Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-07-28 / 30. szám

gálatokról stb. Az intézet tantestülete 17 tagból állott és három hitoktatóból. A polgári fiúiskolá­nak volt 105 növendéke, kik közül kitűnő bizonyítványt kapott 7, jelest 17, jót 36, elégségest 21, elégtelent 24 = 22 8 °/o» a n" az t bizonyítja, hogy a tantestület kellő szigorral osztályozott. Vallásra nézve volt 75 izr., 21 r. kath., 5 ev. ref., 4 ág. b. ev. A magántanulókról szóló adatokat az értesítő nem közli. Kitűnő tanuló volt az I -ben Kohn Lipót, Selinkó Mór; a Il.-ban Jakobovics Márton ; a III.-ban Gerstl Ignác ; a IV.-ben Kuttner Viktor, Seelenfreund Albert, Jakobovics Aladár. Az elemi leányiskolának 134, a fiúiskolának 167 tanítványa volt. A létszám egy-egy osztály­ban 47-nél nem magasabb, ami a tanításnak nagy hasznára volt. Kitűnő tanuló volt leány 41, fiu 15; jeles leány 33, fiu 44; jó leány 52, fiu 50; elégséges leány 18, fiu 30; elégtelen leány 20, fiu 28 ; tehát a leányok sokkal jobb eredménnyel tanultak, mint a fiuk. — Az értesítőt tankönyvek jegyzéke, a tantervkülönbözeti vizsgákról és a jövő tanévi felvételről szóló értesítés zárja be. V. Állami tanítóképző-intézet. Tanítóképző intézetünk két évéről az 1904'5., 1905/6. évekről számol be a Láng Mihály igaz­gató szerkesztésében megjelent értesítő. Az érte­sítő, melyet az intézeti épületképe ékesít,mindenek­előtt a két év folyamán történt személyi válto­zásokról számol be, megemlítvén, hogy az inté­zethez új tanerőként jött Németh Sándor segéd­tanár, hogy az intézet egyik rendes tanára Amberg József félévet külföldi tanulmányúton töltött. Végül, hogy Láng Mihály igazgató Aradra he­lyeztetett át s helyébe igazgatónak Pethes János lévai igazgató jött. Beszámol továbbá a két év folyamán rendezett kirándulásokról, az intézetben történt látogatásokról, közli a fontosabb miniszteri rendeleteket. Az igazgató-tanács tagjainak névsora után szól a tantestületről, mely 9 rendes, 2 óraadó tagból és 5 hitoktatóból állott. Ifjúsági egyesü­letekként működtek az olvasókör és a segítő­egyesület. Külön önképzőkör nem volt, de az ifjúság tanári vezetés mellett önképző gyűléseket tartott és több szép ünnepet rendezett. A tanári könyvtár ez idő szerint 282 művet tartalmaz 659 darabban, az ifjúsági könyvtár 1497 művet 1711 kötetben. Szól a szertárak gyarapodásáról, ami — mint azt az értesítő is panaszosan megemlíti — nem volt éppen nagymérvű. Az egészségi állapot mindkét évben kielégítő volt. Következik a növendékek névsora s tanul­mányi előmenetelük általános kimutatása. A tanítóképzőnek 1904/5-ben összesen 144, 1906­ban 131 növendéke volt. A jelen tanévben kitűnő eredménnyel végeztek az I. o.-ban Kovács Ferenc, Pödör Béla, a II-ban Berkovics István, Langmár Ferenc, a III-ban Bódai István, Darás Viktor, Dobó Sándor, Ferenczi István, Kovács Albert, Móra József, a IV ben Banai Tóth Pál, Demeter Konrád, G edra Gyula, Makula Béla, Szabó Mik­lós, Székely József, Szőllősy Gyula. Bukott az 1905/6. évben az I. ben —, a Il.-ban 7, a III. ban 1, a IV.-ben —, összesen 8 növendék, ami 6°/ 0­nak felelvén meg, igen szép eredménynek mond­ható. Volt az intézetnek ez évben anyanyelvre 122 magyar, 4 német, 2 tót, 1 horvát, 2 román; vallásra 68 r. kath., 2 gör. kel., 35 ev. ref., 20 ág. h. ev. és 6 izr. tanulója. Az I. o.-ba fel­vett növendék közül 19-en a polg. iskola, 7-en a gimnázium 8 1 — 1 a reáliskola IV. osztályából, illetve felső leányiskolából kerültek oda. Külön fejezetben számol be Ligárt Mihály s. tanár a növendékek gyakorlati képzéséről. Ki­fejezést ad itt amaz óhajának: vajha az intézet gyakorló-iskolája osztott hat osztályú iskola lenne, mely az osztályok egybecsapásával osztatlanná bármikor átalakítható. A növendékek gyakorlati képzése az intézet osztatlan gyakorló iskolájában történt és pedig önálló foglalkoztatás révén. A gazdasági ismeretekben szintén nyertek a növen­dékek kellő oktatást. A gyakorló-iskolának hat osztályába 1904-905-ben 66, 1905-906-ban az I-ben 9, II-ban 14, Ill-ban 6, IV-ben 16, V-ben 2, Vl-ban 3, összesen 50 tanuló járt. Beszámol végül az értesítő a tanítóképesítő-vizsgálatokról (eredményükről annak idején referáltunk) s szól a a jövő évi felvételről. VI. Iparos- és kereskedötanonc-iskola. A két iskola együttes értesítőjét Herz Dávid és dr. Kapossy Lucián tették közzé. Az iparos­iskoláról szóló rész örömmel említi fel, hogy az iskola idén államilag segélyezetté lett, amely körül­mény a szükséges felszerelések megszerezhetése által — az intézet fejlődését előmozdítani van hivatva. Hogy azonban eddig is sikeresen műkö­dött, azt bizonyítja Mártonffy Márton iparokt. fő­igazgatónak egy leirata, melyben az iskola műkö­dése felett „dicsérő elismerését" fejezi ki. Az év történetéről szóló fejezet megemlékezik az ifjúság magaviseletéről, tanulmányi előmeneteléről, az óramulasztások (még mindig nagy) számáról, az iskola látogatóiról, az évzáró vizsgákról, a kézi­munka- és rajzkiállításról. A tantestület 11 tagból és 5 hitoktatóból állott. Tanuló az előkészítő A) osztályban 43, a B)-ben 53, az I. A)-ban 45, az I. B) ben 44, az I. C)-ben 41, a II. A)-ban 39, a B)-ben 48, Ill­ban 50, rajztanfolyamon 16, összesen 379 volt, köztük jelesen végzett 34, jó 150, elégséges 66, nem osztályoztatott 14, vallásra róm. kath. 260, ev. ref. 34, ág. h. ev. 44, izr. 41. Foglalkozásra legtöbb — 66 — cipész, aztán 45 csizmadia, 36 kőmíves, 33 asztalos, 32 szabó, 31 lakatos volt. A kereskedelmi iskoláról szóló rész szól a tanítás tervéről 8 eredményéről, a fegyelemről, osztályozásról, iskolalátogatásról s megemlíti, hogy Kirchner Béla keresk. isk. főig. látogatása alkal­mával a tanulmányi állapot felett teljes megelé­gedését fejezte ki. A tanári kar 8 tagból állott. Növendék az I. osztályban 16, a II-ban 13, a III-ban 15, Összesen 44 volt. Vallásra 18 izr., 11 r. kath., 2 ev. ref., 1 ág. hitv. ev.; előmenetelre jeles 3, jó 8, elégséges 13, elégtelen 8 (=25°/ 0). Keres­kedő nem szerint van 12 fűszeres, 8 rőfös, 5 vas­kereskedő, 4 rövidárus, 3 könyvkereskedő. 1 YÁROSHÁZÁROL § A postaépület. Mi minden történt már abban az irányban, hogy városunk rendes posta­épületet kapjon, azt hosszú volna itt hamarjában elmondani. Egy lépés azonban még nem történt s a város most ennek a lépésnek megtételére ha­tározta el magát. Memorandummal fordul egye­nesen a kereskedelmi miniszterhez, amelyben kérni fogja, hogy Pápán kincstári postaépület emeltessék. A memorandumot, melynek a miniszter elé jutta­tására képviselőnket kérik fel, annak idején ismer­tetni, esetleg közölni fogjuk. § Egy kérdés. Mikor pár hó előtt az al­ispán hivatalos pénztárvizsgálatot tartott, alapos kifogásokat emelt a pénztár rosz elhelyezése miatt. A város akkor hamarjában kilátásba he­lyezte, hogy majd intézkedni fog a pénztár jobb elhelyezéséről. Most az alispáni hivatal megkérdi a várost, hogy hát hogyan intézkedett ? Magunk is kíváncsiak vagyunk, hogy erre mit felel a hatóság, mert e tárgyban tudtunkkal ez ideig semmi sem történt. § Kérvény kegydijjért. A hirtelen halállal elhunyt Csányi Károly v. iktató özvegye kegy­dijjért folyamodik a városhoz. Férje mint nyugdíj­jogosult hivatalnok 9 és V2 év ig szolgálta a vá­rost. Minthogy pedig a városi uyugdijszabályzat értelmében a nyugdíjjogosultság 10 évhez van kötve, az özvegyet tulajdonképen nyugdíj nem illetné meg. Tekintettel azonban arra, hogy Csányi előzőleg már 8 éven át, mint dijnok szolgált a városnál, tekintettel főleg arra, hogy négy kiskorú árva maradt utána, a képviselőtestület kétségen kívül túl fogja tenni magát a nyugdijszabályzat rideg paragrafusain 8 a szegénységben hagyott család számára méltányos kegydíjat állapít meg. Teheti ezt annál is inkább, mert akár a nyugdijat, akár a kegydíjat egyaránt a közpénztárból kell fe­deznie, a nyugdíjpénztár úgy sem tudja fedezni a jelenlegi szükségletet. . . . Voltak néha derűs napjaik is. Mikor úgy egy esztendőben egyszer vendég jött a gróf­hoz, egy-egy szomszédos új földesúr, vagy egy arra járó fiskális. Ilyenkor az öreg