Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-08-04 / 31. szám

fölemelték. Szép viszonosság! Mi oly kedvezményeket nyujtunk vasútvonalainkon az osztráknak, mint saját magunknak. Es ő? Ismert erkölcsi felfogása szerint fizet vissza érte nekünk. Tehát, édes jó magyarom, ha eddig kevés Szarvas-szappant hozattál a messze Aus8Ígból, hozass ezután többet. Mert ebből az idegen városkából annyiért szállítjuk mi lovagias magyarok azt az idegen gyártmányt, mintha mi Pápáról Győrbe küldenénk egy rakományt. Azonban nekünk Aussigba már mégis többet kellene fizetni, mint viszont, mert az osztrák föld útja drágább. Szép viszonosság ez ugyan, de mi mégis megbékélnénk vele, ha ez a gyártmány oly rendkivüli volna, hogy nélkülözni nem birnók. Isten neki, ha ráfizetünk is, de szükségünk van rá. Azonban Magyarországban mosószappant csalogatni be, ez egy kissé több a soknál. Mennyire dédelgették vasúton és üzletekben ! A vasúton majdnem ingyen szállították, a kereskedők házaik tetejére kitűzött hatalmas reklámtáblákon hirdették, hogy itt van az a szappan, amely olcsó és tisztít. E nagy reklámot más árukkal szemben tisztességtelennek mondották hatóságaink és büntették is, — itt azonban eltűrték a külföldön is hires magyar szappangyártás óriási kárára és sok derék szappanos iparosunk romlására. Ez időtől fogva szokott el a magyar asszony is a jó szappan fölismerésétől. Azelőtt azt kereste és a jó háziasszony most is azt nézi a mosószappannál, hogy szapora-e, kemény marad-e mosás közben ? Nem a habot, hanem ezt tartotta a jó szappan fő kellékeinek. Faggyútartalmat s nem olajanyagot keresett szappanában. De nem is kellett neki külön fehérítő a mosáshoz. Most, mióta a szarvasjegy boldogítja e cikket is, óriásivá nőtt a fehérítő használata is. S ezt nevezik nálunk gazdálkodásnak, íme: a szétmálló és faggyútartalom nélküli szarvas megtanította a magyar asszonyt a mosásnál a dupla kiadásra. Oh, reciprocitás, menjen el' (de minél előbb) a te országod. Gy. Gy. Iskolai értesítők. VII. Ev. ref. főiskola. 179 oldalra terjedő hatalmas kötetben számol be az ev. ref. főiskola értesítője, e legnagyobb kulturális intézetünk az 1905 — 1906. tanévről. A Thury Etele főiskolai és Faragó János főgimnáziumi igazgató mintaszerű szerkesztésében megjelent értesítőt Bocskay István fejedelemnek s a főiskola elhunyt tanárának Baráth Ferencnek arcképe ékesíti. Bocskairól szól az értesítőben közölt első értekezés, melyet Kis Ernő főgimn. tanár irt s olvasott fel a béosi béke háromszázados emlékünnepén. Az értekezést, mely az ideális lelkű szabadsághősről megkapó képet rajzol, már annak idején méltattuk. Ép így megemlékeztünk már Borsos Istvánnak az évzáró ünnepen tartott s most közzétett felolvasásáról, mely Baráth Ferenc professzor életének nyújtja szines és kortörténeti mozzanatokban gazdag rajzát. Mindkét értekezés kiváló mértékben alkalmas arra, hogy az ifjúságban a legnemesebb erények, ezek között elsősorban a hazának és a szabadságnak szeretete felemelő példák bemutatásával ápoltassanak. A tulajdonképeni értesítőt a fenntartó és kormányzó testület névsorának közlése után a főiskola közös ügyeiről szóló igazgatói jelentós nyitja meg, mely jogos büszkeséggel emlékezik meg arról a szeretettel teljes ragaszkodásról, amivel az intézet volt növendékei a fŐiskoláhzz ragaszkodnak. A tanári karról szólván, megemlíti az értesítő, hogy dr. Antal Géza theol. tanár az egyetemes konvent megbízásából az amerikai ref. magyarok ügyeinek tanulmányozására Amerikába küldetvén ki, egy évig szabadságon volt. Szól arról a jelentés, hogy mint ápolták az ifjúság kebelében a vallásos és hazafias érzéseket. Megülte az intézet a reformáció emlékünnepét. Szól végül az intézet jóltevőiről s ezek közt első sorban az intézetet fenntartó egyházkerület ama gondosságáról, mellyel az intézet alaptőkéjének gyarapítására évente 1000 K-t tett le s tesz le még 98 éven át a jövőben is. A theol. akadémiáról szóló rész megemlékezik a legáció intézményének fejlődéséről s a még mindig tartó káplánhiányról, melynek következményekép öt theol. hallgatónak kellett engedélyt adni kápláni alkalmaztatásra. Az akadémián ez évben négy rendes és öt óraadó tanár tartott előadást. A theol. szaktárgyakon kívül közegészségtant, gazdaságtant és angolt is tanultak a papnövendékek. Az akadémiának idén 59 hallgatója volt épedig az I. évben 14, a II.-n 14, a Ill. n 19 s a IV.-ben 13, akik a kollokviumok eredménye szerint kellő szorgalmat fejtettek ki, minden tárgyból teljesen kollokvált a II. félévben 25, jól 23, elégségesen 7, egy tárgyból nem kollokvált 2, többől nem kollokvált 2, olyan, aki egy tárgyból se kollokvált volna, nem volt a theologusok között. Az ifjúság kebelében működő egyesületek a Csizmadia Lajos tanár vezetése alatt álló theol. önképzőkör, valamint az evang. keresztyén diák egyesület kebelében ez évben is eleven élet pezsgett. A segélyezésekről és lelkészképesítő vizsgálatokról szóló fejezetek (alapvizsgát tettek 25-en, I. lelkészképesítőt 18-an, II. lelkészképesítőt 3-an) zárják be az értesítő e részét. Adatokban gazdag rész számol be a főgimnázium 1905—1906. évi történetéről. Az adatok s a hozzájok fűzött becses megjegyzések alkalmasak arra, bogy tényleg bepillanthassunk az intézet belső életébe. Csak találomra ragadunk ki egyet-kettőt e megjegyzések közül: „A VIII. ba nem vettünk fel tanulót, a VH-be kettőt kivételesen, mert szüleik Pápára jöttek lakni. A vándor tanulók sokszor egy egész intézet szellemét megmételyezik ... „A tanításban arra* törekedtünk, hogy a tanítás ne legyen fárasztó, testet-lelket emésztő munka a tanulókra nézve; amennyire lehetett, az iskolában iparkodtunk elsajátíttatni a kiszabott anyagot ... A mi tapasztalataink szerint azért több joggal beszélhetünk ma a tanárok túlterheléseiről, mint a tanulókéról" ... Az u. n. játékdélutánokat a minisztérium sürgeti. „Tévedésben vannak azok, kik egyformán óhajtják vezetni a budapesti s a pápai gyermek testi nevelését. Parancsszóra, regulára nem szívesen játszik a magyar gyerek. Irányítani nagyon bajos, nem is lehet, nem is szabad" . . . „Szükségesnek tartjuk figyelmeztetni a szülőket, hogy pénz dolgában ne legyenek túlságos bizalommal gyermekeik iránt" .. . Az egész áttekintést ilyen s ehhez hasonló tanulságos refleksziók szövik át. Az adatok első fejezete a tanári karról szól, melynek kebelében idén sok változás történt. Makay István az intézettől megvált, K. Tóth Pál nyugalomba vonult, Bodor Aladár Losoncra ment, új tanárokként működtek Fejes Zsigmond, Szemerey Gergely és Popovics Géza. Popovics Géza az év folyamán elhalt, az értesítő pár kegyeletes sort szentel emlékének. Szól itt az értesítő a tanári kar iskolai s társadalmi működéséről. Részletesen számol be az iskolai évről kezdve a beiratáson, megemlékezvén a tanulmányi ügyekről, valláserkölcsi nevelésről, iskolalátogatásokról, tanulmányi kirándulásról, egészségügyről, ünnepélyekről s az intézetnek juttatott adományokról. A tanári személyzet 19, illetve a hitoktatókkal együtt 24 tagból állott. Közli az értesítő az elvégzett tananyagot, megemlékezik a rendkívüli tárgyakról, ilyenekként tanulták a növendékek a régieken kívül a gépírást is. Majd a tanulók névsora és osztályzata következik. Áz iskolának idén 512 vizsgálatot tett tanítványa volt és pedig az I. A-ban 40, I. B-ben 39, II-ban 67, III-ban 65 I V-ben 56, V. A-ban 34, V. B ben 36, Vl-ban 48, VlI-ben 69, VlII-ban 57. Mint látható, egyes osztályok túlzsúfoltak voltak s ha a tanulási eredmény mégis kedvező, becsületére válik a tanári karnak. Vallásra volt a tanulók közt 283 ev. ref., 53 ág. h. ev., 59 róm. kath. és 117 izr. Anyanyelvre mind magyar. A szülők foglalkozása Meglehet attól félt, hogy egyszer ilyen alélt állapotában leakasztják nyakáról a Wertheim-szekréuy kulcsát. — Lehet, hogy épen tőlem félt. Bizonyos, tőlem, hogy ellopom a pénzét s megszököm. De hol az íróasztal kulcsa ? Kutatja az asszony a meghalt ruháinak a zsebeit, kaparász az ágy vánkosa alatt. Ott van, ott, a halott feje alatt, csak ki kell venni. Aztán szalad az Íróasztalhoz. Lázasan remegő keze kinyitja a középső 'fiókot. Turkálja az Írásokat, kihányja, meg behányja. A pénz, az értékpapírok, takarékpénztári könyvek nincsenek ott. Csak egy csomó kulcsot talált, mindenféle szekrények és fiókok kulcsait. Egymásután kinyitotta az Íróasztal valamennyi fiókját, átkutatta valamennyit mindegyre vadabb sietséggel, mindegyre lázasabban; de a kincsnek semmi nyomára nem akad, csak levelek, számadások, haszontalan irka firkák, amik kezébe kerülnek. Aztán megint újra kezdte a keresgélést fiókrólfiókra. Talán először nem nézte meg jól ? Talán mégis itt lesz e közt a sok lim-lom közt? Az izzadság csurgott homlokáról, szemei kimeredtek s keze percről-percre jobban reszketett. Nincs, nincs, sehol sincs. Őrjöngő kétségbeeséssel kereste tovább. Hová dughatta az az ember? Hová? Úgy érezte az aszszony, mintha feje szédülne, térdei roskadoznának ; de csak keresi tovább. Kutatja a ruhás szekrények alján, kutatja a könyvek közt. Aztán ismét visszafordult a hálószobába, ahol a halott fekszik. Itt kell annak lenni. Itt valahol közel. Hisz a Wertheim-szekrényét is ott tartogatta. Ebben a szobában rejtette el valahol azt a százezreket érő csomagot. De hol ? Minden zugot átnézett már az asszony, ahová valamit dugni lehetett. Pillantása most a kályhára esik. Hátha ott lesz. A gyanakodó vén ember biztos lehetett, hogy ott senki sem kotorász. Most még csak május közepe, őszig hozzá nem nyul ahhoz senki. Úgy reszketett az asszony keze, hogy alig birta kinyitni a kályha ajtaját. Belenézett s látta, hogy összeszaggatott, gyűrt papirosokkal van tele. Kaparja ki lázasan a sok szemét papirost. Ott lesz, ott lesz ennek a fenekén, amit keres. De csak dirib-darab haszontalan papiros az egész fenékig. Az alján holmi elégett iratoknak a darabkái. Kimarkolt egy csomót s egész testében reszketve futott vele az ablakhoz és félrerántotta a lebocsátott függönyt. Megdermed a vére. Amit kezében tart, elégetett takarékpénztári könyvök darabjai s ami ott a kályhában elhamvadt vagy összetépve kever, az talán félmillió, az összes vagyon. Kétségbeesetten, hörögve, fuldokolva fordult a halott felé : — Hát semmi, semmi sem maradt ? De az nem tud már neki felelni, csak a megfagyott gúny a felelet viaszsárga arcán. ÁGNESKedvelt Iborviz! forrást, mert föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. (1) Mit igyunk? Az elsőrendű természetes szénsavas natrontartalmu ásványvizet, a mohai Vegyi vizsgálatok s ajánlatok az Ágnes-forrást az orvosok előtt nagyon kedvelt gyógyszerré tették s hamarosan óriási számban kerültek ki orvosi bizonylatok: dr. Kétly, dr. Stamborszky, dr. Berger, dr. Naundorf, dr. Borcherdt, dr. Akantisz, dr. Blodig, dr. Fischer, dr. Mosetig, dr. Rust, dr. Werner, dr. Gebhardt, dr. Balogh, dr. Varga, dr. Szabó, dr. Scipiades, dr. Moravcsik, dr. Glaser; dr. Markosfalvi, stb.-ektöl, akik az Ágnes-forrást a legmelegebben ajánlották: ideges gyomorbajoknál, chronikas gyomorhurutoknál, főleg karlsbadi kúra után, csontlágyulásnál, angolkórnál, vese- és hólyagbetegségeknél, étvágytalanságnál, vérszegénységnél, mint óvószert fertőző betegségek ellen (typhus, cholera stb.). Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telített viznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Ágnes-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezelőség. " Kapható minden füszeriizletben és elsőrangú vendéglőben. Főraktár: Oszwald János urnái Pápán