Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-04-27 / 17. szám

EGYESÖLETI ÉLET. = A nőegylet közgyűlése. A jótékony nőegylet évi rendes közgyűlését folyó hó 28-án (vasárnap) délután 3 órakor fogja a városházán megtartani. = A leányegyesület folyó ápr. hó 21-én előadó ülést tartott, melynek sikere méltán sorakozott az eddigiekhez. Különös érdekességet kölcsönzött az ülésnek az, hogy az egyesület vezetősége Sziklay Szerénát, színtársulatunk kedvelt primadonnáját nyerte meg közreműködésre. — A műsor Billitz Aranka jeles zongorajátékával vette kezdetét. A sürün felhangzó tapsok után Drach Jolán szavalta el Bodrogi „Cigány kenyéren" c. költeményét kifejező erővel és sok érzéssel. Lelkes éljenzések közepette lépett most a pódiumra Sziklay Szeréna és már programmjának első pontjával, a Víg özvegy „Vilja" dalával valóságos taps vihart váltott ki a közönségből, amelyet szinte bámulatba ejtettek a művésznő mesteri pianói és még a hangversenyteremben is érvényesülő szép előadása. A Vilja dal után, melyet Kis József zongoratanár precíz és diszkrét művészetével kisért, Sziklay maga ült a zongorához és a Pesti nő c. új operettből énekelt 2 áriát, majd a szűnni nem akaró tetszésnyilvánításokra ráadásul egy-két szép magyar dalt ós a Víg özvegy belépő dalát énekelte gyönyörűen, utóbbit ugyancsak Kis tanár jeles kisérete mellett. A hálás közönség tomboló tapsviharban adott kifejezést Sziklay Szeréna iránti lelkesedésének, a rendezőség pedig gyönyörű virágállvánnyal kedveskedett a művésznőnek. A műsor utolsó pontjaként egy ügyes és ötletes kis színdarabot adtak elő az egylet műkedvelő tagjai közül a következők: Lázár Vilma, aki egy orvosnőt adott és nehéz, nagy szerepét kitűnő felfogással játszotta meg, továbbá: Trauner Margit, Weisz René, Krausz Juliska, Weltner Jolán, Blum Olga, Lázár Boriska, Kohn Paula, Koritschoner Ilike, Resch Jolán és Kakas Adél, akik egytőlegyik kitűnően és sok humorral töltötték be szerepkörüket, méltán kiérdemelve a közönség elismerését. A színházi liét. A hét legérdekesebb színházi eseménye a primadonnaváltozás volt. Nem csekély zajjal (aminek ugyan némi mű-zaj ize volt) búcsúzott el a régi primadonna s lelkes fogadtatás jutott részül az újnak. Hogy előbb a volt primadonnával végezzünk, megírjuk, hogy Sziklai Szeréna, ez a szeszélyes, hol túlságosan komor, hol szertelenségig duhaj színésznő, A postásfiú és húgában búcsúzott el tőlünk. Sűrű virágeső és gyér taps fogadta, a játéka azt. bizonyította, hogy inkább az utóbbit érdemelte meg. Szép hangját sem érvényesítette mostanában kellőképen, pedig ezt igazán megbecsülhetné. Az igazsághoz híven konstatáljuk azonban, hogy tánca óriási sikert aratott s még a függöny előtt is járatták. Inke Rezső, a postásfiú szerepét élénken, egész kifogástalanul játszotta. Nagyon jó volt Bátori, Déri és kisebb szerepében Szathmáryné és Vértes is. Egy nappal előbb mutatkozott be az új primadonna : Hidy Irén. Az Aranyvirág-han lépett fel, ebben a csinos melódiákban gazdag operettben. Hogy melódiák vannak benne, az hátránya volt Hidynek, mert hangja inkább a kupiészerű zeneszámok előadására alkalmas, amire itt kevesebb tere nyílott. A hang egyébként az egyedüli, amit kifogásolni lehet az új primadonnánál. Sőt ezt is csak feltételesen. Mert igen könnyen lehetséges, hogy hangja, amint egészsége teljesen helyreáll, sokkal erősebb lesz. Végezvén így a referáda kellemetlenebb részével, elmondhatjuk, hogy kifejezéssel teljes játékával, csapongó jókedvével, pompás táncával, — s amit első helyen kellett volna említenünk — szépségével teljesen meghódította a közönséget, mely már az első estén zajosan ünnepelte. Az Aranyvirág előadása egyébként egyike volt a legjobbaknak. Beppo szerepében Gyárfásnak bő alkalma nyílott kellemes baritonja ércének csillogtatására, játéka is megnyerő volt. Az amerikaiak közül a hölgy: Báthonyi jó volt spleenes világjárónak és nápolyi leánynak is, ő a legmegbízhatóbb tagja a társulatnak, egy szerepet sem ejt el. lnkére kissé nagyon is sokat bíznak. Egy héten 3 — 4 új szereppel is