Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.
1906-12-29 / 52. szám
III. évfolyam. 52. szám. Pápa, 1906 december 29. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D K- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Három év után. Három év nem olyan hosszú idö, hogy jogcímül szolgálhatna „a múltról" való beszédre. Nem hosszú még akkor sem, ha valamely lap múltjáról van szó, bármilyen mozgalmas és változatos az a három év, amely alatt fennállott és működött. Nem is a múltról akarunk mi szólani három év után, nem arra rámutatni, hogy ezelőtt három éve kitűzött célunK érdekében mit tettünk, mit értünk el, menynyiben maradtunk hűek azokhoz az elvekhez, amelyeket akkor közzétett programmunkban követendökül hirdettünk. Ennek megítélésére nem mi vagyunk hivatva, hanem az a nagyközönség, mely már a kezdet kezdetén ritka szeretettel karolta fel lapunkat s mely azóta számban megnövekedve, szilárd falanxként veszi körül azt a szerény kis várat, mely a független magyar demokratikus társadalom védelmére s a város és megye közjaváért való önzetlen küzdelemre érzi magát elhivatottnak. A nagyközönség ám Ítéljen a múltról, nyugodt öntudattal nézünk Ítélete elébe, mi pedig szóljunk egyetmást a jövöröl. A jövöröl nem azért kívánunk szólani, mintha új feladatokat szándékoznánk magunk elé tűzni, új működési tereket kijelölni. Szó sincs róla. Ez a lap irányában, szellemében, céljaiban a régi marad. Egyedül ellenőrzői hivatása az, mit a fennálló viszonyok következtében az eddiginél is erélyesebben kell teljesítenie. Nagy politikai események zajlottak le a közel múltban és nagy társadalmi átalakulásoknak nézünk elébe a közel jövöben. Nincsenek idegei és érzékei, aki nem vesz tudomást róla, hogy bizonyos állandó nyugtalanság uralkodik a lelkeken. Városon és falun egyaránt hiányzik az az ösi józan higgadtság, mely a magyar fajt oly kiválóan jellemzi. Teljesen meg nem értett nyugati eszméknek szele csapja meg egyiknek a lelkét, a megélhetés gondjainak nehézsége teszi izgatottá a másikat, inogni érzi munkaerő hiányában talpa alatt az eddig oly biztos földet a harmadik, hatalmi vágynak csábos ingere ragadja el a negyediket, a dollár után való éhes áhítozás óceánon túlra csalja az ötödiket, a hatodikat és tízezreket . . . nyugalom, béke nincs sehol, ideges, izgatott egész társadalmi életünk. És az ilyen ideges, izgatott világ mindeneknél alkalmasabb arra, hogy emberek álljanak elő, kik ű bó.lesség napjaiban a háttérben megvonulva űzték kisded játékaikat s amit eddig titokban csináltak, most szenvedélyes korunk hangulatában bizakodva, nyíltan leplezetlenül folytatják. Nemtelen indulatok felkeltésével, bizonyos ingerkedő, személyeskedő tónus meghonosításával, a felekezetieskedés üszkének a tömegbe dobásával bontják meg a társadalmi békét, mely eddig még ádáz politikai tusák közepette is féltve örzött kincsünk volt. Hogy ilyen irányzattal szemben az ellenőrzés tiszte mind fokozottabb mértékben súlyosodik reánk, annak mi tetjes mértékben tudatában vagyunk s erőnkhöz képest iparkodunk is megfelelni. Tisztünk felette nehéz lesz, mert a mai kor legújabb demagógiájának megvan egy oly tulajdonsága, mely élesen megkülönbözteti minden régebbi demagógiától. És ez az, hogy ugyanakkor, mikor lefelé akar eredményt elérni s a tömeg kegyéért esengve óhajt elfogúlt nézeteinek híveket szerezni, ugyanakkor fölfelé is lesi a nagyok kegyét s szinte bizantinikus hízelgéssel szolgálja a nagyok érdeket. Két egymással homlokegyenest ellenkező irányzat: demagógia és bizantinizmus fog itt kezet, gúnyjára a józan észnek és — kárára a közjónak, E kétéltűség nehézzé és hálátlanná teszi az ellenőrzés szerepét. Kiteszi a vállalkozót a személyeskedő düh vakmerő inzultusainak, ám mi vállaljuk bátran és örömmel ezt, mert valakinak, legalább egy sajtóorganumnak mégis csak kötelessége-ezt elvállalni, mert különben társadalmi és történeti mételyek akadálytalanúl terjedhetnének s talán-talán még érdemszámba is mehetnének! A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. EPILÓG. Irta: Szávay Gyula. Harangszó szélbe széledt, Az ünnep elpihent, Kriptába lecsukódott Az ereklye, a szent Zászlók begöngyölödtek, Diszkapuk összedőltek, Elhalt dal és ima, S a tegnapi tüz üszkén, Szétnéz hamvadva, szürkén A hétköznapi „ma". A tüz a hegyek ormán, Mintha lángolna még, Zsolozsmák hangja mintha Most is hallatszanék. S hámlott Írásjelekben Mintha még égne fennen A gyásztrónus fölött A boldog hazahívás, S a tündöklő felírás: „Rákóczi visszajött." S valóra ébredésnek Megcsap hideg szele: Hitünkbe nő a kétség Es birkózunk vele, Valóban visszajött-e, Avagy csak úgy költötte Jöttét a képzelet, — Felásva amott messze, S itt díszhanttal fedezve Egy puszta sírhelyet? Azt hittük ég a földdel Tüzesókban összeér, Tenger feltornyosulva Harsog Ítélet ér \ Ostromló sorainktul Azt hittük hegy megindul, Es völgyet tölt a vér, — Ha egyszer sírja pattan, S viharzó indulatban Rákóczi viszatér. Temető volt az élte, Holta csak ráadás, De tudtuk: eljön egyszer A nagy feltámadás. Mert hogyha kél világa És visszatér hónába, Csak élni jöhet ö, — Nem, hogy amott kiadja, S itt újra befogadja Egy másik temető. Mi Rákóczit akartuk, Ahogy lelkünkben áll, A szabadító istent, Kin nem fog a halál. Ki nem váV, porrá, röggé, El örökkön örökké S egünkön arra vár, Hogy ködökön áthasson, Reánk sugározhasson, Miként a napsugár. Mi Rákóczit akartuk, A hőst, a lovagot, Kiért két század lelke Dalokban zokogott. Szent pora nagy ereklye, De különválva lelke Most is bujdosni fog, Ereklyéit ha titkon Becslik — becsmérlik itthon Apró zsibárusok ! Miit I imcli az étvácyat és a testsúly^ Bec«xte» leli a k&hOgéft, váladéka*, éjjeli Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza dka tanár és orvos által naponta ajánlva. ) értéktelen utánzatokat ií kínálnak, kéijoi •faxta&Mf „Roche* 4 eredeti csomagolást. V. HsffBtnn-Ls Roche A €•. Bd (St 99 Roche" IfH ifnuViCUV • |JU|J BW1IIMV has. — Ám fhrtgenkint i- korona.