Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.
1906-10-13 / 41. szám
Molnái' Kálmán és Szita Gyula pályáznak, mindnyájan ma is városi szolgálatban állanak. — A közgyűlést megelőzőleg d. u. 2 órakor a kandidáló bizottság fog ülésezni Koller Sándor alispán elnöklete alatt. A kandidáló bizottság tagjai: Bermüller Alajos, dr. Koritschoner Lipót, Saáry Lajos és Sült József. § Hivatalvizsgálat. A városunkban működő sorozó-bizottság Koller Sándor alispánnal élén f. hó 10-én d u. a városi katonai ügyosztályban, melyet Kemény Béla városi jegyző vezet, tartott hivatalvizsgálatot. A bizottság a hivatalban mindent rendben talált. § A villamos-telep felügyelő-bizottsága a jövő hót valamelyik napján ülést tart. Az ülést főkép az tette szükségessé, hogy a szénbányák közt fennálló kartell miatt a telepre a legnagyobb nehézségek közt lehet csak szenet szerezni. A kőszén-mizérián kívül tárgyalni fogja a bizottság a telep bevételeiről és kiadásairól szóló jelentést, továbbá Csősz Ferenc főgépésznek és a gépápolóknak fizetésemelésre vonatkozó kérvényeit. § A hadmentességi adó háromszoros kivetése tárgyában döntött már az utolsó fórum, a pénzügyminisztérium is, mely a pénzügyigazgató fellebbezésének elutasításával, az összes folyamo dók birságát leírta. Ennek a döntésnek egyenes következményekép a közigazgatási bizottság e hó 9-iki ülésében a nem fellebbezők birságát is törölte s így a törvényellenes bírságolás senkit sem károsított meg. A színházi hét. Amit a „Színi szezón előtt" cimü két hete megjelent cikkünkben óhajként fejeztünk ki, az úgylátszik részben valóra válik. Állandó színházunk huszonötéves fennállása ünneplését megkezdjük azzal, hogy a jubiláris szezónban hozzánk érkezett társulatot meleg fogadtatásban, nagy pártolásban részesítjük. Egy hete van itt Szalkay tár sulata s azóta naponta telt ház előtt játszik. Sietünk kijelenteni, hogy a pártolást a társulat megérdemli. Összehasonlítva az utolsó szezónokban itt járt társulatokkal, tényként megállapíthatjuk, hogy ennyi tanult és gyakorlott színészt egy társaságnál sem láttunk mostanában együtt. Nincs ugyan olyan fényes csillaga a társulatnak, mint amilyen Micseyékét vezérelte a boldogulás biztos révébe, de ehelyett tehetségtelen kezdők okvetetlenkedése sem boszant bennünket, hanem gyakorlott, igazi színészek jó ensemblekkel gyönyörködtetnek. Látszik, hogy a művészi vezetés nem üzletember, de hivatásos színész kezében van, látszik az igazi jóa felajánlott csirkét s noha előbb az étkező kocsiban jól bevacsorázott, mindenestől elfogyasztotta. Osak úgy ropogtatta a csontokat. A bort is kihajtotta egy hörpintésre. Nagyon meg volt elégedve magával, vagyis azzal, hogy milyen pompásan szimulálta a félig éhenholtat. Aztán megtörölte a száját, jó éjszakát mondott s három perc múlva elaludt. Biztos volt benne, hogy nem nyúlnak a zsebéhez. Teringettét* — mondotta magábau, mikor végigterült a pad párnáin, — kár, hogy professzionátus zsebmetszőnő. Olyan csinos, s amellett jó szive van. Mindegy, a fődolog, hogy biztonságban van a pénzem. Már a budapesti határban dübörgött a vonat, mikor Selmei fölébredt, Egyedül volt, az utitársnő eltűnt. Első dolga volt a mellénye zsebébe uyulni s kivenni a pénztárcát. Rendben volt ... A pénz benne érintetlenül. Visszatette a tárcát s a zakója zsebébe nyúlt, hogy a bajuszkefét kivegye. Valami papirosfélét talált a zsebében. Egy borítékot. Kivette és felbontotta. Három darab tízes volt benne s egy papiroson néhány sor: „Az elvált asszony, az elvált férfinak. 1 1 Selmei nyugtalanul nézte a három bankjegyet. Mit csináljon vele ? — A legnagyobb disznóság lenne, ha zsebretenném . . . És mégis, nem tehetek mást. A körülmények . . . Zsebrevágta a pénzt s elgondolkozott. —• Most már azt szeretném tudni, hogy ki ez a nő : zsebmetszőnő, vagy angyal ? Nem tudom. De olyan bajos megismerni az embereket a vasúton . . . szándék, hogy a közönségnek a lehető legjobbat 1 nyújtsák. Ám ha így művészi szempontból az első hét a legkedvezőbb benyomásokat keltette bennünk, nem hallgathatjuk el másrészt, hogy a zenekar j számban és erőben gyönge volta mindjárt első előadásnál kitűnt. Tudjuk, hogy nem az igazgatón múlt, hogy nincs rendes zenekara, de azt viszont elvárhatjuk, hogy ez a kilenc zenész