Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-06-15 / 24. szám

A milleniumi budapesti kiállítás után merész vállalkozás volt vidéki városnak országos jellegű kiállítás rendezésére vállalkozni. Kérdésesnek látszott, hogy vájjon sikerül-e az után a kiállítás után, melyben egész nagy Magyarország minden irányú tevékenysége koncentrálódott, olyat teremteni, mely ha nem is közelíti meg méretek tekintetében a fővárosi kiállítást, mégis annyi újszerűt képes nyújtani, amely az érdeklődés felkeltésére és kielégítésére alkalmas. Nos, aki végig járta a pécsi vasúti állomás tőszomszédságában levő kiállítás összes pavilonjait, annak el kell ismernie, hogy ha a pécsiek merész dologra vállalkoztak, annak becsülettel meg is feleltek. Ami az utolsó 10 év alatt kisipar, háziipar, gyáripar, mezőgazdaság, sőt a művelődés terén is az ország haladásának bizonyítéka, az mind össze van hordva a kiállítás csarnokaiba. Már a futólagos áttekintés is meggyőzhet bárkit, hogy itt tényleg a nemzet egy jelentős erőkifejtésének vagyunk szemtanúi, ámde tény az is, hogy a kiállítás gazdag tárházai nem futólagos áttekintést, de alapos tanulmányozást igényelnek, amire e sorok Írójának ezúttal még nem volt módja és ideje. Annyit azonban könnyen meglehetett állapítani, hogy tartalmilag is kiválóan értékes ez a kiállítás, méltó arra, hogy az ország minden vidékéről oda vándoroljanak idén az emberek s gyönyörködjenek a magyar teremtő kéz és ész munkáiban. Ahhoz azonban még egynapos szemle sem szükséges, hogy a formai szépségekről az ember számot adhasson. Hát nem hiába, hogy valóságos gyöngye a kiállításnak a Zsolnay majolika-háza, melynek műremekeiről akár ódát lehetne zengeni s nem hiába a kiállítás legfőbb vezetője éppen ennek a gyárnak a tulajdonosa, de tény az, hogy a kiállítás külső képe igen szép, túlnyomó részben magyaros vagy szecessziós stílusu épületei rendkívül Ízlésesek. Estenden, mikor tündéri fényben úszik a kiállítás s a pavillonok kontúrjait az alapvonalak mentén elhelyezett szines villamos lángok teszik élesebben kivihetővé, akkor megérzi az ember, hogy ebben a városban, ahol ez a kiállítás megszülethetett, magasfoku esztetikai ízlésnek kell ősi idők óta élnie és virulnia. A keret, mely a kiállítás képét harmonikusan kiegészíti, t. i. maga Pécs városa magában is érdemes arra, hogy meglássa az, aki még nem látta. Van egy oly műremeke, minővel kevéssel dicsekedhetik az ország: székesegyháza, mely a Iához és akkor csillogó cseppekre törtek. Aztán jött egy nagy felhő, a hajó egyszerre felfordult és elsülyedt. Bizonyosan bele a földbe. Azt is látta Zizona egy tavaszi estén, hogy a régi temető felett a Sulymos nádas mellett a kisértetek mint lovagoltak a levegőben. Lovas kisértetek voltak, ezüstös hab omlott a paripájuk szájából, az ő fejük meg tűzből volt és hol erre, hol meg arra kapkodták. A jó Isten tudja, mi mindent nem látott még Zizona, különös, rejtelmes dolgokat, amiért aztán elnevezték csudalátónak. A férfiak a sok furcsa beszédjeért s kitalálásaiért megvetették egy kicsit; de az asszonyok lelkét megejtette velük nagyon. És akit az asszonyok kedvelnek, annak jobb dolga van, mint annak, akit a férfiak becsülnek. Zizonának jobb sora volt itt, mint a hazájában a papjának. Élte a világát, pompásan élte, egész addig, míg Bana Julis gyűrűt nem váltott Paksi Lászlóval. Nem, mintha Zizonának valami köze lett volna Bana Juliskához. Oh, neki nem volt, de volt Mészáros Vincének, akit másfél esztendeje vittek el huszárnak és akinek Julis varrt pántlikát a kalapjára, mikor besorozták. De ingatag a leány, pedig tudhatná, hogy jó szeme van az Istennek. A kézfogó utáni napon kirázta a hideg a menyasszonyt, harmadnapra kiterítették, ötödnapra kivitték. Mikor visszajöttek a temetőből, a leánypajtásoknak valami juthatott az eszükbe, mert egyszer csak szép halkan rákezdtek erre a szép, szomorú nótára : Fekete városba fehér torony látszik; Látom a rózsámat, más ölében játszik .. . nagyszabású román templomnak valóságos prototípusa, igazi — osak az a kár, hogy nem magyar kéz alkotta — műremek. A többi templom, melyek részben török mecsetekből alakultak át, az impozáns középületek, a gyárak ós mindezeken kívül a Mecsek gyönyörű vidéke, mind-mind alkalmasak arra, hogy élvezetessé és feledhetet lenné tegyék a pécsi kiállítás meglátogatását. A VÁROSHÁZÁRÓL § Jóváhagyott határozatok. A vármegye jóváhagyta a hirdetések kifüggesztéséről; a tüdőbetegek elkülönítéséről szóló városi szabályrendeleteket, a halottkémlési díj felemeléséről szóló határozatot, Görög Károly, Hoff János, Mayer Adolf lakbérleti szerződéseit és a kataszteri palota építését — elvileg. § A v. jegyző fegyelmije. Kemény Béla v. jegyző az alispán által hozott fegyelmi ítélet ellen a belügyminiszterhez felebbezést adott be. § Az utcák öntözése miatt a panaszok csak nem akarnak megszűnni. Ujabban a bástyautcai lakosok kérelmeztek e tárgyban. Egyébként az összes külvárosi utcák zúgolódnak. Méltán, mert hisz a külső városrészek lajttal való öntözésére a költségvetésbe nagyobb összeg van felvéve, mely azonban úgylátszik csak arra van hivatva, hogy évzárlatkor pénztári fölöslegként szerepeljen ! Kérünk már végre erélyes intézkedést! § Épitési engedélyt nyertek a héten: Hanauer Zoltán Major utca 2. sz. ház átalakítására és megnagyobbítására, dr. Horváth Lajos Eötvös utca 1. sz. ház átalakítására. HETI ÚJDONSÁGOK. — Jókainak pápai szobráért a komáromiak. Folyó hó 23-án (vasárnap) a Komáromi Dalegyesület — mely fennállásának 44-ik évét éli — vegyeskarának 42 tagjával (16 hölgy és 26 férfi) Pápára érkezik, hogy a városi színházban, részben helybeliek közreműködésével, nagy hangversenyt rendezzen. A dalegyesület a legjobb nevüek közé tartozik s többször aratott már fényes sikert országos dalversenyeken; reméljük azért, hogy a minden szépért lelkesedő közönségünk iparkodni fog a jelzett napon a szép és gazdag programm meghallgatására s a Jókai szülővárosából érkező kiváló dalosok nemes vállalkozásától nem vonja meg anyagi támogatását, annyival is inkább, miután az egyesület a bevétel tetemes részét Jókainak Pápán felállítandó szobrára szánta. — Jegyeket özvegy Sós Istvánné ki is mondta nyíltan : — Mészáros Vince . . . Sőt elmondott mást is, amit idáig — így állítja — nem akart elmondani. Azon az éjszakán, mikor a kézfogót tartották, a Bana ház felett a levegőégben megjelent egy huszár. Hétszer körülnyargalta a ház tetejét, hétszer suhintott a kardjával', azzal eltűnt. Ki lehetett más, mint az elhagyott szerető ? — Látta ezt kend? — kérdezték riadtan a leányok. — Ezzel a két látó szememmel. — No, ha kend látta, akkor Zizonának is kellett látnia. —- Meg is kérdezték tüstént. Oh, szegény Zizona Pál! Mikor Sós Istvánné elismételte az esetet neki, a tótnak egyszerre sárgára vált a képe, a vizes kék szeme kidüledt, összekocódott a térde és csak ezt dadogta dideregve : — Oh Bozse moj ! Oh Bozse moj ! Oh Istenkém, Istenkém ! — Már az úgy van, —• bólongatott Sós Istvánné — hogy a Teremtő nem hagyja veretlen, aki hűtlenné lett a kedveséhez. Amit láttam, azt láttam. Zizona Pál pedig, se szó, se beszéd, csak elsompolygott be a kert végére, a fürtös bodzafa homályos árnyékába. A Mindentudó tudja, mi ette meg egyszerre a tót szivét. Hanyatt feküdt, a tenyerét a szemére borítva és nyögött, mint a gyerek, akit szemmel megvertek. Alkalmasint el is aludt és nehéz álom bánthatta, mert egyszerre csak felriadt, felugrott és nyargalva futott be a házba, ott meghúzódott egy szögletben és susogva tördelte : . — Oh Bobuska ! Oh Bobuska ! 22 ig Kis Tivadar könyvkereskedésében lehet váltani. Nagy-páholy 10 kor., kis-páholy 8 kor., a többi hely ára a szokásos. A műsort a jövő számunkban közöljük. — Az érdemes szép vállalkozást, a legmelegebben ajánljuk közönségünk figyelmébe. — Huszárezredünk köréből. Honvéd huszárezredünk július elsején indul keretgyakorlatokra, melyek idén Nagykanizsa környékén lesznek. A nagy gyakorlatokat egy hónappal később Hatvan táján tartják meg. — Közgyűlés. A M. V. E. helybeli fiókja évi rendes közgyűlését f. hó 23-án, vasárnap d. u. 5 órakor tartja a városháza tanácstermében. Tárgyak : Költségvetés, javaslatok. — A V. H. 0. Sz. jubileuma. A Vidéki Hirlapirók Országos Szövetsége tegnap Pécsett tartott nagygyűlésén ünnepelte meg fennállásának tízéves jubileumát. A dunántúli város, mely most a nagyarányú országos ipari és gazdasági kiállítás alkalmával a kongresszusok és ünnepségek egész sorára készül, a vidéki sajtó munkásainak a jubiláris nagygyűlésre érkezett mintegy száz tagját rendkívül meleg fogadtatásban részesítette. A tagok különvonaton érkeztek szombaton este Pécsre, ahol a vasúti indóházban Nendwich Andor polgármester, Pleininger Ferenc, a város képviselője és Zsolnay Miklós, a kiállítás végrehajtó bizottságának elnöke üdvözölték őket. Szávay Gyula, a szövetség elnöke válaszolt. Este ismerkedő est volt a kiállítás területén. A közgyűlést Szávay elnök vasárnap délelőtt tiz órakor nyitottá meg a Nemzeti Kaszinó dísztermében, ahol a kaszinó igazgatója, Visi Lajos üdvözölte a vidéki sajtó munkásait. Szávay Gyula gyönyörű ünnepi beszédben méltatta a szövetség tízéves működésének eredményeit, melyekről könyvalaku jubiláris jelentés is megjelent. Rámutatott arra, hogy a szövetség nemcsak a megszorult tagok segítésében, de az egész kar erkölcsi színvonalának és tekintélyének megóvásában is látta rendeltetését és most a vidéki sajtó emelése céljából az egész foglalkozásnak kamarai keretben való megvédését és az ezerféle esélynek odadobott vidéki újságírói foglalkozásnak komoly és rendes életpályává való szilárdítását tűzte maga elé. A szövetség eddig 111.000 korona vagyont gyűjtött s mintegy 12.000 koronás költségvetése van, melynek nagy része megszorult hirlapirók rendes és esetenként való segítésére, fordítattik s amelyhez a tagdíjak is jelentékeny mérvben hozzájárulnak. Az elnök indítványára a jubileum alkalmával azokat a tagokat, akik a szövetség alapítása óta annak kötelékébe tartoznak, örökös tagokul megválasztották. A közgyűlés után a hirlapirók megtekintették a kiállítást, melynek aznapi .eseménye a péosváradi kerület lakosainak tömeges felvonulása volt. Ez alkalomból az egész déli Dunántúlról, sőt Szlavóniából is több különvonaton óriási tömegekben érkeztek Pécsre a látogatók, Nem volt se éte, se álma. Éjszakára kirázta a hideg, kínosan hánykolódott és nem nyugodott addig, amíg Márta asszony ki nem ment, nem Iát-e valamit a ház felett. Nem látott ott még egy felhó'cskét se. Erre Zizona maga akart kimenni, de nem mert. Nem, semmi áron. Nagy Samuné előtt világos volt, hogy megrontották az emberét. Nem is lehet az másként. Másnap eltűnt Zizona Pál. Márta asszony dinnyét vitt be Füredre a hetivásárra, még gondolta is, hogy hazajövet beszól Dédi Julishoz, de mire hazajött, hire-hamva se volt a megrontot embernek. Minden gúnyáját ott hagyta a székre rakva, ott állt mellette a keményszárú csizma, az asztalon a hegyeskupaku tajtékpipa. De a padlásról eltűnt a Zizona rég levetett zsíros, fekete gúnyája, széles karimájú ragadós kalapja, hosszú somfabotja. Úgy ment el tehát, ahogyan jött. Senki se vette észre távozását. Csak a gátcsősz, Kisa Balázs beszélte harmadnapra, hogy ö látott az országúton egy drótostótot nagy sietve menni. De azt nem is gondolta, hogy ez Zizona Pál legyen, özvegy Nagy Samuné, aki most már duplán özvegygyé lett, búsan mondogatta : — Megrontották ... A szemével verte meg valaki szegényt . . . Aminthogy csakugyan szörnyű nagy ereje van egy pár panaszos nézésű vizes kék szemnek, ami egyszerre rámered az emberre a ködös múltból. Még ha csak egy szöszke kis tót parasztlány szeme is.