Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-06-29 / 26. szám

a függönyt újból felhuoták és ifj. Germány Gyula ült a zongorához. Chopin darabot játszott a zene­mű minden finomságát érvényre juttató művé­szettel. A hangverseny első részében még Huber Fohászát és Becker Előre o. indulóját hallottuk. Mindkét zenedarabot teljes precizitással adták elő, amiben tán még a kar tagjain kívfíl is nagyobb érdeme van Molecz Tivadar karnegynak, ki a betanítás és karvezetés munkáját végzi igazi hivatásos zenész tudásával s a művészetért lelke­sedő művész nemes rajongásával. Crescendo . . . Növekedőleg emelkedett a ha­tás a hangverseny második részében. Mindjárt a bevezető szám, melyet Gáty Zoltán, Rácz Dezső és Bognár János adtak elő három hegedűn, s melyet Gáty Lenke kiéért zongorán, méltó beve­zető volt. Á hegedűsöket nem kell külön és új ból dicsérnünk, de Gáty Lenkéről külön felje­gyezzük, hogy zongorajátéka valódi művészi te­hetségről tett bizonyságot. Melodráma következett most. Egy szenzációt keltett költemény, zenekisé rettel. Ismét meggyőződtünk róla, hogy a szenzá ciót igen sokszor az impressziók szülik. A Hero dek versénél még kevés laposabb prózát hallót tunk. Szinte. sajnáltuk azt a kétségtelenül kitűnő szavaló Ungár Jenőt, amint a prózának is nehéz kes vers göröngyeit iparkodott szavaló tudásával simítani. De hát annak idején nem akart e darab hoz zenekiséretet adni a katona-zenekar, tehát — szenzáció lett. Kerner zenekisérete már sokkal szebb, s gyönyörűek szövegben, dallamban azok a régi hazafias magyar nóták, melyeket betoldtak, s melyeket Szulacsik Lajos (remek baritonján meg) a kar is igen szépen adtak elő. Két magyar dalegyveleget énekelt ezután a férfi, illetve a vegye.-kar sok tapsot aratva. Han­gulatos szép befejezésül a Tihanyi ekhót hallottuk Molecz átiratában. Már lehetett úgy 3/ 410 s a kö zönség áhítatos figyelemmel hallgatta a művészi tökéllyel előadott énekszámot. Ebben meg; az előző számokban is voltak szóló részek, melyeket Szula­csik Lajoson kivül Szily László (tenor). Kurzman Riza (alt), Szulacsik Nelli (szoprán) hangjukkal feltűnést keltve, kitűnően láttak el. Külön dicsé­ret illet két zongoristát Szijj Ferencet és Csóka Károlyt, kik egyes karénekeket kisértek. A fényes erkölcsi sikerű hangverseny után a komáromiak néhány pápai családdal a GrifFben társasvacsorára gyűltek egybe. Itt sikerült meg­szereznünk a hozzánk átrándult komáromi höl­gyeknek névsorát, melyet itt közlünk: Molecz Tivadarné, Szulacsik Lajosné, Mandelik Sándorné, Legát Józsefné, Kőrös Edéné, Guóth Gyuláné, dr. Mohácsy Jánosné, Kurzmann Róza, Szulacsik Nelli, Mandelik Ilonka, Bóday Gizella, Nagy Mar git, Patkó Gizella, Hirány Mariska, Hirány Er­zsike, Luka Zsófi, Luka Margit, Schlesinger Rózsi, Laki Róza, Kőrös Ida. — Fogadják ez úton is a pápaiak köszönetét, amért a nagy hőség ellenére míívészet iránti lelkes érdeklődésből hozzánk át­rándultak s tolmácsolják a kar férfitagjai s első sorban nagyérdemű karnagyuk előtt. Hangverseny után tánc volt, melyben persze a pápaiak is részt vettek s tartott ez pezsgő jó kedvben addig, mig a vonatra indulás ideje el nem érkezett. A VAROSHAZAROL. § A pénzügyi bizottság f. hó 28-án