Pápai Hirlap – II. évfolyam – 1905.

1905-12-23 / 51. szám

hogy az új dinamó megjött, a gőzgép még nem, január 15-re azonban szerződés értelmében ennek is üzemben kell lennie. — Végül Hajnóczky biz. tag hozta szóba, hogy a telepre érkező szén néha napokig hever kihányva az állomáson, szabad pré dájául az ingyenszén barátainak. A bizottság belátván azt, hogy az e téren mutatkozó anomáliát az államvasút szabályai s a helybeli rossz fuvarozási viszonyok miatt máskép megszüntetni nem lehet, javaslattal fog a képviselőtestület elé járulni, hogy a telep céljaira külön lófogatot tartson, miért a villamos pénztár 1300 K-t hajlandó a városnak fizetni. § Kissé hamar! Az V-ik honvédkerületi parancsnokság megkeresése folytán az alispán értesítette városunkat, hogy január 15-ére váró sunkba a barakkaszárnya ügyében vegyes bizottság fog érkezni. Ez a vegyes bizottság valószínűleg annak a tájékoztatást kérő felterjesztésnek eredménye, amit városunk pár hó előtt a honvédelmi minisztériumhoz intézett Látható, hogy mikor arról van szó, hogy a város valami oly intézményt szándékozik létesíteni, amihez a felsőbb forumoknak csak bizottsággal és nem egyszersmind anyagi támogatással kell hozzájárulni, akkor hamar megtörténik az ügy sürgős elintézésére minden megfelelő lépés. Máskép van persze, ha valamit kér a város s nem mint jelenleg, mikor adni akar. De adni csak úgy hajlandó, ha ebbeli jószándékát erejének túlságos igénybevételével nem akarják megbénítani. Már pedig, amily alakban a minisztérium a barakkaszárnyát kivánja, úgy mi azt képtelenek vagyunk megvalósítani. A helybeli ezer bajtól sújtott gazdák érdekében kötelességünk a katonabeszállásolási mizériákon segíteni, de ne kivániák tőlünk, hogy oly áron kelljen barakkot felállítanunk, mint amennyibe a brukki tábor került! Kissé hamar jön hát a bizottság, mert a város még nem határozott végérvényesen ez ügyben s ha határoz csak anyagi erejének számbavételével hozhatja meg a gazdaközönség érdekében köteles áldozatát. § A vágóhídra is kissé hamar érkezett be a Ganz-cég gépek szállítására vonatkozó ajánlata. Az ajánlatot egyelőre félretették, az ügyet azonban csakugyan nem ártana napirendre tűzni. § A cipőgyár. A múlt héten tréfás alakban emlékeztünk meg róla, most azonban hiteles formában jutván értésünkre, e helyen is regisztráljuk, hogy Schier János bécsi lakos, kinek városunk cipőgyár céljaira telket és egyebeket szavazott meg, fizetésképtelen lett. Talán szükségtelen felkérnünk a polgármestert, hogy a legközelebb tartandó közgyűlésen nyújtson módot a képviselőtestületnek, hogy ajánlatát most már végérvényesen vonja vissza. § Építkezési engedélyt nyert a héten Tóth Gábor Zöldfa-u. 3. sz. a. toldalék-épületre. EGYESÜLETI ÉLET. = A Jókai kör múlt heti háziestélyének rövid, de sikerült programmja volt. Borsos István, a kollégium kiváló professzora taitotta a felolvasás; „A római asszony" címmel. A római nők jogi állásának, neveltetési körülményeinek ismertetése után a császárság korabeli Róma feslettségének adta erős reálizmussal és megdöbbentő történeti hűséggel festett képét. A közönség a kitűnően megirt felolvasást ritka élvezettel hallgatta s midőn vigasztaló befejezésként az erkölcsi tisztaság kivételes esetei közül ecsetelt egyet, lelkesen megtapsolta a felolvasót. Érdeklődéssel várták a következő számot, nemcsak azért, mert a hangszerek közül a cimbalom ritkán szerepel a kör hangversenyein, hanem mert új szereplő is játszott a cimbalmon : Polonyi Mariska, kinek űg)< s lechnikával, magyaros színezéssel előadott szép dalait a közönség zajos tapssal és éljenzéssel honorálta. Végül Hammer Mici szavalt el Tompa virágregéi közül egyet. Kedves és jól pointirozott előadása érvényre juttatta a költemény szépségeit. Őt is melegen