Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.
1907-11-16 / 46. szám
PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség-: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Mag ánmunkálatok ? zugirászat. Nem azokról a magánmunkálatokról kivánunk szólani, amelyek a városi képviselőtestület utolsó közgyűlésén szolgáltak a diskusszió anyagául. A közgyűlésben oly tisztviseló'k magánmunkálatairól esett szó, kiknek a város ez idő szerint nem adja meg az oklevelükkel és végzett munkájukkal arányban álló fizetést. És bár ezt jól tudja mindenki, mégis akadtak olyanok, kik teljesen tiszteletreméltó intencióból arra az álláspontra helyezkedtek, hogy városi tisztviselők olyan magánmunkálatot, mely bármely vonatkozásban saját felülbírálásuk tárgya lehet, ne végezhessenek. A kérdés végleges eldöntése függőben maradt. Az immár egész határozottsággal kilátásba helyezett állami segítséggel keresztülviendő fizetésrendezés idején majd lesz mód és és alkalom ez ügyet újabb és alaposabb meditáció tárgyává tenni. Azoknak a magánmunkálatoknak ügyével azonban, melyekről jelen cikkünkben szólani kivánunk, szerény véleményünk szerint már most, a lehető legsürgősebben kell a városi képviselő-testületnek foglalkozni. Egy másodfokú Ítélet fekszik ugyanis előttünk. A vármegyei közigazgatási bizottság jóváhagyta a vármegye alispánjának azt a határozatát, mellyel Kemény Béla v- jegyzőt meg nem engedett magán munkálatok végzéséért, amit a véghatározat „zugirászatnak" minősít és azért, mert magánfeleknek végzett munkálatokért a városi tanács által megállapított díjtételeknél magasabb összegeket szedett, 100 kor. pénzbirsággal sújtotta. Ez az eljárás ugyanis a véghatározat szavai szerint ,,a hivatali állással össze nem egyeztethető és a közérdek szempontjából megtorlatlanul nem hagyható." Nem a büntetés nagyságával, hanem inkább megokolásával mélyen lesújtó ez az Ítélet. Es hozzá kell tennünk, hogy az első fokú Ítélet annak idején még élesebb szavakban Ítélte el a v. jegyző eljárását s még erősebben hangsúlyozta azt a súlyos sérelmet, mit általa a hivatali tisztesség szenvedett. Hozzátennivalónk ez Ítélethez nincs. A büntetésből kétségtelenül okulni fog az, akire erkölcsi szempontból véve az Ítélet ily súlyosan lesújtott. De okulnunk kell nekünk is, kik a közérdek szempontjából figyeljük meg a nyilvános élet minden jelenségét s kik kötelességünknek ismerjük, hogy e jelenségekből — legyenek bár azok örvendetesek vagy, mint a jelen esetben, sajnálatosak — a tanúságot levonjuk. A tanúság pedig nem lehet semmi egyéb, mint az, hogy még a lehetőségét is ki kell zárnunk annak, hogy a v. jegyző fegyelmi Ítélettel megbélyegzett esetéhez hasonló esetek előforduljanak. Mert hát miért is tart tulajdonképen a város tisztviselőket? Nemde azért, hogy tudásukat, szakképzettségüket annak a testületnek javára szenteljék, amelynek szolgálatára elhivattak, egész tevékenységükkel annak a városnak javán fáradozzanak, amelynek bizalmából tisztviselői széküket elfoglalták. Vájjon összefér-e ezzel az, hogy hivatalos óráik alatt magánfeleknek magánmunkálatokat végezzenek, avagy esetleg hivatalos óráikon kívül italmérési engedély, kivételes nősülési engedély iránti kérvényeket stb.. szerkesszenek ? Vájjon nem sért-e nagyfontosságú közérdekeket, hogy kérvényeket és folyamodványokat oly ügyekben készítsenek el, melyek felett való határozathozatalnál őket legalább is egy szavazat megilleti, ha ugyan esetleg nem éppen ők maguk az illető ügyek referensei. Az eddig fennállott úzussal az ilyen jellegű tevékenység — sajnos — megegyezett. Annyira megegyezett, hogy a város még a tarifáját is megállapította, hogy ezeknek a kérvényeknek elkészítéséért, a blanketták kitöltéséért mennyit lehet felszámítani. így van ez, s elég helytelen, hogy így van, országszerte. — De azt aztán sem a tarifa, sem a város, sem itt, sem egyebütt nem engedi meg, hogy *a felsőbb fórumok elé kerülő ügyek elintézése érdekében a kérvényszerkesztő még utazásokat is végezhessen. Mert ez aztán már igazán visszaélés. A városnak, ha mindenkorra megvédeni akarja saját maga és tisztviselői reputációját, ki kell mondania, hogy azt a bizoA „PAPAI HIRLAP" TARCAJA. KÖLTÖZIK A FECSKE, GÓLYA Költözik a fecske, gólya Vége van a nyárnak, Kelet felé szebb hazába Fészket rakni szállnak. S amint mennek, szálldogálnak Messze idegenbe, Valami nagy bú nehezül Dobogó szivemre. Elrepültél szép madaram, Vissza nem is várlak, Fészket rakni máshol is csak Szabad a madárnak. Boldog lehetsz, dalolhatsz is, Száz öröm is érhet, Titkon mégis visszasirod Az elhagyott fészket. Azon a kis puha fészken Régen más madár van, De a régit mégis mindig Vissza-visszavártam. Nyilt azóta a rózsafám, Le is hullott szirma, Hej, de az én szép madaram Sohasem jött vissza. Süvölt a szél, ablakomat Teleszórja hóval, Azután meg búsra válik Mint egy nehéz sóhaj. S amint nézek, betekintek Ablakomon által: Szép madaram ott vergődik Összetörött szárnnyal. Molnár Kálmán. Éjszaka. Irta: Cliolnoky László. Bent a szobában sötét volt. A fényesre vénült faasztalon egy üres pintesüveg meg egy régi sótartó szomorkodott az ablakon behulló holdfényen. A Papodról alárohanó jeges szél összeverte az erdó' didergő vázait s meg-meg zörrentette a szivárványos ablakot. A konyhában valami ernyőtlen petróleumlámpa állt a tűzhely párkányán és lobogva küzködött a fekete éjszakával. Nyomorúságos világánál két szomorú, elcsigázott ember nézte bágyadtan a falon zakatoló ócska órát. A férfi az ágy szélén ült mozdulatlanul. Ez a fáradt, csüggedt emberpár ma ülte az ezüstlakodalmát. Azért voltak még ébren és várták, hogy az óra elüsse a tizet. ... A szél sikoltozásán és az óra fáradt zörgésén kívül nem kelt hang sehol. Sürü, nehéz c3Önd ült minden felé. Egy vagy két perc hiányzott még a tizből. Akkor az ablakon koppanás hallatszott. Egy, aztán újra egy. A két fáradt ember egymásra nézett. Az asszony fakó arca megrándult, de nem nézett az ablakra, hanem a férjére. Az ember pedig nézett vissza rá mozdulatlanúl, merőn. Az üveg újra megzörrent. Arra az ember felkelt, néhány lépést tett az ablak felé és halkan azt mondta : Tüdőbetegségek, hurutok, szamárEn.cii tz étvágyat és a testsúlyt, nitKsrüna köhögést, váladékot, éjjelt izzadást ellen számtalan tanár és orvos áiíai naponta ajánlvaMmthogy értéktelen utánzatokai is kináinak, kérjen mindenkor he" eredeti 6*oma(jolá8é.