Ber­müller Alajos elnöklete alatt ülést tartott. Leg­előbb a Karsai testvérek amaz ajánlatát tárgyal­ták, hogy a Kossuth utcába beszögelő házuknak az utcanyitásba eső részét átengedik a városnak, ha a város 16.000 K kölcsöut ad nekik, melynek kamatát a város fizeti, a tőkét pedig 10 év alatt ők letörlesztik. Ez ajánlatot a bizottság nem tartja elfogadhatónak. A pénztári hivatal elhelyezésére indítványt tenni nem tartja magát a bizottság illetékesnek. Végül a belügyminiszter azt a leira­tát tárgyalták, mely szerint a városoknak joguk van az elmaradt községi adó után késedelmi ka­matot szedni. A bizottság nem tartja helyesnek s nem is véleményezi, hogy a város e joggal éljen. § Ujabb megsemmisítés. Pápa város kép­viselő-testületi határozataira ugyancsak rájár a rúd. Most ismét egy nagy vitára okot szolgáltatott közgyűlési határozat megsemmisítéséről értesülünk. Pár hó előtt kimondta a közgyűlés, hogy a gyámol­tak és gondnokoltak tőkéiből adott kölcsönök után fizetendő kamatlábot 5 1/ a°/ 0-r<51 5°/ 0-ra szál­lítja le. E határozatot már a vármegyei közigaz­gatási bizottság sem tartotta indokoltnak és pedig abból az okból, mert a jelzálog-kölcsönök kamat­lábát a pénzintézetek nem hogy leszállították volna, hanem 6°/ 0-ról 6 1l 2°l 0-ra emelték fel s a kamatláb leszállítás által a gyámoltak és gondnokoltak anyagi érdekeit veszélyeztetve látta. A belügy­miniszter ugyanezen ügyben a következőleg döntött: „Pápa város képviselőtestülete által 161/906. szám alatt hozott hatáiozatot, mely szerint ki­mondotta, hogy a gyámpénztári kölcsönök kamat­lábát 57 2% ról 5%-ra szállítja le, tekintettel a vármegye alispánjának 1165/907. szám alatt, valamint a közigazgatási bizottságnak 734/907. szám alatt tett jelentéseiben felhozattakra, el­fogadhatónak nem találtam. Mihez képest felhívom a közigazgatási bizottságot, utasítsa Pápa város képviselőtestületét, hogy a felhozottakat tegye ujabb megfontolás tárgyává. A vonatkozó iratokat további eljárás végett azzal küldöm vissza, hogy fenti rendelkezésemmel az idézett 161/1906. számú véghatározat ellen Sebestyén Dávid és Társai részéről közbetett fellebbezés is elintézést nyert. Budapest, 1907. évi május hó 14-én. A miniszter helyett: Dr. Bezerédj s. k., államtitkár." § Tanács-Ülésből. Az irgalmas nővérek ovodájuk fenntartására 600 korona segélyt kérnek a várostól. A tegnap tartott tanács ülés a segély megadását nem javasolja, mert a város a helybeli összes felekezeti iskolákat amúgy is nagy összeg­gel segélyezi. § A villamos-telep felügyelő bizottsága f. hó 28-án a polgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen beható vita után szabályzatban állapították meg a telep hivatalnokainak hatás­körét. A szabályzat lényege az, hogy a telep két főhivatalnoka (az üzemvezető és könyvvezető) egyenlő rangban van és saját hatáskörében mind­egyik független egymástól. § Gazdák figyelmébe. A polgármesteri hivatal a következő hirdetményt teszi közzé : Az aratási idő beálltával gyakran megtörténik, hogy a vaspálya mentén -tüztávlaton belül összehordott gabonakeresztek és száraz takarmány a közle­kedő mozdonyok szikráitól meggyulad. Ezen kö­rülmény elkerülése céljából felhívatnak az érdekelt gazdák, hogy a