Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.
1907-07-27 / 30. szám
oltó intézményét a tökélyre emelné szakképzett fizetéses tűzoltók felvételével s a tűzoltói eszközök tökéletesbítésével. Pápa város közönsége legpesszimisztikusabban számítva, 30.000 koronát fizet biztosítási díjban, Szombathely, Győr és Sopron bizonyára fizet egyenkint 50.000 koronát, amely összesen 180.000 koronát tenne ki, ehhez számítva az alaptőke kamatát 3%~ o tEzen összegből levonásba hozandó volna a városok által felvett alaptőke amortizácienális kamata, mely 5°/<r al számítva 40.000 K. Továbbá 20.000 K regále költség, 10.000 K viszontbiztosítási dij. Tíz évi statisztikai adat szerint egy-egy évre eső tüzkártérités 60.000 K. Tűzoltói intézmények fejlesztésére 20.000 K. Az összes kiadás volna 150.000 K, maradna 60.000 K jövedelem, ebből még 25%, vagyis 12.000 K tartalék-alapra volna fordítandó mindaddig, mig a 200.000 K-t el nem éri, maradna 48.000 K felosztás alá, amiből mindegyik város megkapná a biztosítási dij arányában a jövedelmét, amely Pápára mintegy évi 6—8000 K-t jelentene. A tartalék-alap nagyságának emelkedésével, a tűzoltó intézmények fejlődésével, az építkezések terén a tűzbiztonsági követelmények szigorú betartásával a veszély évről-évre csökken, a jövödelem pedig ezen arányban emelkedik. Minthogy nem megvetendő jövedelem 6— 8000 korona sem évente minden teher nélkül, ezt az említett négy város vezető közönségének meleg figyelmébe ajánlom. , Csoknyay Károly Iskolai értesítők. IV. Állami tanítóképző-intézet. Állami íanítóképezdénk Pethes János igazgató szakavatott szerkesztésében megjelent értesítőjét az 1906/907. tanév történetének ismertetése nyitja meg. A személyi változások c. rovatban főkép az igazgatóvá kinevezett Köveskuti Jenő és Amberg József, valamint dr. Steiner József főorvos működéséről emlékszik meg meleg hangon. Új tanerőkként jöttek az intézethez Jankó László és Gonda Ferenc. Új orvos dr. Cseh-Szombathy László lett. Az iskolai élet rendes menetben folyt. Nagyobb tanulmányi kirándulást az intézetben fellépett vörheny-járvány akadályozott meg. Most szeptemberben a Magastátrába rendeznek tanulmányutat. Két haláleset is fordult elő az év folyamán : Benedek Gyula és Tamar Ferenc haltak meg tüdővészben. Közli az értesítő a felsőbb hatóságoktól érkezett rendeleteket és az igazgató-tanács névsorát. A tanári testület 8 rendes és 5 óraadó tagból állott. Az önképzést buzgón űzték a tanulók, az összes iskolai ünnepeken volt szerepe az önképzőkörnek, melynek vezetője Jankó László tanár volt. A Kraft József tanár vezetése alatt álló segítőegyesület 20 tagot segített 251 K összeggel. A tanári könyvtár 101, az ifjúsági könyvtár 41 kötettel szaporodott, a szertárak gyarapodásának értéke 660 korona. A tanítóképzőnek a lefolyt évben 126 növendéke volt, köztük anyanyelvre 116 magyar, 7 német, 1 — 1 horvát, pzerb és román. Vallásra 79 r. kath., 1 gör. kath. ; 2 gör. kel., 25 ref., 14 ág. h. ev. és 5 izr. A legidősebb 3 növendék 22 éves volt, a legfiatalabb 6, 15 éves. Illetőségre 29 Veszprém, 26 Vas, 14 pestmegyei s ezen kivül kisebbnagyobb számmal az ország minden részéből. A tanulók előmenetelének táblás kimutatásából látjuk, hogy a legtöbb kitűnő volt a hittanból 72, énekből 39, magyarból 29, zenéből 29, mennyiségtanból 21 és neveléstanból 20, legtöbb elégtelen a németből 9 és földrajzból 4. Összesen azonban csak 20 elégtelen tanjegy volt az év végén, ami azt bizonyítja, hogy a növendékekben komoly ambició és szorgalom van s a tanári kar ezt kellő méltánylásban részesíti. Kitűnő, illetve jeles tanulói voltak az intézetnek az I. o.-ban : Kleinrath Ágoston, Németh József, Kocs János, Szabó János; a II. ban : Pödör Béla, Váradi József, Hergengréder Pál és Németh Sáudor; a III.-ban : Langmár Ferenc, Schmit Já nos; a IV.-ben: Kovács Albert, Móra József, Bódai István, Darás Győző, Dobó Sándor, Ferenczi István, Németh Lajos és Sinkovics Jenő. Érdekes az intézet népességéről szóló kimutatás. 