Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-09-14 / 37. szám

IV. évfolyam. 37. szám. Pápa, 1907 szeptember 14. PAPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. r Árpád emlékezete. A nagy magyar Alföld szívében ünnepet ülnek holnap. A pusztaszeri síkon ezren és ezren gyülekeznek össze az ország minden részéből és ünneplik Árpád szent emlékezetét. Árpádét, a honalapítóét. Árpádét, ki a honalapítás nagy munkájának bevégzése után 907-ben fejezte be dicső életét. Aranyos ködön át, melynek káprázata szinte vakítja gyarló szemünket, ragyog felénk az ezeréves múltból Árpád alakja. A szilaj, a büszke lovas magyar, mely Árpád nyomában beszáguldottá a Duna, Tisza és Maros térségeit, nem foglalkozott az irás mesterségével. Árpád személyéről, egyéniségéről azt tudjuk csupán, mit regősök ajkán a hagyomány származtatott át az utódok. Rege beszéli, krónikás irja, költő énekli annak a dicső életnek epizódjait, amely élet egy nemzet életének kezdetét jelenti. De amit a történelem, a szigorú, a »komoly szavú«, a regéből, a krónikából, énekből hitelesnek elfogad, az is olyan glóriával vouja körül .Árpád alakját, hogy szívünkben a mélységes hála érzetével lehajtott fővel járulhatunk csupán elébe. Mert Ő volt, Árpád volt, ki véget vetett annak a sanyarú vándorlásnak, melyben addig a magyar töltötte napjait, Ő volt, ki hazát adott a hazátlanoknak, ki megkezdette az államszervezés munkáját, ki nemcsak megszerezte, de meg is védte a földet, mit karja elfoglalt, Ő volt, akinek törzséből származó utódok négy századon át tartó folytonos munkával »az egykor vadon pusztaságot virágzóvá, népét az európai polgárosodás osztályosává, birodalmát naggyá és hatalmassá tették«. Mi lett volna a magyar, ha nemzetünk nehéz balsorsa az Árpád-családot ki nem irtotta volna, ki tudná megmondani ? Nagy, dicső, hatalmas, olyan, minővé csupán az a nemzet lehet, amelynek nemzeti uralkodója van, olyan, ki nyelvben, érzésben, gondolatban, összes törekvéseiben egybe van forrva a nemzet tagjaival. Az a halál, mely 907-ben Árpádot elragadta, nem halál, de megdicsőülés volt, halál a maga igazi borzalmával akkor döbbenthetett meg egy egész nemzetet, mikor az utolsó Árpád, III. Endre után dübörögve csapódott be a kripta ajtaja . . . »E1 ti komor képek!« Ünnepünk van ma. Szorítsuk vissza szívünk legmélyére a hétszáz esztendős gyászt s töltse el lelkünket örömmel az ezeresztendős dicsőség, ünnepeljük Árpádot. Apánk volt ő. Apja nemcsak azoknak, kik vele e földre bejöttek, de azoknak is, akiket itt talált, valamint azoknak is, akik később ide beszármazván, szívben-lélekben magyarrá lettek. Az idegen, a meghódított népek azért nem lázadtak fel csak egyszer is kormánya ellen, mert érezték, hogy ez szelídebb, emberibb, mint az, amely alatt ő előtte nyögtek. Méltó azért, mindeneknél méltóbb Árpád arra, hogy minden lakója e hazának kegyelettel és hálával forduljon sugárkoszorúzta délceg alakja felé. A pusztaszeri síkon imádkozókkal együtt, szivünkben Árpád emlékével, imádkozzunk mi is a magyar haza nagyságáért, boldogságáért! Dr. K. E. A megélhetésért. A jelen év téli időszaka tizenkettedik óra gyanánt hívja fel a figyelmünket oly gazdasági tevékenységre, amely nélkül a jövő esztendőkben meg nem élhetünk. Még csak nem régen, egy 8—10 esztendő előtt is Pápa városa az olcsó városok közé tartozott. A piaca, élete a A „PAPÁI HIRLAP" TARCAJA. Őszi rózsák idején. Ez már az őszi rózsák ideje . . . Oh, őszi rózsát ne tégy asztalomra! Ez illattalan, színes pipere Ne pompázzék itt, mig künn haldokolva Hull az illatos nyári rózsa porba, Mert itt az őszi rózsák ideje. Ne üljön itt oly gőgös diadalt, Hogy íme .túltesz ö minden virágon; Hogy sivár lenne a világ s kihalt, Szendergésén nem lengne szines álom, Ha ö nem volna, ki rá virulást fon . . . Ne üljön itt oly gőgös diadalt! Oh, ne gúnyolja az én sorsomat: Hogy rózsafáim zordon őszbe késtek S szirmuk hő fényre szomjan úgy fakad Dermesztő árnyán e bús táj ködének 8 meghal mind, akár ajkamról az ének. Ne, oh ne érje gúny balsorsomat! Ha már az égen nem ég az a láng, Amit nem ismer semmi őszi rózsa, Boruljon csöndes feledés reánk; A dőre álmok döre álmodója Hadd térjen észrevétlen nyugovóra . . . Ha már az égen nem ég az a láng. Pompázó őszi rózsák idején Tégy hervadt nyári rózsát asztalomra! Csak egy kis illat lengjen még felém: Mintha még hő, fény, dal évadja volna, Bóduljon bele lelkem haldokolva Pompázó őszi rózsák idején. Telekes Béla. A selyemhernyó is eleven fiakat szül. Irta: Bodor Aladár. A második elemiben nekünk volt a legtöbb selyemhernyónk. Nekem 188 volt, Imrének 200. Az igaz, hogy az enyéim szebbek és okosabbak voltak. Teszem Kinizsi Pált nem adtam volna a tiz legkövérebb hernyójáért sem. Kinizsi Pál háromannyit evett, mint a többiek s mikor evett, nagy kényelmesen esak úgy keresztülhevert a többiek testén, mint az a másik Kinizsi Pál a Kenyérmezőn, a töiök testeken. Mindig versenyeztünk Imrével; mikor nekem 100 selyemhernyóm volt, neki még csak 95, de ő roppant buzgón cserélt hernyókat, néha 2—3 gombot is adott egyért. Egyszer az összes kabátgombjait levágta 10 japán hernyóért, s csak úgy a zsebekkel tartotta össze a kabátját egy hétig. Én Kinizsiért egy francia bélyeget adtam, ezt már Imre is irigyelte tőlem, csak úgy fénylett mindig a szeme, mikor nézte. Imre roppantul szerette a hernyóit, már pitymalatkor fölkelt eperlevél után, egyenként 'letörölte róluk a harmatot a kabátja ujján, aztán az örömtől kipirulva nézte, hogy esznek a hernyói és kinálta, buzdította őket, hogy egyenek. A szebbeket néha még az iskolába is felvitte dicsekedni velük s igen rosszul esett neki, ha a fiuk Kinizsi Pált szebbnek találták. (Különben egyszer ki is kapott egyért, mert vallásórán a Gál Samu gallérjára másztatta, amitől az sikoltott, a gyáva.) Sirolin Emeli az ttvágyat ís a testsúlyt. nicgsiOnteti a köhOgést. váladékot. í|jeli izudáit Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés. skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkof ., lloche" eredeti csomagolást. F. Hoffmano-La Roehe A Co. Basel (Svájc) „Roche" KapbatA orvosi rendeletre a gyógyszerárakban — Ki a üvegfnklot 4 — korona