Pápai Hirlap – IV. évfolyam – 1907.

1907-04-20 / 16. szám

lességének oly önzetlenül, oly buzgalommal működni a város érdekében, amily puritán önzetlenséggel, páratlan kötelességtudással dolgozik képviselőnk az ország javán. Hoitsy Pál beszámolója. Városunk országgyűlési képviselője, Hoitsy Pál, f. hó 14 én beszámolót tartott. A beszámolóra a választókat Mészáros polgármester plakátokon hívta meg. Ezeken az ovoda udvara volt jelezve a beszámoló jeléül, de az eső lehetetlenné tette a szabadban való gyülésezést. A beszámoló színhelye tehát a Griff nagyterme lett, melyet délután 4 órára a rendkívül nagy számban megjelent választók egészen megtöltöttek. Négy óra után pár perccel jetent meg a teremben a pártelnökség tagjainak kíséretében Hoitsy képviselőnk, kit a választók beléptekor zajos éljenzéssel fogadtak. A beszámoló gyűlést Hajnóczky Béla pártelnök meleg szavakban nyitotta meg. A pártvezetőség nevében üdvözölte a megjelent választókat. A vezetőség — úgy mond — szükségét látta annak, hogy midőn az egész közvélemény a kiegyezési tárgyalások miatt izgatott, hallassa képviselőnk szavát, nyugtassa meg a lelkeket, erősítse az ingadozókat s a kiegyezés állásáról a leghitelesebben értesítsen bennünket. Örömmel üdvözli a szeretett képviselőt s felkéri őt beszámolója megtartására. Feszült figyelem között kezdette meg most Hoitsy Pál beszámolóját. Mérséklet, de határozottság a főjellemvonásai e beszédnek, melynek még teljesen szakszerű részleteit is a magát megértetés oly klasszikus módján adott elő képviselőnk, hogy hallgatása okulást és élvezetet nyújtott. Majd minden passzusát tetszés zaja kisérte, legnagyobb hatást kétségtelenül a befejező része ért el, melyben képviselőnk az egyéniségét oly kiválóan jellemző nyíltsággal kijelentette, hogy ha a kormányban a kiegyezési kérdések megoldására nézve csalódnak, maga lesz, ki az ellenzék lobo góját kibontja. Hoitsy Pálnak, a pénzügyi bizottság előadójának ajakáról senki sem fogja kicsinyelni e nyilatkozatnak rendkívüli jelentőségét. A beszédet magát vázlatos feljegyzésünk alapján a következőkben ismertetjük : A beszámoló beszéd* Mint mindig, most is lelki gyönyörűséggel jött Pápára. A beszámolót magát — csekély lévén az idő, mióta a mai kormány a kormányzást átvette — nem tartotta volna okvetlen szükségesnek, ha az országban sokakon kétségtelenül hírlapi befolyások következtében bizonyos csüggedség, meghalt s ezután Kármándyné Zalamegyébe vitte magával az ottani rokonok látogatására. Visszatért-e már, nem tudom. Amint helyreáll hazánkban a béke: bizonnyal nehézség nélkül feltalálod. — De most már elég. Az idő későre jár s reggel újra az ellenséget kell keresnünk. Vezéreljen a viszont-találkozás reménye. — Köszönöm, Jenő. Felvilágosításod boldoggá tett. Lelkem előtt ismét derülten áll a jövő. Másnap, midőn a sereg a futó ellenség után indul, Béla felkeresi'Holdváryt. A sebesült őrnagy, bár meglehetősen bágyadt volt: semmiképen nem akart Isaszegen maradni a kórházban; kocsiban követi bajtársait. A hozzá érkező századost örömmel fogadja : — Isten hozott Béla. Szemeidből látom, hogy most már más véleménnyel vagy rólam, mint tegnap. Örvendek; ezzel egy hő óhajtásom teljesült. Béla megszorítja a feléje nyújtott kezet: — Üdvözöllek, Géza. A félreértésnek vége: áldom az isaszegi napot, — No, ha erről emlékszem — szól komolyan az őrnagy. — én a te jókor érkezésedért tartozom hálával a gondviselésnek. Mindannyiszor előmbe tűnsz dárdarontó fringiáddal. Ennek köszönhetem, hogy az ulánusok dsidája nem ásta meg tegnap siromat. A nyert seb miatt idegeim kissé meglazultak: de boldog vagyok mégis abban a reményben, hogy a vérünktől ázott földön szebb jövendő vár a magyarra. — Én is hiszem — szól Béla —, csak a közlelkesedés lángja ne lohadjon le, csak a magyar átka : az egyenetlenség ne üsse fel fejét vezetőink körében, akkor régi dicsőségünk újra előtün az éji homályból. Új véres harcok következtek s a háromszínű némi csalódás érzete nem vett volna már erőt. Azt hangoztatják, hogy az új kormány óta nem változtak viszonyaink. E felfogás sem nem igazságos, sem nem méltányos. Az idő — egy év — rövid ahhoz, hogy nagy eredményeket lehessen elérni. Gyors tempót nem is szabad követelni az országgyűléstől legfeljebb forradalmi időkben. A törvénygyártást ne erőltessük. 1867 óta 10-szer annyi törvényt hoztak, mint azelőtt 800 éven át. De a törvények kevéssé voltak összhangban az élettel. A mai kormány, melynek uralma első éveiben a romok eltakarítása is sok gondot okozott, eddig is több nevezetes törvényt alkotott ilyen az iparpártolásról, a munkások balesetbiztosításáról szóló törvény, amely igazán az emberi szeretet törvénye, az állami tanítók fizetésrendezése s ami most van tárgyalás alatt, a nem állami tanítók fizetése. Meleg szavakban méltatja a tanítói állás jelentőségét. Készen vannak a vasutasok fizetésrendezéséről, az alkotmány biztosítékairól szóló javaslatok és sorra kerülnek mindazok, miknek beterjesztését kilátásba helyezték. Ezek közül egyik legfontosabbnak a progresszív adóról szólót tartja. Ennek nem az a célja, hogy több adó legyen, hanem hogy a nagyobb jövedelmeket nagyobb mértékben adóztassák meg s a szegény ember adója csökkenjen. Ha tekintetbe vesszük, hogy a kormánynak egy év alatt 2 költségvetést, 2 delegációt kellett elintéznie, látható, hogy nincs jogosultsága a panasznak, hogy a kormány elég munkát ne végzett volna. A nyugtalanságot előidézheti az is, hogy sok vágy kielégítetlen maradt, hogy sok ellenség űzi nyíltan és titkon a rágalmazást, mire kínálkozó alapot a kiegyezési tárgyalások nyújtottak. A kiegyezési tárgyalások. A kormány ugyanis terveiből semmit el nem árulhatott. Rágalom rágalmat ért s neki, hogy terveit az ellenfél előtt fel ne tárja, ezekkel szemben hallgatnia kellett, hisz az ország sorsa forgott kockán azokon a tárgyalásokon. Részletesen ismerteti ezután az 1903-as Széli-féle kiegyezési tárgyalást, amelynek folyományakép vámtarifa készült. Á vámtarifa alapján a törvénytelen kormány az idegen állomokkal szerződéseket kötött. E szerződések révén az osztrákok egyszerre megkapták a vámtarifa összes előnyeit. Mikor ellenszolgáltatást kért a jelenlegi kormány, Beck miniszterelnök azokat az Ígéreteket, amiket elődje Körber tett, magára kötelezőnek el nem ismerte. Ez eljárás a kereskedő tisztesség elemeivel ellenkezik. Ezzel szemben mi tehettük volna, hogy a külfölddel kötött szerződéseket Magyarország nem fogadta volna el, de ez esetben a külfölddel szemben mi tűntünk volna fel szószegőnek s következménye bojkott lehetett volna. E fegyverhez nem nyulhattunk tehát. A régi kiegyezés pontjai kozűl főkép két szakkérdés: a ' vasúti viteldíj egyezmény és az zászlókat még mindig a diadal szele lobogtatá. A váci, nagysallói, komáromi csaták meg újabb fényben tünteték fel a magyar vitézséget. Görgey Komáromtól visszafordulva Budát megostromolja. Az országgyűlés Debrecenből visszajön a fővárosba. Perczel Móric a szent-tamási sáncokat elfoglalja, Erdélyben Bem a császári vezéreket legyőzi, az először bejött orosz sereget kikergeti. Mintha teljesen letörve, kiűzve volna már minden ellenség: örömzaj hangzik mindenfelé. És pedig csak most következtek a végzetes napok .. . Görgeynek Buda elfoglalásával lekötött serege időt engedett a császáriaknak megrongált haderejük újból rendezésére. Másfelől ezek megsegítésére 200 ezer orosz harcos özönlött be a védelem nélkül hagyott Kárpátokon át hazánkba. Ugyanekkor Damjanich, a csaták hőse, Komáromban lábtörést szenvedve az események szinteréről leszorul. Nem villog már hadverő kardja honvéd sereg ólén, nem vezérli többé fehértollas, veres sipkás fiait harcra, győzelemre . . . * Veréthy Rózának vigasztalan szomorúságban teltek napjai. Béla eltűnt, senki nem tud róla semmit. Hasztalan várja kesergő szívvel jelentkezését, levelét. Mindinkább kínos teherként nehezül lelkére a gondolat, hogy kedvese őt a távolban hitszegőnek véli. Jó nagynénje igaz szeretettel törekedett megnyugtatni. — Bizzál gyermekem, — szól, a bánatos leány fejét keblére vonva, — Béláról én^mindenkitől csak jót, szépet hallottam. Jellemes férfiú pedig hű marad magához, benne nem csalódik a nő, Róza ajkain azonban csak sóhaj volt a válasz. A bánat tengerén vergődő lelke egyre csüggedtebben várta a jó hírt, mint Noé galambját, állategészségügyi konvenció elintézése okozott sok gondot. Az első főleg azért, mert határunkat 3/

