Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.
1906-09-08 / 36. szám
Ganz és Tsa ezen ajánlata csak f. év végéig áll fenn. A szakbizottságok utján való érdemleges tárgyalás — hol bővebben fogok referálni — megkezdését ajánlom a tek. tanácsnak, mert a januári jelentésemben kimutatott évi 10.000 kor. tiszta jövedelem ezen ujabb ajánlat folyán nemosak biztosítható, hanem valószínűleg, sőt tényleg több is lesz. Révész Arnold v. mérnök. Szociális mozgalmak.* Vettük a következő levelet: Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Engedje meg, hogy becses lapját még egyszer igénybe vegyem, és a „Szociális mozgalmak" cikksorozathoz még egy-két megjegyzést lűzhessek. Szerkesztőségi titka elárulása alkalmával tett azon állítását, miszerint a szellemi munkások épp oly munkások, mint azok, akik testileg dolgoznak, megbotránkozva fogják vasszautasítani nemcsak az u. n. intelligencia nagy része, mely már a legszerényebb írnoki állástól kezdve, magát „tekintetes ur" nak tartja és hivatja, hanem még az olyan kisiparosok is, kik kölcsönkért pénzzel váltják iparigazolványaikat. Éppen a szociáldemokraták előtt nem volt új szerkesztőségi titka és ha a szerkesztő urak figyelemmel kisérnék a szociáldemokrata sajtót, tapasztalhatnák, milyen nagyon iparkodik éppen az, ily értelemben felvilágosítólag működni, a szellemi munkások proletárjait, a tanítókat, hivatalnokokat stb. szervezni, és a párt körébe vonni. Én árulok el e tekintetben egy titkot. Francziaországban és Németországban a tanítók már régóta hatalmas szociáldemokrata szervezetekben vannak egyesülve. Németország tanítószervezetének szilárd ellenállásán megtörik a centrum párt minden erőfeszítése, hogy a felekezeti szellemet az iskolába bevigye. Kioktatását tehát csak a szociáldemokratákon kívül álló körök fogadhatják köszönettel. Merőben új azonban ellőttünk azon állítás, hogy Marx tanait ma már senki sem veszi komolyan. Amint mi tudjuk, a marxizmus soha erősebb és elterjedtebb nem volt, mint éppen most és ha az általa létre hozott Internationale 1872 után meg szűnt is, annak egészen más okai voltak. Az új Internationale azonban, mely 1889 ben alakult, mindig erősebb és erősebb lesz, és az utolsó évben már az egész világ proletárjait egyesíti magában ; az angolokat és amerikaiakat is, kik eddig távol tartották magukat. Célja a szintén internácionális tőkével szemben a munkások gazdasági felszabadulását és emberi jogait kivívni. Ezen általános * Lásd a Pápai Hirlap 33., 34. és 35. számait. gazdasági harcra vonatkozik a szociálisták nemzetközisége, csakis erre. Ezentúl teljesen függetlenül csinálja minden ország szociáldemokrata pártja a maga belpolitikáját. Amint például Szerkesztő Úr is dicsérőleg hozza fel, Bebel német politikát folytat; épp így tesznek a francziák, magyarok és a többiek is. Csak tudatlanság vagy rosszhiszeműség vádolhat bennünket hazafiatlansággal, politikánkat a haza érdekeivel ellentétben állónak. Programmunk nyilt, világos; annak egy pontja sincs, mely a haza érdekeibe ütköznék. Káros lehet e a hazára, ha az eddig kizsákmányolt népmilliók érdekeiért, népszabadságért, az emberek jogaiért és kulturális emeléséért küzdünk ? Magunkra hagyatva, sőt mindenki által támadva, harccal vagyunk kénytelenek utunkat a cél felé folytatni, mely küzdelem mindig élesebb és élesebb lesz. Első áldozatai bizonyára a gazdaságilag gyenge kisiparosok lesznek, de ezeket sem a magas munkabér, hanem a gyári versenyi teszi tönkre. Ezen segíteni nem lehet. Szerkesztő úr az állam segítségével biztat. Sajnos, mi nem tapasztaltunk eddig semmi olyat, aminek alapján a mai államtól, a mai társadalomtól remélhetnők, hogy segítségünkre lesz. Es miután frázisokkal és biztató Ígéretekkel legfeljebb képletesen lakhatunk jól, kénytelenek vagyunk egyedüli fegyverünkre, a sztrájkra támaszkodva a harcot folytatni, egyelőre egyedül. Az agráriusok politikája és a nagytőkések kartelljei következtében létrejövő általános drágaság egyrészt, a magasabb munkabérek másrészt olyan gazdasági viszonyokat fognak azonban teremteni, hogy a középosztály, különösen az intelligencia kénytelen lesz indolenciáját félretéve a munkáskérdéssel és a szociálizmussal alaposan foglalkozni. Nem kétlem, hogy nekünk fog igazat adni és jóakaratú platonikus tanácsok helyett parlamenti békés úton ugyan, de nyomatékosan fogja törekvéseinket támogatni, annál inkább is, mivel küzdelmünk nemcsak gazdasági, hanem egyúttal a reakcióval szemben élet halálra folytatott harc az előrehaladás, a gondolat és tudomány szabadsága érdekében. Pápa, 1906 szept. hó. Az igazi munkásbarát. * E cikkre, melyből egy hosszabb politikai részt lapunk társadalmi jellege következtében kénytelenek voltunk kihagyni, pontonként adjuk meg rövidre fogott válaszunkat, megjegyezvén, hogy ezzel a vitát le is zárjuk. Ad 1. „Az igazi munkásbarát" nem csupán a szerkesztő mult heti cikkére, de az egész vitát megindító „Munkásbarát"-féle cikkre is reflektál s úgy látszik felfogni a dolgot, mintha azért a két cikkért egy szerzővel lehetne leszámolni. Pedig a két cikket két különböző.egyén irta, akiknek felfogása lényegesen különbözik egymástól, Ad 2. Amit a szellemi munkásokról mondtunk, nem most mondtuk először. Erős demokrata érzéssel hirdettük már 8 év előtt, e lap megindulásakor pedig egyik programmunkul adtuk. Hogy a szociálisták a külföldön így vélekednek már régen, jól tudjuk, de bizony hazánkban ma is a szociálisták jó része ép úgy „uri betyár "-nak tart minden hivatalnokot,.ahogy sok u. n. „úr" lenézi a „tintanyaló"-t, a lateinert. Ad 3. A német tanitók közt vannak sokan szociáldemokraták, de ezrei a német tanítóknak más zászló alatt, ha nem is éppen a felekezeti centrumban küzdenek anyagi és erkölcsi érdekeikért. Ad 4. Marxról „Munkásbarát" irt ilyesfélét, mi a nagy szellem iránti teljes tisztelettel nyilatkoztunk róla. Hogy azonban tanai a maguk merevségében nem érvényesülhetnek, hogy gyakorlati kivitelük érdekében a polgári elemmel karöltve kell működni, azt ha nem is vallaná ma a legtöbb külföldi szocialista vezér, a tények bizonyatának mind hangosabban. Az „Internatiouale"-ról mondottakat a maguk egészükben fenntartjuk. Internationale ma már legfeljebb papiron van —• Politikai pártprogramm birálatába nem bocsátkozhatunk. Aki hazafias érdeket akar szolgálni, vallja magát nyiltan magyarnak és nemzetközi álszemérem ne tartsa vissza attól, hogy áhítattal ne énekelje, amit szivében érez, „Isten áldd meg a magyart!" Ad 5. A kisipar s a gyár viszonyáról mi is hasonlólag vélekedünk. De amig él a kisipar, nem lehet a kisiparost a nagytőkés vállalatokkal egy kalap alá fogva kezelni. Ad 6. Az állam tehet és kell is, hogy tegyen a szociális helyzet fokozatos javítása érdekében. Épen nem tartozunk azok közé, akik a sztrájkot elvileg elitéljük, de viszont hogy a sztrájkon kívül más fegyver nem állana rendelkezésre e célból, azt nem fogja velünk senki elhitetni. De ime „az igazi munkásbarát" önmagát mintegy megcáfolva szól közvetlenül ezután tudomány, haladás, felvilágosodásról. Ezek már kedves szavak nekünk. Bennünket a Bacsányi szelleme lelkesít. „Vigyázó szemetek Párisra vessétek" — mondta 115 év előtt ő, mi ezt akarjuk tenni, a saját meggyőződésünk szerinti úton járva a felvilágosodásért akarunk, s mig erőnk engedi, fogunk is küzdeni ! Szerkesztő. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Városi közgyűlés lesz folyó hó 15 én a következő tárgysorral: 1. Halász Mihály városi képviselő javaslata a községi közmunka kivetése tárgyában. — 2. Koch György ipariskolai szolga kérvénye állásában való meghagyása iránt. — 3. A pápai ev. ref. egyházközség kéri, hogy a Széohenyi-téren létesített sétahely egyrésze az új jegyző, sőt még az uraság is megjelenik, mert nem komédia ez. És letelepedtek a második sorban, az első sort illedelmesen az uraknak hagyván. Hátul e közben tolongás és zsivaly támadt. A biró gyakran néz hátra és komolyan pisszeg. Néhányan pipára gyújtanak és halvány füstkarikák szállnak az alacsony tető felé. Nagy a meleg. E közben megérkeznek az urak is. Az illendőségtudó közönség elcsöndesedik. Kevés idő múlva kinyilik az oldalszoba ajtaja s megjelenik a művész. Hamleten hosszú köpönyeg volt, lábán könnyű saru, fején pedig pirossal szegett sapka, mely koronához akart hasonlítani. Büszkén lépett az emelvényre, majd komor képet öltve, szavalni kezdett: — A léten s nemléten töprenkedem . . . Nemesb a lélek vájjon, hogyha tűri, Megadva önmagát, a létnek Minden buját-baját és szenvedéseit. . . Avagy nemesb, ha fölkél sorsa ellen És egy merész, egy bátor tettel egyszer S minden időkre leszámolt vele ? . . . . . . Meghalni és alunni csöndbe mélyen, Feledve s elfelejtve, mig az élet tombol S álmodni mély odúnkba' hallgatag . . . ... De hopp!. . . a bökkenő, hogy álmodunk. S ki tudja azt, vajon mit álmodunk ? . . Halál, amelyben álmodunk, talán A létnél is gyötrőbb, vad álmokat? . . . E gondolat, mi visszadöbbent, s így a Nyomort, a fájdalmat oly hosszan élteti. Mert ki tűrné e kornak sebző nyilait, A zsarnok vad boszuját, dölyfét, Zsandár-uralmát, gőgös kacaját, Beamtereknek packázásait S mind a rúgást, mellyel rüpőksereg Bántalmazza a tűrő érdemet? Ki az, ki tűrné, hogy a nagy nevek, Melyek e bús nemzetnek szent fohászai, A vak, a süket éjszakába' most Rút, gyáva élcnek, gúnynak tárgyai, S az óriások, kiknek puszta egy hirére Megrémülve futott bérenc-sereg, Kik egy világot hordanak szivökben: Azok most a bitófán vesznek el ?. . . Ki az, ki tűrné e fájdalmakat, Üldöztetést, hazája gyászát, Családja züllését és pusztulását, Ha pihenőre tudna térni Egy elhatározással, melyre gyönge, Mert reszket a halál utáni, Ismerhetetlen, ködökbe burkolt Valamitől, melyről még senki Hirt nem hozott... És gyávák így leszünk; És így leszünk lám, boldogtalanok ... Jó honfitársak, hű testvéreim, Prológusomnak itt a vége, im. Szeretném én is feledni a régit. . . Nem, nem lehet. . . Sirassátok Hetényit! A művész meghajtotta magát s távozott a benyílóba, magára zárván az ajtót, mely mögül kihallatszott, amint egyhangú ritmusban dalolgatta: Sirassátok Hetényit, jó Hetényit Sirassátok Hetényit. — A prológ jó volt, jegyzette meg az uraság. Hamlet töprengése magában is hatásos, hát még a haza és a honfiakra vonatkoztatva. A többi urak, akik ebben a félre eső faluban Hamletnek csak hirét hallották, lehajtották fejőket s elmélkedtek. Sőt a közönség sem elégedetlenkedett. A vértanukra vonatkozó célzást mind megértették, kivéve az ifjúságot, mely egyebet várt. No de ezután fog jönni az igazi. — Csönd legyen, gyerekek! Csakhogy Hetényi már több, mint negyed órája bent van. Ennyi idő alatt átöltözhetett volna. Az öregebbek is kezdenek türelmetlenkedni. — Meg köll zörgetni azt az ajtót, héj, kisbíró! kiáltja onnan a kuckóból Pacsai Gergely. Már ide s tova fél órája, hogy Hetényi nem MIT I«¥OíK? T^ffcTíT? í m i mely ld eS e s gyomorbaj, légcső-, tüdő-, -T \JI\J\il-k3"L, gyomor- és bélhurut, csontlágyulás, vese- és hólyagbántalmak eseteiben 26 év óta kitűnő eredménnyel használtatik és ragályos betegségektől, mint hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványviz erre a legbiztosabb óvószer. Elsősorban az I-sőrendü természetes szénsavas __ _ _ . — - , - . . ,. ... „ , . -. , . .i -mm á kT ¥ at ^^ ^ ^ r^^ • typhus, cholera megkimeltettek azok, akik közönséges ivóvíz natrontartalmil ásványvizet a MUUAl a bactcriummcntes mohai ÁGNES-forrás vizzel éltek. Számos orvosi szaktekintély által ajánlva. Elismerő nyilatkozatok a forrás leírásának ismertető füzetében olvashatók. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű, mesterségesen szénsavval telített víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb, hogy az AGNES-forras vizet a legszegenyebb ember is könnyen, megszerezhesse és hogy bárki által olcsón beszerezhető legyen, már a vidéki nagyobb városokban is lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás le.rasanak i---^ i ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelőség. f"" í"i i' lpthp n vpndpplnhen. Fnraktar Oszwald Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. Főraktár Oszwald János urnái Pápán. (3) Kedvelt borm!
