok közfíl a kigyulladt szemek rátűztek a leányra. — Már nem kacag, Katalin? Csodálkozva nézett rá a leány. — No arra a kifordított esernyőre gondolok, amin úgy kacagott. Katalin már alig emlékezett az egészre. Most, hogy a kegyelmes úr kérdése eszébe jut tatta a megázott lovagot, egy pillanatra megint mosolyognia kellett.. Attól eltorzúlt az exminiszter arca s nyilván hánykódott a beteg test is a szőnyegek alatt, mert nagyon hullámzott a pólya. De nem tudott kibontakozni a szőnyegekből s az akaratosabb fej egészen kihajolt, mintha nyomban ott hagyná az erőtlenebb testet. A kegyelmes úr előrehajolt és szokatlanul élesen, minden reszketés és dadogás nélkül szólt a leányhoz : —- Megkérem, hogy máskor ne kacagjon. Hidegen hallgatta Kataliu. — Sohase kacagjak ? — De igen, erőlködött ő excellenciája. Már hogyne kacagna ? Mindig kacagjon. De . . . olyankor nem . . . — Milyenkor ? — Ha a szél Kifordítja valakinek az ernyőjét. Megint olyan zavarosan nézett a leányra, mintha restelné, amit mondott. A leány se értette a dolgot, de nem sokat törődött vele. Azt mondta : — Amint parancsolja. Nincs minden nap szél 8 ha van, nem fordít ki minden nap esernyőket. Az öreg fej hánykolódott, valami dühös indulat szinte megfiatalította, a szemek majdnem égtek benne. A kegyelmes ur izgatott volt. Rázta a fejét, mintha csudából ennek a testrésznek használatára friss erőt kapott volna. Indulatosan mondta : — Nono kisasszony . . „ ezt nem jól tudja. Igenis minden nap van szél és minden nap kifordít néhány esernyőt. Aztán diadalmas mosollyal figyelte a leány csodálkozását és gyermekes fontoskodással, nagyon sejtelmesen kegyeskedett mondani : Divatáruházunk összes helyiségében kezdetét vette a Az idei maradékok többnyire finom nöi kelme, férfi gyapjúszövet, parget- és mosóárukból állnak és igen előnyös árak mellett kerülnek eladásra. = A maradékok eladása — hetivásárok kivételével — naponta történik. Ki^ló tisztelettel KRAUSZ JÓZSEF M. FIA ÉS TÁRSA divatáruháza.