Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-02-03 / 5. szám

— Ipoly napja. A pannonhalmi főapát névünnepe alkalmából kedden a bencés székházban nagy ebéd volt, melyre a hatóságok és társadalmunk több előkelő tagja volt hivatalos. Mészáros Károly polgármester lekér Ipoly pannonhalmi főapátot köszöntötte fel, Pető Menyhért igazgató pedig a vendégeket éltette. — Elhunyt föur. Erdödy Ferenc gr. a főrendiház tagja csütörtökön éjszaka Bécsben hirtelen meghalt. Azon este színházban volt s éjfél előtt tért haza. Mialatt komornyikja levetkőztette, szívszélhűdés érte s halva esett össze. A halottat Szombathelyre szállították. Az elhunyt 1830 január 9-én született; feje volt a család idősebb ágának. Nyitra, Vas, Veszprém és Krassó-Szörény vármegyékben, valamint Horvátországban nagy birtokai voltak. 1894-ben valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot kapott. Tulajdonosa volt a Lipót rend nagykeresztjének. — Egyházi közgyűlés. A pápai ev. egyház tegnap, pénteken d. e. tartotta rendes évi számadó közgyűlését. A gyűlés tudomásul vette, illetve jóváhagyta a különböző számadásokat, s kapcsolatban mély sajnálattal vette tudomásul Berecz János pénztárosnak abbeli megmásíthatatlan elhatáro zását, hogy a pénztárosi tisztségről lemond. A lemondott pénztárosnak bokros érdemeit Gyurátz püspök méltatta meleg szavakban, s indítványára a közgyűlés 15 évi buzgó és hűséges működéséért jegyzőkönyvileg köszönetet szavazott. A megüresedett pénztárosi tisztségre a közgyűlés Berecz János ajánlatára egyhangúlag Kiss István takarékpénztári tisztviselőt választotta meg, ki az esküt a gyűlés folyamán letette. Részben eltávozás, részben kisorsolás utján megüresedett helyekre a presbitériumba a következők választattak meg: Barcza Bálint, Berecz János, Kunszt Henrik, Mike Kálmán, Szenthe Károly, Csizmadia Sándor, ifj. Horváth Dániel, Gőtze József, Szén*.he Márton, Szakács János, Fejes János, Szakács Gábor és Bertha Márton. Az egyházmegyei közgyűlésre küldendő gyülekezeti képviselők megválasztása után Nagy Pál tanítónak fizetését jegyzői tiszteletdíj emelése cimén 140 koronával javították, Szutter Dániel tanítónak pedig 100 kor. és Hujber Irma tanítónőnek 50 kor. drágasági pótlékot szavaztak meg a folyó évre. — Helyreigazításul. A városi képviselők választásáról szóló múlt heti cikkünkből tördelési hiba folytán kimaradt, hogy a Il-ik kerületben rendes tagnak (sorrendben harmadik helyen) Wuest Ferenc urad. intéző, 244 szavazattal megválasztatott. Ugyancsak a II, kerületben nem Molnár János, hanem Molnár István választatott meg rendes tagnak. — A ker. szociális kurzus tegnap este vette kezdetét városunkban, A bencésgimnázium tornaterme, amelyben az előadást rendezik, már őrakor annyira túlzsúfolva volt, hogy oda teljesen lehetetlen volt bejutni. Számosan szorongtak még a folyosón is, igen sokan meg kénytelenek voltak visszafordulni. Ezek között volt tudósítónk is, aki éppen ezért nincs abban a helyzetben, hogy az első előadásról beszámoljon. Annyit tudunk csupán, hogy Nagy Emil dr. országgyűlési képviselő előadása elmaradt s Böttka Jenő elnöki megnyitója után Stanits Fulgent, a helybeli bencésgimnázium jeles tanára tartott szabad előadást. Úgy halljuk, hogy a többi előadást a Griff-ben tartják, bár ekkora tolongáshoz még ez is szöknek bizonyulhat. — A főgimnázium köréből. A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter Barcsi Józsefet, főgimnáziumunk érdemes természetrajz-tanárát, a fennálló szerződésből folyó jogánál fogva az államilag kinevezett rendes tanárok közé sorozta. — Makay István tanárt az egyházkerületi elnökség betegsége miatt a folyó év végéig szabadságolta. — Müvészestélyek. Az izr. nőegylet nagy művészestélyei ma és holnap este lesznek a városi szinházban. Az előadásokra jegyet már napok óta nem lehet kapni. Csütörtök este tartották meg a színdarabokból és élőképekből a főpróbát — belépti díj mellett. Akik jelen voltak, a legfényesebb sikert jósolják. — Az estélyekre szóló jegyek máiéi fogytak, kivéve a karzati ülo- és állóhelyek jegyeit. Ezeket az előadások előtt a pénztárnál lehet megváltani. — A főtemplom oldalbejáratainak kifestése. Örömmel értesülünk, hogy a különben minden izében ritka szép plébániai főtemplom eddig fehérre meszelt, csupasz és rideg oldalbejáratait a templom belsejével összhangban festi Regner Pál festő. A festési munkálatok már javában folyamatban vannak. A templom méretei oly impozánsak, hogy ezen két oldalbejárattal annyi munka van, akár csak két falusi templom teljes kífestésével. — Akinek még Esterházy a főispánja. Képviselőt azon cim alatt megzsarolni, hogy pillanatnyi pénzzavarba jutott „választóját" segítse ki, — régi szélhámos-stikli. Evvel próbálkozott meg a napokban Hoitsy Pálnál, a mi országgyűlési képviselőnknél is egy alak, aki beállított budapesti lakására és Németh Elek pápai városi tisztviselőnek mutatkozott be. Jó megjelenése semmi gyanút nem keltett, csak azon ütközött meg képviselőnk, mikor a politikai viszonyokról beszélgetvén, méla rezignációval sóhajtott fel: vájjon mi lesz e mai viszonyok között a mi főispánunkkal, Esterházyval? — Hogy lehetséges az, hogy pápai s hozzá pápai tisztviselő legyen valaki s ne tudja, hogy Esterházy már régen meghalt ? Minthogy azonban az immár gyanússá vált alak pénzt nem kért, Hoitsy nem bánta, akárkit tart főispánjának. Másnap azonban beállított egy hordár, aki által Németh Elek tisztviselő úr pénzt kért, mert váratlanul kifogyott belőle. Képviselőnk azonnal Pápára sürgönyzött Hajnóczky pártelnökhöz, hogy létezik-e Pápán Németh Elek nevü hivatalnok? Persze tagadó válasz érkezett, mire a szélhámost a rendőrségnél feljelentette. — Az állami polgári iskola tanári karában változás állott be. Schlupni Sarolta tanítónő betegségéből felépülvén, állását újból elfoglalta s így ideiglenes helyettese Takács Ida, aki rövid itt működésével is sok kedves szimpátiát szerzett, távozik városunkból. — A Szentföld képekben. A helybeli evang. egyház szerdai vallásos estélyén rendkívül nagyszámú közönség jelenlétében a Szentföldet mutatták be vetített képekben. A lemezeket, nem kiméivé az áldozatot, egy külföldi egyházi intézettől szerezték be, s megismertetésével igen nemes munkát végeztek. Az előadás a gyülekezeti tágas tanácsteremben 6 órakor vette kezdetét. Gyönyörű, tiszta képekben vonult el előttünk a Szentföld minden része, ahol az emberiség Megváltója született, élt, tanított s az igazságért kereszthalált szenvedett. Lelkünket vallásos áhítat szállta meg, s megtestesülni láttuk előttünk az új testamentomi kort, melyből az emberiség részére a boldogulás, az üdv forrása akadt. Az előadás három csoportba volt beosztva s szünetek közben Nagy Pál tanító vezetése mellett az állami tanítóképző-intézet ev. növendékeiből alakított énekkar Jézust dicsőítő zsolozsmákat adott elő remek összhangban. Az utolsó képcsoport az evangéliom térfoglalását mutatta be intézményekben a Szentföldön. Az evangéliomi szellemű magyarázó-szöveget, amely hű tükre volt a Szentföldön jelenben élő nép kulturális életének is, Baldauf Gusztáv püspöki titkár olvasta fel, míg a vetítő-gépezetet fejes Zsigmond ref. főgimnáziumi íizika-tanár kezelte, akinek szakértelme és fáradsága nagyban hozzájárult az előadás sikeréhez. — Elismerés. Azon alkalomból, hogy Lád Károly székesfővárosi polg. iskolai igazgató, mint a vallás- és közoktatásügyi miniszter által kiküldött iskolalátogató, a pápai irgalmas-nővérek nevelése felett legnagyobb elismerését fejezte ki, úgy annyira, hogy mind a tanítás módszere, mind a valláserkölcsös és hazafias szellem a legteljesebb megelégedésére szolgált, — Kránitz Kálmán veszprémi apátkanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő e miatti örömét, köszönetét tolmácsolta a tanítótestületnek ; Kriszt Jenő plébánosnak pedig a gondos igazgatásért hálás köszönetét nyilvánította. — „A Sziv Tévedése" cimmel a helybeli szabó-szakegyesület múlt vasárnap este műkedvelői színielőadást rendezett a szinházban. A darabot Horváth Pál, a nevezett szakegyesületnek tagja irta és rendezte, tehát a szerző maga is műkedvelő színműíró lévén, ez a körülmény felment bennünket attól, hogy a darabbal érdemileg foglalkozzunk, noha valaki szellemi alkotásával a nyilvánosság elé lép — pláne belépti díj mellett —, ki kell állania a kritikát. No de minek vennők el szerzőnek kedvét attól, hogy üres idejében ezután is „színdarabokat'' ne fabrikáljon — utóvégre az egyén szabadságát senki nem korlátozhatja —, csak arra kérjük, hogy máskor