Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.
1905-04-15 / 15. szám
megszavazások a városi képviselőtestület kebelében, melyeket ugyanaz a képviselőtestület nem sokkal reá keservesen megbánt, mikor látta, hogy azok közül a szép Ígéretek közül, amelyekkel tőle a megszavazást kicsalták, egy sem valósul meg, s mikor meggyőződött róla, hogy az állítólagos közérdeken kívül más rugói is voltak annak a lelkes kapacitációnak, amely a megszavazást eredményezte. Az ilyen tapasztalatok idézték elő azt a bizalmatlanságot, amelynek a múlt közgyűlésen példáját láttuk, amely azonban, ha állandóvá lenne, a város egész előrehaladását veszélyeztetné. Éppen azért meg kell értetni a bizalmatlankodókkal, hogy annak az ideje lejárt,! amikor a kapacitáció hátterében s a gyö-, nyörű frázispufogtatásban önérdek lappan-, gott, hisszük legalább, hogy olyan érát! élünk és fogunk élni, amikor többé más,; mint a közérdek, nem vezet senkit, mikor | valamely ügyben befolyását érvényesíteni J akarja. Hogy a jelen esetben egyedül és: kizárólag a közérdek, a város jól felfogott érdeke vezetett minden előkészítő fórumot és minden felszólalót az világos, mint a nap s világos az is, hogy megbocsáthatlan könnyelműséget követett volna el a közgyűlés, ha a harmadik villamos gépet meg nem szavazta volna s ezzel a telep működését megbénította, jövedelmezőségét csökkentette volna. És van a bizalmatlanság eloszlatásának még egy második módja. A részletes — de azért nem bőbeszédű — szakszerű, de azért mindenki által érthető, világos referáda. Akárhányszor megesik, hogy az ügy körül való tájékozatlanság is oka annak, hogy a képviselők egy része valamely ügygvel szemben helytelen álláspontra helyezkedik, jó referáda mellett máskép Ítélnék meg a döntés alá kerülő ügyet, mint annak hijján. Távol álljon tőlünk, hogy a bizalmatlankodók eljárását ezzel igazolni kívánjuk, a jelen ügyben a történt felszólalások oly alaposan tájékoztattak a helyzetről, hogy csak a fentebb elmondottak teszik némileg menthetővé a merev megtagadás politikáját. De általánosságban elmondhatjuk, hogy helytelennek tartjuk egyes városi tisztviselőknek a referádával való túlságos megterhelését. A rendes tisztviselői teendőkön kívül 10 — 12-féle egyaránt fontos ügyről egyforma alapos referádát adni, szinte lehetetlenség. Vájjon nem lenne-e helyesebb, amiről már nem egyszer volt szó, ha e terhek egy részét egyes képviselők vállalnák magukra. Hisszük, hogy képviselőtestületünk tagjai közül akadnának többen, akik ilyen tisztre nemcsak alkalmasak, de készek is lennének s a képviselőtestületi tárgyalásokat ezek a referádák bizonyára könnyebbekké és simábbakká tennék. — Probandum est. -orVárosi közgyűlés. — 1905. IV. 10. — Sokat és sokféle irányban lehetne elmélkedni a hétfői közgyűlésről. Lehetne első sorban szólani arról, vájjon helyes-e annyi fontos és egyeulő mértékű megvitatást érdemlő ügyet egy közgyűlés napirendére kitűzui, mint ez legutóbb — bár akárhányszor előbb is - történt. Lehetne elmélkedni a tárgyalások zavaros menetéről, aminek következtében a minden jogcim nélküli kétszeri, háromszori felszólalások kaptak lábra. És sok szót lehetne fűzni végül a hozott határozatokhoz. A közgyűlés legfontosabb tárgyára s az ezzel összefüggő dolgokra nézve vezércikkünkben fejtjük ki véleményünket. A közgyűlési tárgysor összeállítására és a gyűlés formalitásainak megtartására vonatkozólag máskor fogjuk nézetünket elmondani, két határozatra vonatkozólag azonban röviden jelezni kivánjuk véleményünket: Helytelennek és városrendezési szempontból kárhozatosnak tartjuk azt a határozatot, amellyel a képviselőtestület a Kossuth Lajos-utcában az utcaszabályozási vonaltól eltérő építkezésre adott engedélyt. Kárhozatosnak nemcsak általános szépészeti szempontból, de azért is, mert ezzel nagy akadályt gördített annak az általános óhajnak megvalósulása elé, hogy a kapuszin kérdése minden érdeket kielégítő megoldást nyerjen. Helytelennek tartjuk a barakkaszárnya ügyében hozott határozatot is. A képviselőtestülettől azt lehetett volna várni, hogy végre-valahára ez ügyben végleges határozatot hoz s a helyett ujabb halasztás történt. Mintha a barakkaszárnya építésének kimondása után nem lehetett volna a terveket a hadbiztosság kegyes szine elé terjeszteni. Hogy e tárgyban nem történt felszólalás, az kétségtelenül annak tulajdonítható, hogy 1/ 21 órakor (ekkor került a barakk-ügyre a sor), mikor már a képviselők fele elment, fele pedig indulóban van, seukiuek se lehet kedve kiáltó szót hallatni a pusztába. A közgyűlésről magáról itt következik tudósításunk : Lampérth Lajos h. polgármester a gyűlést, melyre 66 v. képviselő gyűlt egybe, 3 órakor megnyitván, a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére Besenbach Károly, Körmendy Béla, dr. Rechuitz Ede, Vágó László és Walter Sándor v. képviselőket kéri fel. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hozzá Marton Antal azt a korrekturát fűzi, hogy a Moravek-féle ház vételára 12.200 koronában állapíttatott meg. Ez ellen — lévén a jegyzőkönyvbe felvett összeg ennél nagyobb — senkinek nem voltkifogása, már Szente János v. főügyésznek ahhoz az észrevételéhez, hogy a jegyzőkönyvbe az, hogy a Kossuth-utca megnyitásához szükséges házak megvétele a szegény-alap terhére történt, hosszabb vita fűződött, melyben Csoknyay főjegyző, dr. Kende Ádám, SteinSerger Lipót, Vágó László és dr. Hoffuer Sándor vettek részt s melyben azt is hangsúlyozták, hogy az utcanyitás megfellebbezése a jegyzőkönyv szövege alapján történvén, ezen változtatás nem történhetik. Aminthogy nem is történt. A napirend előtt Lampérth Ferenc interpellált a katonabeszáílásolási díjak aránytalan felosztása, Csajthay Dániel pedig a díjak nyugta-bélyege tár! gyában, amikre azt a választ nyerték, hogy a felosztást a vármegye végzi, a bélyeget a törvény irja elő, a város tehát egyik sérelmen sem segíthet. A napirend csendesen indult. Tudomásul vették a gyámpénztári számadásokat, melyek szerint a pénztár követelése 4,698.547 K, ennek fedezete: 4,781.301 K s így a tartalék-alap vagyona 82.754 K, a Szent-Ilonái ápoldára, valamint a városi ápoldára kivetett községi pótadót elengedték, ifj. Horváth Mit féljek tőle, mint fél sok kebel ? . . . Jó Sors, Boldogság gyorsan tűntek el, De áll a hely, hol megdönthetlenül E bitszegőknek bús emléke ül, Kik szép szavakkal hitettők velem, Számomra, hogy még rózsa is terem. . . . Káprázat, talmi minden a világon, A szenvedés igaz csak, úgy találom, Amelynek végén egy igazra vál, Hogy eljön értünk egykor a — Halál. Molnár Kálmán. Bocsánat. — A Pápai Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Halászné Kemény Mariska. Gulyás Gábornak hivták, s az Isten megáldotta minden földi jóval, melyek e nyomorult életet boldoggá tehetik. És mégis, mintha titkos féreg rágna ott a szive táján, — morogva, szótalan egy darab óta. Magas, sudár alakja meggörnyedt, szemei révedezők, mintha keresne velők valakit. Egyszer aztán csak ágyba esett. Vájjon testi vagy lelki kín döntötte-e le ? Ki tudja ? Az emberek azt beszélték, hogy megverte az Isten. Most már igen csendes ember ő kigyelme! Szépen, viaszsárgán ott fekszik a drága érckoporsóban. Körülötte ott virraszt a falu apraja, nagyja. De nem a részvét hozta őket össze, nem 1 Csak azt akarják tudni, hogy mint siratja meg „nagy jaj szóval" a hites felesége, meg hogy a Cseri Anna ott lesz-e a temetésen ? Hej ! nagy a sora annak. Sokat, nagyon sokat vétett az a néma ember az ellen az asszony ellen, akinek a jövetelére olyan kíváncsi az egész falu. Régen volt, nagyon régen — mintha igaz se lett volna, úgy tűnik fel. De hogy mégis nagyon is igaz volt, annak a Cseri Anna csak a megmondhatója. Hisz ő szenvedte annak a kegyetlen emlékű cselekedetnek az átkos súlyát. Őt tette megvetetté az az ember, az a kevély, szívtelen ember, — aki most végre megtért oda, ahol számolni kell a földi bűnökért. Messze földön hires szépségű leány volt Cseri Anna s noha nem volt egyebe a dolgos két kezénél — megkopott a küszöb a kérők csizmájától. De ő csak nem ment, mert Gulyás Gáboré volt a szive, — lelke. Talán ha tudja, ha belelát abba az álnok, hazug szivbe, melynek nem volt egyéb vágya, mint leszakítani, azután eltaposni a gyönyörű virágszálat, megállott volna a lejtőn. Legalább akkor csak a szive törött volna össze. Az a szív, mely nem tudott egyebet, mint szeretni, szeretni véghetetlenül. De így? így a legdrágább kincse, a becsület is oda. És még neki, a hires szép Cseri Annáuak merte az a hitvány azt mondani „becstelen !" — És kitaszítani szégyenével, kétségbeesésével — a sötét éjszakába ! Hisz csak azt ment ő követelni hozzá, amihez joga volt — a becsületét — és nevet annak a kis féregnek, akit ott hordott a szive alatt! Eredj 1 Eredj haza, szép letört, letaposott virágszál ! Te hires, szép Cseri Anna, rejtsd el szégyenedet, bujj el tisztességes emberek elől! A te fejedet nem köti be legény soha. Es ott sivított fülében a halálmadár e szóban: „becstelen ! 1 4 . .. Na hát a Cseri Anna megmutatja, hogy aki szerencsétlen, még nem „becstelen". Nem megy a Gulyás Gábor portájára kenyeret koldulni árva gyermekének, aki az árvánál is árvább, mert eltaszította az apja. Verje meg az Isten ! . . . A T. HOLGYKOZONSEG SZIYES FIGYELMÉBE KONDOR El II lltSClILHIl „Divatvilág" áruházába megérkeztek (Pápa, Fő-utca, bencéseit épületében) az összes