1898-ban lett teljes az intézet, akkor a beiratkozott növendékek száma 171 volt, e szám 1900 — 901-re 226 ra szökött, most már több éve a normális 140 — 150 között váltakozik a beirottak száma. Igen részletes és érdekes része az értesítőnek az, amelyben a tanítójelöltek gyakorlati kiképzéséről számol be, szoktatás a tanítóságra, a III. és IV. osztály munkája, bírálat és előkészítés, ismétlő iskola és ifjúsági egyesület c. fejezetekben. Az ifjúsági egyesület Ligárt Mihály és Tar Gyula vezetése alatt idén alakult és igen elismerésre méltó tevé kenységet folytatott. A képezde gyakorló iskolájába 57 növendék járt és pedig az I.-be 18, II.-ba 11, III.-ba 14, IV.-be 6, V.-be 6, Vl.-ba 2. Vallásra 44 r. kath., 9 ref., 2 ev. és 1 izr. Illetőségre mind helybeli. Ezek közül kitűnő eredménnyel tett vizsgát 11, jeles 15, jó 21, elégséges 7 és elégtelen 2. A tanulók felvételére vonatkozó tudósítás zárja be az intézet impozáns épületének képével díszített értesítőt. V. Ref. leánynevelő-intézet. A ref. polgári leányiskoláról, tanítónőképzőintézetről és internátusról dr. Horváth József igazgató gondos szerkesztésében megjelent értesítő hű képét nyújtja az intézet ez évi életének. Az év történetéről szóló rész beszámol a tan- éa nevelőtestületben történt változásokról. Nagy elismeréssel emlékezik meg a testületből történő kilépése alkalmából Bobrovniczky Mariska tanítónőről. Uj tanerőként működött Kakas Hilda; Vozáry Erzsébet egy évi szabadság után ismét a testület kötelékébe lép. A valláserkölcsi nevelésről és iskolai ünnepélyekről szóló fejezet bizonyítja, hogy az intézet nagy alapítója László József intenciójáuak valóban megfelel. Az év folyamán a püspökön és főisk. gondnokon kívül Lád Károly miniszteri kiküldött tett látogatást a polgáriban. Szól még e xész a növendékek élvezte alapítványokról, Czirók János 200, Karikó János 300 K-val áj alapítványokat tettek. Mély fájdalommal emlékszik az értesítő az intézet nagy jóakarójának, Hegedűs Sándor főgondnok haláláról. Reményét fejezi ki, hogy utóda Tisza István vezetése alatt az intézet teljessé tétele be fog következni. Az intézet kormányzatáról szóló fejezet után a tanári testület névsora következik. Az igazgatón liivül kilenc bentlakó rendes tauerő és kilenc óraad> működött az intézetben. A tananyag részletes kimutatása után a növendékek névsora következik. A polgári iskolába 132 növendék járt, 83 ref., 15 ág. h. ev., 5 r. kath., 29 izr. Anyanyelvre mind magyar. Illetőségre 39 helybeli, 22 megyebeli, 71 más megyebeli. Előmenetelre 41 kitűnő, 44 jeles, 38 jó, 9 elégséges — oly eredmény, melyre a tanári kar büszke lehet. A tanítónőképző I. és IV. osztályába 41 ref., 6 ág. ev., 5 r. kath. és 17 izr., köztük 34 helybeli, 10 megyebeli és 25 más megyebeli járt. Előmenetelre 25 kitűnő, 27 jeles, 13 jó, 4 elégséges. Az intézet szertárai mind szépsu szaporodtak, főkép a természettani szertár, mely több szép kisebbnagyobb készülékkel és kísérleti eszközzel gyarapodott. Gépírás céljaira vettek egy második Írógépet s 53 növendék gyakorolta magát a gépírásban. Szép sikerrel működött idén is a Lorántffy Z^uzsánna önképzőkör. Részletesen szól az értesítő az internátusról, melyben idén 100 növendék lakott. Kedvezményes helyen volt 71 bentlakó, a nyújtott kedvezmények összege 6750 kor. Egészségi tekintetben a lefolyt év — Fogósdit is? — Azt is aranyom, azt is! — De csak később? — Később, angyalom . . . mindjárt . . . A gyermek duzzogott egy kicsit, de aztán engedelmesen megint visszatelepedett a szőnyegre, s játszogatni kezdett a tornyos várral, az ólomkatonákkal és a kis sárga ágyucskával, melyet tavalyiban a Jézuska hozott. Ez itt ellenség, az ott jóbarát. Gonoszlelkű, egyszemű ellenséges vezér akarja ím körűitekinteni a jólelkű szegény király tornyos várát — Ő azonban itt van és nem engedi. Fegyverre vitézek ! Fegyverre hajhó! derék vitézek, erős vitézek! Nem kell beengedni az egyszemű vezért, ki