fegyelmezetten muzsikáljon, összhangban álljon magával és az énekkarral. Persze ez nemcsak tőlük, hanem az énekkartól is függ. Érvényesítse az igazgató e téren is a maga tudását! . . . Említett cikkünkben kifejezett másik remé nyünk azonban nem igen látszik megvalósulni. A színháznak irodalmi rendeltetése is van, mondottuk. Kerüljön szinre a jubiláris szezónban minél több irodalmi értékű darab. így mi. És mit látunk ? Operettre, operettet, Mádi zsidókra Berger Zsigát . . . Es ez annál sajnálatosabb, mert a hét folyamán szinre került két irodalmi értékű darabban, a Baccaratban és a Szökött katonában láttuk, hogy a társulatnak jeles drámai színészei is vannak. Talán a következő hetek műsora meghozza e tekintetben az örvendetes változást. Uj operettel nyílt meg a szezón. A Koldusgróf a Leon-féle szöveggyár szentimentális raktárárából való. Mindenesetre jobb szeretjük mint a triviális raktárt. Bemutatkozott az operett személyzet eleje. Be a primadonna is. Az első est benyomása alapján abban a véleményben voltunk, hogy nem Tábori Frida az. Mert amit ő koldus leány alakításával produkált, az megjárja a brettliu, de nem színpadon. Duhaj volt nem szilaj, szertelen volt nem pajzán. Rossz impressziókat keltett bennünk az első találkozás, amit szép énekhangja és biztos énektudáaa sem tudott eloszlatni. Helyette mi Gyárfás Ödönben véltük a primadonnát felfedezhetni. Ritkán hallottunk ily kellemes mély baritont s ritkán láttunk baritonistától ily szép, érzelmes játékot. Az első est sikerének zöme őt illeti. Ezer szerencse, hogy Tábori Frida a későbbi estéken bebizonyította, hogy mégis csak ő a primadonna, mert különben Gyárfásnak jutottak volna a primadonnát megillető virágcsokrok is. Tábori a Gül Babában ée a Bohémszerelemben bőven kárpótolt a bemutató est szépséghibáiért. Gábor diákja rokonszenves alakítás volt, mely meghódította az összes sziveket. Énekművészetét pedig a Bohém szerelemben csillogtatta. Az első este ismerkedtünk meg magával az igazgatóval Szalkay Lajossal i^, mint színésszel. Izmos buffótehetség, ment minden túlzástól s ép azért megnyerő. Énekhangja is igen jó. Játszott még Bátori Béla is, ki azonban a Szökött katona Lajos ezabójában és a Bohémszerelem Barbemucheben mutatta meg, hogy erős komikai véna buzog benne s hogy alakítani is tud. Szívesen üdvözöltük régi ismerősünket, Szigethy Andort is, ki régi humorának teljes varázsát hozta vissza. Több jelentékeny szerep nem volt az operettben, azaz hogy mégis! Volt két gyerek-szerep és ezekben Szalkay Ferike meg Sárika jól megérdemlett tapsokat arattak csinos énekükkel, biztos játékukkal. A másnap délutáni postásfiú Szigethy Andornak pompás alakítása. A huga az Déri Gizi volt. Vagy két éve láttuk, bizony azóta sem ment sokkal többre. Nincs kecs mozdulataiban, nem természetes játéka, hangja még megjárná, ha bánni tudna vele. Áz esti Mádi zsidóban Szalkay igazi művészi alakítást produkált. A primadonna-szerepet Tábori helyett Szelestey Margit adta, csinosan énekelt pár népdalt, de ez egy fellépése nem elég arra, hogy róla végleges véleményt formáljunk. Vajda Dezső a társulat második baritonistája ; énekhangja meglehetős, de játéka meg se közelíti Gyárfásét, ez azonban a Koldus gróf óta nem jutott szerephez. Sokszor hallott akkordok csendültek fel héfőn este. A Gülbabát adták Táborinak meg Szigethynek, ki remekül játszotta Mujkót, nagy sikerével. A Gülbaba személyesítője: Déri Béla kissé színtelen volt, olyanok mint a díszletek is, de ezek a sok használattól kophattak meg. A komika szerepkör nincs megfelelően betöltve. Feketéné csak másodrangban alkalmas rá, Tömbömé pedig már termeténél fogva is inkább a drámai anya szerepét tölthetné be. Vagy hát drámát úgy se adnak s azért nem kell drámai anya se! ? . . . Az utolsó operett, ami a héten ment, a Murger hires regényéből készült Bohémszerelem volt. Hogy ebben Tábori Frida méltó lett a primadonna névre, már említettük. Van azonban benne egy másik rendkívül szép poétikus szerep is, a Mimié. Ezt Dénes Ella játszotta, akit előzőleg is láttunk már kisebb szerepekben. Erős, magas fekvésű hangja van, melyet sok tanulás mellett kiképezhet. Ma még énektudása sok kiváni valót hagy fenn. A játékkal már kissé előbbre jár. bár még itt is hiányzik a kellő gyakorlata. Mindenesetre értékes anyag, de nem az az elsőrangú énekesnő, aki még elkelne a társulatnál. A Bohémszerelemben Bátori és Szigeti (nevelő ós tanítvány) méltóan egészítették ki egymást. A többi bohém annál gyöngébb volt. A tenoristának, Szántó Józsefnek kicsiny a hangja, játéka is kívánni valót hagy fenn. Feltűnt a bohém urak rossz maszkja is, bár kártyás szomszédom viszont örömmai üdvözölte a bohémek sorában a zöld alsót: Rudenz Ulriket. Az első felvonás díszlete (Páris látképe) uj és effektusos volt. De azt igazán nem tudtuk, hogy az Eiffeltorony már 1845-ben is állt. Szóljunk még a két drámai előadásról. A Szökött katona diákelőadásként ment, de dicséretére legyen mondva a társulatnak, úgy, hogy esti előadás se mehetett volna különben: Gyárfás, Bátori, Bérezi (szintén ügyes komikus), Déri Béla, M^gas Béla, Szigethy, Tomborné, Feketéné, Szántó mind legjobb erejükkel azon voltak, hogy az ifjúságnak összevágó ezép előadásban legyen része és e céljukat el is érték. Volt is taps bőven, csak úgy zúgott a ház. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy évek óta nem láttunk olyan jó előadást, mint aminőben Berneteiu Baccaratja nálunk szinrekerült. A darab rendkívül érdekfeszítő és izgalmas. Mesteri lélektani bonyolítással viszi oda hősnőjét, hogy a kártya könnyelmű áldozatáért becsületét feláldozza. A megoldás azonban nem kielégítő. Véletlen, hogy Helén egy perccel nem érkezik előbb, mint De Chacerdy az öngyilkosságot elköveti. Kegyetlenebb, de igazabb lett volna, ha Helén nem az öngyilkosság által, de azzal bűnhődnék, hogy kedvese elfordul tőle. Igaz, hogy akkor még mélyebb részvét kelt volna iránta a nézőtéren, mint kelt így is Poór Lillynek intelligenciát sugárzó, harmonikus, szép alakítása iránt. Szép hangja, tökéletes hangsúlya (aminek hiánya miatt mi pld. a tavalyi hősnőt annyiszor megróttuk) rogtÖH megnyernek. Élet van játékában, erő kitöréseiben, igazán óhajtjuk, hogy minél többször lássuk a színpadon. Mint szerelmes színész teljes sikert ért el Déri Béla is. Látszik, hogy nem az operett az ő tere. Nagy élethűséggel ábrázolta a szenvedélyes kártyást és szerelmest. Finoman kidolgozott, jó alakítást nyújtott Magas Béla; megjelenésben, beszédmódban és modorban egyaránt sikerülten állította élénk a parvenü-bárót. A többi drámai szereplők jól egészítették ki a kifogástalan ensemblet és nekünk mégis a jövő héten csupa énekes léhaságokban lesz részünk ! — őr — HETI ÚJDONSÁGOK. — Személyi hir. Hegedűs Sándor v. b. t. t. és Antal Gábor püspök f. hó 12 én városunkban időztek és kerületi bírósági fegyelmi ülésen elnököltek. — A főispán Pápán. Hunkár Dénes főispán — mint lapunk olvasói bizonyára emlékezni fognak reá — a beiktatása alkalmából előtte tisztelgő pápai küldöttségnek kijelentette, hogy első hivatalos látogatását Pápán fogja megtenni. Mint jó forrásból értesülünk, e látogatás november hó első felében megtörténik. Városunk minden lakosa örömmel fogja falaink között üdvözölni azt a kiváló férfiút, kit az alkotmányos kormány bizalma állított megyénk élére. — Október 6. A tanítóképző október 6-iki ünnepén, mely az intézet tornacsarnokában d. u. 3 órakor folyt le, az idén szokatlan nagy számban vett részt a hazafias közönség. A tágas terem zsúfolásig megtelt, ami annak jele, hogy okt. 6-át a hazafias közhangulat kezdi a nemzeti gyászünnep jellegével felruházni. Ott láttuk a közönség sorai közt Gyurátz Ferenc püspököt is. A közönség mély figyelemmel hallgatta a tanítónövendékek szabatos énekét, szép zenéjét, zajosan tapsolták a szavalókat, kik közül kitűnt Dezső Zoltán IV. é. n. Lampert G. Honvédek emléke c. darabjának s Ferenczy István IV. é. n. Várady A. Október 6-ra c. költeményének előadásával. Mély hatást keltett Mátray Jenő IV. é. n. szép heged üjátékával, Müllernek még az ötvenes években készült Batthyány gyászinduíóját adván elő Boday I. harmónium- és Nagy József zongorakiséretével. A lélekemelő gyászünnepet Major Kossuth-gyászindulójának zenekari előadása és a Szózat zárták be, melyek után a közönség mély megindultsággal távozott, A Leány egyesület hangulatos, szép ünnepélylyel ülte meg október 6-át. Vasárnapi első ülését szentelte a vértanuk emlékezetének. A míísort Koritschoner Margit alelnöknő nyitotta meg, ki
