Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-02-17 / 7. szám

III. évfolyam. 7. szám. Pápa, 1906 február 17. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Kgész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Megye és város. Erről a témáról valamikor jobb időknem egyszer esett szó e lapok hasábjain. Több cikkben több jeles cikkíró szólt hozzá a kérdéshez: mennyiben előnyös vagy káros városunk szempontjából, hogy közigazgatásilag a vármegye alá van rendelve, mi módon szabadulhatna fel a vármegye fennhatósága alól s lehetne saját ügyeinek intézője. Nem ezt a témát akarjuk ezúttal feleleveníteni. A kérdésuek nincs is semminemű aktualitása, valószinüleg nem is lesz hosszú ideig. Ára ha majdan békésebb időkben ismét felszínre kerülne, bizonyos, hogy e kérdés megitélésénél az értelmi motívumokon kívül az érzelmiek is nagy szerepet játszanának, mert van-e magyar szív, amelyre felemelő hatást ne gyakorolt volna a vármegyéknek a nemzeti ügyben szinte heroikus magatartása. Bizonyos, hogy bármikor is nehéz lesz e kapcsokat elszakítani attól, aki csodálatot keltő hősiességgel tudta e kapcsokat a hazafiasság szent zománcával bevonni. Ma azonban ismételjük — nincs, nem is lehet erről szó. Ma fennáll a régi viszony megye és város között, az a viszony, amely szerint a megyei törvényhatóság felette áll e város képviselőtestületének és tisztikarának, amit a vármegye kimond, azt a város követni tartozik. Követni tartoznék még akkor is, ha az illető határozatok e város lakossága körében egyiknek vagy másiknak talán nem lennének Ínyére, talán érdekébe ütköznének, követni tartozik azonban pláne akkor, mikor a megye határozatai a város összes lakosságának érzületével találkoznak, mikor ha e város maga lenne önmagának ura, akkor sem határozna másképen, mint ahogy most a vármegye parancsolja, hogy cselekedjék. Városunk mindez ideig híven követte is azokat az utasításokat, amiket a vármegyétől nyert. Adókra, újoncokra nézve minden úgy történt, ahogy azt a vármegye rendelte. Sőt a város bölcs és humánus előrelátással eleve gondoskodott nemcsak vezető, de összes tisztviselőiről arra az eshetőségre, ha a vármegye, mint felsőbb hatóságuknak engedelmeskedve más hatóságokkal összeütközésbe kerülnének. Lelkes egyértelműséggel kimondta, hogy tisztviselőinek, ha a megye parancsát követve bajba kerülnének, teljes biztosítékot nyújt; ha felfüggesztetnek, megadja a teljes fizetést, sőt ha elmozdítatnának, akkor is úgy fizeti őket tovább, mint ha rendes szolgálatot teljesítenének. Ami előre látható volt, az bekövetkezett. Immár a városi tisztviselők is az előtt állanak, hogy egyik hatóságuk miatt a másik hatósággal összeütközésbe kell kerülniök. Mult számunk városházi rovatában ismertettük a pénzügyigazgatóságnak azt a rendeletét, melyben különböző paragrafusokra való hivatkozással s ugyané paragrafusokkal fenyegetőzve követeli az önként befizetett állami adóknak beszolgáltatását. Nincs szándékunkban az ügy meritumába belemenni. Ha ezt megtennők, a politika terére kalandoznánk el, amit — mint társadalmi lapnak —- hivatalból kerülnünk kell. De hisz cikkünk elejétől kezdve végig az ügyet tisztára a vármegye és város közötti viszony szempontjából fejtegetjük. Nem is kell nekünk a politikába ártanunk magunkat, hogy megértessük magunkat. Egyébként is olyan idők előtt állunk, amikor a levél zörgéséből és a szél zúgásából meg a poéták jelképes beszédjéből kell a gondolatokat kiolvasni, ezek sugallnak érzéseket, mik erősebbek lesznek, mint a hatalom ukázának parancsszavai. A v. tanács úgylátszik nem volt egészen tisztában vele, hogy mit kell az említett pénzügyi hatósági rendelettel szemben tennie. Legalább arra enged következtetni az a tény, hogy a képviselőtestület elé viszi s a képviselőtestület döntését provokálja. Hogy mi lesz a döntés, arról nem lehet kétség. A város megmarad a mellett, amit egyszer helyesnek, jónak, hazafiasnak talált, megmarad a törvényes állásponton, amely szerint a közvetlen felettünk álló törvényhatóság kifejezett parancsát híven és becsületesen végrehajtani tartozunk. Es ha ez előre látható, ha ezt előre látjuk mi, előre láthatja a tanács is, akkor nem némi meghátrálás, nem a vármegyei parancsnak valamelyes ignorálása-e az, ha a tanács mégis a közgyűlés elé viszi az ügyet? A jobbat szeretjük hinni s azért hisszük, hogy nem. Hisszük, hogy a tanács A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. MOST VÁLJUNK EL . . Galambszelid a te lelked. Enyém telve szenvedéllyel . . . Nem, nem illik fényes naphoz Csillagtalan sötét éjjel. Mért kérdeztem, hogy szeretsz-e ? Mért kérdeztem, hozzám jössz-e ? Még nem késő! Mit Ígértünk, Feledjük el! Tépjük össze ! Szellő vagy te, én vad vihar, — Nem indít meg bús sirásod. Az én utam bércek orma, Te társaid a virágok. Hol én járok: romlás jár ott, Iszonytató, szörnyű, rémes; Ki velem jön, — vége annak, Alaktalan semmivé lesz! Kerülj, fuss, menj, hogyha látsz is, Jobb lesz tőlem messze, távol. . . Én mellettem nem álmodhatsz Üdvösségről, boldogságról! Én mellettem — érts meg, érts meg! — Örök átok lesz a sorsod, Életedet, szelíd lelked Az enyémmel, ha megosztod. Bűn vagyok én, lelkem-testem, BünÖs minden gondolatom. A nevedet, szent nevedet Nem, nem szabad kimondanom! Hozzám kötni drága élted — Szörnyűséges, rémes álom! Most még könnyű! Merész szívvel Most váljunk el virágszálom! Szabó S. Zsigmond. Luzyné asszony. Irta: Anatole Francé. Belepésemkor Pauline de Luzy szó nélkül nyújtotta felém szép fehér kezét. És hallgattunk mindketten percekig. Fátyolos kalapja hanyagul volt az egyik karosszékre vetve. A spinett-en „Orpheus imájá"-nak hangjegyei. Az ablakhoz lépett s a napot nézte, amely ragyogva merült a vérvörös szemhatár alá. — Asszonyom, — szóltam végre, — emlékszik-e még szavaira, miket két esztendeje nap-nap után ismételt nekem, ott ama hegy tövén, ama folyam partján, amerre a szeme épp most révedez ? Emlékszik-e még, mily jóslatos sejtelemmel rémlesztette elém a megpróbáltatások, a büntettek és a rettegések napjait ? Szerelmem vallomását visszabűvölve ajkamról, ezt mondta akkor : „menjen és küzdjön a jogért s a szabadságért, barátom!" S amióta az ön keze, asszonyom, melyet csókjaimmal s könnyeimmel boríthattam volna, kiadta utamat, rettenthetetlenül törtettem előre ezen az úton. Engedelmeskedtem önnek, harcoltam tollal és szóval szüntelenül. Két esztendő óta fáradhatatlanul küzdöttem az éhes csürhe ellen, mely csak zavart és gyűlölséget támaszt mindenfelé, sikra szálltam a tribünök ellen, akik a népet hazug jelszavak lázításával vezetik tévútra s elkeseredetten ostoroztam a gyávákat, akik a fölzúdult erőszaknak megadták magukat. Kezének egy mozdulatával hallgatásra kért. A kert illatos szellője, mely eddig csak a madarak dalát ringatta, most távoli rekedt ordítást hozott: „Lámpaszögre az arisztokratával ! Tüzzük póznára a fejét !

u Elhalványodott s egyik ujját ajkán tartotta mozdulatlanul. Emeli az étvágyat é« a testsúlyt, megszUateti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Rocké & Co. Basel (Sfije), Kapható •rrori rendeletre a gyógysiertárak- J ban. — Ara üvegenkint 4.— korona.