Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-11-02 / 44. szám

hosszabb időre vagy örökre képtelenné válnak arra, hogy mindennapi kenyerüket megkereshessék. Hazánkban a tömegnyomor enyhítésére számos jótékonycélu intézményt létesítettek, melyek hivatásuknak többé-kevésbbé meg is felelnek. Az ember iség haladásával az igények is megnagyobbodtak. Sok kisebb segélyezési alapokkal rendelkező egyesületek a hozzájuk fűzött reményeknek megfelelni nem tudnak s helyüket elfoglalták az országosan szervezett, modern alapokra fektetett egyesületek. Az iparilag fejlődöttebb nyugati államok a szociális törvényhozás terén régen megelőztek bennünket. A német birodalom 60 milliónyi lakoaságágának egy ötöde betegség ellen, egy harmada baleset ellen, egy negyede rokkantság és aggság ellen van biztosítva kötelező alapon. Közel 500 millió márkát fizetnek ki évenkint betegeknek, a balesetek áldozatainak, a rokkantaknak és aggoknak. Ezen összeghez a munkaadók 250 millió, a munkások 200 millió és az állam 50 milló márkával járul hozzá évenkint. Ezen óriási szociális művet az özvegyek és árvák biztosításával készülnek kiegészíteni. Mondanunk is felesleges, hogy ezen rengeteg segélyezései gyökeresen megoldották a németek a szegényügyet. Franciaországban, Angolhonban s a nyugat többi, gazdaságilag erős államaiban is kielégítően oldották meg a dolgozó néposztályok beteg-, baleset-, rokkant- és aggkori biztosítását. A fejlődés megkívánta, hogy nálunk is a szociális törvényhozás terére lépjenek ; ennek folytán a betegsegélyezés és balesetbiztosítás kérdései a közel múltban megoldást nyertek s ezzel Magyarország a többi művelt állam nyomába lépett. E törvények mérhetetlen sok jót eredményeznek majd az idők folyamán. A legfőbb szociális biztosítási ág : a rokkantés aggkori biztosítás még eddig meg nem valósulhatott az ezzel járó óriási anyagi terhek miatt, melyeket ez megkíván. Tudjuk, hogy hazánkban a korra és a haladásra való tekintettel már oly intézményeket kellett létesíteni, melyeket a nyugat országainak a gazdasági fejlődés ugyanazon fokán, melyen Magyarország ma áll, nem kellett még létesíteniük és fenntartaniuk. Ezzel is nehezebb a helyzetünk. Ezért eddig csak az állami tisztviselők, a vasutasok, postások és egyéb állami alkalmazottak, a városi, megyei tisztviselők és alkalmazottak s részben a magánvállalatok tisztviselői részesülnek nyugdíjban szolgálatképtelenségük esetén. A dolgozó társadalom legnagyobb és legszámottevőbb tömege : a kisiparosok, kiskereskedők, munkások, napszámosok nincsenek biztosítva a rokkantság és aggkor szomorú idejére. Pedig a kisembereknek van első sorban szükségük támaszra a sors csapásai ellen. A munkából kidőltek segítséget keresnek szorultságukban s ha azt meg nem találják, kétségbeesnek s balsorsukban a társadalom ellenségeivé válnak, telve gyűlölettel szidják a fennálló rendet, mely róluk nem gondoskodik, őket nem támogatja. A kétségbeesett, nyomorba jutott ember látása pedig fájdalmat okoz minden érző szivnek. Az egyes ember azonban csakis pillanatnyi nyomorából segítheti ki szenvedő embertársát, azaz — alamizsnát nyújthat neki. A megajándékozott az adományt elfogadja, meg is köszöni, de — szégyenli is, hogy ő, ki életét becsületes muukával töltötte, szerencsétlenségében kénytelen alamizsnát elfogadni. És hányan vannak, kik inkább éhen halnak, semhogy kolduljanak ! ? Az önálló kisiparos és kiskereskedő helyzete semmivel sem rózsásabb, mint a napibért dolgozó munkásé, ha egyszer rokkantá válik. A mai nehéz időkben vagyont öreg korára alig gyűjthet. Ameddig fiatal, erős és egészséges, küzd és megkeresi a maga és családja kenyerét. De ha idővel a betegség megtöri, rokkant lesz, nem felelhet meg a követelményeknek s a nélkülözés és nyomor rémei hozzá is beköszöntenek. * Ezen elmélkedésre pedig egy évi jelentés kész tetett bennünket, amelyben az országos jellegű Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdíjegyletének vezetősége számol be működésének eredményéről s amely véletlenül a kezünkbe került. Érdekes