gabonakereszteket a pályától legalább 95 méter távolságra rakják le, oly helye­ken pedig, ahol a földterület meg nem felelő nagysága miatt ezen távolság betartható nem volna, onnan az illetők terményeiket minél előbb szállítsák el, addig is azonban az elhelyezett ter­mények és a vasút közti tarlón elég széles sávo­kat szántsanak. A lábon álló terményekben és a száraz tarló által okozott tűzkárok lehető me£­akadályozása végett a pályaszomszédok a pálya és a földbirtokuk elhatárolásánál barázdát húz­zanak. § Építési engedélyt nyert a Bencés-rend székháza főbejáratának átalakítására. HETI ÚJDONSÁGOK. — Előfizetőink figyelmébe. Felkérjük mind­azon t. előfizetőinket, akik a nyár folyamán állandó tartózkodási helyüktől távol lesznek, s a lapot nyaraló-helyükre óhajtják küldetni, hogy ebbeli szándékukat a cím pontos megadásával kiadóhivatalunk vezetőjével egy levelező-lapon tudatni szíveskedjenek. - Személyi liirek. Antal Gábor püspök, Czike Lajos főiskolai gondnok és dr. Serjesdg Ferenc járásbiró, kik a főiskolai vizsgák akaimá­ból időztek körünkben, folyó hó 29 én utaznak tam, a cselédség sem volt bizalmatlan irántam. Egyébként azzal voltak elfoglalva, hogy az asztal­készletet hordták a helyére. Egy percre magamra maradtam az ebédlőben. Nem volt vesztegetni való időm. Tolvaj-tekintetet vetettem jobbra és balra, odamentem a kosárhoz, két Őszibarackot gyorsan a kalapomba rejtettem, a zsebkendőmet rájuk tömtem, aztán látszólag igen nyugodtau s igen méltóságosau, valósággal azonban borzasztó szivdobogással elhagy­tam az ebédlőt, miközben kürtőkalapom nyilasát gondosan mellemhez szorítottam, segítettem neki mellényem nyílásába dugott jobb kezemmel is, ami megjelenésemet igen fölségessé, majdnem napóleonivá tette. Tervem az volt, hogy csendben átmegyek a szalonon, megszököm bucsu nélkül s ha egyszer aztán kívül leszek, diadalmasan haza viszem a két, zsebkendőbe takart Őszibarackot. A dolog nem ment oly könnyen, mint előre gondoltam. Épen a kotiljon kezdődött. Az egész szalonban körül kettős kört alkottak a fekete ruhák s az éltesebb hölgyek. A másik kört alkották a táncosnők székei. Középen üres tér maradt. Itt tán­coltak a párok. Ezen a téren kelle átosonnom, hogy elérjem az előszoba ajtaját. Félénken furakodtam be a csapatok közeibe s a székek közt oly ügyesen kanyarogtam, mint a kigyó. Minden pillanatban féltem, hogy valami durva könyéktaszítás kimozdítja kürtőkalapomat helyéről s barackjaim leesnek. Éreztem, amint ide­oda gurulnak a kalap bensejében s melegség szállt fülembe, hajamba. Végre nagy fáradalmak s aggó­dások után bejutottam a körbe, hol épen valami új figurát rendeztek. A táncosnő a táncosok által alkotott kör közepén állott. A táncosok hátat for dítottak neki, kezében kalapot kelle tartania, s ezt annak a táncosnak a fejére kelle tennie, kivel tán­colni óhajt. Alig tettem két lépést, mikor igazgatóm lánya, ki egy fiatal közigazgatási tanácsossal vezette a kotiljont, így kiáltott: — Egy kalapot ! Kérek egy kalapot! Abban a percben meglátta az én köcsögkala­pomat, melyet mellemhez szorítottam. Tekintetüak találkozott s én úgy érzém, hogy vérem megfagy. —- Ah, mondá, épen jókor jön, Herbelot úr, gyorsan a kalapját. Mielőtt egy szót tudtam volna nyögni, kikapta kezemből a kalapot és pedig oly erőszakosan, hogy abban a pillanatban a két őszibarack kihullott a padlóra, magával ragadva zsebkendőmet s a két, három szőlőlevelet. Képzeld azt a jelenetet. A táncosnők titokban mindnyájan nevettek, mikor látták balesetemet s rémült arcomat. Igazgatóm a homlokát összeráncolta. A komoly emberek ujjal mutattak rám és suttogtak. Én úgy éreztem, hogy a lábaim roskadoznak. Sze­rettem volna elsülyedni. A fiatal lány ajkába harapott, hogy kitörő nevetését elfojtsa. Aztán visszaadta a kalapomat s így szólt gúnyos hangon : — Herbelot úr, szedje össze az őszibarackjait. Erre a nevetés a szalon minden szegletén ki­tört. Még a szolgák is az oldalukat fogták. Én sá­padtan, zavartan, habozva menekültem. Zavaromban az ajtót is alig találtam. Aztán szivemben a halál­lal indultam, hogy a csapást elbeszéljem feleségemnek. Másnap az esetnek hire futott a városban. Mikor az irodába beléptem, társaim azzal fogadtak, hogy „Herbelot, szedje össze barackjait!" Ettől a pír menten kiült arcomra. Alig kockáztathattam meg sz utcán egy lépést, hogy ne halljam a hátam mögött : „Ez az a barackos úr !" Állásomat többé nem lehetett megtartanom s nyolc nap múlva elbo­csátásomért folyamodtam. Feleségem egyik nagybátyjának szülővárosom közelében gazdasága volt. Megkértem, hogy segítsen rajtunk a gazdasággal. Beleegyezett s mi átteleped­tünk Chauterainebe. Mit mondjak még? Határozott kézzel fogtam a munkához. Hajnalban keltem s nem sajnáltam a fáradságot. Ugy látszik nagyobb hiva­tásom volt a földmívelésre, mint az irka-firkára, mert rövid idő alatt komoly földmíves váit belőlem. A birtok jól jövedelmezett. Nagybátyánk halálakor ránk is hagyta. Azóta ki is kerekítettem s jó álla­potba hoztam. No de mindjárt meglátod." Megérkeztünk Chauterainebe. Gyümölcsös ker­ten kelle átmennüuk, mely tele volt gyümölccsel. Az almával, körtével és szilvával megrakott ágak egész a földig hajoltak. A kert végén a lejtőn rét nyúlt a kéklő folyóig, melynek túlsó partján szőlő­hegy volt, melyen a szőlő kezdett érni s a rigók daloltak. Bal felől a fák mögött cséplőgép bugása jelzé a csűr helyét s mikor a konyhakerten átmeu­tünk, megláttuk a lakóház fehér homlokzatát. Mel­lette a kerítésen túlról a megrakott barackfákról érni kezdő őszibarackok mosolyogtak át. — Látod, mondá Vitai Herbelot, Őszi barackot tenyésztek. Nekik köszönhetem szerencsémet. Nél­külök valami kishivatalnok maradtam voln a, kinek rettegnie kell a megyefőnök legkisebb homlokránco­lására. Hisz a hivatalnok-csapat máris akkora. Mily nehéz lett volna az élet! Hogy' le kellett volna mondanom az atyaság örömeiről amiatt a borzasztó gondolat miatt, hogy családomat nem tudom táp­lálni, ellátni. Most pedig a magam ura vagyok. Vetem a búzát s annyi a gyerekem, mint a fü. Ebben a pillanatban fiuk, leányok örveudező nevetését hallottam a házból. S a földszint ablaká­ban, a bekerített őszibarackfákon túl megjelent Herbelotné asszony. Megtermett, szép asszony volt a negyvenedik év táján. Maga is egy érett őszi­barack, melyet a gyönyörű alkonylat meleg sugarai megaranyozt ak. Ford. Ceglédi S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom