Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-11-24 / 47. szám

túróval és tojással a hust kitűnően lehet pótolni. Ha a hus megdrágult, ezekből együnk többet és ne irigyeljük a kiváltságos osztályt, a gazdagokat, akiket bizonyára a husdrágaság ssm fog visszariasztani az egészségre amúgy is ártalmas túlságosan bőséges husevéstől. A hatóságok és a közélelmezési intéző körök pedig megfelelő intézkedésekkel oda hassanak, hogy az említett ételekhez a nép jó minőségben és olcsón hozzájuthasson. Hazánk ipara és a Magyar Védő-Egylet. Ez az egyesület, mely már ötödik éve szolgálja a honi ipar érdekeit, megérdemli, hogy teljes hivatását néhány szóban, talán ismételten is, megismertessük. Mindenek előtt kijelentjük, más az u n. Tulipán-szövetség és más a Védő-egylet. Amaz csak tavaly alakult, a nemzeti küzdelem izzó nap jaiban, emez pedig már akkor is megvolt, amikor még a politikai vizek szintje csendes volt s legfellebb a szokásos kisebb hullámgyürüket verte. Vagyis nem a hamar lelohadó harci hév pattantotta ki ez egylet ideáját, hanem békés napokban higgadt s megfontoló bölcsesség. Az u. n. Tulipán szövetség is támogatja ugyan a honi ipart, de ez feladata körének csak egyharmad részét teszi, programmjok többi részét más célok szolgálata tölti ki; míg a M. V. E. kizárólag hazai iparunk érdekeinek szenteli erejét és céltudatosan alkotott alapszabályok irányítása mellett munkája keretébe felöleli mindazt, ami hazai iparunk fellendítésével csak némi kapcso latban is áll. A magyar ipar pártolása, honi gyárak alapítása, a kisiparosság anyagi és erkölcsi támogatása, az ide vonatkozó törvényes intézke dések ellenőrzése s ha kell, javítása, az ipari munkásviszonyok békés kiegyenlítése stb., egy szóval ami hazánk ipari kérdéseivel bármikép is érintkezésben van, arra mindenre a M. V. E. önzetlen gondoskodása kiterjed. Nem dicBÖítő himnuszt akarok zengeni ezen egyesületnek, hanem inkább felhívni a közfigyel met, hogy mennyire szükségünk van nekünk, magyaroknak, olyan testületre, amelyik a szomorú s önálló vámterület nélküli közgazdasági mizerábilis állapotaink közöttt, ébren tartani igyekszik az érdeklődést a teljesen elhanyagolt honi ipar iránt. H iszen az utóbbi évtizedek alatt közgazdasági téren nemhogy fejlődtünk volna, de nagyon is hanyatlottunk. A sokfelé futó közgazdasági ágak közül csak kettőre vetettük szemünket : a nyers termelésre és no meg a kisebb-nagyobb kaliberű bankügyletekre. Az ipari érdekek elsorvadtak e két versenytárs küzdelme közt, de ezek is végre úgy jártak, mint a Menenius Aggrippa meséjebeli testvérek, amelyek a gyomor elleni láza dásuk közben belátták, hogy egyik tag sem lehet a másik nélkül, hanem [mind egymásra vannak utalva, ha élni akarnak.' Az önálló vámterületnek nagyobb sürgetése a múlt években tulajdonképpen hazai nagyobb bankjainkból indult ki.^Bevallották, hogy bankéletünknek egyik rákfenéje az iparnélküliség. íme : az egyik tag őszinte vallomása A másik tagnak, a sok százados múltjára visszatekintő magyar nyerstermelésnek bűnbánóan még szólni sem kell, szinte kiáltanak helyette a termelő gazdasági viszonyok. A két évtized óta megindult kivándorlás ma már oly fokra hágott a négy folyó ós hármas halom kánaán-földjén, hogy nemcsak a gazdáknak kell sorsuk miatt szerfelett aggódniok, hanem minden jó magyar embernek elfacsarodik a szive, amidőn látja a rémületes vérveszteséget, amely édes hazán kat pusztítja s hovatovább katasztrófába kergeti. íme : a másik közgazdasági tényező kétségbeejtő önvallomása. Nem szabad a természet törvényein sem egyesnek, sem nemzetnek túltennie magát, mert megbűnhődik érte. Mi is azért vagyunk sújtatva és előbb-utóbb azért kell vezekelnünk, mert a legközelebb lefolyt évtizedekben szinte mesterségesen táplált arisztokratikus gőgösségünkben csak a nyers termeléssel és — már ahol lehetett - a bankügyekkel törődtünk, az emberi kézben rejlő és az emberi szellemtől hajtott hatalmas erőt egyedül a nyerstermeléare foglaltuk le, az ipar aranybányáit elzártuk előtte. Társadalmi osztályokat neveltünk, amelyek egye* düli becsvágya lett a földbirtokoseág, a bériőség, a pénzintézeti és más hivatalokba bejuthatás. Az iparral, a züllő kisiparosságra maradt iparral ki foglalkozott volna, akinek valami ambíciója volt? Senki. Hisz itt nem láttak babért! Innen az elhagyatottság pusztítása elűzött mindenkit. Az a néhány ipari iskola, ahová kormányaink talán nyugtalankodó lelkismeretük elcsitítása végett, a magasabb ipari képzés elveit s gyakorlati eljárásainak ismertetéseit utalta, nemhogy felvirágzott volna, hanem még lélegzeni is alig birt az ellentétes irányú arisztokratikus közfelfogás és áramlatok rohamtámadásai alatt. Hogy e tekintetben hová sodortattunk, semmi sem bizonyítja jobban, mint a szánandó köztörekvés, mely szerint még most is, egyéb praktikus célú iskolák helyett gimnáziumot ób csak gimnáziumokat állíttatnak fel városok • vidékek mindenütt. Mintha már nem lenne elegendő e fajta középiskolánk. Ez a jelenség még mindig sötét foltként terül el közfelfogásunkon. S mig le nem mossuk ezt innen, addig nincs reményünk a jobb hazai közgazdasági állapotokra. Azért is ott, ahol a hiba főfészke lappang, a társadalmi felfogásban kell első sorban megnyilvánulnia a megujhódás vágyának. Az a társadalom, amely eddig nem törődött az iparral, most már, ha élni akar, kell, hogy hatványokra emelt erővel hozza helyre káro« mulasztásait. Óh, hogy szeretett volna odarohanni és torkaszakadtából tele üvölteni a termeket: „Ezt a szobrot nem Boros Jenő készítette, de én, én, én ! Boros Jenő gyalázatos csaló !" De hát Boros Jenő a Margit apja ! . . . Az élet kínszenvedésével ért föl ez a nap. Szertey Ernő most érezte, hogy mit cselekedett. Másnap reggel egy órahosszáig ott tartotta kezében a hírlapot; nem volt ereje belepillantani. Végre összeszedte minden bátorságát és elszántan olvasta az alábbiakat. „A szoborcsarnokban több igazán becses mű vonja magára figyelmünket, de valamennyi közül Endymiont kell kiemelnünk, amelyet holnapi számunkban részletezünk alaposabban, most csak annyit, hogy ez az Endymion megalapította alkotójának a hírnevét" . . . Szertey karjai lehanyatlottak. Meg volt semmisülve. Dermedt tekintettel, mint aki már mindennel leszámolt, olvasta a mondat végét: „A fiatal művészt, akit eddig szűkebb körben ismertek, de Endymionja világszerte dicsőséget hoz neki, Szertey Ernőnek hivják." A fiatal művész a hir ama sorába tapadt, ahol saját nevét olvasta, mint az eladott mű alkotójáét. Azt hitte, hogy a rossz szellemek incselkednek vele. — Gratulálunk magának, kedves Szertey ; csendült meg egy bűbájos hang. Margit lépett a műterembe az atyjával. A művész felugrott helyéből. — Ejnye, maga kétszínű; fenyegette meg ujjával a fiatal leány; hisz azt mondta, hogy semmit sem állít ki, és ime. — De . . . De biztosítom. — Hallgasson ; súgta oda Boros. — Nem értem, hogy mit jelentsen ez. Magyarázza meg uram. Amig Margit érdeklődéssel merült el a műteremben levő munkák szemléletében, Boros az ámuló művész karjába fűzte karját és sok bensősséggel mondta: — Maga szereti a lányomat és a lányom szinte szereti; szerette előbb, semmint személyesen megismerkedtek. Tudakozódtam ön felől. Sok jót hallottam Szertey Ernőről és kevés rosszat. Az egyetlen, amit szemére vethetek, az volt, hogy nincs semmi ambíció önben. Ügy bánik alkotásaival, mint a préda gyermek a játékszereivel. Ezt az ambíciót akartam önben életre kelteni. Meg akartam tanítani, hogy mit ér a művésznek az, amit alkot. Most már tudja, úgy-e bár . . . Tömörülni kell tehát minden, hazája sorsát szivén viselő mag)ar embernek, bármi osztálynak s felekezetnek is legyen tagja, arra, hogy felvirágozzék a