rettentő csúf és gonosz egy ember. — Látod mama ezt a katonámat — pityegte szemrehányó hangon, miközben az egyik ólomkatonát felmuta tta — nincs Iába, eltört. — Holnap megcsináljuk, édes. — Holnap, mamácska ? — Holnap, holnap — rebegte könybe lábbadó szemmel az asszony és félrenézett. — Holnap reggel ? — Igen, igen . . . holnap reggel . . . Olykor föl-föl búgott a zene az első emeletről. Vigan voltak ott nagyon. A bankár gömbölyű leányait nyulékony lelkiismeretű, stréber üzletfiak forgatták frivol, vad keringőben. — Mit vettél abban a papirosban, mama ? Nekem vetted ? — kérdezősködött rövid szünet után megint a gyermek. Az asszony ijedten vette ki a kezéből a csomagot. — Ne bántsd ! Nem neked való, — Nem? — Nem, nem ! Nem játék, aranyom, azt majd holnap vesz a mama Lacikának. — Azt hittem, játék . . . — Nem játék . . . menj . . . A kis legény bűnbánattal húzódott vissza erre a heves hangra, s szepegni kezdett. S az anya, miért, miért nem, a következő pillanatban egyszer csak térdre esett gyermeke előtt, keblére ölelte erősen, szenvedélyesen, mohón, kétségbeesve, s reszketve suttogta, magának talán vagy a levegőnek : csak téged akar drágám, én rólam nem akar tudni semmit. De én nem vállok el tőled . . . nem akarok, nem tudok . . . Nem tudok ! zokogta lázae szájjal. A fiúcska ijedt arccal bámulta anyját, aki sokáig tartotta szivére ölelve és csak lassanként, nehezen csendesedett le annyira, hogy ismét vissza tudta küldeni játékaihoz. Nem mert szólani többet. Visszaült ólomkatonái mellé, s szó nélkül, immelámmal játszogatott. Esti kilenc óra felé ennek is vége szakadt. Elálmosodott a kis ember. A mama magához ölelte, levetkőztette, lefektette szépen az ágyba, s megcsókolta, megsimogatta. — Aludj, édes fiam. — Hát te, mamácska ? — kérdezte félénken. — Megyek én is mindjárt, csak aludj . . . — Igen mama; de holnap megcsináljuk a katonámat ? — Meg, megcsináljuk . . . — Reggel? — Reggel, szivecském — felelgette gépiesen az asszony —, mindjárt holnap reggel, amint felébredsz és felöltözöl. Most aludj, fiam . . . — Igen, mamácska ... — felelt s el is aludt nemsokára boldogan, mélyen. Egyik kezecskéje kívül a takarón, a másik a feje alatt. S jött aranyos lepke-szárnyon az álom. Álmában ismét látta a kirakatokat az utcán, a sok tarka játékot, zenélő órát, fehér báránykákat. Kijöttek nemsokára ólomkatonái is a skatulyából; s levették vállaikról a puskát. Még a tört lábu katona is kijött, s ő is levette válláról a puskát. Látszott rajta, mennyire örül, hogy holnap reggel meg fogják csinálni az eltört lábát. Azután jött az egyszemű vezér, aki rettentő csúf és gonosz ember. S jött a szegény, jó király is, a tornyos vár jó királya, akire imhol ráfogja puskáját az egyszemű vezér, céloz egy percig, aztán elsüti a fegyvert. Erős dörej rázta meg a levegőt. A gyermek felriadt álmából, felült az ágyban, látni akarta a szegény jó királyt, aki bizonyosan meghalt — de nem tudott látni a sötétségben, s pilláira ismét ránehezedett az álom. Visszafeküdött tehát megint a párnákra, s néhány pillanat múlva újra elaludt. Reggel felköltötték. Komoly arcú, szakállas, fekete ember költögette : az apja. Kérte, hogy ne sirjon és ne féljen — ő van itt, ki mindig szerette ; az édes apja, ki oly nehezen várta, hogy szép kis fiacskája megint az övé legyen. S az erős, magas fekete ember kitörölt szeméből egy könnyet, miközben karjaiba ölelte fiát és átvitte a másik szobába, hol néhány úr volt együtt, néhány asszonyság a szomszédos harmademeleti lakók közül és a rendőrfogalmazó, ki a jegyzőkönyvet irta. Künn az ajtó előtt is állingáltak néhányan. Fejüket csóválgatták és suttogtak lassan, sajnálkozva. Odakünn ezalatt hideg, ernyős ágyat tett le két kórházi szolga a földre, s ráemeltek egy kicsi, véres asszonyt, nehéz éjszakánál némább, minden jégnél fagyosabb, tehetetlen, lomha semmit. Egy megkeményedett, sápadt női testet, amelyből kiröppent az élet. Október tizenharmadikán, reggel . . .
