Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-10-26 / 43. szám

A YAROSHAZAROL § A városháza kibővítésének dr. Antal Géza által lapunk múlt számában felvetett tervével a v. tanács f. hó 19-iki ülésében foglalkozott és azt egyértelmüleg magáévá tette. A tanács által eszközölt számítás szerint a városházának a takarékpénztár épületének megszerzésével tervezett kibővítése összesen 70.000 K-ba kerül. E 70.000 K-nak fele azonban megtérülne a takarékpénztári épülét földszinti részének béréből, másik részének, mely a Graf-sarkon nyerendő utcatérre esik, fedezetéül szolgálna az a pótadó jövedelem, mihez a város a Graf-sarkon emelendő takarékpénztári palota révén jutna. A város részéről tehát eddig legalább nincs semmi akadálya a szép terv kivitelének s hinni szeretjük, hogy a másik részen is úgy a takarékpénztár érdekeinek okos és előrelátó méltánylása, mint a város közérdekének is elvárható istápolása elő fogja segíteni a terv megvalósulását. § Városi virilisták. A városi legtöbb adót fizetők 190/. évre érvényes lisztáját a kiküldött bizottság összeállította és a legutolsó városi közgyűlés elfogadta. E szerint a jövő évben városi virilisták lesznek : Rendes tagok; Gróf Esterházy Pál, Pápai Takarékpénztár, Pápa városi és vidéki Takarékpéntár, dr. Kluge Endre, Wittmann Ignác, dr. Koritschoner Lipót, gr. Esterházy Sándor, Gyurátz Ferenc, Máday Izidorné, Gaál Gvula, Bottka Jenő, Hanauer Zoltán, Steinberger Lipót, dr. Domonkos Géza, pápai Irgalmas-rendház, Barthalos István, Galamb József, Saáry Lajos, dr. Antal Géza, Lippert Sándor, Kellner Vilmos, Kluge Károly, özv. Zarka Dénesné, özv. Blau Adolfné, Iglauer János, dr. Kende Ádám, dr. Lőwy László, Karlowitz Adolf, Sült József, Báron Jakab, Özv. Hanauer Béláné, Bokk Zsigmond, Eőri Szabó Sándor, Kriszt Jenő, Kellner Dávid, Wallenstein Dániel, dr. Grósz Lajos, Krausz József M. Fia és Társa, Braun Ignác, Billitz Ferenc, Horváth Lajos, Bermüller Alajos, özv. Kreizler Józsefné, Körmendy Béla, Ref. Egyház, dr. Hirsch Vilmos, veszprémi káptalan, Matus György, Jákói Géza, Adamovich Lázár, Báuóczi István, özv. Obarmayer Józsefné, özv. Weisz Adolfné, Krausz Mór, Bőhm Ignác, Lőwy Adolf, vallás alapítványi uradalom, özv. Kohn Adolfné, dr. Rechnitz E ., Stankovánszky Imre, Kohn Mór Fiai, Krausz Gyula, özv. Csernussák Andrásné, özv. Sós Dánielné, özv. Weisz Salamonné, Németh István, Bőhm Móric, Lőwenstein Jabab és Fiai, dr. Csoknyay János, Perlaky Géza, Fischer Adolfné és Fia, Schlesinger Rudolf, Sebestyén Dávid, Csillag Károly, Weisz Jónás, Ungár Sámuel, özv. Koczka László, Klein József, Nagy Vilmos, Klein Jónás, Rechnitz Béla, Horváth Kálmán, R. kath. iskola, özv. Blum Mórné, Gaál János sörödés, Koritschoner Adolf, dr. Cseh Szombathy László. Póttagok : Karcsay István, Néhman Gábor, Szvoboda Vencel, Kobera Károly, Nagy István, Tóth József földmíves (alsóváros), Pap Amália, Ev. gyülekezet, Deutsch Dávid, Bognár János, dr. Horváth József, Hirsch Náthán, Schnattner Géza. ifj. Schlesinger Mór, Kád- és gőzfürdő Részvénytársaság, Török János, Deutsch Ignác, Csajtay Dániel, Mikovinyi Ödön, özv. Spitzer Salamonné, Berger József, Vajda Sándor, Szeglethy József, Zsilinszky Lajos, özv. Mayer Nándorné, Berger I. S. fakereskedő, özv. Szilágyi Józsefné, Viz Ferenc, Grósz Ede, Hajnóczky Béla, Csak egy virágszálatI — Felhívás a jó szivekhez. — Virágokkal ékeskedik nemsokára a temető. Kegyeletes szivek viszik el kedveseik sirjára koszorúikat s odakint a temetőben megtisztult szép emlékek szállanak az elköltözött felé, akinek sírjában nyugalmat, az élőknek sajgó bánatukra enyhülést kérnek az ég Urától. A József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület a halottakra való méla emlékezés e tiszta, fenkölt hangulatából egy kis részt kér juttatni a halál jegyeseinek, a tüdőbetegeknek. A halott nevében, akinek sirja koszorúval ékeskedik majd, csak egy virágszálat kér a halál pitvarában lévők élete megmentésére. Közel 80.000 ember hal meg évente hazánkban tüdővészben, ebben a borzalmas, pusztító betegségben. Legalább a felének az életét megmentheti a társadalom részvéte. És maga az egyesület is ezreknek igéri visszaadni az életét, ha mindenki, aki e napokban koszorút vesz, csak egy virág szállal kevesebbet köt koszorújába s ezt az egy virágszál árát az egyesületnek fölküldi. Morituri vos salutant. A haldoklók szólítanak. Legyen a sirok koszorúja egy virágszállal egyszerűbb; égjen egy méccsel a sirokon kevesebb és ennek árából ki fog gyúlni egy pislogó élet. Esdve kér az egyesület minden jó szivet, váltsa meg mindenki ezt a szent vámot nemzete dicsőségére, özvegyeknek, árváknak, ügyefogyottaknak könnyei fölszárítására. Aki ezt megteszi, akinek szivében az irgalom érzete fölfakad: annak halottja tudni fog arról. Kegyeletünk szent, megtisztult, nemes tanúsítása lesz, aki egy ujonan létesítendő szegénysorsú tüdőbetegeket gyógyító népszanatoriumnak építési tökéje gyarapítására halottak napja alkalmából adományát eljuttatja. Ezt kéri az egyesület bizó hittel és reménységgel. A József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület Budapest, IX., Lónyay-utca 47. TARKA ROYAT. Az ember tragédiája, — Novella a színművek címeiből. — A „katonák" a „télen" egy „péntek este" kirándultak a „Gyimesi vadvirág"-hoz. Köztük volt „Jó Fülöp", „a hajdúk hadnagya", a „két Durand", „János vitéz", „Berger Zsiga", a „zsidó honvéd", „Pry Pál", „Lumpácius Vagabundus", „a három jó madár", „egy suhanc" és „Lötty ezredesei". „Éjjel az erdőn" bolyongva egy „őrangyal" kalauzolása mellett a „Tamás bátya kunyhójá"-ba léptek, hol egy „bányamester" azt ajánlotta nekik, hogy tekintsék meg a „kolóstort", „ahol unatkoznak" a szép „diák kisasszonyok", akiket egy „bibliás asszony" tanít „baccarat"-ra, de most „vízkereszt" ünnepe lévén, nem lesz „otthon". Odaérvén viszontlátták, „Elektrát", „Lilit", „Rikát", a „Gyurkovics leányokat", a „dolovai nábob leányát", „Szőke Katalint", a „kis szökevényt" és „Magdolnát", kik régente „Gésák" voltak „egy japáni teaházban" és itt töltött „tíz év multán" kerültek mint „félszüzek" a „felsőbb leányok" közé. „Lumpácius"-ban azonnal felpezsdült a ,,huszárvér" s megérlelődött a „huszárszerelem", amint meglátta „Szőke Katalint", ezt a kedves „babát" elragadó „frou-frou"-jával, aki „egy diurnista család'-ból származott és a „létért való küzdelem" folytán akarták „diplomás kisasszony"nak nevelni. „Lumpácius" pezsgőt hozatott „Máriával", akinek egyedül nem tetszettek a „tiszt urak a zárdában", mert ő volt a „nebántsvirág". — Ne légy „balek", te „bolond", kérte a „tékozló fiút" „Berger Zsiga", hiszen nem te vagy az „államtitkár", csupán egy szegény „végrehajtó fia". De az fölkiált: — Hát lássuk, milyen az „egy nap a paradicsomban. Jelszó legyen : „Keresd a szivet!" „Sherry" után következett a „csók", azután a „ballépés", amint ez a „tévedt nők"-nél szokás. Majd így szólt a „századvégi leány" az „ingyenélők "-höz : mi vagyok én, „szent-e vagy őrült?", mert sejtem, hogy ez nem olyan „folt, amely tisztít". Azért kínozzon bár a „lemondás" keserűsége, zúduljon bár rám „őszi vihar", szúrjon bár meg a „tüske rózsa", de „váljunk el" édes, mert ez a „fátum". E közben egy „piros bugyellárist" adott neki emlékül. „Válás után" „a hajdúk hadnagya" kérdezte: „Mi történt az éjjel?" Mire „Lumpácius" így válaszolt: maradjon az sötét „titok" és ne legyen köztünk senki „áruló!" Ám eljött a „virágfakadás" évadja és bekövetkezett az, amit „családi öröm"-nek szoktak nevezni a „nagymamák". De úgy kívánta „a becsület", hogy „Lumpácius

ö-ból „csókon szerzett vőlegény" legyen és létrejött egy „kénytelen házasság", amelyből aztán „cifra nyomorúság" keletkezett, mint a legtöbb embernél, akinél „fenn az ernyő nincsen kas". Hja! Ilyen „az ember tragédiája!" Peregrinus. HETI ÚJDONSÁGOK. — Hoitsy Pál, városunk országgyűlési képviselője folyó hó 26-án, ma, a délutáni gyorsvonattal városunkba érkezik. Ez alkalomból a helybeli függetlenségi és 4ö-as párt vezető-bizot tsága este '/'

s7 órakor ülést fog tartani. — Az elemi iskolák államosításának kérdését tette ismét aktuálissá városunkban az a körülmény, hogy a katholikus leányiskolában két új osztály nyitása válik szükségessé, ami a hitközség újabb megterheltetését jelenti. Úgy a katholikus, mint a többi felekezeti iskolákban egyébként is oly nagy a túltömöttség, hogy az oktatás sikere érdekében legalább 6—7 új osztályt kellene városunkban felállítani. Érthető tehát, ha az illetékes körök mind jobban meg kezdenek barátkozni az államosítás gondolatával. Az kétségtelen tény, hogy ha a város képviselőtestülete egyszer végre valahára a kor színvonalára emelkednék s kimon daná, hogy a hitközségeknek adott segély helyett az összes iskolák államosítását kéri a minisztertől, a közoktatási kormány megtelelő épületek biztosítása mellett kész örömmel államosítaná iskoláinkat. Az iskolákért a város fizetne lakbért a felekezeteknek s akkor egyedül ez lenne a város terhe, mert a tantestület fizetéséről és kellő számmal szaporításáról az állam gondoskodnék. Hogy a felekezeti béke szempontjából is csak áldásos következményekkel járna a különböző felekezetű gyermekek együttes oktatása, azt mindenki első pillanatra beláthatja. Viszont azonban a hitoktatás teljesen az arra legilletékesebb lelkészek kezébe kerülne, úgy hogy az államosítás a felekezetek speciális érdekéből is inkább kívánatos, mint kárhoztatandó. A legfőbb két szempont azonban az oktatás erkölcsi a a város anyagi érdeke, ez pedig mind kettő sürgetve követeli az államosítást. —. A Leányegyesület múlt vasárnapi előadó ülésének eseménye Kormos Ilonka tzereplése volt. Az egyesület tagjaiból és előkelő vendégekből álló nagyszámú közönség töltötte meg ez alkalommal a termet és valóságos ünneplésben részesítette a kiváló művésznőt, dédelgetett kedvencüket. Kormos Ilonka „A víg özvegy" „Vilja" dalát énekelte el csodaszép előadásban és a szűnni nein akararó tapsokra ráadásul még a „Cini cini" kupiét adta elő bájosan, pajkosan és csengő hangon, ahogy tőle már a színházban is megszoktuk. A közönség alig bírt betelni énekével és zajos éljenzés közepette kért ráadást, a művésznő azonban az ovációk megköszönése után sietve távozott, mert az este még a „Kis szökevény" címszerepében kellett fellépnie. Az egyesület vezetősége gyönyörű csokorral kedveskedett a művésznőnek. A műsor másik érdekessége Bátori Bélának, a színtársulat derék komikusának szereplése volt, aki először egy pompás monológot adott elő nagy tetszést keltve, majd humoros és mégis diszkrét kuplékat énekelt sok tapsot aratva. Kormos énekét Kis József zongoratanár kisérte előkelő diszkrécióval ; Báthori kupiéinak kíséretét Goldberg Ida látta el igen jól. Weiler Etelka ügyes cimbalomjátéka. Pfeiffer Frida kiváló szavalata, Kellner Józsa jeles zongorajátéka és Szépházy Erzsike művészi hegedüjátéka egészítették ki a nagyon érdekes programmot. Utóbbi — bár 13 éves csak — kitűnő technikával kezeli a vonót és sok érzéssel adta elő Hubay „Csárdajelenetei"-t Pfeiffer Laura kitűnő zongorakisérete mellett. Az ünnevidék: legrégibb és legnagyobb cipöüzlete Manheim Ármin ezelőtt Altstádter Jakab cipőraktára Alapíttatott 1864r-ben. Pápa, KoSSUth LajOS Utca ÍO. szám, Alapíttatott] 1864-ben. hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsan kapni. Beteg és szenvedő lábakra (ortophád-munka) kiváló gond lesz fordítva. =z=z Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit