Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.
1906-09-01 / 35. szám
megtalálni. A módot arra, hogy az egyház új, szép templomhoz jusson a templom számára legalkalmasabb helyen s viszont a városnak is meg legyen a maga szép új színháza szintén az arra legalkalmasabb helyen. S mindez történjék meg a város nagyobb megterheltetése nélkül. Segéllyel járulni a templomépítéshez a városnak erkölcsi kötelessége, ha a templomépítés folytán színház építése válik szükségessé, akkor a mostaninál különbbé tétele (csak ennyi!) szintén az ő kötelessége, de mindezt csupán az anyagi helyzetünk kiszabta határok között teheti. A magyar tanuló-ifjuságnak. E sorokkal nemzetem jövendő' oszlopaihoz, a nemes magyar tanuló-ifjusághoz fordulok. Nem pillanatnyi föltünési hiú inger, hanem drága hazám jobb jövőjének tiszta óhajtása vezeti tollamat. E szerencsétlen nemzet több mint 200 esztendeje szabadult föl a török hódítás pusztító uralma alól s hosszú idő alatt még a földmivelés terén sem tudott oly magas fokra emelkedni, mint ahol a szomszéd nyugati művelt államok állnak. Ipari tekintetben pedig oly hátra maradtunk, hogy még a balkáni országok sem irigyelhetik helyzetünket. Nem kutatjuk most, hogy ki? vagy kik? illetve, hogy m i ? vagy mik? e rettenetes állapotnak az okai, hisz aki hazánk történetét tárgyilagosan bírálva tanulja, az úgy is tudja jól, hogy több száz esztendeje honnan fú a perzselő szél jobb sorsunk ellen. Mi csak arra hivjuk fel első sorban is tanuló-ifjuságunk hazafias figyelmét, hogy ha mi hosszabb jövő életet akarunk magunknak lehetőleg biztosítani, hazánkban az ipart föl kell virágoztatnunk. Az olyan állam, amelynek egyedüli közgazdasági jövedelmi forrása a földmivelés, már most is alig bir létezni a nagy kultur államok között, e század közepe táján pedig a csupán agrár országok anyagilag és erkölcsileg is tönkremennek a világ gazdasági versenytüzében. Nem dicsőség tehát agrár államnak lenni! . Nem sok biztatás a jobb jövő reményére az ipar elhanyagolása. Egy ezredig azért maradhattunk itt e drága földön, mert nemzetünk nem csak erkölcsileg, vallásilag, hanem s ez a fő, közgazdaságilag, anyagi műveltségileg is hozzá simult a nyugat-európai államok akkori viszonyaihoz. Az ujabb ezred-évnek alapját akkor rakjuk le, ha szemünk előtt tartva a művelt nyugati országok népeinek munkálkodási irányát, nem csupán a földmívelésből akarunk megélni, hanem virágzó iparra adjuk magunkat. Hazám tanuló-ifjusága! Nemzetem jövendő védelmezői, fenntartói! Honi nagy ipart teremteni egyszerre ugyan nem lehet, de lankadatlanul rajta fáradozni lehet is, jó hazafinak kell is. Első kötelessége mindnyájunknak, tehát a tanuló-ifjuságnak is, hogy mindazt, amit a magyar ipar jót és versenyárut előteremteni tud, azt csakis hazai forrásokból szerezzük be. A honi ipar eme pártolása nélkül, hazánkban az iparnak még valamelyes lendületet sem adhatunk, nemhogy még nagyipart teremthetnénk. Azért is minden magyar tanuló szívbéli hazafias szent kötelességének tartsa, hogy minden ipari szükségletét, amiből lehet, csupán magyar forrásokból szerzi be. E nemes szándékában hathatósan segítik őt azon intézkedések, melyeket a Magyar Védő- Egyesület országosan városaink kereskedőinél