Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-04-15 / 15. szám

lázas kitöréseivel, tulzó idealizmussal, mely a nemes és a gonosz alakokat is úgy állítja elénk, amint velük az életben nem találkozunk. A másik darab: Ibsen Kisértetjei, a hatalmas norvég költő legnemesebb irányzattól áthatott realizmusának terméke. Ibsen felfogása a művészeti szépről az, hogy szép, ami igaz. Tanítani akar költészetével, az életnek hü bemutatásával, visszataszító jeleneteinek is feltárásával befolyást gyakorolni az emberiség boldogulására. Az élet hü utánzásának következménye aztán, hogy darabjai akárhányszor befejezetlenek, úgy, mint az élet sem fejezi be akárhányszor utolsó részletükig a maga nagy tragédiáit. És Beregi azt a fenkölt gondolkodású ifjút, aki nem ismervén a rang korlátait, zsarnoki apja ellenére a szegény muzsikusleányt akarja feleségül venni s aki lelketlen ármánynak lesz áldozatává, ép oly művészi tökéletességgel ábrázolta, mint azt az ifjút, akinek sorsát szintén apja rontotta meg azáltal, hogy irtózatos betegséget hagyott reá örökségül. Ha az Ármány és szerelemben bámultuk, hogy a XVIII. századvég korának szelleme mint áradt ki minden szavából és mozdulatából, emitt megdöbbentünk azon a hűségen, amellyel arckifejezésben, ideges és jellemző fogásokban, hangban, járásban bemutatta az ifjút, kiben benn dúl az örökölt méreg s reszketve várjuk hatásának elementáris kitörését. Nem volt szüksége Bereginek u. n. nagy jelenetekre, hogy művészi virtuozitása fényesen ragyogjon, művészetének igazsága hatott ezek hijján is. Ámde a két költö gondoskodott nagy jelenetekről is. És mikor Walther Ferdinánd menyasszonya védője gyanánt áll szemben apjával, az a nemes lendület, pathetikus szenvedély, amellyel oltalmába veszi, ép úgy elragadta a közönséget, mint midőn a szörnyű átok szavait menydörgi fülébe. És volt még egy nagy jelenete, az utolsó, mikor a halál kínjai közepette, melyet tetéz a kín, hogy az imádott leány halálát önmaga okozta, valósággal elüvegesedő szemekkel nézi Luizájának halálában is bájos vonásait. E jelenetben már a realista művészt láttuk és ennek alapján sejtettük, hogy a Kisértetek Oszwald-alakítása is ^méltó lesz a norvég költő e kiváló alkotásához. És valóban: Beregi valóságos pathologiai tanulmányt mutatott be a Kísértetekben és ha megdöbbentő volt előttünk a rémes betegség dúlását szemlélni, rokonérzést keltett szivünkben azzal, midőn anyja előtt lelki kínjai forrása gyanánt fedezte fel testi baját. És valóban itt nemcsak a test, de a lélek tragédiáját is láttuk, midőn eltűnt az ifjú előtt az apa eszményi alakja, hogy helyet adjon a romlottnak, a betegnek, az ő pusztulása okozójának. És ez a lelki tragédia előidézője annak a borzalmas rohamnak, melynek szívszaggató hangjai sokáig ott fognak csengeni a. jelenvoltak szivében s a látvány, midőn az agyalágyult ifjú, kiben annyi volt az életöröm, a napot, a napot kivánja látni, életre szóló tanúságot rejtett magában a nézőkre nézve. Hogy Beregit ünnepelte közönségünk lelkesen és melegen, azt tán mondanunk sem kell, hisz az igaz művészet iránti hódolat természetes érzése az emberi léleknek. Azok közül, kik a két előadásban Beregivel együtt voltak a színpadon, csupán az Ármány és szerelem szereplői érdemelnek dicsérő felemlítést. És itt első helyen Haraszti Mici, aki méltó partnere volt Bereginek. Drámai tehetségét egész erejében s ami többet jelent egész természetességében ragyogtatta, az odaadó, ártatlanul szenvedő leány minden jelenetét gyönyörűen játszotta meg, mimikája csodálatosan kifejező volt, egész alakítása — ezt nyugodtan elmondhatjuk — olyan, hogy nemcsak itt, de a Nemzeti színházban is méltó partnere lenne kiváló vendégművészünknek. Az összjáték és siker kiváló tényezői voltak még Benedek, a szerencsétlen apa, Mátray, az ördögi titkár, Cserny, a kegyetlen miniszter szerepében, továbbá Virágh, Tordai és Némethy Jolán is. Már a Kísértetekben kevésbbé jó volt az ensemble, Haraszti szerepe kisebb volt, semhogy érvényesülhetett volna, Benedek pedig úgy látszik súlyos indiszpozícióval küzdött, leginkább helyén volt, főleg a III. felvonásban Némethy Jolán és elismerést érdemel Somogyi Károly jól átgondolt játéka. Érdeméül írjuk fel Micsey színigazgatónak, hogy első volt, aki Pápán igazi nagy operát bemutatni mert. Láttunk ugyan már színpadunkon eddig is opera-előadást, de vagy kisebb egyfelvonásosát vagy könnyebb komikus operát, ami tudvalevőleg közel áll az operetthez. Micsey pedig bemutatta a legnagyobb olasz zeneköltő egyik legkiválóbb mesterművét, a Troubadour-1. Igaz, hogy eddig egy társulatnak sem volt meg az ily opera-előadáshoz első sorban szükséges zenekara : az az egyenként is egyaránt kiváló tagokból álló fegyelmezett nagy zenekar, melyet Ligeti kipróbált biztos keze vezényel, képes a legkülönbözőbb instrumentumokat igénylő operai zenét is szép sikerrel szolgáltatni. De meg énekesei és énekesnői is olyanok vannak, a társulatnak, aminőkkel eddig még egy sem igen dicsekedhetett. Itt van például Káldy Mariska, akinek tulajdonképen ezúttal volt alkalma hangjának igazi erejét és terjedelmét s főleg nagy zenei tudását, valamint drámai erejét együttesen bemutatni. Elsőrendű alakítás volt a Micseyné cigányaszszonya nemcsak kifejező s a beszédszöveget szinte pótoló előadási módjával, de pompás énekével is. Most láttuk csak meg, hogy mi az ő tulajdonképeni terrénuma és látván, alig győztünk tapsolni. Á férfiak közül első helyen Nagy Gyula érdemel dicséretet, a magasabb regiszterekben ép úgy, mint a pianókban egyformán érvényesülni tudó énekhangjáért és énektudásáért, játéka is elég jó volt, csak mosolygós ábrázata ütött el kissé a komoly drámai hangulattól. Énekben, sőt játékban is erős volt ezúttal Papp János, szinte azt mondanók, keresse e téren érvényesülése útját, mert színművekben elsietett beszédmódjával nem tudhat igaz sikert elérni. A kisebb szerepekben Gsolnakossy, Jakabffy, Gergely, Somogyi, valamint a karszemélyzet a maga egészében hozzájárultak az opera-előadás osztatlan elismerést kivívott nagy sikeréhez. Hogy énekes darab gyanánt e héten is a János vitéz élt, virult és uralkodott, azt senki sem csodálja. Ez a darab mindig vonz, e héten háromszor is vonzott. A mostani előadások többszörös szerepcserével folytak, melyek közül azonban csak egy volt szerencsés, az, hogy Ráthonyi Stefi kapta meg a Sziklai hijján őt megillető címszerepet. Külső megjelenésben illúziót keltett, játékban — főkép az érzelmes részekben — élvezeteset nyújtott, éneke is szép volt, bár hangja árnyalata nem minden énekszámnak volt megfelelő. Sikere azonban nagy volt s ezt örömmel jegyezzük fel a szezon folyamán ok nélkül háttérbe szorított tehetséges szubrettről. Már Jakabffy (Ilus) és Rózsahegyi (francia királyleány) nem feledtették elődjeiket, Jakabffynak nem eleme az érzelmesség, Rózsahegyi énekének pedig sokat árt — a lámpaláz, pedig kár, mert szép csengő hangja van. A műsoron három estén át bohózatok szerepeltek. Ezek közül kettő volt honi termék s egyikről azonban jobb, ha nem szólunk. A Hét Schlesinger ugyanis oly, minden kritikán aluli fércmü, mely a hazai szinmű-iparnak szégyenére válik, a másik az Aszfalt-betyár már ötletesebb s van egy pár csinos „összeszerzett" énekszáma. A darab Virágh Jenő jutalomjátékául ment telt ház előtt, a jutalmazott Schmokk Samu börzeügynököt adta a szerep alanti komikumát kacagtató hatással érvényesítvén; mellette sok tapsban volt része Ráthonyi Stefinek, akinek kedvessége s főleg tüzes és graciózus tánca nagy tetszést keltett, valamint Mátray kedélyes tót-legény alakításának. A többi szerepek kisebbek, annál többen voltak, a színtársulat egész személyzete mozgósítva volt s mindenki szóhoz jutott, csak a címszerep személyesítője (Szigethy) igen ritkán. Hogy mért mégis Aszfaltbetyár a darab cime, annak Faragó Jenő szerző úr a megmondhatója. A harmadik bohózat az Áldozati bárány német volt, kedves és ötletes bolondság, amelyben a társulat két kedvelt színésze fényes szerephez jutott. Mátray Bárány tanárban diszkrét és finom eszközökkel dolgozó humorát csillogtatta, Szigethy pedig egy süldő szerelmes szerepét annyi kedves bonhomiával adta, hogy nyilt színen zúgó tapsban volt része. A két fő női szerepben Tordai Etel és Haraszti Mici pompás alakítást nyújtottak, Nagy Mari, Benedek jók voltak mint mindig, s a többiek is hozzájárultak ahhoz, hogy a darab úgy menjen, mint a karikacsapás, fürgén és vidáman. — őr — * — Két premier. Idei változatos szini szezónunk végét két premier teszi érdekessé. Micsey színigazgató két helybeli szerzőnek munkáját fogadta el e'őadásra, két egész fiatal emberét, akik közül egyik még a gimnázium padjain ül. Az utóbbi Bárka József VIII. o. t., akinek A labanc kuruccá lesz c. Rákóczi korbeli darabja, melyhez Major Kálmán kép. növ. szerzett zenét, ma d. u. kerül bemutatásra. A darabnak érdekességet kölcsönöz, hogy a pápai kollégiumban játszik. A másik szerző Breiner Dávid tanárjelölt, szintén a kollégium volt növendéke, aki Goldfaden nyomán irta Szodoma és Gomora pusztulása c. darabját. Goldfaden bibliai tárgyú színműveinek eddigi nagy sikere biztató kilátásul szolgál a Szodoma és Gomora pusztulásának is. Mindkét előadást, a fiatal szerzők első zsengéjének bemutatását, olvasóink jóakaratú figyelmébe ajánljuk. — Akiket legtöbbször látunk színpadon — azoknak a kedvéért menjünk el hétfőn a színházba. A karszemélyzet jutalomjátéka lesz ekkor, mely ha valahol, akk »r Micsey társulatánál megérdemli közöusé^ el ismerését. Buzgó és lelkiismeretes működésük nagy tényezőije volt a magánszereplők elért sikerének s viszont közülük is akárhányan kisebb szerepekben igen jól megállták helyüket. Hisszük, hogy közönségünk is elismeréssel lesz azok iránt, akiket legtöbbször látott a színpadon, akik legkisebb jutalomért legtöbbet dolgoztak a szezon sikere érdekében. TARKA ROYAT. Színházi apróság-ok. Hol mulatott jobban ? Az Aszfaltbetyárral meg volt elégedve a közönség. Nincs benne ugyan semmi, de mégis van tánc, muzsika, heje-huja, zsidó-zsargon, kályhába bújás, pofonok — „mondd, kedvesem, ez sem elég?" És mikor kifelé tódul a közönség, egyik gavallér kérdi hölgyecskéjét: — Hogy mulatott, Nagysád ? — Köszönöm, elég jól, de tegnap azért többet nevettem. („Tegnap" a „ Kisértetek"-et adták s tényleg a darab első két felvonásában sokan sokat nevettek; látván Beregi nyers, realisztikus tempóit azt hitték, — hogy bolondoz. — Szegény Beregi, szegény Ibsen !) A hideg tagjaid . . . Operát élvezni sem utolsó, nem utolsó főleg szövegkönyv nélkül. A szinészek jönnek-mennek, tesznek-vcsznek, ölnek-ölelnek és főkép zengedeznek. Zengedeznek vég nélkül és mindig, hogy miről és mit, azt ki tudná kitalálni ? S a közönség fülel, hátha kikaphat egy mondatot s valahogyan megérti az összefüggést. Hah, végre egy mondás, egy gyönyörű költői hangzású mondás, szól Azucena: — A hideg tagjaid úgy-e bár általjárja ? S megindul a találgatás, mi köze ennek a kérdésnek a meséhez, a tartalomhoz. Minthogy pedig az összefüggés semmikép sem található meg, az lesz a megállapodás, hogy Azucena-Micseyné ezt csak beleénekelte a szövegbe, nagy lévén tudvalevőleg színházunkban — a légvonat. Egy-két közbeszólás. Közgyűléseink immár a parlamenti szinvonalat érik el, — főleg a közbeszólások terén. Hogy azonban ezek a közbeszólások — melyeknek rendesen egy ós ugyanazon ötletes úr a gazdája — kellemes derűt hoznak a különben túlságos komoly tárgyalásba, már az bizonyos. íme egy-két példa : Szónok-. A bor tudvalevőleg élvezeti cikk . .. Közbeszónok-. Nem is tudtuk, hogy a pápai bor élvezeti cikk . . . Szónok: A villamosvilágítás fényes üzletnek bizonyult. Közbeszónok: Üzletnek fényes, de világításnak sötét. Azt se volt rossz, mikor az egyik szónok találó és népies hasonlatban szólt arról, hogy a pénztári tartalék-alap olyan volt, mint bármely kolbász, addig fogyasztották, addig fogyasztották, míg végre is elfogyott és ekkor . . . Közbeszónok : Uj kolbászt kellett beszerezni.. . Mire a szónok fájdalmas rezignáeióval vág vissza: — Nem, hanem a pótadót kellett felemelni. . . * * *