Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-04-21 / 16. szám

III. évfolyam. 16. szám. Pápa, 1906. árprilis 21. PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Kgész évre 12, félévre 6, negyedévre <5 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D

u- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetések és hirdetések felvétetnek Kis Tivadar, Kohn Mór fiai és Wajdits Károly urak üzletében is. Képviselőválasztás előtt. Ötnegyed esztendő leforgása alatt e bó 30-án harmadízben lesz Pápán képviselőválasztás. Rendes körülmények között öt esztendőben egyszer nyílik a választó közönségnek alkalma arra, hogy az országos politikában véleményét nyilvánítsa s politikai bizalmának letéteményesét megnevezze, most részben speciális helyi okból, t. i. a mult év januárjában megválasztott képviselő lemondása következtében, részben az ország súlyos válságának szerencsés ideiglenes megoldása folytán ötnegyedéven belül immár harmadszor választunk. Küzdelmes, zajos volt a két előbbi választás. Kiélesedett politikai ellentét, kihegyezett személyi szempont tették küzdelmessé és zajossá. És mégis — dicséretére legyen ez mondva városunknak — lefolytak a nélkül, hogy a szenvedélyek bármelyik alkalommal elhatalmasodtak volna s bármi olyan történt volna, ami e város eli.-mert jóhirnevén csorbát ejtett volna. Erős harc volt mindkét alkalommal. A harcban sebek is estek, de úgy látjuk, e sebek már jórészt behegedtek s most, mikor ötnegyed év leforgása alatt harmadszor kell képviselőt választanunk, mind általánosabban nyilvánul meg a közóhaj, hogy ez a harmadik választás ne legyen küzdelmes, ne legyen zajos, hanem folyjon le, hacsak lehet, egyhangúlag. Minden számbavehető körülmény támogatja ez óhaj jogosultságát. A politikai szempontokat csupán mellesleg érintve megemlítjük, hogy hiszen a képviselőnknek nyújtandó mandátum tulajdonképen csak a réginek jogszerű folytatása s hogy politikai pártállás tekintetében ma már nem igen van különbség e választó polgárság körében, lévén kevés kivétellel mind annak a pártnak hivei, melynek tagjai sorába volt képviselőnk tartozik. A politikai szempontok voltak azok, melyek a helybeli függetlenségi és 48-as pártot arra indították, hogy húsvét hétfőjén tartott nagy gyűlésében e város képviselőjelöltjéül ismét és pedig ezúttal egyhangúlag volt képviselőnket, Hoitsy Pált jelölje. Mi a politikai szempontokat mellőzve, tisztán a helyi, városi szempontok figyelembevételével s feltárásával kívánjuk a jelölés helyességét megerősíteni. Nem nyilt arra alkalma volt képviselőnknek, hogy a politikai fórumon képviselősége pár hónapi tartama alatt múltjának megfelelő tényezőként szerepeljen. Törvényhozói működéséről — mint pápai képviselőéről — nem beszélhetünk tehát. Ámha nem ismerhette meg Pápa város közönsége benne a törvényhozót, megismerte az embert s az embert becsülni, tisztelni, szeretni tanulta. A véletlen, a pártfogás, a megtévesztett népkegy a múltban sok olyan elemet küldött már a törvényhozás termébe, ki oda nem való, kinek a képviselőség nem egyéb mint rideg üzlet. Pápa városa büszke lehet reá, hogy az ő volt képviselőjét mindenütt az országban nemcsak mint a tántoríthatlan elvhűség, hanem egyszersmind mint a puritán becsületesség, az önérdeket nem ismerő önzetlen hazafias munkásság példányképét ismerik. Szüksége van e hazának, szüksége vau a törvényhozás házának tehetségekre, kik a nemzeti fejlődés útját, irányait és módjait megállapítsák, az országos tehetségek között sem kell nekünk szégyenkeznünk Hoitsy Pál nevével, de első sorban szüksége van a törvényhozásnak igazi jellemekre, aminő ő is, akiket sem a »gonoszat parancsoló emberek heve, sem a zsarnok fenyegető ábrázata«, sem fény, sem kegylesés nem tántorít el a helyesnek felismert Ösvénytől, a becsület mezejéről. Fejlődni, haladni akaró városnak, aminő Pápa is, szüksége van olyan képviselőre, aki a város érdekeit szivén viseli és előmozdítani képes. Város alatt természetesen a város egyetemét értjük. Egyesek érdekeinek előmozdítását tek inthették a már letűnt korszakban képviselői érdem gyanánt, de ma a »felszabadult gondolkodás* korában érdem gyanánt csak a köz terén szerzett érdem jöhet számításba. A múlt, mikor a képviselőház alig volt együtt, mikor az ország egy alkotmányellenes kormány uralmát volt kénytelen tűrni, mikor szégyennek tartotta volna bármely hazafias város közönsége, hogy akármily közérdekű fontos ügyben a törvénytapodó minisztériumhoz forduljon, nem volt alkalmas arra, hogy megmutassa, vájjon képviselőnk akar-e ós tud-e tenni e város érdekében. Ezt megmutathatja a jövő s mi erősen hisszük, hogy meg is fogja mutatni. A „PAPAI HÍRLAP" TARC1J1. A rokon. Irta: Vértesi Arnold. Csöngettek. — Mama, valami öreg úr, a lakás végett, — értesítette anyját a csinos szőke leány, aki kitekintett az előszobába. Őnagysága hamar levetette a mocskos házi köntösét s magára kapta az újat, a csipkéset. — Szabad. őszbevegyült, ötvenen túl járó uri ember CÜOSZOgott be. A fekete ruhájáról mindjárt lehetett látni, hogy valami hivatalnok-féle, — Tessék helyet foglalni, — ültette le őnagysága a vendéget a kopottas, de azért selyemszövetü támlásszékbe. A szőke leány át akart menni a másik szobába, de őnagysága intett neki a szemével, hogy csak maradjon. Egy szép fiatal leány soha sem fölösleges, mikor arról van szó, hogy a lakást jól kiadják. Az öreg urak szeme is megakad egy szép leányon s hol az a nyomorult ember, aki ne restelné szép leány jelenlétében alkudozni ? Nem mintha Őnagyságának más gondolata is volna. No persze majd holmi öreg úr. Holmi hónapos szobalakó. Nem effélének a számára nevelte a lányát. De mikor itt áll Őnagyságának szépen bútorozott szobája két hónap óta lakatlan, nem válogathat, el kell fogadni a lakót, amilyen jön. Tisztességes, szolid embernek látszik. A szoba tetszik n*ki. Már megnézte. Csak sokalja a harminc forintot havonként. — De kérem, külön bejárat, — emeli ki Őnagysága. — Az öreg úr haboz. Bizonyára nem volt esze ágában sem, hogy ilyen drága lakást vegyen ki; de mikor ez a szeretetreméltó hölgy oly nyájasan, oly hízelgőn tud beszélni : — Meg tetszik látni, milyen nyugodalmas lakás. Ebben a korban már a nyugalom a legcsábítóbb. Ámbár ki tudja ? Olyan éles szem, mint az ő nagyságáé, minden pillantást észrevesz, melyet az öreg úr a szép leányra vet. No, no, nem valami félelmes. Miikának van esze. Fittyet hányna az ilyen udvarlónak. Mindez gyorsan megfordult az ő nagysága fejéban, mialatt az öreg úr ott szorong a rongyos harminc forint miatt s nem meri egyenesen megmondani, hogy neki olcsóbb szoba kell. — Gyámoltalan ember lehet — vélte őnagysága. Az öreg úr törülgette a homlokát. Maga sem tudta volna megmondani, hogy történt, de megtörtént: kivette a lakást. A nevét kérdezik: kihez legyen szereocséjök ? Ah, igaz, bocsánat, még nem mutatta be magát. Hajlong é» átadja névjegyét. őnagysága meglepetve kiáltott föl : — Milka, gyere csak, Milka ! Mind a ketten bámulva és mosolyogva olvasták a névjegyen : Zebegényi Csorba János, nyug. m. kir. pézügyminiszteri számtiszt. — Én özvegy Csorba Zoltánné vagyok — mutatta be magát őnagysága. Kölcsönösen örvendeztek s megegyeztek abban, hogy ez a gondviselés csodálatos munkája, mely összevezette a szerető rokonokat, kik eddig sohasem látták egymást. Mert a nemes Zebegényi Csorba familia szanaszét züllött már régóta, ki erre, ki arra. Névről is alig ismerik egymást. De most, hogy találkoztak, szent az atyafiság. őnagysága maga mellé ültette a divánra Jani bácsit. Beszélt a boldogult uráról, a birtokukról Sirolin Emeli az étrácyat és a testsúlyt, necüttetett a kOhOgést, váladékot, éjjeli izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkof „Roche" eredeti csomagolási. „Roehe" Kapható «veri rwdeletrt • pto

witft^ ban. — Ara ftvegeaJrint 4^-kbrtéa.