4 részben — egész nyugat felé — Ausztria veszi körűi s így az átszállítási feltételek megállapítása imminens érdekünk. Mindezekek, mint előzményeket tudni kell, hogy az alkudozni induló kormány helyzetét értsük. Az alkudozás elején hozták egyes lapok azt a hirt, mely sokakban a csalódás érzetét keltette, hogy a kormány 20 éves szerződést akar kötni 10 éves helyett. Látta a feltételeket, melyeket Ausztriának felkínáltak, de ebből egy szó sem igaz. Magyarország jogaiból egy talpalatnyit sem engedett a kormány, egy pillanatra sem adta fel azt, hogy 1907-re az Önálló vámterület ténylegesen is életbelépjen. Tudtával a magyar kormány álláspontja az volt e tárgyalásoknál, hogy igenis 1907-re kapja meg Magyarország önálló jogának teljességét, de ennek szigorát ne alkalmazza teljes mértékben. Vagyis mint egyenlő rangú két alkudó fél állapodjanak meg a kölcsönösen szedendő fontosabb vámokra nézve. így pld. biztosíttassák már "eleve a mi búzánkra nézve, kogy Ausztriába 3/

4 el kevesebb vámot fizet, mint más országból Ausztriába jövő buza. Hasonló méltá nyosságot pedig mi is tanusítsunk velük szemben. Ezzel rosszul nem jártunk volna, mert e megállapodásnak vezető gondolata, hogy oly szerződés köttessék, mely mellett nálunk a gazda tisztességesen megélhet, ipar és kereskedelem fejlődhetik. Sajnos, hogy ebből a kiegyezésből nem lett semmi. Befejezés. Legközelebb megkezdődnek az új tárgyalások. Mi lesz eredményük, nem lehet tudni. De a kormány nem engedi, nem engedheti, hogy tagjainak dicső múltja örökös szégyenbe boruljon, nevük mindenkorra megbélyegeztessék. Megfogják védeni sarkalatos jogainkat, megfogják teremteni gazdasági függetlenségünket. De. hogy a kormány a maga utján szilárdan haladhasson előre, ahhoz a közvélemény egysége szükséges és bizalom a vezérekhez. Kéri a választókat, ne ítéljenek a könnyelműen a látszat alapján. Várják meg az eredményeket. Ha meghasonlunk, ellenségeinknek teszünk szolgálatot. Ha az eredmény az elérhetőnek maximumát foglalja magában, akkor jó, ám ha az aggodalmaskodóknak ad igazat, ha jogainkból csak egy szemernyit is elvenni enged nének, akkor ő lesz az első, aki kibontja az ellenzék lobogóját s kéri választóit, hogy sorakozzanak alá. A tÖbb|mint egy óráig tartó kiváló értékű gyönyörű politikai beszédet több izben félbeszakította zajos helyeslés és éljenzés. Végeztével pegig meg-megújuló éljenzéssel juttatta kifejezésre a választóközönség érzelmeinek közösségét képviselőjének felfogásával és érzelmeivel. mely a remény olajágát hozza. Ez még mindig késett. Kármándyné, hogy fájdalmától elvonja, hoszszabb látogatásra vitte magával. Midőn Zalaegerszegen tartózkodtak, a megindult szabadságharc tüze a közlelkesedés által élesztve folyton magasbra törő lánggal lobogott. Míg a férfiak csapatonként siettek a honvédzászlók alá: a nők ruhaneműt, tépést gyűjtöttek. E munkában barátnőivel buzgón részt vett Róza is. Megmegkapta szivét a gondolat: bizonnyal ott van a harctéren Béla is, őt is érheti sebesülés, s ő most jegyeséért is fáradozik. Zalamegyéből csak akkor tértek vissza Komáromba, midőn ezt a honvédsereg az ostrom alól felszabadítá. Itt a kórházak telve voltak sebesültekkel. Róza, nénje beleegyeztével, több társnőivel együtt önkéntes ápolóul jelentkezett. Az orvosok tisztelettel fogadták a szép, nehéz feladatra vállalkozást s elismerésük csak fokozódott, midőn látták a részvét fáradhatlan tevékenységét, melylyel a nők a sebesült vitézek helyzetét enyhíteni törekedtek. A Buda bevétele után ismét felfelé vonuló Görgey már nem birt oly haderőt összevonni, amellyel az egyesült osztrák-orosz hadakat visszaverhette volna. Bármily vitézül küzdött is a honvéd Pered-Zsigárdnál, a mérkőzést visszavonulással kellett végeznie. Komáromnál a magyar vezér ismételten véres rohamot intéz az ellenség által vont övnek szétszakítására, a túlerő ellen sikertelen volt minden támadás. Görgeynek le kellett tennie a Dunántúlra átmenetel tervéről is. Csak egyet sikerűit kivívni, az utat az elvonulásra. Vácz felé húzódott; de itt sem vethette meg lábát. Nyomon követve a túlnyomó számú ellenségtől, kénytelen volt tovább hátrálni azon uton, amelyen végre Világoshoz jutott . . .