megtapsolták. = A vöröskereszt-egyleti választmány múlt vasárnap Galamb Józsefné és Bélák Lajos elnöklete alatt ülést tartott, melyen a szegények közt kiosztott fáról történt jelentés és az egylet szegényeinek további segélyezésére nézve hoztak határozatokat. = A Polgári Kör múlt vasárnap délután 2 órakor Hajnóczky Béla elnöklete alatt közgyűlést tartott, melyen az 1906. évi költségvetést tárgyalták és fogadták el. A tagdíjjat továbbra is 8 koronában állapították meg. Elhatározta a kör, hogy rendes Szilveszter-estélyét idén is megtartja, melyre a tagok családjait és vendégeit is szivesen látják. Az estély alkalmával monolog, tréfás szavalat-előadások, esetleg tombola is lesznek. = Az Önképző Leány-egyesület 1905 dec. 25-én, hétfőn este 8 órakor, saját helyiségében tea estéllyel egybekötött hangversenyt tart. A teaestélyen háziasszonyok dr. Kreisler Károlyné, Lőwy Ignácné és Schönfeld Károlyné lesznek. A hangverseny műsora : 1. Utazás a szentföldre. Vetített képekkel. Bemutatja dr. Rózsa Géza. 2. Beethowen, Septett. Négy kézre előadják : Koritschoner Margit és Kis József. 3. Bence diák. Irta Radó Antal. Szavalja Gutstein Frida. 4. Énekel "Weisz Hermanné. 5. I, Petité fautasie hongroise. Bloch Józseftől. II. In der Waldmunchle, von Friedrich Seitz. III. Petité concert. Kneseltől. Hegedűn előadja Szépházi Erzsi. 6. Énekek-éneke. Dramolett. Egy felvonás. Irta Felice Cavalotti. Fordította Radó Antal. Előadják : Nobel Jozefa, Koritschoner Irén és Lukács Vilmos. — Belépti dij személyenként 1 korona. = A Kath. Kör folyó hó 26-án kedden este 6 órakor felolvasó-estélyt tart a bencés gimn. tornatermében, a következő műsorral : 1. A lelkes természet. Irta és felolvassa Szente Kornél. 2. Karáo-n' w apróságok. Szavalja Wohlmuth József. 3. Mri^yar dalok. Szentgyörgyi Sándor átiratában. Hegedűn előadják Szente Elza, Egresifs Jáno3 és Szente Kornél. Zongorán kiséri S/.entgyörgyi Sándor. 4. A fiam lakodalma. (Monológ.) Előadja Németh Anna. — A belépés tagoknak ingyenes, nem-tagoknak 20 fillér. TARKA ROYAT. Emberek, ne ingerkedjetek! Mikor a múltkor tiszta lett az ég, hideg a lég s keményedni kezdett az út sara, remény kezdette dagasztani a sportok-sportjára: a korcsolyázásra vágyakozó ifjúságot. Nyitott kabátban, sevró cipőkben járták némelyek az utcát, mintegy ingerelni akarván az időjárást: „Fagyj, fagyj erősebben, csipj, csipj hidegebben, hisz ez még semmi, ezt így is kibírjuk. Hadd lássuk, tudsz-e olyan hideget produkálni, hogy mi téli kabátba bujjunk?" Közbe-közbe pedig lopva kiosontak a jégpályára es lesték-várták a jég vastagodását. Némelyek centi- illetve, sajnos, csak miliméterrel mérték. Végre! Végre csakugyan olyan vastag lett a jég, hogy egy ember (47 kilós) rámehetett — egy pillanatra. Hát várjunk tovább í És várták és ingerkedtek tovább nyitott kabáttal az idővel, míg végre az idő csakugyan nekidühödött, úgy hogy dühében a könnye is potyogni kezdett és leve a vékony jég helyett. . . sár, sár, fekete, vigasztalan sár. Morál: Emberek, ne ingerkedjetek! M agán-j óté ko nyság. Nem itt történt Pápán. Ilyesmi itt nem történhetik. Ki van zárva! . . . Tehát történt egyebütt, ahol szintén van sok egylet s ahol szintén eleget kell egyleti célra áldozni. Ám az is igaz, hogy olyan egylet, amely a szegénység nyomorán könnyít, megérdemli a támogatást. Meg főkép ma, amikor a drágasag szinte egyiptomi csapás jelleget kezd ölteni, amikor a szegény ember igazan rá van utalva emberbaráti szivek adományaira . . . Történt tehát, hogy egyik szomszéd városban két lelkes „választmány" taggyüjtésre indult. Útjokban betértek egy hölgyhöz, akit már régebben hiába kapacitáltak arra, hogy a jótékonyságot igazán tettel gyakorló egyletbe belépjen. „De a mostani inség — gondolták — csak megmásíthatja előbbi elhatározását." Betértek az az ugrándozásban, a kedve szerint való legelésben. Az volt aztán a fű. Egész a szarváig ért, édesem. És micsoda fű! ízes, finom, csipkés, szál növényből való! Mi más volt, mint a legelő pázsitja! Hát még a virágok! Nagy, kék harangvirágok, hosszú kelyhű, bíborszínű gyűszűvirágok ! Egész erdő vadvirágokból, melyek részegítő illatot leheltek. A fehér kecske félig részegen hempergett végig a vágások lejtőjén, a lábait feltartotta az ég felé s egészen jól érezte magát a lehullott lombok és gesztenyék társaságában . .. Aztán hirtelen talpra szökkent. A tejét előre szögezte s neki vágott a bozótnak, cserjének. Egy-kettőre fenn volt a hegy tetején, a másik percben már lenn a hegyszakadékban, fenn, lenn, mindenütt. . . Szinte azt mondta volna az ember, hogy Seguin úrnak tíz kecskéje is van a hegységben. Igen Fehérke nem félt. Átugrált <s

snagy hegyi patakokon,. azok befecskendezték nedvéi íövénnyel, habbal. Aztán mikor már csepegett a viztől, r&l^zaladt valami lapos sziklára s ott a napon szárítgatta^agát. Egyszer, amint a fensík szélén haladt, a szájáWn egy loncvirággal, észrevette lenn, lenn a síkon Seguin űr Házát a legelővel. Szinte könnyezett a nevetőtől — Milyen kicsiny! mondá. Hog^, férhettem meg benne odalenn ! V Szegényke! Mivel ilyen magasra jutott, azt gondolta, hogy legalább is akkora, mint a világ. Végre is Seguin úr kecskéje számára nagyszerű nap volt ez. Déltájt jobbra-balra futkosva zergék társaságába keveredett, miközben azok egy vadszőlőágat ropogtattak szájukban. Fehér ruhás szökevényünk feltűnést keltett. Neki adták a legjobb helyet a vadszőlő mellett. Hiába, ezek az urak igen udvariasak voltak. IV. Hirtelen erősödni kezdett a szél. A hegy lilaszinű lett. Itt volt az este. — Már! mondta a kis kecske; s megállt csodálkozva. Lent a mezők ködbe merültek. Seguin úr legelője elveszett a szürkületben. Seguin úr házából nem lehetett egyebet látni, csak a tetőt, meg a kéményt. Hallgatta a hazatérő nyájak kolompját s a szive egészen elszomorodott. Egy hazasiető kerecsenmadár meglegyintette a szárnyával röptében. Reszketett .. . aztán ordítás hangzott a hegységben: — Hú! hú! A farkasra gondolt, aki persze szegény butácskának egész nap nem jutott eszébe. . . Abban a pillanatban a völgy mélyéről kürtszó hangzott fel. A szegény Seguin fújta utolsó kísérlet gyanánt. — Hú! hú !. . . ordított a farkas. — Jer ! jer ! . . . szólt a kürt. Fehérkében vágy támadt a visszatérésre, de mikor eszébe jutott a karó, kötél, a legelő kerítése, azt hitte, hogy azt ez életben ő soha meg nem szokhatja s érdemesebb itt maradni. A kürt elhallgatott. A kecske a lombok közt, a háta mögött borzasztó ordítást hallott. Megfordult s az árnyban megpillantott két rövid, hegyes fület, két csillogó szemet. Ez volt a farkas. V. Borzasztó mozdulatlanságban ott állt, a kis fehér kecskét végig mérte felfaló tekintetével. Mivel tudta jól, hogy úgyis megeszi, nem is sietett; csak mikor a kis kecske megfordúlt, kezdett el gonoszul nevetni: Ha! ha! Seguin úr kis kecskéje s kiöltötte nagy vörös nyelvét taplószin ajkai között. Fehérke úgy érezte, hogy elveszett. Egy pillanat múlva eszébe jutott az öreg Szarvaböki története, ki egész éjjel harcolt, de reggel még is megette a farkas; aztán azt gondolta, hogy jobb is volna talán megetetni mindjárt magát, de aztán más jutott eszébe; fejét leütve előre szögezte a szarvát, éppen úgy, mint Seguin úrnak minden kecskéje . . . Nem mintha reménye lett volna, hogy megöli a farkast, — csak T'M^cegsegek, hurutok, szamár köhögés, skrofulozis, influenza e len szamtr tanár cs orvos által naponta ajánlva. Minthogy értékte! „Koch ltokat is kínálnak, kc ^n mindenkor e" eredeti csom^&oláat. F. lIotTinanii-La Rochc & Co. Bascí -ije),