Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-12-22 / 51. szám

A lányok mind sorban állnak, Szemlesütve, búsan várnak, A szultánra egy se néz, Pirul, sápad, remeg, fél mind . És egyet im vállon érint Felséges szultáni kéz. Kérditek tán, hogy melyiket? Azt a szőkét, a szebbiket, Azt a bús kis gurdsi lányt, Aki magát búnak adva, E végzetes pillanatra Sirva gondolt, sirva várt. Föllélegzik, fájón, nyögve, Mintha kérne, könyörögne, De nincs semmi irgalom ... ... Zene harsan künn az utcán És ő megy a halál utján, S kiséri bú, fájdalom. Eltűnik az arca pírja, S átváltozik lelke kínja Egy mennyei szép mosollyá, Szultán szavát meg se hallja, Úgy avatják szegényt halva, Ramazani menyasszonnyá. A gyermek. Irta: Lengyel Laura. Édes anyuskám, a kisasszony kiment a szobából és én gyorsan kiugrottam az ágyból, papirt, ceruzát és egy nagy könyvet hoztam ma­gammal az ágyba, hogy levelet irjak neked. Ne ijedj meg, anyuskám, nem vagyok beteg. Csak egy kicsit meghűltem, köhögök és fáj az olda­lam, mikor lélekzem. A doktor bácsi azt mondta, hogy a kisasszony minden két órában hidegvizes ruhát tegyen a mellemre. Ez nagyon rossz. Sze­rencsére a kisasszony gyakran megfeledkezik a dologról. Most már egész délelőtt békét hagyott és nem kínozott azzal az utálatos vizes boroga­tással. Tegnap arra kértem, adjon papirost, mert irni akarok neked. De nem adott, azt mondta, hogy csak minden vasárnap szabad neked irnom, a papa úgy akarja. Én tudom, hogy ez nem igaz. A papa nem haragszik azért, ha neked irok. Igaz, hogy min­dig szomorú és úgy összehúzza a homlokát, hogy szinte félek hozzászólani, de azért, mikor őt ké­rem, hogy engedje meg az irást, nem kiabál rám, mint a kisasszony, hanem azt mondja, most nem szabad, mert beteg vagyok, hanem ha egészsé­ges leszek, annyit irhatok neked, amennyit csak éppen akarok. Ne haragudjál, édes anyuskám, de én nem birom megvárni, míg meggyógyulok. Aztán nem is vagyok én olyan beteg, mint a papa hiszi. Egy kicsit megfáztam tegnapelőtt, a hetedik szü­letésnapomon. A papa, mint rendesen, a kaszi­nóba ment. A kisasszony meg estefelé elment sétálni. Az mondta, hogy ne szóljak a papának semmit, a cukrászboltba megy, nekem süteményt hozni. De nagyon sokáig oda maradt, pedig a cukrászbolt itt van szemközt velünk, az An­drássy-út másik oldalán. Nagyon türelmetlen voltam, meg unatkoztam is, hát kimentem az erkélyre, ott vártam a kisasszonyt és megfáztam egy kicsit. A papa reggel nagyon megijedt, mert a doktor bácsi azt mondta, hogy lázam van. Kér­dezték, hogy hol fáztam meg, de én megígértem a kisasszonynak, hogy nem mondom meg a papá­nak az esti sétát, hát nem mondtam meg. Pedig képzeld anyuskám, nem hozott nekem semmit sem a cukrászboltból, azt mondja, hogy elfelejtette. Most, hogy kiment, megint magamban lehe­tek egy kicsit. Ennek örülök is. hidd el. Nem szeretem a kisasszonyt. Mindig olvas vagy leve­let ír. Ha kérdezek tőle valamit, haragszik és türelmetlenül megrázza a fejét: Béla, ne tegyen idegessé! A doktor bácsit már meg is kértem, gyógyítsa meg a kisasszonyt, hogy ne legyen ideges, ha én kérdezek tőle valamit. A doktor bácsi megígérte, hogy meggyógyítja. Délután, mikor sétálni mentünk, a kisasszony összeszidott, azt mondta, hogy utálatos, árulkodó, varangyos béka vagyok. Én megmondtam neki, hogy nem árulkodtam reá és soha senkire sem szoktam árulkodni. Aztán sirni kezdtem. Erre ő kivett a zsebéből egy csomó cukrot és mind nekem adta, hogy ne sírjak, de én még sem szeretem. Bár legalább Misi feljött volna velem a falu­ról ! Itt nincs kivel birkózni. Misi azt mondta, hogy azért tudom földhöz vágni, mert én mindig kávét iszom reggel, meg délután. Itt teát kapok reggelire is, uzsonnára is, de azért mégis földhöz vágom majd Misit, ha lent leszek a nyáron. Mert úgy-e, nyáron megint lemegyek hozzád, édes anyuskám ? Te megígérted nekem, hogy lejöhetek. Apának nem is merek erről a dologról szólni, mert egyszer, mikor megkérdeztem, hogy miért nem lakik a mama is itt, vagy pedig ő is lent a falun a mamánál, olyan furcsán nézett rám, hogy sirva fakadtam. Akkor megölelt, megtörölte a szememet és az arcomat, azt mondta, legyek jó kis fiu s többet ilyesmit ne beszéljek soha. Apámtól nem is kérdezem, de te úgy-e biz­tosan leviszel majd magadhoz és megint együtt leszek majd Misivel? Misi télen is mezítláb jár? Légy szives, ezt ird meg, mert nagyon szeretném tudni. Én ís irni akartam neki, de a kisasszony nem engedte. Azt mondta, hogy semmi szükség sincs arra, hogy rongyos parasztkölykökkel leve­lezzek, úgyis azok rontottak el. De hát én nem vagyok rossz, anyuskám. Szót fogadok mindenkinek, úgy, ahogy te paran­csoltad. A papa szeret is engem, én tudom, bár nagyon keveset beszél hozzám, de néha meg­simogat és megcsókol. A kisasszony is szeret, mikor nem ideges. Az öreg szakácsné meg min­dig azt mondja a szobaleánynak, ha rám néz : szegény gyermek. Egyszer már meg akartam kérdezni tőle, hogy miért sajnál engem? De aztán mégsem kézdeztem meg. Édes anyuskám, ne haragudjál meg, ha valamire kérlek. Légy szives, küld el újra majd nekem az arcképedet. Az, amelyiket a múlt héten küldtél, már nincs meg. Ne haragudj meg érte és ne mondd meg senkinek, mert félek, hogy baj lesz belőle, ha megtudják, hogy neked meg­írtam. Az arcképedet a papa elvitte tőlem. Úgy volt, hogy szerdán este lefeküdtem és éppen aludni készültem. A szemem már félig le volt hunyva, mikor a papa belépett. Szólni akar­tam és felnyitottam a szememet, de a papa nem az én ágyam felé jött, hanem a kis asztalhoz lépett. Ott volt a képed a bársonyrámában, amint azt nekem elküldted. A papa sokáig nézte a a képet, aztán hirtelen az ágyam felé fordult. Magam sem tudom miért, de nagyon megijedtem és újra behunytam a szememet. Csak akkor nyitottam fel újra, mikor a papa megint az asz­talhoz lépett. Kezébe vette a képet, aztán hirte­len ajkához szorította és elvitte magával. Szólni akartam, de nem mertem mozdulni sem. Más­nap reggel a kisasszony kérdezte tőlem, hol a kép? Én azt mondtam, hogy elcsuktam a fió­komba. Tudom, hogy haragudni fogsz rám, mert hazudtam, de semmiképpen sem tudtam a kis­asszonynak megmondani a dolgot, úgy ahogy történt. Arra kérlek, anyuskám, küldj nekem egy másik képet, mert ezt sohasem merném a papá­tól visszakérni. Biztosan tudom, hogy nagyon megharagudnék rám, ha ezt tenném. Fáradt vagyok és félek, hogy a kisasszony be talál jönni. Még nem reggeliztem, biztosan el­felejtkezett a dologról. De már tizenegy óra és ha eszébe jut, annyi mindenfélét hoz be, hogy Misi se bírná megenni. Nagyon szépen kérlek, ne felejtkezzél el az arcképről és ird meg, hogy egész bizonyosan nálad leszek-e a nyáron ? A könyveket köszö­nöm, de most nem szabad olvasnom. Kezedet csókolja szerető fiad Béluska. Sürgöny. Vajda Béluskának. Holnap reggel nálad leszek. Anyuskád. vtiiíáWJUt a$ár ^W Jtto&M&M Jutányos bevásárlási alkalom! REGULYNÁNDOR posztó- és divatáru-kereskedő, 63 év óta fennálló üzletét végeladás utján feloszlatja, s ez alkalomból nála posztó-, divatszövet-, szőnyeg-, pokróc- és kalap-áruk igen jutányos áron szerezhetők be. Pápai Önsegélyző Egyesületi Szövetkezet­ÉRTBSÍTÉS. A Pápai Önsegélyző Egyesületi Szövetkezet 1907 január hó elsejével megalakítja = az Y. évtársulatot. = Felhívjuk az érdeklődőket, hogy ebbe az évtársulatba minél számosabban lépjenek be. Az alakítandó évtársulat, úgy mint a jelenleg működésben levők, öt évre alakul, öt óv leteltével feloszlik és a tagok befizetett pénzüket a kamatokkal együtt visszakapják. Mindenkinek jogában áll egy vagy több betétrészt jegyezni, minden betétrésztől egyszer­smindenkorra 1 korona beiratási díj és hetenként 50 fillér fizetendő a szövetkezet pénztárába. Különös előnyök: A tagoknak alkalma van heti 50 filléres befizetések útján tőkét gyűjteni, amely öt év leforgása után, a betétrészekre aránylagosan eső kamattal együtt, minden adólevonás nélkül fog a tagoknak visszafizettetni. Minden szövetkezeti tag jogosítva van az egyesülettől kölcsönt felvenni és pedig minden betétrésze után 130 koronát; a legalább 20 betétrésszel biró tag 2600 koronát túlhaladó kölesönt vehet igénybe. Értékpapírokkal és jelzálogilag biztosítandó kölcsönök a jegyzett betétrészek számára való tekintet nélkül korlátlan összegben engedélyeztetnek. Hasonlóképen igénye van előlegre, a tényleg befizetett összeg 4/ 5 része erejéig. A szövetkezet adó- ós illetékmentes lévén, a kötelezvények, nyugtatványok és egyéb iratok bélyegmentesek. Az adós csupán az igazgatóság által megállapított kamatot tartozik a hitelezett összeg után fizetni; irásdíj, kezelési vagy más költség nem számíttatik fel. Minthogy pedig csak szövetkezeti tag nyerhet hitelt, szövetkezeti tag pedig kamatosztalékban részesül, a tényleg befizetett kamat tekintélyes részét is visszakapja az adós az évtársulat feloszlása alkalmával s így a szövetkezetünknél nyert hitel más kölcsönök törlesztésére is igen alkalmas. A felsoroltak szerint szövetkezetünk abban a helyzetben van, hogy minden más pénzintézetnél előnyösebb hitelt képes nyújtani. A szövetkezet tagja lehet minden önjogu egyén, ki a kibocsájtott gyűjtő ívnek aláírásával belépő szándékát kijelenti. Kelt Pápán, 1906. évi november hóban. igazgatóság. Aláírást teljesíteni lehet: Dr. Hirsch Vilmos ügyvédi irodájában, Goldberg Gyula, Barna Ignác, Iglauer János, Kohn Mór fiai, Koréin Vilmos, Lőwy Ignáo, Sipos József, Viz Ferenc, Wajdits Károly és Toch József kereskedéseiben és az intézet irodájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom