Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.
1906-11-24 / 47. szám
III. évfolyam. 47. szám. Pápa, 1906. november 24. PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mor utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: I)KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Devecser helyett Somlyóvásárhely? Köztudomásu dolog, hogy a vidéki városok fejlődésének egyik legfontosabb előmozdító faktora a helyes vasúti politika, ami leginkább abban érvényesül, hogy a természetes fekvésnél íogva hozzájok gravitáló községek Iegnagyobbrészeszámára az illető város minél könnyebben hozzáférhetővé tétessék, ezek pedig ott egyrészt terményeiket minél kedvezőbb árban értékesíthessék, másrészt pedig mindennapi szükségleteiket is minél kedvezőbben födözhessék, más szóval mindenkinek, aki valamely város fejlődését szivén hordja, tőle telhetőleg oda kell hatni, hogy az illető város minél nagyobb vidéknek, minél több községnek a gócpontja legyen, és hogy ezekkel minél kedvezőbb menetrend által legyen folytonos és élénk összeköttetésben. Az utolsó évtizedekben Pápa városa is kezdette belátni ebbeli mulasztásait, fölocsudott a nemtörődömség kárhozatos álmából, mert érezte, hogy indolenciájával mennyit mulasztott, és ennek tudatában meglehetős nagy anyagi áldozatok árán két vicinális vasútvonalnak létrejöttét lehetővé tette. Igaz ugyan, hogy ezen két vasútvonal által városunknak hozott haszon nem áll arányban az érdekükben hozott áldozatok nagyságával, de erről nem tehet sem a pápa— csornai, sem a pápa—bánhidai vasútvonal, hanem mi e miatt csak önmagunkat okozhatjuk, azért, mert a kínálkozó kedvező alkalmat a pápa—keszthelyi vonal építését annak idején elszalasztottuk, amit pedig csekélyebb áldozatok árán biztosíthattunk volna magunknak. Egyáltalán szerencsétlenek vagyunk mi pápaiak vasúti politikánk tekintetében. Mindenki tudja és érzi, hogy elődeink mekkora mulasztást követtek el akkor, amikor a magyar nyugoti vasút építésénél Pápa helyett Kis-Czellt engedtük központtá tenni. Érezzük mi ezen mulasztásnak kártékony hatását mai napig, de érezni fogja ezt meg a legkésőbbi utókor is, mert ezáltal a városunktól északkeleten fekvő vidéket nemcsak hogy nem nyertük meg piacunk számára, de ezen felül még azon részt is elvesztettük, mely azelőtt fekvésénél fogva hozzánk gravitált és ez a devecseri vidék. Most azonban az eddiginél talán még nagyobb hibát akarnak elkövetni azok, akik a tervezett pápa—devecser—ukki vasutból Devecsert kikapcsolni akarják, és még azt követelik, hogy a vonal lehető egyenes irányt kövessen. Az állandó választmány ugyanis nov. 18-án tartott ülésén kijncjudotta határozatilág, hogy a tervezett pápa---deVecsor—ukki vasútvonal több vállalkozója közül azt fogja a képviselő-testületnek anyagi támogatásra ajánlani, aki Devecser város mellőzésével csak Somlyóvásárhelyig viszi a vasutat és onnan Ukkra. Ezzel az állandó választmány túllicitálta azoknak ténykedését, akik a 60-as években intézték városunk sorsát és e téren — devecseri szomszédjaink legnagyobb örömére — elérték a legnagyobb rekordot, mert mig amazok csak kárhozatos mulasztást követtek el, addig az állandó választmány elkövet minden tőle telhetőt, hogy ne jöjjünk Devecserrel rövid és közvetlen összeköttetésbe, sőt ezen ténykedésre még jutalmat tüz ki, midőn véghatározatában azt mondja, hogy csak oly vasuttervet tart a város jól felfogott érdekében támogatásra alkalmasnak, amely Devecser elkerülésével fut a somlyóvásárhelyi állomásra és onnan az ukki gócpontba és csakis ez esetben hajlandó a vállalkozók egyik vagy másikával tárgyalásokba bocsátkozni. Nem tudom mi indította az állandó választmányt fenti határozathozatalra. A gyűlésen felhozott egyik érvelés, hogy t. i. Szombathely azért nem engedte a porpác —pozsonyi vonalat Sásvárra menni, mert Szombathely attól tartott, hogy ez utóbbi esetben Sárvár gócponttá fejlődhetnék és pedig Szombathely rovására, nem felelhet meg a valóságnak és nem is vág össze a mi adott viszonyainkkal, mert Sárvár Szombathellyel és így Sárvár a közben fekvő Por-paccal is már a pozscíiyi vonal nélkül is össze van kötve az államvasutak vonala által. Ami pedig a másik ott felhozott indokot illeti, hogy mi — ha mi ezen vonalnak kiépítését Devecserig engedjük — elősegítjük Devecsert abban, hogy a mi rovásunkra gócponttá alakulhasson, erre csak azt mondom, hogy aki ezt állítja, az vagy nem ismeri azon viszonyokat, amelyek szükségesek egy városnak fejlőA „PÁPAI HIRLAP" TÍRCAJA, A cseppkő. Lenn, leim a föld sötét mélységében, Hol durva vassal nászágyon pihen A fényrevágyó, bűntermő arany, Hol a föld vére lüktet hangtalan: A föld bordái közt sötét üregben, Öröktűi fogva, halhatatlan csendben Csöpp-csöppre hull. Cflöpp-csöppre hull Öröktűi halhatatlanúl, Mint az örök Időnek érverése, Sötétbűi hullanak sötétbe E vak gyémántszemek, S körűi a néma eziklarengeteg Hallgatja a z időnek puszta létét. Nagy, megkövült szívkamra, teli éjjel, Nagy némasággal, nagy feketeséggel, Örök titok örök kősírja,Hová fi kőszirt titkon sirja Könnycseppjeit — Könny könny után. A barlang zord boltozatán Elrejtve, titkolva fénytűi, Halandó kéz s szem ilietésfűl: Egy megpattant ér sebnyílás*. É3 rajta átizzadva ássa Örök útját a bús fekete vér, Amíg e zord szívkoporsóba ér Csöpp-csöpp utánLáthatlan repedés, alig hajszálnyi, — Elég a gyötrő vérnek áttalálni! Átalszívárog, csöpp a csöppre hull Vérezve halhatatlanúl. Parányi seb . . . mitől lett és mióta ? Erős kéz volt-e, mely e szirtbe rótta ? Földrengéatűl volt szirtje roppauása ? Föllázadt láva forradalma ásta ? Vagy szótlan bánat, meggyűlt áradat Égette lassan át a szírtfalat ? Könny könny után . . . Könny-könnyre hull . . . Lehull és meghal "Szótlanál! És holttestükből lesz fehér halom, Kővé meredt az elsírt fájdalom. Niobe könnyeként peregve Hull, hull a könny a hullahegyre, S évszázakon, évezreken Emelkedik a sok . tetem, A megfagyott könnycseppek oszlop-orma, Egy halhatatlan fájdalomnak szobra ! Óh halhatatlan fájdalomnak szobra! Im egy halandó áll kőzsámolyodra; Halandó, mint a többi, de szivében A te örök fájdalmad hordja épen. Halandó lettem, jajgató, kis lelkű, Halandó, mit szám mond, az örök eskü, Anyám : az ismeretlen éjszaka, Én : nyári éjfél hullócsillaga, — Hullócsillagnak dobtak ki az égbűl: De egy nagy álmot raboltam emlékűi: Föllázadt kézzel markoltam a tűzbe. Profín ; Emeli az étrácyet és a testsúlyt, wegsza** teti a kAhSfést, váladékéi éjjeH izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár köhögés, skrofülozis, influenza ellen számtalan és orros által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat i« kínálnak, kérjen mindenuV „Roehe" eredeti csomagolást. F. IloíTmanu-La Roehe át Co. Basel (Srájl)| Kapható mrod iwcMetre a fyófysiertirah» bn. — Ara tysgenkint korona.