olvasmány. Bárkinek ajánlhatjuk saját okulására ! Megtudjuk belőle, hogy mi magyarok korántsem vagyunk oly szegények éa elhagyatottak a rokkant- és aggkori biztosítás terén, mint azt eddig hittük. Sőt bátran állíthatjuk immár, hogy a magyar munkások ezen önkéntes belépés alapján szervezett egyesülete a magyar elmét dicséri, annyira, hogy a külföldön csak kötelező alapon tudtak ily rövid idő alatt nagyobb eredményeket elérni, az önkéntes belépés alapján ez sehol sem volt lehetséges. Szives olvasóinkat bizonyára érdekelni fogja, ha röviden ismertetjük az egyesület történetét s a melyből megállapíthatják, mily bámulatos sikereket tud az emberi akarat és kitartás elérni. Az egyletetet 1893-ban alakította meg 112 lelkes magyar munkás Budapesten. Az a cél lebegett szemük előtt, hogy szerény keresetű embertársaiknak állandó segélyt biztosítanak, hogy ha gyógyíthatatlan betegség, baleset vagy agg koruk miatt szakmájukban muuka- és keresetképtelenekké válnak s ezzel megóvják őket a koldulás lealázó szégyenétől. Tiz éven át senkinek sem adtak segélyt, ez idő alatt dolgoztak és gyűjtötték a segélyezési alapot. 1903-ban kezdték meg a rokkantak segélyezését s azóta (4 V

s év alatt) 242 rokkantnak, 63 árvának és számos özvegynek több mint 170.000 korona segélyt fizettek ki. Nincs is a világon még egy oly nyugdíjintézmény, mely az I. oszt. heti 20, a II. oszt. heti 24 és a III. oszt. heti 30 fillér tagsági díj mellett már tiz évi tagság betöltése után, rokkant tagjainak az I. oszt.-bau heti 8 40 (évi 436 K 80 f), a II. oszt.ban heti 9*80 (évi 509 K 60 f), a III. oszt.-ban 11-90 (évi 618 K 80 f) rokkantsegélyt, 40 évi tagság után pedig hetenkint 12, 14, illetve 17 korona nyugdíjt adna. A nyugdíj 40 évi tagság betöltése után mindenkinek jár, tekintet nélkül arra, hogy munkaképes e vagy sem. Az elhalt segélyre jogosult tagok árvái 14 éves korukig neveltetési járulékban részesülnek. Ha árvák nem maradnak hátra, az özvegy végkielégítést kap. Az egylet még ott is gyakorolja a humanitást, hol erre az alapszabályok nem kötelezik. így a központnál és minden fiókpénztárnál van külön segélyezési alap, melyből oly elhalt tagok hátramaradottal részesülnek segélyben, kik a jogosultságot halálukig el nem érték. Az önzetlen buzgóságnak, a lelkiismeretességnek példás megnyilatkozását látjuk az egylet vezetésében is, melynek bámulatos eredmények köszönhetők. Az egyletnek Budapesten van a központi irodája, vidéken pedig 172 fiókpénztára van, összesen 54.000 fizető, számos pártoló és alapító taggal. Az egylet közhasznú működését a kereskedelmi kormány is elismerte s 1907 tői kezdve évi ötezer kor. állami támogatásban részesíti. A közhatóságok, a sajtó, a papság, a tanítóság, az ipartestületek, számos gyáros és emberbarát erkölcsi és anyagi támogatásban részesítik. A munkaadók közül számosan munkásaik helyett az illetéket egészen vagy részben fizetik. Városok, községek, intézetek alkalmazottaikat beíratták. A vagyonkezelés kifogástalan. Havonkiut Hivatalos Közlönyt adnak ki, melyben nyilvánosan elszámolják a bevételeket és kiadásokat. Az egyletnek jelenleg 2 millió 880 ezer korona vagyona van, mely állami értékpapírokban, készpénzben és a budapesti egyleti házban van teljesen biztos alapokon elhelyezve. Az egyletet a Budapesten most záródó nemzetközi balesetügyi, iparegészségügyi és munkásjóléti kiállításon egyik legnagyobb díjjal, az állami aranyéremmel tüntették ki, ezzel is elismerve közhasznú voltát. dennapi kenyerünket. A munkás éa iparos kezelába, a 'szellemi munkás agya elgyöngül idővel, rokkanttá válik. És akkor elénkbe tóiul az a kérdés : mi lesz most velünk ? Miből élünk ezután ? A Mindenható azért adott az embernek észt, hogy tudjon segíteni magán. Vájjon van-e ember manapság, ki ne ismerné az örök igaz mondást : Segíts magadon s az Isten is megsegít ! Az Ipartestület érdemes vezetőihez van még néhány szavunk : az ország számos helyén az ipartestületek kezdeményezésére karolták föl ezt az egyletet, mely a társadalom békés fejlődését előmozdítja, a jólétet terjeszti. Vegye itt minálunk is kézbe ezt az igazán közhasznú ügyet s lépjen föl mint kezdeményező. Ezerek fogják tettét áldani s hálatelt szívvel emlékeznek egykor vissza a rokkantak a kezdeményezőkre. Az egylet központi vezetősége (Budapest, VIII. József-utca 23.) igen szívesen ad bárkinek is fölvilágosítást, aki ez iránt hozzá fordul. A YARÖSHÁZÁROL. § Városi közgyűlés lesz a jövő hétfőn, november hó 11-én. A közgyűlés tárgysorára a következő fontosabb ügyek lesznek kitűzve: a Korona-vendéglő szerződésének másra átruházása, Fischer Gyula javaslata a megyei telefonhálózat kiépítése tárgyában, a szinügyi bizottság javaslata a közoktatási minisztériumnál kérelmezendő színházi segély tárgyában, a törvényhatóság megsemmisítő határozata következtében újabb tanácspropozició a Jókai Mór utcán emelendő kataszteri épületre nézve, a városi mérnök fizetésének rendezése, a Pápai Takarékpénztár átirata a kamatláb emelése tárgyában, a Szladik- és Oszvaldféle alapító oklevelek bemutatása, a barakkkaszárnya számára vásárolt földek bérbeadása. § A vásártér máshova helyezésével már régóta kísérletez a tanács. Legutóbb az uradalomtól kérte a Kalvária és a Wittmann-major közti területet. Az uradalom ezt megtagadta, mert az illető terület bérbe van adva, de meg közvetlen a major mellett nem is látnák szívesen a vásárteret. Most a vasúton túl levő uradalmi telkek egyikét kéri a tanács. § Rendőri állás üresedett meg a városnál. Pályázni óhajtók felszerelt kérvényeiket folyó évi november hó 15-ik napjáig nyújtsák be a polgármesteri iktató hivatalban. Pápán, 1907. évi okt. hó 30 án. Mészáros Károly polgármester. cl. EGYESÜLETI ELET. — A Jóka-kör november hó 10-én (vasárnap) . 6 órakor tartja évi rendes közgyűlését, Ezt az egyletet ajánljuk helybeli iparosaink, munkásaink figyelmébe. Valóban humánus, minden politikától, felekezeti és nemzetiségi kérdéstől távol álló, tisztán jótékony czéljait megvalósítani törekvő intézmény, mely a magyar munkások és iparosok dicsőséges alkotása. Törekedjünk mindannyian arra, hogy ez az egylet nálunk is meghonosodjék. Iratkozzék be az egyesületbe az iparos, a kereskedő, a segéd, a tanonc; irassa be mindenki a feleségét, 14 éven fölüli gyermekeit, ha fizetés ellenében munkát végeznek. Iratkozzék be a földmunkás, a napszámos, a gazda s azoknak dolgozó családtagjai ; a tisztviselő, napidíjas, gyakornok, hivatalszolga s általában mindenki, ki fizetés ellenében munkát végez. A kedvezményes beiratási díj csak 1 K 20 f. Mindnyájan munkások vagyunk, akár szerszámmal, akár szellemi muukával keressük meg minrnelyre a kör t. tagjait ez úton hívja meg az Elnökség. Mint már említettük, ugyanekkor lesz az első háziest is, melynek műsorát legközelebb közöljük. A kör tagjai közé ujabban beléptek: Pethes János állami tanítóképezdei igazgató, Jankó László, Juhász Imre és Ligárt Mihály képezdei tanárok családjaikkal és Gonda Ferenc képezdei tanár. — Az önképző Leányegyesület, ez a közkedvelt kulturális egyletünk, örömmel ragad meg minden oly alkalmat, amikor a haza nagyjairól, jeleseiről megemlékezhetik és számos nagysikerű ünnepély tanúskodik arról, hogy az egyesület ennek a nemes és dicső feladatnak minden időben fényesen tett eleget. Nagyon természetes tehát, hogy koszorús nagy költőnk: Arany János halálának 25-ik évfordulója is méltó ünneplésre talált a Leányegyesület termében. Az emlékünnepély érdekes műsora Kiss Vilma igazi művészi színvonalon álló zongorajátékával vette kezdetét; Chopin „Gyászinduló"-ját adta elő nemes felfogással, mély érzéssel. Sűrű tapsok kisérték a kiváló előadást és a kedves művésznő készséggel játszott még egy gyönyörű darabot hálás közönségének. Kohn Olga szavalta el most igen szépen Arany János hatalmas költeményét „A hamis tanu"-t nagy hatást és megérdemelt sikert ért el. Majd dr. Körös Endre szólott Szobapadlók (parketták) beeresztését és fényezését több évi tapasztalat után szerzett szakavatott pontossággal — vidékre is — jutányos áron elvállalja költségvetéssel díjmentesen szolgál. = J) |<* II S t III U 11II Pál Pápa, Sport-telep.