Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-07-28 / 30. szám

§ A becsüsök kérvénye. A városi végre­hajtói becsüsök fizetésjavításért folyamodnak. Folyamodványukban részletesen megokolják kéré­süket. Napidijjuk : 1 korona 40 fillér. Megokolás- j nak ez maga is elég. § Építési engedélyt nyert Kőszegi József a Somlyai uton földszintes lakóházra. TARKA ROYAT, Adóról es másról. A nyár egyhangúságába idén az adótárgyalá­sok hoztak kis változatosságot. Régen nélkülözött kedves szórakozás ez úgy a tárgyalókra, mind főkép a tárgyaltakra nézve. Itt a fejem fölött a második emeleten, az ó (sőt minthogy immár az internátus épülete is ó-kollégium számba megy, tehát) az ó-bb kollégium egy régimódi alacsony szobájában folyik ez a kedves s mint már említeni szerencsém volt, régóta nélkülözött mulatság. És ámbár hogy ez idén a kincstár érdekei nem a citrom kicsava­rás fokáig képviseltetnek, sőt a kiküldött tisztviselő méltányos humanizmussal jár el, no a bizottsági tagok meg eo ipso nem a szegény tárgyaltak bőrére utaznak, mégis elég forróságot érez a leg­több ember a tárgyalás alatt. Mit csinál az ég, ha már nagyon nagy a forróság? Felhőket gyűjt homlokára és — sír ; mit csinál az, akire a tár­gyalás napja túlságos erősen süt ? Fekete bánat­felhőket gyűjt gondterhes homlokára és — sír. Mesés műsirásokat tudnak némelyek véghez vinni (n. b. nem a legszegényebbek !), úgy hogy a bi­zottság egyik-másik tagja önkéntelenül zsebébe nyúl, hogy egy-egy krajcárkát nyomjon a mar­kába a szerencsétlen sírónak, kinek igaz ugyan, hogy tán 100 K val kisebb forgalma van, mint volt húsz év előtt, de az is igaz, hogy az alatt a húsz év alatt jókora summát gyűjtött össze a takarékban. Ez azonban nem tartozik a bizottságra. S nem tartozik sok más. Mert hiszen ha tartoznék! Ha a törvény előírása szerint járnának el! Mi lenne akkor ? Akkor csatornáknak kellene a könnyek levezetésére lenni, sőt tán a könnyár ezekből is kiosapna s összedöntené az egész óbb kollégiumot. De hát a törvény szerint eljárni nem lehet, lévén a III. oszt. keresetadó olyan mértékű, amely direkt csalásra kényszeríti az embereket, adózókat, bizottságot egyaránt. Es még azt mond­ják, hogy a törvény az erkölcs érdekében hozatik! Mikor a III. oszt. keresetadó törvényénél nagyobb erkölcstelenség a világon nincs. Példa bizonyít. Nagy adó az. kérem : 60 korona ? Nagy bizony ! Igen nagy. Mert ehhez még sallangképen legalább ugyanannyi járul. És tetszik tudni, hogy aki évente 60, illetve községi és megyei adóval együtt 120 K-t fizet, annak „hivatalosan, törvény szerint" mennyi jövedelme van ? A 60 korona tízszerese és a 120 K ötszöröse, vagyis 600 K!. .. No de majd csak vége lesz, mint mindennek, az adótárgyalásoknak is. Rendőrrel vagy anélkül, nem tudom. Mert e percben a tárgyaltak úgy összekülönböztek, hogy telefonice kell rendőrt hi­vatni. De remélhető, hogy mire ez megjő, (messze van ám a városháza — ilyen hőségben !) addigra helyre áll a béke és a tárgyaltak oszolhatnak. Akinek pedig a tárgyalás után is marad pénze, az most már nyugodtan mehet fürdőre. Csakhogy hova ? Ez itt a kérdés. A negatív fe­lelet könnyű erre : Ausztriába ne. Az a bizonyos tulipán, emit a napokban a balatonföldvári pom­pás klubbépület bejárója fölött is ott láttam pompázni, kissé ugyan mintha már kezdené szinét veszteni, de azért azt mégis csak valljuk és fenntartjuk: Ausztriába ne. Annyi fürdő, olyan szép s olyan áldásos hatású fürdő, talán sehol egy országban nincs, mint ebben az országban. Maradjunk hát itthon. Tessék csak a térképre egy pillantást vetni! Egy ugrás ide a Balaton f Igaz ugyan, hogy ezt az ugrást még mindig hat óra alatt lehet csak megtenni s közben a vasút­ról a kocsira is fel kell ugrani, ez pedig amily I tisztes korú, ép oly tisztes árú közlekedési eszköz, de azért mégis csak hamarabb jut el az ember pld. Almádiba, mint teszem fel a tiroli havasok közé. Es az is bizonyos, hogyha egyszer oda jutott, olcsóbban megél s szelvén a Balaton hullámait, több életerőt nyer, mint akármelyik osztrák helyen. És amellett nem kell a germán idiomával gyötörnia magát, hanem élvezhet kedélyes magyar társaságot. Probandum est. * * * HETI ÚJDONSÁGOK. — Petőfi. A nép, melynek fiait egykor a nyers erő öntudatlan eszközei gyanánt küldötték fénylő hadsorokban egy szabadságáért küzdő nemzet leigázására, forradalmi lázban ég. Vérpirosán kél Oroszországban a nap, mint ahogyan kelt ama napon, midőn 57 év előtt julius 31-én gyilkos kozák lándsa döfte alá ismeretlen sirba minden idők egyik legnagyobb szellem-óriását: Petőfi Sándort. Ha valaha, akkor most időszerű vissza­emlékezni a magyar szabadságharc halhatatlan dalnokára. Forradalom árja zúg végig azokon a sorokon, melyeket hajdan forradalmak leverésére vezényelték. Vezérekre, minő Petőfi volt, van szüksége a népnek, mely legutolsónak ébredt fel a rabszolgaság ezredéves álmából s utolsónak indul küzdelembe a szabadságért. Minden a szabad­ságért dobogó szív azt kívánja, hogy legyen is Petőfijük s vívják ki a szabadságol. Mert hogy a múltban ők segítettek szabadságot eltiporni, arról nem az orosz nép tehet. A nép nem szokott gonosz lenni, de vezetői, nagyjai tehetik s tették is gonosszá. Ám szülessék Petőfije s szülessék meg szabadsága, egyik nép szabadsága biztosítéka a másikénak! — Petőfi halálának 57 éves évfor­dulója alkalmából közöljük mai tárcánkban a szerző szives engedelmével Szávay Gyulának „Petőfi kardja" c. gyönyörű költeményét, melyet a költő a Petőfi-társaságban olvasott fel. — A polgármester szabadságon. Mészáros Károly polgármester augusztus hó elsején két heti szabadságra megy, mit Héviz-fürdőn kúrahaszná­latra fog felhasználni. Távollétében Lampérth Lajos v. tanácsos helyettesíti. — A pápai törvényszék ügyében ügyvédi értekezletet hivott össze városunk polgármestere f. hó 23-ikára, amelyen az ügyvédi kar tagjai közül számosan jelentek meg. A kérdés felett megindult eszmecserében az összes megjelentek résztvettek s mindannyian a legerélyesebb akció megindítása mellett foglaltak állást. Szóba került az is, hogy a törvényszék kérdését kapcsolatba kellene hozni Pápa városának közigazgatási ön­állósításával és a belügyminisztériumban munka alatt levő közigazgatási reform keretében a vár­megyék új területi beosztásával. Az értekezlet határozata az volt, hogy háromtagú bizottságot választottak azzal az utasítássál, hogy ez a kérdés összes részleteire kiterjeszkedő memorandumot ké­szítsen, amely a városi közgyűlés elé fog terjesz­tetni. A bizottság tagjai lettek: dr. Csoknyay János, dr. lehér Dezső és dr. Györké Sándor ügyvédek. — A sopron-budapesti összeköttetés. Mint a fővárosi lapokban is olvasható volt, a soproniak Budapesttel az eddiginél jobb összeköttetést sze­retnének. Jártak is ez ügyben a kereskedelmi mi­niszternél, aki a soproniak óhajának teljesítését attól tette függővé, hogy a győr-sopron-ebenfurti vasút igazgatósága indíttat-e Sopronból oly vona­tot, mely reggel 8 órára Győrre beérkezik. — Ránk pápaiakra nézve e mozgalom annyiban bir érdekkel, hogy a soproniak mozgalmának sikerülte esetén a délelőtt fél 11-kor induló gyorsvonataiuk megszűnnék s helyette a reggel 6 órakor Pápáról induló vonat a 8-kor Győrből induló új gyors­vonathoz csatlakoznék, mely már fél 10 órakor Budapesten lenne. Ugyanezen gyorsvonat este 6 órakor indulna a terv szerint vissza és fél 9-kor lenne Győrött, amihez ha mi szintén kapnánk I megfelelő összeköttetést Pápáig, akkor egy nap leforgása alatt — minden éjjeli utazás nélkül — meg lehetne járni Budapestet, ügy hogy ott bár­kinek dolgai elvégzésére 8 teljes óra állna ren­delkezésére. Ennél ideálisabb összeköttetés nem igen képzelhető Pápa és a főváros között. De vájjon lesz-e belőle valami ? — Színészet. Szalkay Lajos színigazgató, ki jelenleg társulatával Balatonfüreden működik, szeptember 20 tói október 31-ig terjedő időre — a szinügyi bizottságnak még a tavasszal megho­zott határozata értelmében — helyhatósági enge­délyt nyert Pápára. A színigazgató társulatának névsorát augusztus hó végéig tartozik a pol­gármesterhez, mint a ezinügyi bizottság elnökéhez beküldeni. — Az adótárgyalások során folyó hó 30-án sorra kerülnek orvos, ószeres, zsibárus, pamut­kereskedő, pék, pipagyáros, petróleumkereskedő, posztókereskedő, posta-szállító, reszelővágó, rőfös­kereskedő, rövidárus; folyó hó 3l-én eörraktár, szabó, nőszabó, szappanos, szatócs; augusztus hó 1 én szatócs, szeszkereskedő, szíjgyártó, szitás, szobafestő, szódagyárös, szűcs, szülésznő, takács , taligás, társaskocsi, tánctanító, tej kereskedő, temet­kezési vállalat, téglaégetés, tűzifa- és mészkereskedő, ügynök; augusztus hó 2-án ügyvéd, üveg- és edénykereskedő, ócskavas- és vaskeresk., varrónő, vásározó, vegyeskereskedő, zálogos és vadkeresk., zenetanító, zöldségkereskedő, pénzintézetek, III. osztályú kereseti adó alá tartozó jutalékok és tiszteletdíjak, földbérlő; augusztus hó 4-én föld­bérlők s az eddig tárgyalt üzleteknél elmaradt egyének a foglalkozás „a—h" betűig; augusztus hó 6-án ennek „k—z M betűig folytatása s ezen napon a tárgyalások befejezést is nyernek. — Anna-nap. F. hó 26-án volt az Anna-napi búcsú. Ez alkalomból az Anna-kápolnában Kriszt Jenő plébános misét mondott, Röder E. Akos bencés tanár pedig szentbeszédet tartott. — Juliális. A szövőgyár munkásai múlt vasárnap házias jellegű kirándulást, illetve tánc­vigalmat rendeztek a Pápa-Kovácsi mellett levő altyai erdőben. A kirándulók Gerstl Leó igazgató és a tisztikar társaságában a reggeli órákban vonul­tak ki a kies erdőbe, s ott az egész napot kedé­lyes, vidám hangulatban, zene és tánc mellett töltötték el. Az összetartozandóság érzetének emelé­sére felettébb jó hatással levő kedves mulatságról este 8 óra tájban tértek vissza a kirándulók — ki kocsin, ki gyalog, s a jókedv szülte zajos bevonu­lásukkal tették élénkebbé utcáink csendjét. — Hirtelen halál. Hétfőn délben ismét — rövid pár hét alatt hatodik esetben — hirtelen halál hire döbbentett meg bennünket. Csányi Károly városi kiadó, aki egész délelőtt még jó­kedvvel, pontosan végezte hivatali teendőit, dél­ben hazaérkezvén családja körébe, az ebéd elköl­tése végett asztalhoz ült, de alig foglalta el he­lyét, hirtelen rosszul lett, lefordult a székről és nyomban meghalt. A boldogultat mint gondos családapát, szorgalmas és pontos hivatalnokot is­merte mindenki, így tragikus halála széles körben keltett mély és igaz részvétet; de megnyilatko­zott a részvét nagyszámú családja iránt is, ame­lyet támaszától, kenyérkeresőjétől fosztott meg javakorában, életének 54. évében, az orvul támadó halál. Temetése az evangélikus egyház szertartása szerint — amely egyháznak buzgó tagja és ellen­őre volt — szerdán délután ment végbe a városi tisztviselői kar és nagyszámú közönség résztvételé vei. Ravatalánál Pócza Ferenc másodlelkész tartott könnyekre indító gyászbeszédet. — Molnárok ós lisztesek. A pápai és tapolcafői molnársegédek fizetésük s általában viszonyaik javítása céljából mozgalmat kezdtek s egységes kérelemmel fordultak mestereikhez. A molnármesterek a kérelmet nem utasították el ridegen, azt méltányosnak találták, minthogy azonban a konkurrenoia évről-évre rosszabbá tette az ő helyzetüket is, azt határozták, hogy mielőtt a segédeknek végleges választ adnának, ők maguk is szervezkednek s egységes feltételeket állapíta­nak meg az őrlető lisztkereskedőkkel szemben, s amily előnyöket tudnak majd biztosítani maguk­nak, olyan arányban fogják segédeik helyzetét is javítani. E végből pontokba foglalt s kinyomatott kivánságaikat a napokban a lisztkereskedőkhöz juttatták, amely pontoknak közös megtárgyalása I — mint értesülünk — vasárnap délután órakor

Next

/
Oldalképek
Tartalom