Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-05-12 / 19. szám

III. évfolyam. 19. szám. Pápa, 1906. május 12. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőn-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Vármegyei alapok vizsgálata. A lentebb közölt szűkszavú tudósítás, mely a vármegyei törvényhatóság által kiküldött kilences bizottság, helyesebben e bizottság egy-két tagjának munkálkodásáról számol be, nemcsak a múlt, a régi rendszer mulasztásainak, bűneinek a dokumentuma, de vádirat a jelen ellen is. Másfél esztendeje tudjuk, hogy a mostanit megelőző alispáni rezsim alatt a vármegye pénzügyei kriminális állapotba jutottak. A vármegye törvényhatósága kiküldött egy bizottságot, hogy az összes alapok megvizsgálása, kiadási és bevételi tételek revideálása alapján a financiális rendezésre s a megyének az anyagi tönktől való megmentésére nézve tegyen javasfatot. Ez a javaslat most elkészült. Ezt olvashatja lentebb a vármegye közönsége s láthatja belőle, hogy a vármegye pénze bizony a múltban majdnem hogy Csáky szalmája volt, s láthatja azt is, hogy a sok teher alatt görnyedő adófizető közönség újabb megterheltetése nélkül nem lehet a múlt bűneit jóvátenni. Láthatjuk e javaslatból, hogy az időközi alispán számadásra vonásáról szintén nem feledkeztek meg. Ez természetes. Hisz nem szabad elfelednünk, hogy az a volt i alispán e vármegye nyugdijját élvezi és nyugdíjjá az esetleg még fennálló károk erejéig lefoglalható. Azt mondtuk fentebb, hogy ez a javaslat vádirat a jelen ellen. Megmagyarázzuk, hogy értjük ezt. Mindenekelőtt kijelentjük, hogy nem arra vagy azokra gondolunk, kik jelenleg a megyei közigazgatás élén állnak. A jelenlegi alispán teljes eréllyel működik közre a pénzügyi helyzet tisztázásán s a mulasztások kiderítésén. Ám nem működnek közre azok, kiket az ellenőrzői tiszttel a vármegye közönsége megbízott s kik e felelősségteljes kötelességet elvállalták. Az ősközömbÖ8ség átka kisért itt, a köz érdekével való nem törődés, az, ami miatt a múltban az autonomia jogosultságát sokan kétségbevonták. Az autonomia jogosult. Hogy mennyire az, bebizonyították a közelmúltnak politikai eseményei. Ám ennek az autonómiának Öntudatosnak, önfeláldozónak kell lenni. Ha a vármegye saját magának ura, akkor legyen tudatában az a törvényhatósági bizottság, hogy kötelessége százezrek anyagi érdekei felett őrködni, s hogy fáradságot, időt nem szabad kímélnie, személyi tekinteteket nem szabad figyelembe vennie, ha az igazság kiderítéséről s a megye pénzügyeinek rendezéséről van szó. «Kilencszer hívták össze a kilences bizottságot s ülésezni tudott kétszer», így kezdődik tudósításunk, mely bizony vádirat a jelen ellen is és hangzik ekképen : Kilencszer hivatott össze 1905. évi junius 28-án történt megállapodás óta a vármegyei alapok vizsgálatára kiküldött kilences bizottság, de csak kétszer hozhatott határozatot a tagok legnagyobb részének meg nem jelenése miatt. Valóban elszomorító az a közöny, mivel a törvényhatósági bizottság tagjai a vármegyei autonomia ügyeivel szemben viseltetnek. Folyó hó 9-én délelőtt 3 órára volt kitűzve a 9-es bizottság ülése, s azon az alispánon kívül egy tag jelent meg, 4 óra után jött egy második. Konstatáltatott, hogy a vármegyének 340.000 K olyan adóssága van, melynek sem tőkéje visszafizetéséről, de még kamatairól sincs gondoskodva. A bizottság javaslata a következő: Tekintve, hogy az alapok számadásait az irattárból kiemelendő iratok összehasonlításával egy állandóan alkalmazott szakértő csak évekig tudná belterjesen megvizsgálni s tekintve, hogy az 1905. évi házi pénztári számadások kiadási iratai egyáltalán fel nem találhatók; tekintve végül, hogy az előfogati alap számadásai felülvizsgálatánál az tűnt ki, hogy 1902. évben árlejtés nélkül, Írásbeli A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. RÓZSÁK. Az út mentén hivalgó rács megett Egy rózsaerdő fürdik a napfényben: Rezgő platánok övezik sötéten, Imitt-amott szobrok fehérlenek. A rácsra hajtom fáradt fejemet S szorongó szívvel nézem, egyre nézem, Oly ismerős e napsugaras éden — A Hesperidák kertje ez lehet! Tovább sietnék már, de valami Ügy késztet itt epedve állani És' nézni e csodát, mely úgy lever . .. Ó ifjúkor, te áltató, te álnok Igéretid ily délibábos álmok, Ily rózsák, miket soh'sem érek el. Xún József. Orgonaágak a szemfedőn . . . Irta: Ceglédi Sándor. Ma hát meghalok. Lássa, kedves orvos úr, most rajt fogtam a füllentésen. Nekem mindig azt mondta : „Javul! Már egészen jól van !

u S ma reggel az asszonynak így szólt az ablak alatt: „Ma biztosan meghal ; bátran meg lehet tenni a készületeket". Hagyja, kedves orvos úr! Ne szóljon semmit! E felől én már úgy is régen tisztában vagyok. Aztán nézzen csak jól az arcomba. Hát lát rajtam valami szomorúságot ? Én régebben már meghaltam egyszer. Az sokkal nehezebb volt. De így csendben, magányban meghalni nem is olyan nagy dolog. Holnap majd megkondítják a harangot felettem. Szegény, kopott kabátomat rám húzzák, de már akkor hideg, merev leszek . . . Talán a fagyos ujjaim ki is szakítják a bélést . . . Nem gondolja, orvos úr, hogy jobb volna előre magamra venni?... Kivisznek a temetőbe . . . Lássa, ott senkim nem lesz. Úgy-e, legalább ön eljön velem, édes orvos úr ? . . . A hantok zubogását nem hallja az ember ? Az asztalom fiókjában van pénz. Kikerül belőle egy fenyőláda ára. S fejfa ? Minek ? . . . Ma eszem valamit. Milyen furcsa! Épen ma kívántam meg oly hosszú idő múlva az ételt! Nini ? Odakünn tavasz van! Virágok az ágon madarak az ágak között. Minden olyan vidám ! Nézze' édes orvos úr, mégis csak szép ám egy kicsit az élet! . . . Mintha még tegnap tél lett volna ! Éjfélkor felkéltem inni s a korsó befagyott. Úgy kellett ököllel beszakítanom . . . No, jó sokat aludtam. Olyan bolondos álmaim voltak. Most már tudom, hogy azokból az álmokból semmi sem volt valóság, csak az ön szelíd, kedves arca, melyre olyan világosan s tisztán emlékszem. Ugy-e, sok badarságot beszéltem önnek, kedves orvos úr ? Nyissa ki kérem az ablakot! így ni ! . . . Nem érzi ön, a tavaszi levegőben milyen nyugalom van . .. áhitat! az a végtelen kékség úgy csalogat innen... Szellő susog a virágok között: ... ez az élet, az élet. Most szellő éri az arcomat, s ez nekem olyan jól esik. Virágok hullanak be az ágyamra a fákról. Bolondos virágok ti! Minek jöttök ide ? Hisz én ma meghalok. Orgonák, fehér orgonák nyílanak az ablakom alatt. Nem érzi ön azt az átható orgona-illatot ? Szegény virágok ti ! így kellett a ti legjobb barátotokat sáppadtan, betegen találnotok ? Máskor alig vártam, hogy kinyíljatok. Minden időmet nálatok , Emeli az étvágyat és a testsúl^ megszül te ti a köhögést, váladékot, éjjeM izzadást 1 - " ' ÉaSE Tüdöbacegsegek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkdf „Roche" eredeti csomagolást. F. H«fffflana-La Roche & Cm. Basel (Stí& „Roehé* Kapható «tq* rendeletre a győfysxertirakban. — Ara Qvegenklnt 4- korona.