megrakják. Persze, hogy aztán nem mindegyiknek tud megfelelni. Hétfőn a Koldus gróf ment leszállított helyárakkal. Hidy ez este még jobban belopta magát a közönség szivébe. Gyárfástól, Szalkaytól tavalyi pompás alakításukat láttuk. Az összjáték azonban hagyott fenn kívánni valót. Egyáltalán azt a tapasztalatot tettük, hogy a szezón vége felé közeledvén, bizonyos lanyhaság vesz erőt a társulaton. Mintha lazúlna a fegyelem, apadna a buzgalom, pedig még alig, hogy megjött ! Hogy a Szávay Szép Ilonkája nem aratta nálunk azt a sikert, amit ez a poétikus dalmű megérdemelt volna, azt is ennek az említett lanyhaságnak kell tulajdonítanunk. Szávay szövege — lírai részében — a legjobb operett-szövegek egyike, amit ismerünk. Már a drámai^ részben, mi nem is az ő műve, érezhető a sujet veleszületett cselekvényszegénysége. Mindazáltal, ha nem oly kínos vontatottan játsszák a darabot, ahogy történt, ha a szereplők arra törekszenek, hogy élénkségükkel életet vigyenek a cselekvénybe, akkor a bonyodalom hiányát a lírai gyöngyszemek változatossága feledtette volna. Arról, hogy a szövegből sokat kihagytak, hogy a rendezésben sok-sok gyarlóság volt, arról nem is szólunk. Magyar szerző, olyan poéta, mint Szávay, több, sokkal több figyelmet érdemelt volna — igazgatótól ós társulattól - mint kőt szép új díszletet. Szabadostól már szebb muzsikát is kaptunk, mint a Szép Ilonkában. Áttérve az egyes szereplőkre, mindenekelőtt a címszereplő Tordairól jegyezzük fel, hogy illúziót nem tudott kelteni, nem elég légies ő Szép Ilonkának. Hogy a fehér liliom ginért jár lila ruhában, arra igazán kíváncsiak vagyunk. Egyébként iparkodott jó lenni, egy-két jelenete sikerült is volt, hárfa-dalát megismételtették. Mátyást — milyen más Mátyás ez, mint amit pár hét előtt láttunk ! milyen kedvesen népszerűsíti itt a poéta a nagy király emlékét! — Hidy Irén játszotta előkelő Ízléssel. Éneke, tánca is (főleg az utóbbi) nagyon tetszett. A többi szerepek kisebbek. Pezsgő kedvet hozott a színpadra Bátori (a cinkotai kántor), énekszámát meg kellett ismételnie, jó volt lnke (a palóc) is, Medgyaszay (Gergő csatlós) pedig annyira jó, hogy csupa jószívűségből gazdája, az öreg Peterdi helyett (!) ő, a szolga énekelte ezt: Illetetlen mért hagyod kupádat, Fogd fel gyermek és kövesd apádat! Hát nem abszurdum az ilyen rendezés ?! Hogy a kar megint kriminális volt, azon minek keseregjünk ? Úgyis napról-napra kisebb lesz, majd ha egészen elfogy, legalább nem boszant senkit. (Nb. A soproniak 12-szer játszották Sopronban a Szép Ilonkát, jó lenne talán őket mégegyszer áthívni ; valószínűleg más fogalmat szerezne a közönség róla !) A hét egyetlen drámai előadása Holéczy Ilona jutalomjátékául ment: A boszorkány. Kedvelt drámai hősnőjét elhalmozta ez. este közönségünk szeretetének, elismerésének jeleivel. Rengeteg virágajándékot kapott és a telt ház zajosan tapsolta játékát minden felvonás után. Megérdemelte. Harmonikus, átgondolt alakítást nyújtott, melynek ereje, hatása folyton emelkedett s tetőpontját abban a jelenetben érte el, mikor az inkvizítorok krisztustalan szellemét lángszavakkal ostorozza, majd mikor, hogy kedvesét megmentse, szívtépő sirám között elismeri magáról, hogy boszorkány. A közönség elragadtatása többször nyílt színi tapsban tört ki. Az inkvizíció jelenetben Tomborné és Kovács Margit is nyilt Bzinen kaptak tapsot megható játékukért. A férfiak közül legjobb volt Szathmáry, ki a bibornok-inkvizitort félelmetes realizmussal ábrázolta. Déri bonvivánt-szinész és nem hős. Hangja sincs hozzá. Intelligenciája azonban elfogadhatóvá tette játékát. A közönség a drámai technika nagy mesterének, Sardounak remek darabját lelki izgalmak közt, de nagy gyönyörűséggel nézte végig és Sardou kedvéért szemet hunyt a rendezésnek és összjátéknak sok és lényeges fogyatékossága előtt is. Ezek közül megemlítjük, hogy Ramiro meggyilkoltatása tel jes fénnyel kivilágított teremben történik sötét előtér helyett s hogy az utolsó jelenetben a 3—4 tagú csőcselék jámbor viselkedése alapján senki sem hiheti, hogy ezek a fiatal vitéz kapitányt