Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-02-10 / 6. szám

III. évfolyam. 6. szám. Pápa, 1906 február 10. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. A magyarságért. A Dunántúli Közművelődési Egyesület fennállása tizenötödik évfordulója alkalmá­ból kiadott évkönyv ismét alkalmat ad nekünk arra, hogy a magyarosítás rend­kívül fontos kérdeséhez rövid időn belül másodszor is hozzászóljunk. Válságos idők, minők a mostaniak is bizonyítják be leginkább, hogy mennyi mulasztás terhel bennünket e téren. Nem a magyar faj szupremációjáról van szó. Szá­munknál, értelmi erőnknél, a történeti múlt­nál fog ez biztosítva van számunkra. Szám­ban eltörpülnek, intelligenciában (az egy német kivetelével) messze elmaradnak tőlünk az összes nemzetiségek, akik egyébként minden jogukat .attól az államalkotó nép­fajtól nyerték, mely a nemzetiségekben mindig testvéreit látta, feledve a káini jeleneteket, mikor egyes elvakult nemzeti­ségek (nem a becsületes sváb, nem a jóra­való tót s még kevésbbé a hazafias rutén) csatabárddal támadtak az édes testvér ellen. Ha a honi hegyeken túl szárnyal pillantásunk, tanulhatunk, okulhatunk ná­lunk nagyobb nemzetektől ép úgy, mint kisebbektől. A porosz, bár politikai szem­pontból a legkisebb veszély sem fenyeget­heti a lengyelség részéről, az erőszak durva eszközeitől se riad vissza, hogy németté tegyen mindenkit, aki német földön él, s lenn a Kárpátok tövén, a dunamenti balkáni lapályon ezt a példát követi híven, sőt hívebben a román nemzet az odaszakadt magyarsággal szemben. Csak a magyar, az maradt meg minden időkre türelmesnek, lovagiasnak, hogy a mostanihoz hasonló nehéz időben aztán kaján mosollyal vág­hassa szemébe az osztrák: nincs elég magyar Magyarországon ! Hohó! Nem addig van az. Van elég magyar Magyarországon, sokkalta több, mint német van az egész nagy osztrák biroda­lomban, de nekünk magunknak ez még nem elég, nem szabad, hogy elég legyen. Faji sznpremáciánk biztosítva van egy év­ezred óta minden időkre, de a nyelvi szupremáciának mindjobban érvényesítése ez lesz a bekövetkezendő békés idők egyik legfontosabb feladata. Ha pedig nem békés idők következnek, ha a megpróbáltatás korszaka jő, akkor, akkor is : ereseit sub pondere palma ... a súly alatt magasra nő a pálma! A faji szupremácia minél erővel tel­jesebb biztosítása a magyar kormány egyik legszebb hivatása kell hogy legyen min­denkor. A magyar szó terjesztése szintén a magyar kormány feladata első helyen, ebben csupán segítő társai lehetnek a kultu­rális egyletek és a magyar társadalom. Nem kicsinyeljük a munkát, amit a D. K. E. eddig végzett, de uagynak se tarthatjuk. A leghálásabb terület az összes közművelődési egyletek közül az övé. Egyedül neki nem kell magyarellenes érzelmű nemzetiségekkel küzdenie. És mégis! Látunk valami nagy haladást a magyarország terén? Mi veszprémmegyeiek, akik hol itt, hol amott, mindig halljuk a sváb idiómát, legjobban tudjuk, hogy nem. Nem is csoda. A D. K. E.-nek van fiókja Komáromban s van fiókja Somogyban, hol a magyarság a lakosságnak 90—-92 °/ 0-át teszi 8 nincs Veszprémben, hol 84, Zalában, hol 74, Tolnában, hol 68, Vasban, hol 53, Baranyában, hol 51, Sopron­ban, hol 50 s Mosonban, hol pláne csak 29 a magyarok százaléka. E megyékre kell nagyobb figyelem, e megyék társadalmát kell felrázni, kell a magyarosítás munkájá­ban sorompóba állapítani. Egy pillantást vetettünk a D. K. E. 1906. évi költségvetésébe s ott a következő kiadási tételeket találtuk: ovodák segélye­zésére 3500 K (ebből államsegély 2000), nép-és vándorkönyvtárakra 3600 K (az egész államsegély), a magyar nyelv terjesztőinek kitüntetésére 2100 K. Vagyis célja elérésére évente a D. K. E. saját erejéből nem többet mint 3 2 00 koronát kÖit. Egyleti ki­adásokra (nyomtatványok, posta, tiszti­fizetések, irodabér stb.) költ 6 2 0 0 koronát, íme az a bizonyos egyleti baj, amiről mi általánosságban eleget szóltunk. Tessék kevesebbet az adminisztrációra s többet a tulajdonképeni cél elérésére for­dítani ! Az évkönyvre vonatkozó egyéb reflexióinkról alkalmilag még beszámolunk. or A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. ÚR KÖNNYE. Elcsendesült a város forgatagja, Hol nappal munka és bűn küzköde, Elnémult a vásári zaj rivajja, Leszállott az éjnek komor köde. Zord téli éj fagyos lehelletére Jégrózsa nyit az ablaküvegen; Mély csend . . . Mindenki már álomra tére, Legfeljebb még a gond van ébere?i. A gond ott virraszt a kicsiny szobába', Hol egy fehérszakállú férfi ül, Munkában telt éltének végszakára Nyomor jutott ki osztályrészéül. Dolgozna most is, csakhogy karja gyönge S ki munkát ád, ifjabb erőt szeret. Rideg magányban, étlen, elgyötörve A hajnalt várja: hoz-e kenyeret ? . . . 8 a gond ott virraszt a férj ágya mellett, Kit a súlyos kór lábáról levett, Ajkáról száll sűrű, nehéz lehellet, Kinos lázában nincs egy perc szünet. 8 ki éjt nappá tevén, ápolja híven, A hitves szíve kinnal van tele: Fogytán az orvosság ... és pénze nincsen ... Másnapra ah! honnan lesz gyógyszere ? . . . 8 ott virraszt a gond, hol két árva gyermek Egy ócska paplan rongyai alatt Didergve összebújt s csendjén az éjnek Fohászra nyitják halvány ajkukat: „Ki látsz, ahol más nem lát, a sötétben, Tudod, hogy meghalt drága jó anyánk, Ki áldást hintesz e bús földi létben, Az éj homályában gondolj reánk!" . . . 8 elválva a siralmas földi rögtől Felszárnyal a könyörgő szó oda, Hol csillagok körén túl, él öröktől Az árvák és szegények gyámola. 8 meg szánakozván sorsán mindazoknak, Akiknek éltet, lelket Ő adott, Egy könnyet ejt ... a ködök foszladoznak, Amint az Urnák könnye lefutott. Hová e könny jut, ott — csodás igézet! — Kikél a nyájas, égi irgalom, S az irgalomtól hit, remény feléled Virágok nyilnak a kopár fagyon. Elszállnak inség, hú, mint rémes árnyak A büszke diadalmas nap előtt, — Ó áldott, könny!. . . üdvére a világnak A nőszív volt, mely befogadta öt. Elet viharjában .megtört öreg, te! Holnapra már ételt lát asztalod. Jó nő! lessz orvosság reggelre kelve, Sinylő urad bizván, ápolhatod 8 te két kis árva! Oszlik majd az árnyék, Kályhádba tűz gyúl, lessz meleg ruhád; ó édes, könnyű és vidám ajándék, Mert aki kap, nem tudja, hogy ki ád. Nem tudja, hogy ki ád, hisz egyesülve Munkál köztünk a női szeretet, Elűzve a bút, a könnyet törülve Egyik se vár külön köszönetet; De minden szívben, mely a szenvedőnek Az élet terhét hordani segél, Szelíd varázsa égi szent erőnek: Az Úr könnyének egy atomja él. Kőrös Endre. ÉiurutöK, szamár­köhögés, skrofülozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „Roche 4 4 eredeti csomagolást. F. HoflTmann-La Roche & €•. Basel (Sfije), Kapható trroti rendeletre a gyógyszertárak­ban. — Ara tlvegenkint 4.— korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom