Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-06-02 / 22. szám

III. évfolyam. 22. szám. Pápa, 1906. junius 2. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kolm Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. P ii n k ö s d. Korhadt, régi, elbizakodott, erkölcstelen társadalom romjain új, erkölcsös társadalmat alapítani indultak azok az egyszerű vámszedők és halászok, kik az 1872 év előtti első pünkösdi napon »eltelének a Szentlélekkek. Tüzes nyelvek szálltak alá reájok s különböző nyelveken tudván szólani, szólottak az emberekhez, terjesztvén a hitet s építvén a szeretet vallásának anyaszentegyházát. És megújult a kor, újjáélledt az emberiség. A régi bálványok mintegy varázsütésre eltűntek a föld szinéről, lélekben kezdték imádni az Urat. A vad szeretetlen ség helyét szelíd szeretet foglalta el, gőgös római patríciusok, félmeztelen barbár harcosok engedelmes alázattal hajtották meg fejüket a szeretet lelkének szent megnyilatkozása előtt ... És szerte a világban égi láng lobogott az oltárokon: a szeretet lángja ... Jöttek, múltak azóta a pünkösdi ünnepek. És ünnepelt mindig az emberiség. Dg sokszor szokásból ünnepelt csak, nem szivbőj. Szivből csak akkor ünnepel, ha élnek lelkében az igék, mik az első pünkösdöt valódi ünneppé tették. Ha nem a régi római világ türelmetlensége, a barbár harcosok kegyetlensége él a lelkekben, de él a krisztusi szeretet, mely békét hirdet azoknak, kik e földön laknak, mely a türelem rózsáját hinti a világ lakói közé, mely legfőbb igazságnak a valódi emberiességet tartja. O ha tudnának az emberek egyszer és örök időkre aztán mindig így ünnepelni! Nem szinből: szivből. Ha tudnák megérteni az Ő szent igéit, ki a szegényekre és szenvedőkre áldást harmatoztatott s e föld minden lakóit egy lelki ország részeseivé tette. A gyűlölködés, a szeretetlenség mai kora, ó ha eltűnnék egyszer s mindenek tudnának úgy ünnepelni, mert tudnának úgy érezni, ahogy Ő rendelé, ki irgalmas, szelíd S elvette e világnak bűneit. Az új főispán. A hivatalos lap május hó 27-iki száma a következő királyi kéziratot közölte: Magyar belügyminiszterem előterjesztésére Hunkár Dénes földbirtokost Veszprémvármegye főispánjává kinevezem. Kelt Budapesten, 1906 máj. 23. fekencz 'József s. k. Gróf Andrássy Gyula s. k. Immár másfél esztendeje üresen állt e vármegye főispáni széke. Üresen állt már azokban a napokban, amikor még alkotmányos korszak volt az országban, i betöltetlen maradt a rövid, dicstelen életű abszolutizmus idejében. Ha azonban szivesen láttuk annak idején, hogy az abszolút kormány nem talált e vármegyében vállalkozó egyént arra, hogy hatalmi érdekeit képviselje, akkor viszont ma — midőn visszatért ez országba a törvényes rend — igazi örömet kelt e vármegye minden lakójának szivében, hogy ősi vármegyénk főispáni állását végre betöltötték. Fokozza ez örömet, hogy az új főispán azok közül való, kik nemes áldozatkészséggel és tetterős munkával állottak ellen a hatalomnak a vármegye autonómiája ellen pár hóval ezelőtt intézett merényleteinek. Az első helyen, férfiasan, erélyesen, hazafiasan működött a harc napjában, méltó reá, hogy első helyre állíttassék a béke korszakában. Az új főispánnak komoly, tartalmas egyénisége, eddigi közéleti szereplése, melynek folyamán a vármegye különböző bizottságaiban és egyes bizottságok élén tevékenyen s önzetlen lelkesedéssel működött, szép reményekre jogosítanak jövendő működése iránt. Benne élt a megyei autonómiában. Tudni fogja, hogyan kell a főispáni állásban a kormány megbízottjaként a megye érdekeit istápolni, hogyan lehet e vármegye népének igaz javát szolgálni, a népet e megyének s ez országnak megtartani, létesíteni intézményeket, miből a megye népére áldás fakad, alkalmazni és alkalA „PÁPAI HÍRLAP" TARCAJA, HAMLET. Mikor legfényesebb a nap: előtte Gyáván lezárul fény sóvár szemünk; Úgy van mindig, hogy sóvár életünkbe' Midőn a legforróbb csókig kerülne: Csókolni nem merünk. A legsujtóbb vágást a kellő percben Kislelküen nem sújtja el karunk, A sülyedö hajón, az égő házba' A legdrágábbat hagyjuk tétovázva, Aztán sirathatunk. Haj, volt egy álom, égből szállt le értem, Mint Illésért, úgy jött tüzes szekéren, Álom, mit nem mert még álmodni senki / . . . S én, jaj, nem mertem vértanúja lenni, S tüz-sebjétül örökre hull a vérem. Bodor Aladár. A jö atyafiság*. Irta: Zöldi Márton. Káspár Ilona, a kántor leánya, komplikált szépség volt. Arca nagymértékű szabálytalanságot mutatott. Hogy egyebet ne említsek, orra jóval túlhaladta azt a mértéket, amelyet a Gracchusok anyjának, a régi rézmetszeteken kiszabni szoktak. Parancsoló, domináló orr volt, melyet — ezt hiába is igyekeznék leplezni — kissé fennhordott. Haja és szeme igézően fekete volt. Valami bűvös sötétség áradt belőlük. Ami műveltségét illeti, arra nézve nagyon eltérők voltak a vélemények. Egyfelől el kellett ismerni, hogy remekül zongorázik, másfelől erősen kétségbe vonták, hogy franciául tudna. Igaz, hogy az utóbbit bajos volt ellenőrizni, mert Széllakon, hol Ilonának apja kántortanító volt, egy élő ember sem tudott franciául. A holtak pedig ilyen kényes kérdésekben nem nyilatkoznak. Káspár Ilonának nagyon gazdag rokonai voltak. Egyik bácsija, Káspár Alajos, tiszttartója volt a grófi uradalomnak. Nagyhirű, vagyonos ember, ki négyesfogaton parádézott leányaival, a két lenszinhajú, kissé szeplős kisasszonyokkal. Az atyafiságot tartották, de csak úgy, ahogy gazdag rokon a szegény embert tartja. A tiszttartó öccsének, a kántornak, szivesebben szolgált tanáccsal, mint kaláccsal. Az utóbbi abból állott, hogy minden évben küldött három zsák lisztet a kántorlakba, de nem a legjobb minőségűből. Meg is magyarázta a kántortanítónak, hogy a liszt sokkal egészségesebb, ha megfelelő mennyiségű korpával van vegyítve. A tiszttartó tanácsai között állandó alakot öltött az a tanács, hogy ne nevelje leányát olyan nagy kisasszonynak. — Mire való ez ? — kérdezte, — csak nem gondolod, hogy valami üveges-hintós földes úr fogja megkérni. Erre a derék kántor csakugyan nem gondolt. És mégis megtörtént . . . De haladjunk sorjába. Egy agarászegyleti bálon történt a nevezetes esemény. Miudenkinek feltűnt, szemet szúrt, hogy Buzsonkai Elek, a csepeki nábob fia milyen élethalálra táncoltatja a kántorkisasszonyt. Feltűnő s talán kissé Ízléstelen modorban udvarolt neki a gazdag, szőke kamaszfiu, kiről mindenki tudta, hogy tizenkétezer hold várományosa. Egy ember se volt, aki kételkedett volna patent milliomosságában. Képzelhető, hogy milyen irigységet kavart fel a szolid, gondos anyák lelkében. A nábob fia csak úgy véletlenül toppant oda, mint a grófi vadászterütrolin Emeli az éhr*gy*t és a testsúlyt, megszQ*. - teti a köhögést, váladékot, éjjeJi Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen yyámtaian tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenhol „Roche" eredeti csomagolást, V. H«ffmann-La Roche A Co. Basel (SriJ«| 99 Eoehe bphatt «YO«f rendeletre a crdgynertlia* baa. — Ara flvtgenltínt 4.— koron*.