és kedvesét képesek lesznek megölni. —őr— HETI ÚJDONSÁGOK. — Fehér Ipoly pannonhalmi főapát folyó hó 20-án és 21-én a helybeli bencés székház meglátogatása céljából városunkban időzött. A főapátnál itt tartózkodása alatt Mészáros Károly elnök vezetése alatt tisztelget a kath. főgimnáziumi bizottság, kérve munkájukhoz támogatását. A főapát kegyesen fogadta és jóindulatáról biztosította a küldöttséget. Pápáról Kőszegre utazott hétfőn Végkor a főapát titkára kiséretében. — A képzötársulat dísztagja. Kozma Andor, a jeles poéta, A carthagói harangok címmel gyönyörű költeményt írt, melyben Bocsor professzor történeti leckéjéről szólván, örök emléket emelt a pápai kollégium hazafiasságának. A pápai ifjúsági képzőtársulat a költő iránt érzett hálája és tisztelete jeléül őt a képzőtársulat dísztagjává választotta. Megválasztását Kozma Andor a következő levélben köszönte meg: Tisztelt Képzőtársulat ! Kimondhatatlanúl kedves örömmel s mély hálával köszönöm tiszteleti taggá választásomat. Büszkén fogadom el a kitüntetést, hogy tiszteleti tagja lehetek annak a hazánkban legnagyobb irodalomtörténeti nevezetességű ifjúsági körnek, melynek Petőfi és Jókai valóságos munkás diáktagja volt. Fogadom, hogy megbecsülöm tagsági okmányomat, de nem érzem be pusztán az örömmel, amit nekem a tiszteleti tagság okoz. A képzőtársulathoz valóban hozzátartozónak fogom magamat mindig érezni s boldog leszek, ha alkalmilag kellő módon közrehathatok abban, hogy a pápai diákság nagy és dicsőséges nemzeti és irodalmi hagyományait fenntartjuk és ápoljuk. Bizony mondom, az igazi nemes, magyar régi diákszellem ott fészkel a szerény, de nagy múltú vidéki kollégiumokban. Ki ne vesszen, de nem is veszhet ki a pápaiból soha. Mily gazdagodása eredt a múltban a nemzet kulturális és közéletének ebből az ősi iskolából ! Legyen a múlthoz mindig méltó a jövendő is ! Áldja meg az Isten a pápai kollégiumot, annak vezérlő szellemeit a tanár urakat és a kedves,

afiatal színmagyar pápai diákokat! Meleg szeretettel s szívbéli üdvözlettel Kozma Andor holtig pápai diák. — Képkiállítás a népkonyha javára. Rendkívül kedves és finom ötlettel lepi meg legközelebb városunk közönségét a gyermek népkonyha vezetősége. Hogy gyarapítsa a népkonyha fedezésére gyűjtött alapját, nem a sablonos kéregetést ós gyűjtést indítja meg, hanem ritka leleményes módon művészi élvezetet nyújt érte a közönségnek. Kiállítást rendez Herz Dávid tanárnak és tanítványainak festményeiből. Az ötlet nemcsak azért kedves és eredeti, mert humánus oél szolgálatába állítja a művészetet, hauem főképpen azért is, mert egy hosszú, becsületes és nemes művészi munkában eltöltött élet számára készíti elő ezáltal a legszebb jutalmat, a közönség elismerését. Herz Dávid ismert tudásának és festői készségének termékei, csoportos kiállítás keretében eddig tudtunkkal nem kerültek a nyilvánosság elé, kettős okunk van tehát örvendeni a Herz kiállítás pompás eszméjének. A kiállítás ugyanis módot fog nyújtani közönségünknek, hogy megismerje egy köztünk élő ritka szerénységében oly igénytelen művész igazi egyéniségét, annak szép alkotásait, a tanítványoknál elért fényes eredményt és lerójja háláját egy férfiú iránt, aki nemzedékeket oktatott a művészet szeretetére. Másrészt pedig a kiállítás minél tömegesebb látogatásával támogathatja városunk egyik leghumánusabb intézményét, a gyermek népkonyhát és a létesítendő ingyen fürdőt. Ahogy mi ismerjük Herz Dávid nobilis és őszinte szerénységét, csakis egy ilyen humánus cél lehetett az, mely rábírta, hogy saját ós tanítványai munkáit kollektív kiállítás céljaira átengedje a nagy nyilvánosságnak. De viszont mi sokkal jobban ismerjük minden szépért és művésziért lelkesülő közönségünket, semhogy ne látnók előre, mily méltó és megérdemelt sikert fog hozni ez a kiállítás a mi szeretett művészünknek s mily gazdagon fogja jutalmazni az eredeti ötlet a népkonyha vezetőségét, helyesebben a gondjaiba vett szép intézményt, a népkonyhát és ingyen fürdőt. A kiállítás helyéről és idejéről annak idején még tudósítani fogjuk olvasóinkat.