Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-09-15 / 37. szám

E határozat ellen a pénzügyigazgató fellebbezést jelentett be. Dr. Kemény Pál indítványára a pénzügyigazgató a jövő ülésben jelenteni tartozik, ki volt az oka ezen bírság kiszabásának ? A világverseny és mezőgazdaságunk jövője. i. A közgazdasági világverseny mind előbbre veti félelmetes árnyékát. Minden műveltebb állam érzi ezt és gyűjti sorba a benne valő küzdelem hasznos fegyvereit. Anglia kifejlett ipara és mezőgazdasága mellett a védvámok oltalma alá akarja vonni gazdasági érdekeit. Franciaország tovább keres teret gyarmatai szaporítására és elsőrangú iparát még jobban fejleszteni törekszik. Németország 1882-től fogva nemcsak iparának adott óriási lendületet, hanem vele párhuzamosan földmívelését is intenzívebb s jövedelmezőbb alapokra fektette. Amerika csodás közgazdasági helyzete oly rohamos arányokban emelkedik, hogy a közelgő gazdasági világversenyre kihívóul tulajdonképpen őt tartja a vén Európa. No, hogy Ausztriáról is szóljunk, ebben a mindenféleképen széttagolt és maradiságra teremtett országban is a felfogás egyöntetű arra nézve, hogy a már fejlett iparuk mellé még inkább erősítsék mezőgazdasági állapotukat is. Hát mi magyarok ugyan mit csinálunk e tekintetben ? Hát csoszogunk valahogy mi is előre. Agrár államnak nevezzük bizonyos gőggel magunkat. Van gabonánk, barmunk, — ételünk s italunk bőven, mondogatjuk öntelten. S mily különös dolog mégis : talán egyetlen-egy országban sem esznek — már akik ehetnek — oly drágán hust, mint nálunk, s egyetlen-egy országban sem oly magas áru a nemesebb ital: a bor, sör, mint éppen a boldog Kárpátok között! Honnan van ez a rettenetes nyomasztó helyzet oly hazában, ahol annyira mezőgazdaságiak az elmék, hogy a magyar ipar föllendülésétől szinte fáznak ! Ennek a keserves állapotnak bizony sok oka van. De legfőbb okoknak véljük először azt, hogy midőn közlekedési és forgalmi eszközeink fejlődésével és szaporodásával a mi nyersterményeink nagy ekszportját még törvényes intézkedésekkel is segítettük, addig — hogy többet ne említsünk — a mezőgazdaság másik fontos ágát, a marha-, illetve az állattenyésztés belterjes fejlesztéséről megfeledkeztünk. Sőt ami újítást tettunk is e téren, inkább kárára, mint hasznára volt baromtenyésztésünknek. Erre nézve elég utalnunk azon kétségtelen adatra, hogy mióta a nagymérvű erdőirtások megindultak s a nagy közlegelők fölmérések folytán megszűntek, a marhatenyésztés nálunk hanyatlott. Azelőtt, mig a közlegelők táplálták, minden falusi embernek volt ez vagy az a jószága, barma, — hisz alig került valamibe eltartásuk, — most pedig falvak mellett utazhatik el az ember a nélkül, hogy valamire való csordát, nyájat, pláne gulyát látna. Mig másutt arra oktatják a gazdálkodó népet, hogy teljes szorgalmát kifejtve, akár a szatócs üzletében, mindenfélével, amivel csak lehet, gazdálkodjék birtokán s mindenből iparkodjék hasznot húzni, addig nálunk a tagosítással, erdők irtásával s a közlegelők elpusztításával mintegy arra szoktatták a gazdákat, hogy elég a földbe vetett gabonába helyezni boldogulása reményét s mit fárassza magát egyébbel is, ha így is könynyeu megél. S ezen ferdén felfogott közgazdasági elméletnek itt van már a szomorú következménye. Agrár állam létünkre arról kell gondoskodnia főhatóságunknak, hogy a fiatal marhák kivitelét korlátozza. Mintha ezzel az intézkedéssel meg lenne oldva a súlyos gordiusi csomó! Mintha ezzel hosszabb időre biztosítva volna nagyobb marhaállományunk s némileg is csökkenne a hus ára piacainkon ! Ez az intézkedés csak ideig-óráig segít ebbéli bajainkon. Mi pedig állandó és gyökeres javulását várjuk ezen állapotnak és pedig minél előbb ; mert ha soká késik, valóságos katasztrófával sújtja a mezőgazdákat és az ország népét, amely már most is alig birja a hus árának magasságát. Orvosszerül még azt is ajánlják a marhatenyésztés föllendítésére, hogy angol módra hozzuk be mi is az istállóbannevelést. Míg az angolok ide fanyalodtak, sok mezőgazdasági válságon mentek át s bizony kényszerűségből divik náluk is ott, ahol van, az az istállóban nevelő rendszer. Nálunk a kényszerítő helyzet ugyan meg volna, — elég szomorú — de ahhoz sem a népünk nincs hozzászoktatva, sem berendezett istállói nincsenek hozzá, sem kedve, tanulsága sincs meg erre, amely kellékek pedig nem kicsinylendők. Ime, csak egy eset mezőgazdasági életünkből, amely szinte kiáltja, hogy ne legyünk oly büszkék agrár voltunkra, hisz még a legfontosabb agrár kérdésben is oly hátra vagyunk, hogy a közeledő közgazdasági világversenyben összeropintanak bennünk. Hisz már is nyögünk miatta ! Valamikor eléggé virágzó birkatenyésztéssel dicsekedhettünk. Ma már csak nagy birtokon láthatni birkanyájat. Sertéshizlalásunk csak 20—25 év előtt is elsőrangú helyet foglalt el a külföldi állatpiacokon is. Ma már csak a hire van meg a jó múltnak s mihamarabb eltűnnek társadalmi életünkből azok a nagy vállalkozók, akik még 10 év előtt is milliókat tudtak gyűjteni, becsületes kereslettel, sertéshizlalójuk után. Pangani kezd e téren a nagy üzlet s magával rántja már a kis üzleteket is, úgy hogy egész Európában sehol nem fe nyegeti oly válság a húskimérő iparral foglalkozó üzleteket, mint mi nálunk. A mészáros ós hentes üzletemberek valósággal be vannak szorítva a kényszerítő helyzetek közé. A marha s mindenfajta barom piaci ára magas, olcsón ők sem adhatják el s a mindennap növekvő marhaárakkal az ő cikkük ára is növekedvén, a vevőközönség haragját s zúgolódását vonják magukra, aki azt hiszi, hogy az árakat önkényesen ők emelik fel. Holott a mai nagy versenyben bolondot cselekednék az a hentes és az a mészáros, aki oly könnyedén akarná megszabni az üzletében mért hús árát. Ott lesik a többi versenyző iparos társai, majd megtanítanák azok a becsületes árszabásra. A közgazdasági helyzetünk eme sivársága miatt ide juttatott hűsmérő iparosainknak is előbbutóbb — ugy látszik — oda kell jutniok, ahol a szatócsok vannak, vagyis igen sokfélét kell árulniok üzletükben, hogy amit az egyik cikken elelveszítenek, a másikon megnyerjék. A pusztánhusméré8, ugy látjuk már most is, nem igen hajt sok hasznot a kisebb tőkével dolgozó mészárosoknak és henteseknek sem. Ma már legföllebb a nagy tőke tulajdonosa boldogul e téren is. Ime a mezőgazdaságunkkal összefüggő egyik iparág szomorú képe is mutatja, hogy agrár állam létünkre még mezőgazdasággal szorosan összefüggő és belőle élő iparágainkat sem birjuk eleven erőre segíteni. S vájjon mi lesz velünk, ha a nagy közgazdasági világ-verseny forgatagába kerülünk ? Gy. Gy. Tűzoltó-szövetségi közgyűlés. — 1906. IX. 8. — A veszprémvármegyei tűzoltó-szövetség f. hó 8-án Ugodban tartotta XIII. évi rendes közgyűlését. A közgyűlés, melyen 28 tűzoltó-testület képviseltette magát, tartalmasságánál és fontosságánál fogva kiemelkedik a rendes egyleti gyűlések sorából. A szövetség, mely vármegyénk tűzrendészetének ügyét lelkes elnökének, Ováry Ferencnek vezetésével megalakulása óta jelentékenyen fejlesztette, e gyűlésével is közelebb jutott céljához : a társadalom érdeklődését a tűzoltás nemes intézménye iránt felkelteni s a tűzoltást Mikor elérjük mi tűzoltók az égés szinhelyét, hova lélekszakadva kimerülten érkezünk, hol veszünk ilyenkor elég fogatot? hát ime a remek fiatalost, melyben még a szellő is csak susogva járt, kelt, s maragd-zöld vagy feketésbe hajló lombjai pedig gyógyító balzsammal töltötték el a levegőt, mint ezernyi ezer fáklyát látjuk kigyúlni egyszerre s csakhamar kormosán, megfosztva lombjától gyászoló setétbe borulni, szinte feldühödve keressük: ki és mi okozta a szerencsétlenséget ? Hát biz azt ritkán lehet kipuhatolni! Azonban mondok egy példát. Ifjú ember jár az ültetésben. Vadász-táskája nagyon üres, de szive megtelt a szabadság, a természet szépségének, az erdő poezisénak boldogító érzetétől. Igazi „Bársony"-os hangulatok uralják kedéjét. Eszébe jut a költő dala: „Az erdei élet mi szép, mi jó pintyőke ha szól, s füttyent a rigó. Rá jókedvű vadász Kürtje vigan hahotáz." Eddig jól van, csak másra ne gyújtana rá, t. i. arra az átkozott cigarettára! Gyufa sercen, majd nagy ívben repül tova s a vadász vasárnapi hangulatban tova ballag. Vissza se tekint, pedig tán elnyomhatta volna gyors és erélyes föllépéssel a mögötte támadt alomtüzet. Mire a füst fojtó szaga figyelmessé teszi, már az életére kell gondolnia. A futó tűz nyomában rohan. Nehéz füstcsomók vágtatnak előtte s a föld szine felett terjengő füst-kárpit mögött apró lángnyelvek villognak elő. Mire az erdőőr észreveszi, mire segítséget hoz, akkorra már évtizedek munkájának eredménye ment füstbe. Sok veszedelmet idézett elő már a repülő szikra, mely a vasúti mozdony kürtjéből fölszáll. Mikor vasúton utazunk, gyakran látunk égett foltokat a mezőn, a tarlón, a gyepen, melyek ha nem a mozdonyszikrától keletkeztek, ugy az utasok gyufája, égő szivarja okolható, mit a kupé ablakán könnyelműen kihajítottak. A pásztortüzek, kóbor cigányok elhagyott tanyája, ha a távozó karaván szokott könnyelműségében tűzhelyét le nem oltja, megannyi gyupontjai lehetnek az erdőégésnek. Mindezeknél azonban félelmesebb, szinte leküzdhetlen ellensége az erdőknek az ember legaljasabb indulata: a boszú. Az a gyáva démoni ösztön, mely áz aljas szenvedélyt helyrehozhatlan kártételre bujtogatja. A főszolgabíró vagy rendőrkapitány erdei kihágásért elmarasztal valakit. Ez a valaki aztán a büntetés kiállása után az erdőn ,tölti ki a boszuját, mely neki semmit sem vétett, sőt táplálta, keresetforráshoz juttatta volna. Van gondja rá a gonosztevőnek, hogy a kár miméi nagyobb, minél érzékenyebb legyen. Fiatal fenyves mellett megy például az útja. Egy szorgalmas, ambiciózus erdőtiszt nagy sereg munkával, erkölcsi- és anyagi siker reményében évtizedek óta ültetgeti. Az erdőbirtokos egész vagyont fordított a munkálatokra s az eredmény az ellenséges éghajlati- és talajviszonyok dacára végre kielégítő. A korábbi ültetések már több méter magasak; zsendülő hajtásaik a tavaszt ünnepelik, mindmegannyi egy-egy remek karácsonyfa. A fiatalabb ültetésben magasra nőtt a fű, egymásfölé borulva több évi sarjú képez a vadnak puha fekvőhelyet. Az ültetés hosszában szél kerekedik, baljóslatú suttogás kél a lombok között: a halál szele. A gonosz kéz nyomán egy pillanat alatt futótűz támad az avar között, mely mesés gyorsasággal terjed, feltartóztatlanul rohan tova, mig előtte égető anyagot talál. Pár óra alatt a holdakra terjedő terület egy óriási fekete folt lesz, melyen a lepörkölt zöld lombok a vigasztalan gyász szinét öltik magukra. Az erdei tüzek e legveszedelmesebb fajtája, különösen mióta a fekete fenyő (pinus austriaea) kultiválása a kopár területeket kezdi foglalgatni, mind gyakoribbá válott. Csak a győri kerület kir. erdőfelügyelőségének területén 1901. évtől a folyó évi április hó 13-ig, összesen az utóbbi hat évben 486 kat. hold lett a futótűz áldozatja. 1901-ben 45, 1902-ben 24, 1903-ban 25 kat. hold erdőterület égett le. 1904-ben elpusztult a győri püspökség erdejében (Vaszar) 10-0, m. kir ménesbirtokon Jó és szép munkáért és kitűnő szabásért több kiállításon érmekkel kitüntetve! Mindennemű férfi-ruhák YAGO DEZSŐ első pápai férfi-divatterme, Pápa, Fő-tér, S53. sz. szolid áron mérték szerint készíttetnek.