életbe léptetett. Pápán is a fonti egyesület helybeli fiókja működése s kereskedőink és iparosaink nagy részének hazafias magatartása folytán több oly intézkedés történt, amelyek biztosságot nyújtanak tanulóinknak is arra, hogy amiből akarnak és amiből lehet, magyar árucikket vásárolhassanak. A legfontosabb intézkedés az úgynevezett védő-táblák alkalmazása az üzleti kirakatokban. E védő-táblák már messzebbről is jelzik, hogy hol árulnak magyar cikket. A boltokban pedig látható helyeken kifüggesztett árujegyzék mutatja, hogy mely árucikkek honiak azon üzletben. Nemes tanuló-ifjuság! Lángoló honszerelmetekre kérünk benneteket, hogy pártoljátok az eddig elhagyott honi iparunkat és csak is ott, azon üzletekben vásároljatok it is, testvéreitek is, szüleitek is, ismerőseitek is, ahol a kirakatban a védő-tábla nyíltan ki van téve. Ez a legkevesebb, amit a magyar iparért tenni jogunkban áll és kötelességünk körébe is tartozik. Amely tanuló nem akarja megérteni a hivó szót, az hazája boldogabb jövendőjéhez vonakodik egy-egy téglát odahordani. Amilyen az ifjúság, olyan a nemzet jövője. Mi hisszük, hogy a magyar tanulóifjuság, a honi ipar lelkes és kitartó pártolásával is hona boldogabb jövőjén akar és tud is munkálkodni. Győri Gyula, a M. V.-E. pápai fiókja ügyvezető-igazgatója. Yálasz az „igazi munkásbarátnak".* Szerkesztőségi titkot leplezünk le. Az a cikk, melyet most két hete „Szociális mozgalmak" cimen közreadtunk, az értelmiség köréből került ki, azt pedig, amely múlt számunkban az előbbit birálat tárgyává tette, a munkásság soraiból küldötték be. „Igazi munkásbarátnak" minden sorából kiérzett, hogy tudatában van annak, hogy honnan származott az a cikk s éppen azért bármennyi állításának helyességét elismeri, dicséri, az egész cikket mégis bizalmatlansággal, gyanúval fogadja, mert érzi, tudja, hogy nem munkás, hanem az u. n. uriosztály köréből való ember irta. Nagy tévedésben van az „igazi munkásbarát". A munkásbarát, az első cikkiró, ép úgy munkás, mint az „igazi" és társai, mert munkás mindenki, aki dolgozik, már pedig a szellem eszközeivel ép oly nehéz, sőt nehezebb, fárasztóbb * L. a Pápai Hirlap 32. és 33. számait. folyóirat szószerint kiadta a kádár pókhálós értekezését és a Hladár hozzáfűzött magyarázó szövegét, — a jogi szemlék pedig sietve átvették a becses és posthumus munkálatot. Hladár igy végezte a stuttgarti cikket: „Ama bölcs logikának, mely az egész művelt világot meghódította, már nyoma található e szerény értekezésben, mellyel Kádár a tudori fokot elnyerte. Az erőnek, az éleslátásnak ugyanaz a teljessége szól hozzánk a fiatal diák soraiból, amely később az érett férfit oly magasra emelte." És a stuttgarti szerkesztő, csillag alatt, ezt irta : „Boldogok vagyunk, hogy mi lehetünk az elsők, akik a vilaggal a posthumus munkát megismertethetjük". Történt azonban, hogy a párisi Toelplin, a németből franciává lett nagy tudós, rosszul ebédelt a külvárosi korcsmában, ahova szalmaözvegysége vidám napjai egyikén betévedt. A hires jogász rosz hangulatban tért haza estefelé a lakására, s unottan, haragos kedvben olvasta végig a stuttgarti jogi szemlét. Toelplin, minthogy lefeküdni még nem akart, cikket irt a Kádár Sándor értekezéséről; s a cikkben epés szavakkal illette a tudori disszertáció közlőjét. „Igaz, irta a hires Toelplin, hogy a fiatal Kádárban már itt is megosillognak a későbbi nagy tudós tehetségei, de a magyarázat, melyet Hladár úr a cikkhez fűz, önkéntes, erőszakolt és értelmetlen. Honnan veszi Hladár úr annak a bizonyítékát, hogy Kádár már ifjabb korában magáévá tette a Lambrosoféle elméletet? Amit Ő oly meglepő tudással, oly ellenállhatatlan logikával fejt ki tudori értekezésében, nézetei, iránya, eszméi szerintünk sokkal közelebb állanak a svájci Schnábeli-féle elmélethez, mint a Lambroso úr ismeretlen alapelvéhez. Hladár úr a Kádár lelkébe oltja azokat a bölcseségeket, amelyek az ő virgonc agyvelejében születtek." Természetes, hogy Toelplin cikke nem maradt viszhang nélkül a tudományos világban s az angol Westroode rögtön kötelességének tartotta, hogy Hladárt a szavazatával támogassa. Westroode is azon a nézeten volt, hogy a fiatal Kádár a Lambroso nézeteit helyeselte, mig Mentz-FrohdoríF fiatalos tűzzel szegődött a francia Toelplin pártjára. Azt lehet mondani, hogy a jogtudós világ két komoly és szenvedélyes pártra szakadt; az egyik : Hladár, Westroode, Thalmayer, Grinceman, Chevieux kardtörésig állott amellett, hogy Kádár lángeszű logikával küzdött ifjú korában a Lambroso-féle elmélet mellett; a másik: Mentz-Frohdorff, Toelplin, Wood, Hoeckel, Cauders tudni sem akart a Lambroso befolyásáról és a Kádár művében „csodálatos és zseniális lándzsatörést" látott a svájci Schnábeli mellett és a hirneves olasz anthropologus ellen. A vita oly szenvedélyes hullámokat vetett, hogy. később Cbevieux és Hoeckel egymást egész fesztelenül tudatlan fajankó-nak mondták, Cauders pedig gúnyosan irta egy francia lap tárcájában : — Ahhoz, hogy az ember Kádár Sándort magyarázza, egy fontos kellék szükséges: az, hogy az ember Kádár Sándort megértse ... * A guerilla-harc e lázas napjaiban történt, hogy egy magyar vidéki lap, ha jól emlékszem a Baranyavár és Vidéke, tárcát közölt az öreg Kampóstól, aki tiz év óta Pécs városában ügyvédkedett. Azok, akik a kövér Kampóst öregnek hivják, nem az ő zsenge negyven évét tisztelik meg ezzel a jelzővel, hanem a Kampós tekintélyes embonpointjét és naiv, szinte himporos kedélyvilágát. Kampósból, aki valamikor egyetemi forradalmakat szervezett és a véres kardot diadalmasan hordozta körül az alma mater kávéházaiban és kifőzőiben, ártatlan és gyermeklelkű vidéki ügyvéd lett. Tiz év óta még talán azok sem gondoltak rá, akik némiképpen az ő szorgalmának köszönhették a tudori kalapot. Mert a fiatal Kampós valaha különös mesterséget űzött; öt forintnyi fix honorárium fejében doktori értekezéseket fogalmazott. Az értekezések testvérek közt sem értek öt forintot, mert Kampós egy szarka nonchalengeával dézsmálta meg a legtekintélyesebb jogi műveket. A tanárok azonban, akik évtizedek óta nem olvastak el egyetlen disszertációt sem, kivétel nélkül elfogadták a tudori értekezéseket, s a Kampós-féle cég jó hirJó és szép munkáért és kitűnő szabásért töblb kiállításon érmekkel kitüntetve! * - * 9W Mindennemű féríi-ruhák VAGO DEZSŐ első pápai férfi-divatterme, Pápa, Fő-tér, 253. sz. szolid áron mérték szerint készíttetnek. Jó nagymunkás] szabóse^óde^k f e|l 4v ejtetnek.