magyar ipar. Ennek sok ága boga van. Ide sok megbeszélés, tanácskozás és sokirányú, de egyöntetűen járó cselekvés kell. Oly céltudatos cselekvések, amelyek csupán egy országosan szervezett egyesületben hajthatók végre. Ezért üdvözlöm én a Magyar Védő Egylet ide vágó munkáját első sorban s azért is tartom belépni körébe hazafias dolognak. Gy. Gy. A YAROSHAZAROL. § Városi közgyűlés lesz f. évi december hó 3-án a következő tárgysorral: 1. Az úgynevezett cédulaház vételárának hovafordítása tárgyában a városi tanács javaslatot tesz. 2. Gaál János pápai lakos részére eladott ingatlan vételárának hovafordítása érdemében a v. tanács javaslatot terjeszt elő. 3. Városi tanács javaslata a megszüntetett kir. törvényszék visszaállítása érdemében. 4. A v. tanács javasolja, hogy az alsóvárosi utcakorcsma Perepatics Zoltánnak bérbeadassék. 5. Városi tanács beterjeszti Görög Károly pápai lakosnak a Korona-vendéglő bérbevételére vonatkozó szerződését. 6. Kereskedelmi miniszteri leirat a postaházra vonatkozólag. 7. Városi tanács javasolja hogy a gyámi ós alapítványi kölcsönök után a kamatláb Ő

1///,., ról 5%-ia szállíttassák le. 8. Weisz Zsigmond pápai lakos kérvénye a cédulabáz közléjének átengedéséért a városi tanács által követelt vételári összeg elengedése iránt. 9. Jogügyi bizottság javaslata Berkovits Lázár illetőségének kilátásba helyezése tárgyában. 10. Szabályrendelettervezet a fogadók, vendéglők és pálinkamérésekről. 11. Illetőségi ügyek. § Az állandó válaszmány, mint a beadott vasúti kérvények ügyében kiküldött szakbizottság, f. hó 17 én a polgármester elnöklete alatt gyűlést tartott. Ez ülésben hosszabb és beható .tárgyalás után kimondták, hogy Pallos Ignác kérvénye fölött, minthogy a vasút terveit mindezideig be nem terjesztette, napirendre térnek. Rechnitz Béla és Fábián Lajos kérelmére vonatkozólag pedig kimondta, hogy osak oly vasúti tervet tart támogatásra alkalmasnak, amely a Somló északi oldalán Boba-Nagyszőllős irányában fut be Somlóvásárhelyre, innét pedig Devecser elkerülésével Ukk gócpontba, egy szárnyvonal pedig Sümegre. Kívánatosnak tartja a bizottság, hogy a vonal lehetőleg egyenes irányt kövessen. A két említett engedményest nyilatkozattételre hívják fel, hogy hajlandók-e vasúti terveiket így módosítani, mert tárgyalásba csak ez esetben bocsátkoznak velük. § A pénzügyi bizottság Bermüller Alajos elnöklete alatt folyó hó 23 án ülést tartott, melyen a közgyűlés elé kerülő ügyeket tárgyalták. A hozott határozatok között legfontosabb az, hogy a gyámpénztári kölcsönök kamatlábának leszállítását a bizottság nem javasolja. § A jogügyi bizottság folyó hó 22-én Sült József elnöklete alatt ülést tartott, melyen tárgyalták Berkovics Lázárnak a községi kötelékbe való felvétel kilátásba helyezése iránt beadott kérvényét. A rendőrkapitány felszólalása ellenére egyhangúlag elhatározták, hogy a kérelem teljesítését ajánlják a közgyűlésnek. A Görög Károly féle Koronakorcsmai szerződés jóváhagyását javasolják. A vendéglőkről, kávéházakról, stb. készített szabályrendeletet érdemileg nem tárgyalták, hanem elrendelték e szabályrendelet kinyomatását és a tagok közt leendő kiosztását. § A borfogyasztó közönség figyelmébe. Pápa város fogyasztási adóhivatalának kezelősége által felhivatnak mindazon adóköteles felek, kik borfogyasztási, illetve boritaladójukra az 1907. évre kiegyezni óhajtanak, hogy annak megkötése végett 1906 november 19-től kezdve legkésőbb és bezárólag ugyancsak f. évi november 30-ig délelőtt 9 — 12 óráig ós délután 3 — 5 óráig a fenti hivatalnál jelentkezni annál is inkább el ne mulasszák, mert ezen időn túl egyezségek nem köthetők. Jó és szép munkáért és kitűnő szabásért töt>t> kiállításon érmekkel kitüntetve! VAGO DEZSŐ első pápai férfi-divatterme, Pápa, Fő-tér, 253. sz. Minde

nnemű férfi-ruhák szolid áron mérték szerint készíttetnek.