Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-10-19 / 42. szám

jelenlegi s a jövőben kontemplált helye között lenne. Utcarendezési szempontból a mostani szabálytalan, a közlekedést akadályozó, sőt néha életveszélyessé tevő háznak onnan eltávolítása, s egy az utcavonalba eső monumentális épületnek emelése oly előnyökkel járna, melyek szembeszökők s feleslegessé tesznek minden további magyarázatot. Ha tehát a Pápai Takarékpénztár igazgatósága ezt a helyet az intézeti épület céljaira megfelelőnek találná, csak a kivitel módozatairól kellene gondolkoznunk, hogy itt is elkerültessék minden disszonancia, s város és takarékpénztár egymás érdekeit kölcsönösen méltányolva, az ügyet teljes összhangban vigyék a megvalósítás felé. Legyen szabad a megvalósítás módjára is röviden kiterjeszkednem s felemlítenem egy tervet, melyet főleg azért tartok célszerűnek, . mert szeretném elkerülni az alkudozásokat, mint amelyek két erkölcsi testület között nehezebben folytathatók, mint magánosok között. Nem szabad ugyanis felednünk, hogy a takarékpénztár igazgatósága a részvényesek bizalmának letéteményese, s nem szabad vele szemben olyan igényeket támasztanunk, hogy a részvényesek vagyonának megkárosításával adjon ajándékot a városnak. Másrészt viszont a város képviselőtestülete sincs abban a helyzetben, hogy túlfizessen valamely objektumot, s eljárásával az adózó közönség jogos kritikájának tegye ki magát. Nézetem szerint legméltányosabb eljárás volna a következő; a városi tanács kötelező nyilatkozatban, egy a városi képviselőtestület által is méltányosnak talált vételárban biztosítaná a két épületet a Pápai Takarékpénztár részére. A két épület körülbelül 370 D-öl területen fekszik, az épületek anyagának értékesítése után fennmaradó összeg volna a puszta területért fizetendő vételár, s ebből volna a •-ölnyi egységár kiszámítandó. A Pápai Takarékpénztár átadná cserében a jelenlegi takarékpénztári épület területét, s amennyiben ez kevesebb, mint a két háznak az utcaszabályozás után fennmaradó területe — megfizetné a különbözetet a •-ölenként kiszámított egységár alapján. Ezután megbecsültetnék a takarékpénztári épület a mai épitési árak alapul vétele mellett, de a megfelelő kopási % levonásával, s ezt az összeget fizetné ki a város a takarékpénztárnak. Ezzel az ügy a legsimábban, s azt hisszük, az összes érdekeltek teljes megelégedésével volna elintézhető. A városház kibővítésének régóta húzódó kérdését talán e felemlített módon sikerül megoldásra vinni. De ha e módot a képviselőtestület célszerűnek nem találná, vagy a takarékpénztár igazgatósága nem találná alkalmasnak a jelzett helyen egy új, minden igényt kielégítő takarékpénztári épület emelését ; a képviselőtestületnek immár elodázhatlan kötelessége a városház kibővítésének kérdését megoldani, mert aki kételkednék abban, hogy a helyzet sürgős javításra szorul, annak csak azt ajánljuk, menjen november első napjaiban a városi adópénztárba, s ha adófizetési kötelezettségének teljesítése után a lámpavilágította terem fülledt levegőjéből a szabadba jut, első szava bizonyára az lesz, hogy a jelenlegi állapot tovább tarthatatlan. Vármegyei közgyűlés. — 1907 okt. 14., 15. — Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 14-én és folytatólag 15 én rendes közgyűlést tartott Hunkár Dénes főispán elnöklete alatt. A közgyűlésről, melyen mintegy 80 — 90 bizottsági tag volt jelen, itt következő tudósításunk számol be : Megnyitás, interpellációk. Tlunkár Dénes főispán a közgyűlést megnyitván, részvéttel emlékezik meg Keczer Zsigmond biz. tag elhunytáról. Jelenti ezután, hogy a közgyűlést megelőző napon számonkérőszék tartatott, mely mindent teljes rendben talált. Napirend előtt Mohácsy Lajos interpellált 1. az ebadó tárgyában, mely az 1906. évre felemelt alapon és kétszeresen szedetett be; 2. a 7 év előtt a községi bíráktól és jegyzőktől bekövetelt marhajárlati űrlapok tárgyában, melyek helyett az illetők másokat nem kaptak, ami által az illetők 20 —50 K kárt szenvednek. Koller Sándor alispán azonnal megfelelt az interpellációra : 1. az ebadó azért szedetett kétszeresen, mert az uj szabályrendelet szerint előre kell be szedni, míg azelőtt utólag szedték, az átmeneti évben tehát kétszeresen kellett fizetni ; 2. a marhajárlati űrlapok beváltásánál tényleg nagy késedelem mutatkozik, aminek oka az is, hogy a soproni ker. pénzügyigazgatóságnál a beadott passzusokat kiselejtezték, elégették. Mivel azonban károsodni senkinek sem szabad, ő több izben erélyesen sürgette a pénz kifizetését, minek eredményekép biztos kilátás van arra, hogy a pénzügyminisztérium a pénzt utalványozni fogja. Á választ általános helyesléssel tudomásul vették. Csóthi Géza orsz. képviselő a jegyzői kar és az adófizető közönség közti harmónia érdekében a megyei pótadókulcs megállapítása, illetve enuek publikálása terén mutatkozó mizériát teszi szó tárgyává. A pótadókulcs (0-5135 a földadóra!) szeptember elején jön meg, ellenben a fizetések már aug. elején megkezdődnek. A jegyzők akár többet, akár kevesebbet követelnek, kellemetlen helyzetbe jönnek. Minthogy az adóösszeirások már junius elején befejeződnek, kéri, nem lehetne-e a pótadókulcsot már aug. elejére megállapítani. Az alispán részletesen fejtegeti az' adókivetés körül a különböző hatóságok által követett körülményes eljárást. Tényleg jobb volt az 1896 előtt fennállt állapot, mikor az előző évi állami adó volt a kulcs alapja. Régi elavult szabályrendeleteink is előidézik a rosz helyzetet s ezért ezek átdolgozását tervbe vette. Amennyiben aug. elejére a jövőben sem lesz lehetséges a pénzügyi hatóságtól a pótadókulcsot megkapni, esetleg a törvényhozásnál a régi rendszer visszaállítását lehet kérni. E megnyugvással fogadott válasz után áttértek a napirendre. Alispáni jelentés. A május 1-től október l-ig terjedő alispáni jelentés a közigazgatás zavartalan menetéről számol be. Az aratás rendben folyt, semminemű hatósági beavatkozásra nem volt szükség. Ez 5 hó alatt 1278 Amerikába szóló útlevelet állítottak ki. (.126-ál többet, mint tavaly ugyanezen időszakban). Részletesen szól a jelentés a tanügyről, köz • egészségügyről. A tűzrendészetről szóló fejezetből kiemeljük azt a szomorú tényt, hogy mintegy 300.000 K vagyon semmisült meg idén megyénkben a tüz által. Szolgabíró-választás. A devecseri járásban üresedésben levő II od osztályú szolgabirói állásra az egyedül pályázó dr. Jerffy József tb, főszolgabírót közfelkiáltással megválasztották. Az új szolgabíró nyomban letette a hivatali esküt s a főispán üdvözlő szavaira talpraesett kis beszédben köszönte meg a bizalmat. Költségvetés, pótadók. Miután az 1908. évi közigazgatási árva és gyámhatósági költségvetési előirányzatot vita nélkül elfogadták, a 3

3/

4 százalékos székházépítési és vasúti pótadóra, a katonabeszállásolási pótadóra 8 az előfogati pótadóra szavaztak. Három bizottság működött dr. Lváry Ferenc, Bélák István és Szentes Anzelm elnöklete alatt. Mintegy 80 szavazatot adtak le s mindhárom pótadót egyhangúhogy 1860-ban újra életre kelt főiskolánkban a jégi tanszak, amely 1853 óta a Thun-rendszer követelte nagy anyagi áldozatok miatt szünetelt os ekkor a francia nyelv és neveléstani tudományok belyett Bocsor István a jogakadémián lett a magyar jogtörténelem és a magyar közjog tanításával megbízva. Ezen helyzete bírta rá, hogy jogakadémiai hallgatói számára is tankönyveket irjon. És így hozzákezdett „Magyarország története, különös tekintettel a jogfejlésre" cimü kiváló történelmi művének megírásához, melynek első füzete 1862ben látott napvilágot. Ekkor már Bocsor Istvánnak igen jó tanári neve volt, hiszen mindjárt első fellépésével megnyerte a köztetszést azáltal, hogy elődje Edelényi Szabó Sándor latin nyelvi előadásaival szakítva magyar nyelven fogott a történelem tanításához. Maga a kor is, a szabadságharc előtti Magyarország, minden más kornál érzékenyebb volt a történelmi eszmék és igazságok befogadása iránt és így rövid időn nemcsak az ifjúság, de a városi közönség is seregestül tódúlt Bocsor Istvánnak a francia forradalmat magyarázó történelmi óráira. Utóbb a nagy terem kiosiny lett a hallgatóság befogadására és a folyosón, sőt az ablakok alatt is hallgatták Bocsort, amint magyarázta a történelem komoly tanulságait. Történelmi óráit a tárgy természetén kivül vonzóvá tette magának az előadónak figyelmet keltő előadása. Higgadt, nyugodt beszéde a mezőföldi jó módú gazda meggondolt okos beszédére emlékeztetett, mély hangja, meg épen kellő árnyalatul szolgált a történelem nagy eseményeinek rajzolásához. Emelni szokta tárgya érdekességét összehasonlítások által : Keletről terjedt nyugat felé — így szólt — a civilizáció, onnan, ahol a nap kél és mint a nap sugarai terjednek nyugat felé, úgy terjedtek el keletről a vallások : Mózes vallása, Krisztusé, Mohamedé. Keletről jött a népvándorlás is, Amerikát is keleti oldaláról fedezte fel Kolumbus és az újkori Világszellem is innen terjedt Amerikának nyugati része felé. Szerette a csendben, nyugodtan figyelő osztályt, mikor az összes növendékek tekintete az ő arcán csüggött és szemükből olvashatta le, hogyan követik minden gondolatát. Ezernyi ezer mívelt magyar ember szivében tanári kathedrája tette feledhetetlenné Bocsort. Ámde mégis a legjobb tanár dicsősége is csak olyan, mint a szinészó, emlegetik, amíg tanítványai élnek, azután elfelejtik. E tekintetben is kivételt képez hírneves tanárunk, mert az ő magyar történelmi tankönyve beiktatta nevét örökre történetíróink névsorába. A tankönyvek közös sorsa, hogy együtt halnak ki íróikkal, sőt akárhány tankönyvíró túléli rövid művét, de Bocsor Istvánnak magyar történelmi munkája kiemelkedik a tankönyvek e nagy csoportjából és dacolni fog az enyészettel felfogása miatt, amellyel az eseményeket megítéli. De térjünk vissza életrajza további folyamának ismertetéséhez. Mint a múlt század kiválóbb alakjainak, Bocsor Istvánnak életében is nevezetes évet képezett szabadságharcunk dicsőséges éve : 1848. A szabadságharc őt már a tanári kathedrán érte. Épen életének delén állott, 40 éves volt ekkor. 1848 julius 2-ra volt egybe híva Pestre az első népképviseleti országgyűlés, ki voltak tehát irva a választások az egész országban. Nagy diadal volt ez, nem a K. K. és R. R. lesznek többé az országgyűlésen, hanem a népképviselők. A kerületek legkiválóbb fiaikat igyekeztek beküldeni a maguk képviseletében és Enying városa erre legérdemesebbnek találta az ő szülöttét, Bocsort. Egyhangúlag országgyűlési képviselőjükké választották. Főiskolánk főhatósága a választást örömmel vette tudomásul és elhatározta a tanári karral, hogy tekintettel az országos nagy eseményekre, a már meg is kezdődött fegyveres küzdelemre, május 22-én a tanévet bezárják és az ifjúságot haza bocsátják. A nagyobb diákok a nagy teremben búcsú-vacsorára gyűltek össze a „Három rózsánál." Itt nagy lelkesedéssel elhatározták, hogy a fővárosba mennek és felvétetik magukat a szerbek ellen induló legelső honvéd-zászlóaljba, előbb azonban búcsút vesznek szeretett törtónettanáruktól, ki őket a hazaszeretetre tanította. Zeneszóval mentek Bocsornak a Széchenyi utcán volt lakásáig és itt Jankó Kálmán, az ifjaság vezetője szólott nevükben. Bocsor az ablakból hallgatta a beszédet és mikor az véget ért, válaszul a következőket mondotta az előtte álló ifjúságnak : „Önök a hazáért harcolni indulnak, jól teszik, s ha önök nem azt teszik, amit tesznek, mint kárbaveszett munkát széttépném irataimat és darabokra törve kathedrám, mint tanári pályám hitvány emlékét, irataimmal együtt elhamvasztanám." Nagy lelkesedéssel, éljenzéssel fogadta az ifjúság a buzdító szavakat és azzal elindultak Buda felé, hol szavuknak urai lettek, honvédnek állottak. A julius 2-iki országgyűlésen azután Bocsor István is, mint Enying képviselője megjelent, de megbetegedvén, az év végén lemondott. Általá-