ne álljon ki velük Fölriadt a leányka az ágyból s gyorsan felöltözött. Már esteledett s alig láthatta képét a tükörbó'l; de annyit mégis látott, hogy arca már nem oly sápadt, mint reggel volt. A reménység kipirosította. S a szemei, igen, a szemei, azok fénylettek. Úgy rémlett neki, mintha még soha ily fényesek nem lettek volna. Anyja még nem jött haza a nó'egyleti gyűlésből, apa sem jött meg a kaszinóból s annak örült, hogy nem vonhatják kérdőre, miért öltözött föl s minek csinosítgatta így ki magát? De amint a percek multak, lassanként újra remegni kezdett: — Istenem, talán el sem jön? Talán meg is vet? . Talán széttépi, elégeti a levelet s nem tartja ót méltónak arra, hogy feleljen neki? Csorba László tanár úr ezalatt délután öt órától fogva a kaszinóban sakkozott. Ott adta ál neki a levélhordó a levelet, melyet minden nagyobb lelki izgalom nélkül elolvasott. Mosolygott egy kicsit, aztán zsebre tette s tovább sakkozott. Az Ő lelkiismerete nyugodt volt. Ő nem tehet arról, hogy ez az ostoba libácska beleszeretett. Ej, ej, ez a kis fekete semmiség. Ez az éretlen gyerek. Hízelgett hiúságának, de másrészt bosszantó is volt ez a dolog. Az ő állásában holmi kalandocskáknak nincs helyök. Na hiszen szép história volna, ha ezt megtudná a magas kormány! Igen, ha még az a leány valami jó párti volna, akit nó'ül lehetne venni. De földhöz ragadt szegény hivatalnok az apja, ott ugyan nincs mit keresni. Csorba László azt hiszi, hogy különbet kaphat. Kissé szórakozottan folyt a sakkozás. Csorba László tanár úr azon gondolkozott: mi a teendője a hivatása magaslatán álló férfinak a jelen esetben ? Úgy vélte, hogy meg is találta azt. Most már abba hagyta a játékot s büszke és méltóságos léptekkel oda ment Halász István adópénztári ellenőrhöz, ki az olvasó szobában böngészte az újságokat: — Szabad kérnem egy pár szóra ? A két úr egy ablakmélyedésbe húzódott s ott Csorba László tanár így kezdte : — Mint becsületes ember, kötelességemnek tartom, hogy ellenőr urat, mint apát figyelmeztessem. Elmondta az esetet s átadta a levelet, aztán a teljesített kötelesség öntudatával visszament sakkozni. Már egészen este lett s a kis Ida még mindig ott kucorgott a szoba sarkában remegve és várva, mikor nagy robajjal kinyílt az ajtó. Apa jött s dühösen kiáltott: — Hol van az az elvetemedett teremtés? Oly sötét volt már a szobában, hogy nem látta meg mindjárt a leányt, csak a halk nesz, melyet ruhájának suhogása s meg-megcsukló lélegzete okozott, árulta el ittlétét. — Hát itt vagy, te gyalázatos? — ordított rá atyja. — Majd megtanítlak szerelmes leveleket firkálni. Nesze, olvasd, mit irtál. A tanárod adta. S odadobta az összegyűrt levelet az asztalra. — Gyújts lámpát. Nem hallottad ? Ida hallotta, de úgy hangzott neki, mintha valami mérhetetlen távolságból hallaná s ő ott volna messze, valami iszonyú mélység fenekén, ahonnan többé nem lehet kijutni. Támolyogva kiment s úgy rémlett neki, mintha ide soha többé vissza nem jönne. Vége, mindennek vége, csak az irtózatos szégyen marad s a mardosó fájdalom. Megérdemelte, de Csorba tanár úrnak még sem kellett volna vele így bánni. így még sem kellett volna. Mert úgy érezte, mintha valami szörnyű homály borulna agyára. Igaz, a lámpát kellene bevinni. Szólt a cselédnek a konyhában, aztán tovább tántorgott. Talán nem is tudta, hogy kiment a kis kertbe, mely az udvar hátulján terült el. Enyhe, tavaszi este volt, a gyümölcsfák mind virágoztak, csupa illat volt a levegő s a leányka ott állt egy fához támaszkodva s nem tudott egyébre gondolni, csak arra, hogy: meghalni, meghalni. Odabent ezalatt a dühös apa sokáig veszekedett az anyjával, ki végre hazaérkezett a nó'egyleti gyűlésről: — No, gyönyörűen nevelted a leányodat. Erre az asszony is kifakadt : — Ne lármázz nekem. Ha nem lettél volna olyan pipogya ember, vagyont gyüjthettél volna. Lám mások gyűjtöttek. Mások boldogultak. Bezzeg akkor kapkodnának a leányunk után. Sok keserűséget elmondtak egymásnak, míg végre eszökbe jutott utána nézni, hol az a leány? Az egész házban sehol sem volt. — Jézusom, hová lett? — sikoltott az asszony. Megtalálták a kertben. Ott függött szegény kis ostoba Iduska a zsebkendőjével egy almafára felkötve s a virág ráhullt szép fekete hajára s megmerevült arcára.