Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-06-30 / 26. szám

III. évfolyam. 26. szám. Pápa, 1906. junius 30. PAPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Hunkár Dénes főispáni beiktatása. — 1906. junius 25. — Fényes külsőségek között, az öröm lelkes megnyilatkozásai mellett folyt le múlt hétfőn Veszprémmegye új főispánjának Hunkár Dénesnek beiktatása. A fényes külsőségek régi hagyománya az installációknak ; a beiktatást nem ez, hanem az öröm megnyilatkozásai tették a vármegye közönségének valódi ünnepélyévé. Az öröm pedig a legtisztább forrásból, a hazafiság forrásából fakadt. Minden szívre felemelő hatással volt az a tudat, hogy ime letűnvén a törvénytiprás korszaka, a jog és törvény visszanyerte az országban uralmát s többé nem csendőrszuronyok erejére támaszkodó kormánybiztosa, de törvényes, alkotmányos feje van a vármegyének, ki nem a közszabadságokat elnyomni, de azokat megvédeni, minden téren a megye javát előmozdítani van hivatva. Lelkesebbé tette az örömöt az az általános bizalom, mellyel az új főispán személyét fogadták. Családi múltja, saját eddigi cselekedetei méltán reményre jogosítanak mindenkit, hogy az igazi nemzeti szellem képviselője került benne a főispáni székbe. A beiktatás alkalmával mondott beszéde pedig alkalmas volt arra, hogy e reményt erősítse. Munkát igért benne a főispán, becsületes demokratikus munkát. Már pedig ez az, amire az országnak s megyénknek legnagyobb szüksége van. Munkát igért a közigazgatás, a közgazdaság terén, a társadalom mezején s — amit eddig egy főiesem tett — a magyar nyelv terjesztése terén. ígéreteit a saját erejének tudatával tette meg. E határozottság jellemezte egész beszédét. Ha a tettnek ugyanily határozottsága követi a beiktató beszéd szép szavait, akkor az új főispán kormányzása — amint reméljük is — áldásos lesz e vármegyére. A fogadtatás. A beiktató ünnepély tulajdonképen már vasárnap vette kezdetét. E napon vonult be az új főispán a vármegye székhelyére. Déli tizenkét órakor indult el lakóhelyéről Szolgagyőrből, vele voltak családjának tagjai, neje sz. Simonsits Olga, fiai Sándor és Béla, rokonai Simonsits Jenő pénzügyi tanácsos, özv. Hunkár Dezsőné, Hunkár Antal és Sándor s mások. A főispánt minden állomáson zászlók alatt kivonult nagy néptömeg fogadta s lelkesen éltette. Főkép a varsányi állomáson volt szép a fogadtatás. Ide Jankovich Bésán József nagybirtokos és Birbauer Lipót pannonhalmi jószágkormányzó vezetése alatt nyolo község elöljárósága s lovasbandériumok vonultak ki. Hasonlókép meleg volt a fogadtatás Zirczen, hol Szőnyeghy főszolgabíró és Lővárdy^apátsági jószágkormányzó üdvözölték a főispánt. Veszprémben a város ós vármegye egész intelligenciája kivonult a városi pályaudvarra. Amint a főispán a vasúti kocsiból leszállt, Szeglethy György polgármester üdvözölte őt, a város közönségének igaz szeretetéről biztosítva, mit a főispán megköszönvén, hasonló érzelmeinek adott kifejezést. Még több üdvözlés is volt, melyek után megindult a menet. Mintegy 80 kocsi, köztük 14 négyesfogat volt a menetben. Éljenző közönség sorfala között haladtak a város belsejéig. A vármegyeház táján diadalkapu volt felállítva s az egész utcát zászlókkal és repkénnyel ékes árbocrudak szegélyezték. A vármegyeház bejáratánál a vármegyei tisztikar fogadta a főispánt. A beiktató ünnepély. A székesegyházán. A beiktató ünnepély a hétfőn délelőtt a székesegyházban tartott istenitisztelettel vette kezdetét. A megyebizottsági tagok fél 9-kor gyülekeztek a vármegyeház előcsarnokában. Egymás után jöttek gyalog és hintón a megyebizottsági tagok. Vidékről legalább 200 megyebizotteági tag jött be az ünnepélyre A fekete ruhák tömegébe fényes diezmagyarok hoztak változatosságot. Diszmagyarban jönnek Esterházy Béla gróf, Esterházy Imre gróf, Bibó Dénes, Sült József, dr. Óváry Ferenc, dr. Nagy Emil, Bauer Antal, Jákói Géza, Szabadhegyi Kálmán, Barthalos István, Takács Ádám, báró Fiáth Pál, Csapó Kálmán, Fischer Károly, dr. Véghelyi Kálmán, Purgly László. Majd Koller Sándor alispán és Simonsits Jenő kíséretében megérkezik Hunkár főispán (mindhárman szintén diszmagyarban) s nemeokára gyalog megindul a menet fel a várba. Útközben csatlakozik a menethez a veszpremi tüzér és honvédezredek küldöttsége. A püspöki székesegyházban az ünnepélyes Veni Sanctet Palotay Ferenc nagyprépost celebrálta fényes segédlettel. Istenitisztelet alatt a A „PAPAI HIRLAP" TARCAJA. Elemér, a sas. — Részlet az ily cimü költői elbeszélésből. — Irta: Fejes Gábor. Fenn a Sajó partján, a vadnai várban Heje-huja, vígság, nektár a pohárban. Marcona husziták, vad morva legények Hegyaljai mellett vígan beszélgetnek. Megszólal a vezér: „Hajrá víg cimborák! Megszenvedtünk érte, igyunk az áldóját! Ostoba a neve, kinek száraz torka, Fulasszuk a gondot fenékig a borba! Csecsszopó a trónon, vad oroszlán kölke, A légynek sem árthat, oly gyönge a körme! Ám ha kinyújtaná . . . rajta! — Ez kell nékünk! Szegénykének körmét majd mi lemetéljük!" Pokoli nevetés, hahota a válasz; Egyetlen torok is dehogy marad száraz. Tovább is mondaná. — elakad a nyelve, Hü Belián lovag rohan a terembe. „ Te kivántad vezér ! Im teljesült vágyad! Hajítsd hát a falhoz gyöngyöző kupádat! Félre a pohárral!. . . Lenn a Sajó mentén Hatezred magával Rozgonyi Sebestyén!" Elsápad a vezér. Következő percbe' Levágja kupáját zúgva, csörömpölve ... Belián szavára ennyit mond csak éppen: „Elég nagy a Sajó, megfér a vizében!" Lemenőben a nap. Megremeg sugára, Vér tapad hirtelen, pirosló vér rája. S: midőn megijedve behiizza sugarát, Veres folt takarja elpiruló arcát. Csattog a szirttető, Sajó vize csobban, Megsuhan a cserjés, erdő keble dobban . . . Szitok, káromkodás elvész a nagy zajban, Puskaropogásban, paripa-robajban. „Hej ti víg cimborák, föl mostan a gátra! Gyáva, aki hátrál, kötél a nyakára! Suhogjon a penge, csattogjon a bárd is! Mire belekapnánk, vége legyen már is!" „ Veszve vagyunk, uram!" — ordítja Belián, „Fönn a holló-cimer Vadna vára falán! Zokoli tűzte föl, emberid levágva . . . Menekülj, míg lehet, a galgóci várba!" „Itt hagyjam-e gyáván a váram, a kincsem ?! Hogyha Vadna vesztve, hej! elvesztve minden ! Ezer arany annak, s még tízannyi bére, Ha Zokoli halva 's a zászló letépve!" Nincs ki vállalkozzék. Szalad, fut a rabló, Elbotlik, elbukik alatta a vad ló; De föltápászkodik és új lovat váltva Jókor érkezik meg a galgóci várba. Fekete az éjjel. Levél, bokor rezzen . . . Vadna romja felett holló-csapat reppen. Varjuk seregérc gyilkos ölyvként támad, Harci zaj veri föl még egyszer a tájat. . . . Néma a bérctető, mint csöndes temető, Síri árnyként lebben végig rajt a szellő. . . Haldokló cseh vitéz elterülve némán, Révedve tekint föl megtört szeme-héján. A Sajó völgyében győzödelmi mámor. Ujjongó hadsereg, örömittas tábor. Élteti a vezért, élteti a királyt, De csak legsűrűbben a Zokoli Mihályt. Egyik a másiknak szájrÖUszájra adja: Hej de fene éles, halált-osztó kardja! Jó kovács csinálta, bárki ember fia, Tüzes is, meg gyors is, mint az istennyila ! Jókai szobra. Irta: dr. Kőrös Endre. ... És mikor elérkezett a vég kezdete, mikor a közelgő halál lehellete megérintette lelkét, sivatag homokréteken keresztül, messze-messze el a várostól kiment Jenőy Kálmán a ferencvárosi temetőbe. Nem volt más vele, csak egyetlen barátja, jótevője nyomorúságában, ápolója szenvedéseiben az egyszerű csizmadia Tseresnyés mester. Kiment a temetőbe, annak is a végébe s ott a temető árka mellett emelkedett halmon, honnan az alantabb fekvő főváros' nyári aranyos porködben elmosódva tünt fel, keresett magának örök nyugvó helyet. Meg is találta. Aztán előhivatta a sirásót, *# FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes izű természetes liasluajtó szer. -^o