Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.
1906-11-17 / 46. szám
vezetőit értekezletre hivta össze, ahol azonban csak a tanácskozásig jutott a dolog s nem tovább. Ismét egy-két év tellett el ekkor a városi közgyűlés elé került a dolog. No most már biztosan meg van a népkonyha — gondolám s csakugyan meg is lett. A közgyűlés elhatározta a népkonyhának a város költségen valő felállítását — elvben. Az elvi népkonyhán azonban egyetlen szegény sem lakott jól s mikor az utóbbi esztendőkben úgy őszfelen interpellált & szerkesztőm, hogy mikor jön már a népkonyha cikk, rezignáltán feleltem: kár a nyomdafestékért, úgy sem lesz abból semmi. Az idén már meg sem jött a szinte sablonossá vált népkonyha cikk. / Ellenben megjött maga a népkonyha. Űgy történt a dolog, hogy egy helybeli úriasszony, aki szigorúan őrzi inkognitóját, 200 koronát küldött Rosenthál Franciska tanítónőnek azzal a rendeltetéssel, hogy ez legyen a magva egy, az izraelita iskola mellett létesítendő gyermek népkonyha alapjának. Az az ismeretlen úrhölgy oldotta meg a népkonyha kérdést, de nem a 200 koronás adományával, hanem azzal a kitűnő ideájával, hogy e pénzt éppen Rosenthál Franciska kezébe íuttatta. Ez a lelkes úriasszony összehitta ismerőseit, elmondta a dolog előzményeit s egyszerűen kijelentette, hogy november l-ére meg kell lenni a gyermek népkonyhának. Nem bocsátott ki egyetlen gyüjtőivet, nem kért egyetlen fillért sem a városiól, sem semmiféle egyesülettől, csak annyit mondott, hogy e népkonyhának meg kell lenni. Senkit tél nem kerestek, senkinél nem koldultak és mégis sietett mindenki a maga adományával. Tiz-tizenkét nap alatt összegyűlt kizárólag önkénytes adományokból az első télnek összes szükséglete, a pénznek és élelmiszernek egész nagy garmada. Á múlt vasárnap óta pedig mintegy 50 szegény gyermek, akik eddig legföllebb egy egy darabka száraz kenyérrel kellett, hogy beérjék, az egész télre el vannak látva háromféle ételből álló jó ebéddel; Felnőtt szegények is jelentkeznek s azokat sem utasítják vissza. Vajha- ez az elismerésre méltó kezdeményezés példa és minta lenne egy városi általános népkonyka létesítéséhez! Vajha a város okulva e bámulatos eredményen, az általános népkonyha ügyét is a jótékonyság e lelkes apostolaira bizná. Ezek után pedig egy cseppet sem restellem bevallani, hogy az egész helyi sajtót, sőt a városi képviselőtestületet is fényesen lefőzte egy asszony és annak humanizmustól áthatott gárdája. Amit a sajtó és a hivatalos város 10 éven át nem tu dott megcsinálni, azt 2 hét alatt megcsinálta az asszonyok melegen érző szive és akadályt nem ismerő buzgalma. Emeljünk kalapot előttük ! A YÁROSHlZAROL. § A polgármesterek kongresszusa. November 12-én és 13-án tartották Budapesten a rendezett tanácsú városok polgármesterei — számszerint 62-en — értekezletüket. Az értekezleten Szentpáli István, Miskolc polgármestere elnökölt és képviseltette magát a belügyminiszter Némethy Károly miniszteri tanácsossal. Városunk polgármestere is jelen volt a kongresszuson, melynek főtárgyát a kormányhoz intézendő emlékirat megvitatása képezte. Az emlékirat főbb pontjai: a városok vétessenek ki a vármegye fenhatósága alól, a bor- és húsfogyasztási adók engedtessenek át a városok részére s a tisztviselők fizetése az így nyert összegből a vármegyei tisztviselőkével egyenlővé tétessék, a rendőrkapitányt a városi képviselőtestület válassza élethossziglan s ne a főispán nevezze ki; a többi tisztviselők ezentúl ne 6, de 10 évre választassanak,, a törvényhatósági és állami tisztviselők fizessenek városi pótadót, a központi házbéradó töröltessék el. § Hivatalvizsgálat Kovács Gyula királyi számvizsgáló a héten a városi köz- és gyámpénztárnál rovancsolást tartott. § Az állandó választmány ma délután 3 órakor ülést fog tartani, melynek egyedüli tárgya a pápa — devecser—ukki vasútvonal segélyezése tárgyában beadott kérvény lesz. E nagyfontosságú ügy valószínűleg többszöri tanácskozást fog szükségessé tenni. § Az 1907. évi tűzoltói váltság. Az 1907. évi tűzoltói házváltság és fogattulajdonosok névjegyzéke elkészült, azok folyó hó 30-ig a rendőrkapitányi hivatalban közszemlére kitéve vannak, s azokat ezen idő alatt a hivatalos órákban mindenki szabadon megtekintheti. § A borfogyasztó közönség figyelmébe. Pápa város fogyasztási adóhivatalának kezelősége által felhivatnak mindazon adóköteles felek, kik borfogyasztási, illetve boritaladójukra az 1907. évre kiegyezni óhajtanak, hogy annak megkötése végett 1906 november 19-től kezdve legkésőbb és bezárólag ugyancsak f. évi november 30-ig délelőtt 9 — 12 óráig és délután 3 — 5 óráig a fenti hivatalnál jelentkezni annál is inkább el ne mulasszák, mert ezen időn túl egyezségek nem köthetők. § A kövezetvám és helypénzfizetésre ki, egyezni óhajtók figyelmébe. Pápa város kövezetvám- és helypénzjövedék kezelősége által felhivatnak mindazon nagybirtokosok ós bérlők, kik fogataikra az 1907. évre évi átalányra kiegyezni óhajtanak, hogy annak megkötése végett 1906 nov. hó 19-tŐl kezdve legkésőbb és bezárólag ugyancsak november hó 30-ig délelőtt 9-12 óráig és délután 3 — 5 óráig fenti hivatalnál jelentkezni annál is inkább el ne mulasszák, mert ezen időn túl egyezségek nem köthetők. Theologus-hangverseny. — 1906 november 14. — Évek óta theologia-akadémiánk derék ifjúsága szokta a szezón első táncmulatságát rendezni. Hagyományukhoz idén is hívek maradtak: e héten szerdán (szokatlan napon!) tartották meg hangversennyel kapcsolatos táncmulatságukat és pedig fényes sikerrel. A hangverseny gazdag programmja, magas színvonala s a megjelent díszes nagyközönség egyforma tényezői voltak a sikernek, melyre a buzgó rendezőség valóban büszke lehet. A hangvsrseny kevéssel 8 óra előtt vette kezdetét. Ekkorra már az összes széksorok telve voltak; a megjelentek sorában ott láttuk Antal Gábor püspököt, Koller Sándor alispánt és Czike Lajos főiskolai gondnokot, kik a héten hivatalos ügyekben időzvén városunkban, a hangversenyt megtisztelték megjelenésükkel. A műsor első száma gyanánt a főiskolai zenekar játszott «1 Gáty Zoltán kiváló vezetése alatt Donizettitől egy nehéz opera részletet, zajos tetszést keltve. Nagy érdeklődéssel tekintett a közönség a következő szám, dr. Antal Géza felolvasása elé. A tudós tanárt amerikai űtja következtében régebben nélkülöztük a felolvasó asztalnál. Akárhányan azt is várták, hogy hosszú amerikai útjának tapasztalataiból fog egyet-mást hallgatóságával közölni, ezt az élvezetet azonban úgy látszik, máskorra tartja fenu s az új világ helyett az ó világba, a Krisztus utáni V. századi Alexandriába vezetett el bennünket. Tette azonban ezt annyira modern szellemben és újszerű felfogással, hogy történeti előadása, melyet a vallási és politikai fanatizmus egy csodás szellemű áldozatáról, Hypathia görög bölcselő nőről tartott, valósággal lebilincselte hallgatóságát. A bemutatott történeti kép szingazdag volta s a hozzáfüződő magvas reflexiók ép úgy hatottak, mint az a választékos nyelvű, lendületes szabad előadás, amelyben az ígért felolvasás helyett részünk volt. Es mély hatása volt annak a tanulságnak is, melyet történetéből levont, hogy t. i. a vallástól, a valódi keresztényi szellemtől a múltban is idegen volt s a jövőben is idegennek kell lennie a fanatizmusnak. A lelkeshangú előadásért meleg ovációval fejezte ki a közönség elismerését. Zeneszám következett most. Hlatky Ida jól tudta megválasztani Mendelssohn személyében zeneköltőjét, de rendezőség is jól tudta megválasztani az ő személyében azt, aki Mendelssohn poézisét méltóan interpretálja. Érzés ós erő egyesülnek a Mendelssohn darabjában s Hlatky Ida mindkettőt egyaránt művészileg juttatta kifejezésre. A felzúgó tapsokra lassú, majd gyors magyart is játszott briliáns tekuikával. Hasonló nagy sikere volt az est második hölgyszereplőjének Koritschoner Margitnak. Az Amerikába szakadt magyarnak honvágyát s amint De az csak nem felelt. Az ifjú ur azonban közbevágott: — Ne bántsa János. A kis leány akkor a legszebb, ha ilyen szemérmetes. S Orbán János nem tudja, mi lett volna ennek a dolognak a vége, ha az Isten máskép nem rendeli. De a leány olyan félénk volt és olyan ostoba. Meg az a gazember is olyan volt, az az asztaloslegény, akivel tavaly karácsonykor ismerkedett meg a gyerek Julis néninél, kinek az ura asztalosmester. — Hej, hogy nem tekertem ki akkor mindjárt a nyakát a gazembernek ! A diszó'r meg a kis suszter szorongatják a busuló apa kezét. Áz meg egészen neki bőszül, amint elgondolja, milyen szerencsét szalajtottak el. Az ifjú ur ott leste minden este, nem jön-e be Málcsika az apjáért, hogy együtt menjtnek haza. Mert a varróiskolából arra kellett jönni a leánynak ; de amilyen gyáva, félénk volt szegényke, nem mert bejönni a kereskedésbe. Egyszer aztán a kapu előtt elfogta az ifjú ur : — No jöjjön be hát egy percre. Az atyja mindjárt készen lesz, aztán együtt mehetnek. Csak még valamit kellett elvégeznie. Az ifjú ur leküldte a pincébe egy csomó vasrudért. — Addig üljön ide, aranyos. És az ifjú ur bevezette a maga kis irószobácskájába. De mire feljött Orbán János, a leány már nem volt ott. Az ifjú ur boszankodolt: — Sohasem láttam ilyen vad kis lányt. Elszaladt az. S csak szaladt, szaladt esze nélkül, ámbár az eső is megeredt s nagy cseppekben hullt alá. Mire lihegve haza ért, egészen átázott. Csavarni lehetett a vizet a ruháiból. Orbán János meg is szidta érte keményen, mikor ő is haza ment. Az anyja is szemére hányta : — Ugyan, ugyan, Málcsi ! De mit használt már az okos szó. Akkor átázott a gyerek, azóta fel sem kelt az ágyból', csak egyre betegeskedstt, mig tegnapelőtt a koporsóba nem fektették. — Aztán hogyne panaszkodnék a magamfájta szegény ember ! — kiált föl lelkesedve Orbán János. De addig-addig kociutgatnak, hogy a keserűség is enyhül. A gyászoló apa nagy lelki megnyugvással látja, milyen nagy csoport gyűlt már össze a temetési kocsi körül. Csak a pap jönne már. Ahun ni, az öreg sem győzi már várni, az após. Az is kitotyogott a kapuba, hogy szétnézzen. Orbán János integet neki: — Ide jöjjön, nagytata. Magának is jó lesz egy pohár friss sör. Az öreg ugy véli, bizony neki is jó lesz. Ballagna is át- De már itt a pap. Bérkocsin jött a kántorral é s sietve bemennek a házba. Hamarosan elvégzik a dolgukat s megint beugranak a bérkocsiba. Tovább. Másutt is várnak reájuk. Ret ten etes, hogy mennyi ember hal meg ebben a nagy városban. Főkép a szegények. Azokkal igazán temérdek a baj. Már elrobogott a pap bérkocsija, mikor a két égszínkék ruhás férfi, a kocsis meg a diszőr kihozzák a házból a koporsót. Olvashatni a fölírást: — Élt tizenhat évet. A koporsó után egy gyászruhás asszony jön. Az bizonyosan az édesanyja lesz. Zsebkendőjével törülgeti a szemeit. De legfőbb gondja mégis az, hogy a két koszorút szépen helyezzék el a koporsón, hogy jól lehessen látni. Az apa is körülnézi mégegyszer a koporsót meg a koszorúkat. Helyes. Rendben van. Indulhatnak. Csak előbb még kefét kér a házmesternétől, s megkeféli a fekete kabátját. Aközben észrevesz az utca sarkán valami ólálkodó fiatal embert, valami mesterlegényfélét s megfenyegeti az öklével. Na hiszen csak ide merjen jönni az a bitang ! Dehogy mer szegény. Csak onnan távolról nézi és sápadt arcán peregnek le a könnyek. A kövér, szőke elárusító leány, aki ott áll kint a pékbolt ajtajában, megsajnálja : — Ugyan mit pityereg ? Hisz látja, hogy ott van a maga koszorúja a koporsón. Hát mit akar még? Föltámasztani már nem lehet a Málcsit, de leány van ám még a világon más is. És mosolyogni próbál. Eh, ismeri már ő a legényfélét. Két hét múlva ez sem fog sirni. A leány csak mosolyog s kövér kezével bucsut int a koporsó után. — Pá, Málcsika ! FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ O^-hashajtó szer.