József azt hitte, hogy visszaszállott a régi szép világnak egy darabja. Bódog gróf nagyúri grandezzával fogadta a vendéget, feszes, szinte túlzott udvariassággal, de amelyben benne volt a született úr leereszkedése. Megértette mindig, amit megértetni akart: — Ne felejtsd el, hogy egy Ónodyval beszélsz. Rendesen megmutogatta az Ónody ereklyé­ket, elmagyarázta a régi családi képek történetét, s csak olyankor melegedett fel, ha látta, hogy érdeklődésre talál. Ez itt a vándor ősöm, Sebestyén, aki a gyarmathi csatában vesztette életét; ez itt ónody Lipót, Károly császár hires labancvezére, ez pedig a szép Ónody Ludovika, akinek a fekete szeme miatt az uralkodó ház egyik deli, ifjú sarja kereste és találta meg a halált a török elleni harcban . . . De ez az ellágyulás sem tartott soká. Mikor végigmagyarázta a képeket mind, rendesen elhallga­tott, 8 a búcsúzáskor már megint a régi, büszke Ónody gróf volt: kimért és előkelő. Egyszer aztán egy igazán szokatlan vendéget kapott, egy régi perének elmarasztaló ítéletét hat­ezer koronáról. Mikor végigfutott rajta, akkor érzett talán először életében fájdalmat. Valami vaskéz szorította össze a büszke, hajthatatlan szi­vét s a hideg, szürke szeméből két könycsepp gördült ki. Elveszik az utolsót is, amig még^ meg­maradt : — ezt a házat is. Végrehajtják őt, Onody Bódogot! . . . Hatezer korona ! Az utolsó Ónody önkénte­lenül a zsebébe nyúlt és kivette összes vagyonát. Harminchárom fillér. Eszébe jutott az a fiatal dragonyostiszt, aki husz év előtt Bécsben egy éjjel elvert ennyit. S akkor azért a pénzért nem keringtek az agyában ilyen gondolatok . . . Megrázkódott, azután rekedten nevetett. — No, hát — slussz ! Odament a falhoz és a hattyús eimerü pecsét­gyürüs kezével leakasztott egy kivarrott kardkötőt. És törökvári Ónody Bódog gróf, hires csa­ládjának utolsó sarjadéka, oda akasztotta fel magát ősei képe mellé a falra, a nádor és a tárnokmes­ter közé. * * * Mikor a végrehajtó jött, az öreg József épen kifelé igyekezett egy nagy batyuval a hátán. — Szerencsés jó napot a tekintetes uraknak. Licitálni jöttek ? — Lehet már . . . tessék csak beljebb kerülni. Megvan minden rendben, nem hiányzik egy fia sem. Hanem a képekre vigyázza­nak, — könnyen kilyukadnak azok, ha leveszik a szegről. Ott függnek mind az első szobában sorra. A nádor, a tárnokmester, meg a Bódog gróf anyai öreganyja, aki Mária Terézia királyasszo­nyunknak volt udvari dámája . . . Tessék csak li­citálni a tekintetes uraknak . . . Ott lóg köztük az utolsó Ónody is . . . Tenger keserűség szorongatta az öreg torkát. Szemére húzta a sapkáját, amint tovább állott. — No, adj' Isten mindnyájuknak, tekintetes urak. Rántott egyet a batyuján, cihelődött, ment. Hurcolkodott az öreg József is boldogabb hazába. MIT ItíYOiK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbizto­sabb óvószer. Elsősorban az 1-sőrendü természetes szénsavas natrontartalmú ásványvizet a MOHAI Számos orvosi szaktekintély által ajánlva. Elismerő nyilatkozatok a forrás leírásának ismertető füzetében olvashatók. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű, mesterségesen szénsavval telített víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb, hogy az AGNES-forras vizet a legszegenyebb ember is könnyen meg­szerezhesse és hogy bárki által olcsón beszerezhető legyen, már a vidéki nagyobb városokban is lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrás leírásának j[p/| VpU hftPVÍ7l ismertető füzete ingyen kapható. ,4 forráskezelőség. - Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendegloben. Forakfar Oszwald János urnal Papan. (3) IVCUíCll UUi ÍUi, T^nTÍT? Á C f mely ideges gyomorbaj, légcső-, tüdő-, X \JJYgyomor- és bélhurut, csontlágyulás, vese- és hólyagbántalmak eseteiben 26 év óta kitünö ered­ménnyel használtatik és ragályos betegségektől, mint typhus, cholera megkíméltettek azok, akik közönséges ivóvíz helyett a bacteriummentes mohai Á GNES-forrás vízzel éltek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom